Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-14 / 13. szám

1977. január 14., péntek Dünantmi napló 3 Több a hasznos szabad idejük §k munkás­szálláson Kedvezőbb a helyzetük, mint az ingázóké Rács ugyan nincs a földszinti ablakokon, de, — lehet, hogy nem is szándékosan sikeredett így —, jó kétméteres a fal és teljesen sima az ablakperemig. Az ember kacérkodik a gondo­lattal, aztán elveti: innen kiug- rani még lehet, de az utcáról bemászni nem. Próbálkozó ré­gebben akadt, mostanában alig ... Az építőipari szállóján hatvanegy nő lakik egy hosszú folyosón, amelyet most festet­tek vibráló színűre kéttenyérnyi nagyságú mintákkal, s amely­nek a végén van egyetlen ab­lak, úgyhogy a villanyt több­nyire állandóan égetni kell. Mi­előtt átlépném a rubikont, al­kalmi kísérőm bekiált, s hang­ja végigszáll a harminc méte­ren, beleütközik az ablakba s visszafut a folyosón: SS ■ v> Készül az új ruha az építők szállásán Seres Éva felvételei Bővülhet a választék 400 KGST-szabvány lép az idén életbe Jelenleg a különböző ága­zatokban mintegy 8600 szab­vány-előírást alkalmaznak, ezek egy részét a változó követelmé­nyeknek megfelelően állandó­an továbbfejlesztik, korszerűsí­tik. A Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese, dr. Sü­tő Kálmán, a szabványosítás 1977-es és távolabbi feladatai­ról adott tájékoztatást az MTI munkatársának. A műszaki fejlesztés érdeké­ben, az exportképesség fokozá­sára új, az eddigieknél finomí- tottabb minőségi1 rendszert ve­zetnek be hamarosan. Eszerint például az elsőosztályú ter­mékeken belül is többféle fo­kozatot különböztetnek meg. Az idén 27 ilyen „finomított" mi­nőségi szabvány lép életbe, el­sősorban a műszeriparban és a vegyiparban, de néhány a bútoriparban is. A KGST-országok mintegy 4000 közös szabvány-ajánlást dolgoztak "• ki eddig, ezekből 1977-ben megközelítően 400 lép kötelezően életbe. Ennek nyomán különösen a gépipari termékek külkereskedelmi for­galma kaphat újabb lendületet a közös műszaki paraméterek alkalmazásával. Az egységesített szabványok hatása a hazai áruválaszték­ban is jelentkezik: egész sor olyan elektromos háztartási berendezés importja válik le­hetővé, amelyet eddig éppen a tagországok eltérő szabvány­előírásai miatt nem hoztak ná­lunk forgalomba. így például a közeljövőben bővülhet a választék NDK-beli és szovjet elektromos kenyér­pirítóval, infrasugárzókkal és több más cikkel. A következő években újabb KGST-szabvány- ajánlásokat vizsgálnak felül közösen a tagországok, jövőre 1500-nak a bevezetését terve­zik. — Feriit hoztam! Suhog a pongyola, a házi­köntös, csapódnak az ajtók, s egyszeriben elcsendesül minden. Most indulhatunk. Közben ma­gyarázza: lakik itt adminisztra­tív dolgozó, fizikai, laknak itt Baranyából meg a szomszéd megyékből is, teljes az önkor­mányzatuk, van szállásbizottság, fegyelmi bizottság és minden folyosónak bizalmija van. Lé­nyegesen jobb ez, mint az al­bérlet: a családosok 106 forin­tot fizetnek egy hónapra, az egyedülállók meg 125-öt... G. E. vegyésztechnikus, s kéri, hogy a nevét ne írjam ki, bár teljesen mindegy, de mégse ... Kék köpenyén az övét szoro­sabbra húzza, szabadkozik