Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-12 / 11. szám

e Dunántúlt Tlaplo 1977. január 12., szerda Könyvek Magyarország felfedezése Már a harmincas években felmerült a népi írókban a magyar valóság szociografikus feltérképezésének a gondola­ta. Az elgondolás azonban, részben a kiadók érdektelen­sége, részben az akkori hiva­talos körök határozott elutasí­tása következtében nem való­sulhatott meg. A falukutató mozgalom mégis olyan — ma már klasszikusnak számító — művekkel gazdagította irodal­munkat, mint Illyés Gyula köny­ve, a Puszták népe, Nagy La­jos Kiskunhalomja, Féja Géza Viharsarok című alkotása. Ezek a művek mindmáig a legjob­bak a szociográfia műfajában, példaként állnak mindazok előtt, akik a jelenkori magyar valóság bemutatására vállal­koznak. Több mint harminc év után nyílt lehetőség arra, hogy tes­tet öltsön a népi írók nagy­szabású terve. Mindjárt el kell mondanunk, hogy a megvaló­sításban jelentős szerepet ját­szottak az eqykori mozgalom kiemelkedő írói, köztük is min­denekelőtt Erdei Ferenc és Darvas József. Az írószövetség felhívására 1970-ben megindult a munka, mely a Magyaror­szág felfedezése sorozatban a mai magyar társadalom teljes képének szociografikus megraj­zolását tűzte ki célul. A soro­zat immár hatéves múltra te­kinthet vissza, ez alatt az idő alatt összesen tizenöt kötet lá­tott napvilágot. A sorozat írói mai valósá­gunk legkülönbözőbb rétegeit tárták fel már eddig is. Eköz­ben egy sajátos műfaj szüle­tett, mely egyesíti magában a szociográfiának, mint valóság­feltáró tudománynak az eszkö­zeit az irodalmi riportéval. Az eddig megjelent kötetek éke­sen bizonyítják, hogy ez_az összeházasítás nemcsak eqy műfajt újított meg, hanem ki­tűnő lehetőségeket teremtett a társadalmi problémák nyílt fel­tárására, közös megvitatására is. Természetesen nem mind­egyik kötet fogadtatása volt egyforma. Ott, ahol az író ta­lán kényesnek mondható köz­érdekű problémákat érintett, a figyelem és érdeklődés is na­gyobb volt, sőt előfordult, hogy az élesebb megfogalmazások­ból harag lett. Fia a közérdek­lődést tartjuk mércének, min­den bizonnyal László-Bencsik Sándor könyve, a Történelem alulnézetben érte el eddig a sorozat kötetei között a legna­gyobb sikert. A tizennyolc munkásarc megrajzolása egész társadalmi réteq hiteles portré­ja. A szerző, aki maga is mun­kásként élt együtt velük, külö­nösen a társadalom adta le­hetőségek és ezeknek a lehe­tőségeknek a kihasználása kö­zötti ellentmondásokat dombo­rította ki. A könyvből színdara­bot írt László-Bencsik, s hogy mennyire élő problémát raga­dott meg, mi sem bizonyítja jobban, mint a máig tartó szín­padi siker. Nagy érdeklődés kísérte Végh Antal Erdőháton, nyíren című könyvét. A fokozott ér­deklődést bizonyára az is táp­lálta, hogy a szerző a Való­ságban publikált riportjaival már korábban országos feltű­nést keltett. Varga Domokos az egyetlen szerző, aki eddig két könyvet jelentetett meg a sorozatban. Mindkét műve — Erdőkerülőben, Vizek könyve — felkerült a sikeres könyvek lis­tájára. Mocsár Gábor a ma­gyar olajról, Bertha Bulcsu pe­dig a Balatonról írt emlékeze­tes munkát. A sorozatnak immár két olyan kötete is van, mely ben­nünket közelebbről érint. Tüs­kés Tibor Nagyváros születik címmel Pécs rohamos fejlődé­séről, s a fejlődéssel együtt­járó problémákról írt könyvet. Moldova György Komló múlt­ját és jelenét dolgozta fel nagy vitákat kavaró művében (Tisz­telet Komlónak). Kovács Sándor Környezetünk védelmében Radioaktív hulladékok