a rendetlenség miatt, de színház­ba készül, s előbb még varrni is szeretett volna, hiszen hol­nap reggel utazik haza, Zalába. Ágya felett egy ezermárkás — jó lepedőnyi nagyságú —, lopótök lóg le odébb, s plakát- nyi prospektus a Kanizsa bútor­ról. Az éjjeliszekrényen újságok, köztük a Lakberendezés. — öt éve lakom itt, ugyan­ebben a szobában. Az építő­iparinál 71 óta dolgozom. Hogy mi hozott ide? Annakidején az érettségi után a porcelángyár­hoz hívtak vegyészeket, eljöt­tem Pécsre. — Fizetése? — Kétezeröt körül. — Mire gyűjt? — Lakásra, lakásra és még egyszer lakásra. Ha házas len­nék, nem laknék itt, egy percet sem. Túl vegyes a társaság. In­kább az albérlet... Szobatársa Bajai Katalin, a Kossuth Lajos utcai bőr- és szőrmeboltban dolgozik. Mohá­csi lány. — A szállóról sokan mennek férjhez? Gondolkozik, csodálkozik a kérdésen? Nem tudom. Érti mi­re célzok, s inkább nem vála­szol. G. E. azt mondja: — A férjhezmenés független attól, hogy hol lakik az ember. Vagy nem? Igen. o A szomszéd szobában né­gyen laknak, asszonyok. Scháf Istvánné naponta járt be Laká­csáról, végül is úgy döntött, hogy beköltözik a szállóba. Lá­nya odahaza lakik, s két uno­kája is van már, egy öt éves és egy 29 hónapos. — Hétvégeken hazautazok. A baromfifeldolgozót építik, ott segédmunkás. így, a szálló miatt, több a szabadideje. Ol­vasgat, tv-t néz esténként és beszélgetnek . . . Téma mindig akad. Horváth Györgyné tót­szerdahelyi, ő itt lakik a női szakaszon, férje és fia egy eme­lettel feljebb. — Férjem húsz éve itt dolgo­zik, gondoltuk, én is idejövök. Szerdahelyen házunk van, de ritkán megyünk haza. Be van zárva, nem bántja senki. Nem­régiben építettünk hozzá, van már fürdőszobája is ... Férje és fia kubikos, ő segéd­munkás. Szeretik a vállalatot, nem mennének el semmiért. Kérdem, miért nem adták el a házat, s építettek Baranyában? — Gondoltunk rá, de hamar elvetettük. Mi odavalósiak, za­laiak vagyunk, ott születtünk, ott van a mi hazánk. így is jó, ahogy van. A társalgóban es­ténként összejön a család, s majd nyugdíj után hazaköltö­zünk . .. A női szárnyba még a házas­társ sem léphet be. Igaz, a fér­fiszakaszt sem látogathatják a nők. A családok esetében ez sok gondot okoz, s mentek is már néhányon a szakszervezet­hez, hogy milyen eljárás ez? o Virágöntözés a szobában Kullai Marika 18 esztendős, két hónapja van a vállalatnál, egy hónapja lakik a szálláson. A takarítóknál dolgozik. Dráva- foki. — Nem is ide akartam jönni — mondja őszintén, — de télen itt lehet jobban munkát kapni. Mezőgazdasági szakiskolát sze­retnék végezni. A munkám? Sze­retem. Ügy takarítjuk a lakáso­kat, mintha a sajátunk lenne. — Vőlegény? Megrázza a fejét. Csak ud­varló. Itt lakik ő is a szállón. A fizetése egyébként 2400— 2600 körül mozog, s az édes­anyja is itt dolgozik. — Esténként? — Eljárunk ide-oda, moziba, színházba, presszóba. — Kapuzárás? — Tizenegy órakor, de utá­na is be lehet jönni. Csak éb­reszteni kell a portást. Solt Gyuláné 13 éve lakik munkásszállón. Szeb'ényi, édes­anyja él odahaza, gyerekei itt laknak Újmecsekalján. Most az unokának kötöget valami meg­lepetést: a fiúcska egy eszten­dős. — ön