temetője Az úgynevezett rádióaktív izotópok igen csekély mennyi­ségét is kitűnően megfigyel­hetjük az erre alkalmas esz* közökkel. Ezért váltak napjaink széles körben használt, nélkü­lözhetetlen tudományos eszkö­zévé. A MEDICOR kezelésében például rövidesen működni kezd egy olyan laboratórium, mely­ben az orvosi eszközöket rá­dióaktív izotópok segítségével sterilizálják. Szívesen, alkalmaz­za az orvostudomány a rádió­aktív jódot pajzsmirigy vizsgá­latokhoz, de a gyógyászat szá­mos egyéb területén is hasznos segítőtársak a rádióaktív izo­tópok. Az iparban felhasznál­ják őket szintjelzőként, a mű­anyag-, és fémfóliák vastagsá­gának meghatározásában, al­katrészek kopásának, öntvé­nyek, hegesztések hibáinak föl­derítésében . . . • • Öregek, de veszélyesek Természetes rádióaktív anya­gokkal dolgozni bonyolult és költséges lenne. Mióta mester­ségesen is elő tudjuk állítani a számunkra hasznos izotópo­kat, gyártjuk őket. Flazánkban is működik ilyen célt szolgáló atomreaktor. A rádióaktív izo­tópok sugárzásának intenzitása azonban életkoruk növekedésé­vel arányosan csökken, bizo­nyos idő után olyan mérték­ben, hogy további felhaszná­lásra alkalmatlanokká válnak, „elöregszenek". A már hasz­nálhatatlan rádióaktív izotópo­kat azonban nem lehet a kö­zönséges ipari — vagy városi — hulladékhoz hasonlóan ke­zelni, mert a környezetre, „le­gyengülve" is veszélyesek. A „biológiai” láncon át előbb- utóbb a rádióaktív anyagok egy része az emberi szervezetbe is beépülhetne és súlyos ártal­makat okozhatna. A káros ha­tások megelőzésére szerte a vi- ágon, így hazánkban is meg­felelő gondossággal helyezik el ezeket a rádióaktív hulladéko­kat. Betonszekrény vastag agyag­réteg alatt A rádíóaktív izotópok alkal­mazásának szélesebb körű el­terjedése szükségessé tette kor­szerű, nagy kapacitású izotóp- temető megépítését. Az Orszá­gos Atomenergia Bizottság ala­pos előkészítő munkával hatá­rozatot hozott, melynek értel­mében Püspökszilágyban fel­épült a végleges hulladékte­mető, ami — a jelenlegi alkal­mazási szint évi öt százalékos emelkedését számítva — tizen­Biztonságos tárolás a föld alatt öt évre megoldotta a tárolást és később tovább bővíthető. A terület kiválasztásában el­sősorban geológiai tényezők játszottak szerepet. Mintegy száz kilométeres körzetet vizs­gáltak meg a szakemberek, s ezt a domborulatot találták leg­alkalmasabbnak. A területen harminc méter vastag agyag­réteg van, amely nem engedi át a vizet. Ebben az agyagré­tegben mély betonszekrényeket helyeztek el, ezek szolgálnak majd a rádióaktív hulladékok befogadására, legyenek akár szilárdak, akár folyékonyak, vagy kísérleti állatok tetemei. Amint egy-egy betonszekrény megtelt, tetejét is betonnal, majd földdel borítják. Az így elhelyezett rádióaktív hulladék több ezer évig biztonságosan tárolható, anélkül, hogy a rá­dióaktív anyag szétterjedhetne a környezetben. A tároló gaz­dája a fővárosi KÖJÁL, amely a hazai rádióaktív izotóp és an­nak alkalmazásából származó valamennyi hulladék begyűjté­sét, feldolgozását és tárolását térítésmentesen végzi el. Szigorral és szakszerűséggel A nagy jelentőségű létesít­ményt dr. Osztrovszki György­nek, az Országos Atomenergia Bizottság elnökének kíséretében járjuk be. A püspökszilágyi rá­dióaktív hulladék feldolgozó és tároló legjobban egy jól felsze­relt laboratóriumhoz hasonlít. Egyik épületében irodák van­nak, mérőszoba műszerekkel, környezeti laboratórium, ahol a levegő, a csapadékvíz, a nö­vényzet, a talaj rádióaktivitását