a fegyelmi bizottság tagja. — Igen, Van egy nő is a bi­zottságban. Sok dolgunk nincs mostanában, legutóbb tavasz- szal volt egy kardigánlopás. — ítélet? — Négyféle: szóbeli figyel­meztetés, írásbeli figyelmezte­tés, utolsó írásbeli figyelmezte­tés és kizárás. Régebben sok ügyünk volt, hetente kétszer is összejöttünk. Többnyire a fér­fiak miatt, az ő szárnyukon volt dinom-dánom, részegeskedés . . . De utóbb elcsitult. Mindenki mint a második otthonát említi a szállót. Pedig sokuknak éppen az első otthon hiányzik. A könyvtárosnő sze­rint az ezer lakóból 600 könyv­tárba jár. Terjed az olvasás: ha valaki jó könyvet talál, azt tovább adja. Legutóbbi felmé­rés szerint, amit a vállalati szakszervezetisek végeztek, meg­állapították, hogy kulturális szinten sokkal magasabban vannak a szállólakók, mint a többiek. Hihető: ingyen szín­házbérletük is van, s míg má­sok, az ingázók, egész napju­kat az utazással töltik, s otthon az ágyba zuhannak, addig a szállólakók hasznosítják a sza­badidőt . . . A női szakaszon nagy a fluk­tuáció. Főleg a fiatalok köré­ben. Kozma Ferenc Három jubileum egy évben Negyed évszázad a pártban és iskolaigazgatóként, alapító tag a munkásőrségben N yitott, lobogó fehér köpeny, szélesmintás nyakkendő, fiatalos lendület. Dezső bácsira — ahogy itt Siklósén nevezik Tolnai Dezsőt, az 1-es számú általános iskola igazgató­ját — bizonyára minden tanítványa szívesen emlékezik. Ha má­sért nem, hát azért, mert amióta tanít, nem buktatott meg öt gyereket sem. Bár a harminchét éves pályafutás alatt erre bő­ven lett volna alkalom — gondolhatnánk. — Már többször is bebizo­nyítottam — mondja, mintegy a saját maga igazolására — hogy nincs buta osztály, hogy minden lurkóval meg lehet ked- veltetni a tantárgyakat. Több függ a pedagógustól, mint azt sokan hinnék, s ha igazán sze­reti hivatását, él-hal a gyere­kekért, nem csalódhat bennük. Nem mondanám egy szóval sem, hogy két esztendeje van a nyugdíjig, nem mondaná azt senki, csak ő mondja, s ezt el kell hinni, összejött néhány ju­bileum 1977-re. Huszonöt esz­tendő az iskolaigazgatói posz­ton, eqy iskolában, egy asztal­nál. Huszonöt esztendeji párt­tagság, s húsz év a munkásőr­ségben . .. Repül az idő. — Szellemi ínségmunkásként kezdtem — mondja, s hátradől a széken. — Mosolyognivaló idők voltak azok ... Ha így visz- szagondol az ember. Volt postás és írnok — a dip­lomával. Pediq jelesre sikerült a kántortanítói oklevél. Aztán egy Pest melletti tanyára ke­rült ideiglenes, helyettesítéssel megbízott segéddíjas tanítónak, — s ezt csak másodszorra tud­ja pontosan idézni, — s ott a gomba-tetepusztai iskolában is­merte meq igazán az életet. Hihetetlennek tűnt az a sze­génység, amit ott látott, a „hat gyerek egy cipő”, a nadrágból kilógó fenék, a maszatos-éhes gyerekek hada. — A főváros fényei odalát­szottak — emlékezik — s ha mód volt rá, biciklivel ugortam be Pestre . . . Az igazgatói asztal mellett gyönyörű leánder. A fa csúcsa majdnem a plafont éri, s rajta egyetlen virág ... A nyugdíjba- menetelt nem lehet elodázni, tavaly már egy gyenge infarktus figyelmeztető volt. A munkásőrségben hadműve­leti csoportvezető. A húsz év­vel ezelőtti időkre nem szíve­sen emlékezik, a fejetlenségre, ami mindenkit megforgatott, még a saját tantesületében is akadtak, akik rányitották az ajtót, s kijelentették: sztrájkol­nak, nem tanítanak. Rámond­ták, hogy átformálhatatlan kom­munista, s ezért, ebben az „új rendszerben” nem maradhat igazgatónak. Legfeljebb tanár­nak, mert amit csinál, azt jól csinálja . . . Amikor alakulgatott a mun­kásőrség, előbb az öreg kom­munisták mentek fegyverért, az­tán mind többen, ötvenhétben már felvonultak, kopottan, ki ki a maga ruhájában, de már ak­kor „géppuskánk is volt" ... — Lett belőlünk egy szerve­zett csapat. .. Régi iskolai törzskönyvet vesz elő, ötvenegyből valót. A peda­gógusok sora: Asztalos Ferenc, Czimmer Józsefné, Ambrus La- josné, Turza Imre, Feigl János, Debreceni Lajos . . . Velük kezd­te. Tolnai Dezső, sok-sok tan­tárgyat végigtanított, ha kell éneket helyettesít, ha kell bio­lógia-földrajz órára ül be — ezen a szakon végzett az isko­lák államosítását követően, hogy a bajai tanítóképző mellé le­gyen még eqy oklevél, s ha jól nézzük, háromezer gyerek ka­pott tőle osztályzatot az esz­tendők során .. . — A kötelező óraszámom he­ti négy. Az elve: a gyerek ne féljen tanárától. Legyenek őszinte ba­rátok, hiszen egymásra vannak utalva. S tőlem kérdezi: „Volt-e kedvenc tanára? Volt-e kedvenc tantárgya . ..? Biztosan volt, s ezt a pedagógusának köszön­heti. Annak az embernek, aki tudott mosolyogni, aki nem csapta az asztalra a naplót, amint belépett a tanterembe, aki előtt nem rettegett a napos, ha jelentett. . .” — Igazgató úr, az osztály lét­száma ... K. F. Télen is dolgoznak a balatoni halászok A balatoni halászok — akik még jégvágással is foglalkoz­nak — már készülnek a ta­vaszra is. A hajók, a hálók és egyéb felszerelések javításán kívül idén is több ezer mester­séges süllő-fészket készítenek; a tapasztalatok szerint ugyanis a megfelelő ívóhelyet kereső halak gyakran veszik igénybe a felkínált „nászágyakat”. Az idén a tervek szerint legalább 100—150 millió süllőikrát kél- tetnek ki a balatonudvan telep medencéiben. Tanácskozik a Pedagógusok Szak­szervezetének Központi Vezetősége A pedagógusok tervszerű, irá­nyított elhelyezkedéséről szóló intézkedés — amely január 1-én lépett életbe — jól szolgálja az egész társadalom érdekét, hoz­zájárul az oktatásügy munka­erőgondjainak enyhítéséhez — állapította meg tegnap délelőt­ti ülésén a Pedagógusok Szak- szervezetének Központi Vezető­sége. Ahhoz azonban, hogy az új pályázati rendelet teljes mér­tékben elérhesse célját, a többi között tovább kell növelni a pe­dagógusképző intézetek hallga­tóinak számát, és növelni kell a nevelőkkel rosszul ellátott te­rületek vonzerejét. Az V. ötéves terv időszakában, az óvodásko­rú gyermekek száma várhatóan több mint 110 ezerrel, az álta­lános iskolai tanulók száma több mint százezerrel nő. A nö­vekedést figyelembe vette a pe­dagógusképzés is — tíz év alatt a felsőoktatási intézmények fel­vételi keretszámai több mint két­szeresére növekedtek — a ké­pesítés nélküliek alkalmazásá­val azonban a jelek szerint még 1980-ban is számolni kell.

Next

/
Thumbnails
Contents