mérik. Ebből tudják megállapí­tani, hogy a védőberendezések révén akkor sem lesz maga­sabb a környezet rádióaktivi­tása a természetesnél, ha izo­tóphulladékot helyeznek a tá­rolóba. A biztonság egyik zá­loga ez a laboratórium, (Bár a földalatti tartályokat — melyek­be a hullafdékok kerülnek — úgy alkották meg, hogy azok teljesen szivárgásmentesek, mé­gis fölfogják a telepre hulló összes csapadékot, s csak ap­rólékos vizsgálat, mérés után engedik tovább.) A rádióaktív hulladékok szi­getelt, zárt védőburkolatban ke­rülnek a telepre, hogy szállítás közben se forduljon elő szeny- nyeződés. A szállításhoz speciá­lis járműve van a fővárosi Kö- JÁL-mak. A feldolgozó üzembe fehér-fekete rendszerű öltözőn át jutnak be a dolgozók. Mun­kájukhoz védőruhát kapnak, amit ki sem hozhatnak az üzemből. Egészségükre szigorú rendszabályok alapján vigyáz­nak, valamint csökkentik a ve­szélyt a zárt fülkesorok, me­lyekben kézi mozgatású görgő­pályán haladnak a hulladékot tartalmazó hordók, kannák. A fülkébe a külső falakra szerelt gumikesztyűben lehet csak be­nyúlni. A folyékony hulladékok szigetelt földalatti vezetékeken jutnak a tárolókba. A rádióaktív hulladékok szak­szerű tárolására a Nemzetközi Atomenergia ügynökség is ad ajánlásokat, de a magyar elő­írások szigorúsága szinte felül­múlhatatlan. A püspökszilágyi izotóptemető biztonságát, kor­szerűségét tekintve, magasan megállja a helyét a világban. S ebben nem kis részük van a tervezőknek, és kivitelezők­nek, a Nógrádi Szénbányák Vállalat geológusainak, terve­zőinek. Bálint Ibolya A Pullman név fogalom 1050 kocsit vásárol a MÁ V A gyártó csarnok a drezdai vagongyárban A múlt század derekán egy amerikai asztalos, bizonyos Georg M. Pullman, a túlzsúfolt és kényelmetlen vonaton utazva Furcsa aranyásó A romantika hódolói Az Egyesült Államokban nya­ranként a műkedvelő aranyke­resők rajai lepik el Kalifornia, Nevada, a Colorado-völgy le­gendás hírű, elhagyott arany­bányáit, a múlt század derekán kezdődött nagy aranyláz idején hirtelen a földből kinőtt, majd ugyanolyan gyorsan elnéptele­nedett „kísértetvárosokat”. Az újraéledő western-romantika egyik megnyilatkozása ez az aranykereső hullám. Mondhat­nánk, visszafordulás az USA csekélyke történelmének emlé­keihez. Akik igazán korhűek akarnak lenni, a képen látható módon indulnak útnak, sza­márhátra erősítve a legfonto­sabb kellékeket, nem felejtvén otthon a rövid, kétcsövű puskát és a hatlövetű forgópisztolyt sem. A kevésbé romantikus, ám annál inkább gyakorlatias ama­tőr kutatók elindulás előtt fém­kereső műszert is beszereznek —• hasonlót ahhoz, amilyet há­borúban az aknakeresők kezé­ben lehet látni —, amely 2—2,5 méter mélységben levő fémekre is reagál (igaz ugyan, hogy a fémek közt nem tesz különbsé­get). A múlt században háromszor mozgatta meg a Föld lakossá­gát az aranyláz. 1848-ban Ka­liforniában bukkantak gazdag aranyleletekre. 1851-ben Auszt­ráliában találtak egy folyó vi­zében nagymennyiségű aranyat. Alaszkát a múlt század hetve­nes éveiben árasztották el az aranyásók. A kalandorok nagy seregén kívül tapasztalt arany­ásók is érkeztek az éppen „di­vatba jött” területre. Az „igazi” aranyásó szakember volt az arany és más fémek felkutatá­sában. Tudta, hogy arany csak bizonyos kőzetekben van, s hogy e kőzetek színe és rétegeik elhelyezkedése jelzi a lelőhe­lyet. Bizonyára kevesen tudják, hogy a jó aranyásók kiváló nö­vényismerők is voltak, s számon tartották azokat a növényeket, amelyek csak ott nőnek, ahol a földben arany van. Napjaink kutatói sem hagyják figyelmen kívül ezeket az értékes jelzése­ket. azon töprengett, hogyan lehet­ne kényelmesebbé tenni az uta­zást. Még ott helyben a vona­ton méricskélni kezdett, majd hazaérve számításokba fogott és elkészítette a világ első há­lókocsijának tervét. A terv meg­valósításához csak nehezen ka­pott bankhitelt Pullman, így csupán 1859-re készült el és állt forgalomba a fekhelyekkel ellátott vasúti kocsi, amely fel­találója nevét viselte. így lett a Pullman név fogalom, és ké­sőbb már nemcsak hálókocsikat, hanem az összes fokozott ké- nyelmű, egyenletes futású ko­csikat e megjelöléssel illették. A mai technika Pullman-elven a vasúti kocsik forgóvázba fog­lalt futó- és hordóművéből, fel­függesztéséből származó azon előnyt érti, hogy a sinütközések- ből és egyéb okokból eredő ütések, elmozdulások hatása a kocsiszekrényekre csupán fe­leződve jut el. A nagy sebes­ségű vasúti járművek utaské­nyelmi, áru- és pályakímélő fu­tószerkezetei ma világszerte a Pullman-elv szerint, négyten­gelyes, forgózsámolyos kivitel­ben készülnek. (Érdekességként még annyit, hogy Európában csak 1872-ben indult el az első olyan vonat, amelyhez Pullman- kocsit csatoltak.) Ezt a konst­rukciós elvet követik az NDK vagongyáraiban is, ahol a ké­pen látható kivitelű, tetszetős és kényelmes vasúti kocsikat állít­ják elő hazai szükségletre és exportra. „Pulimon ürügyén" a MÁV ötéves tervéről szólva érdemes megemlíteni, hogy a motorvo­natokhoz tartozó 300 személy- kocsin kívül további 750-et vá­sárolnak még a következő évek­ben, amelyekből 60 étkező- és háló-, illetve fekvőhelyes kocsi lesz. Ezekkel az ülőhelyek szá­ma 7 százalékkal, több mint 352 ezerrel emelkedik majd a hazai vasúti forgalomban. Szopós tigrisek Különleges keveréktípus A Szovjetunióban élő szibériai tigrisek évek óta jól megszerve­zett, szigorú védelem alatt áll­nak. Ennek eredményeként az egykor kicsire zsugorodott állo­mány ma már megint annyira elszaporodott, hogy a szovjet állatkereskedelem újból befog fiatal állatokat, hogy azokat kü­lönböző állatkertekbe expor­tálja. Az ún. mandzsutigrisek rendkívül értékesek, a szunda- tigrisek pedig a legolcsóbbak. Fogságban valamennyi alfaj kereszteződik egymással, és ez­zel egy különleges keveréktípus jött létre, az ún. állatkerti tig- amelynek az eredete ma már kinyomozhatatlan. A tigri­sek az állatkertben jól szapo­rodnak, bár nem olyan rendsze­resen, mint az oroszlánok. Ter­hességük több mint 100 napig tart, egy alomban rendszerint 2—3 kölyök születik. Megfigyel­ték, hogy ha az apaállat együtt marad a kicsinyekkel, ugyan­olyan gyengéden és óvatosan bánik velük, mint az anyjuk. A fiatalon befogott vagy felnevelt tigrisek nemcsak nagyon szelí­dek és ragaszkodók, hanem rendkívül találékonyak is. A képen látható két kis szi­bériai tigris a prágai állatkert­ben született. Leon és Ludvik macska módjára elfogadja ápolójuktól a cuclis üveget, és láthatóan teljes nyugalommal táplálkoznak. Naponta 2 liter tejet fogyasztanak el. T udós-humor A NYELV Balassa János, a nagynevű orvos- professzor, nem szerette, ha pácien­sei sokat beszéltek. Egyszer egy fiatal hölgy kért tőle orvosi tanácsot, de amellett annyit fecsegett, hogy a tudós szóhoz sem tudott jutni. Balassa végre közbevág: — Kérem, mutassa a nyelvéti A hölgy engedelmeskedik: kiölti nyelvecskéjét. — És most tartsa úgy, míg én magamat kibeszéltem. KI-KI MAGA MESTERSÉGE SZERINT . . Ponorj Török Aurél az antropológia professzora volt a pesti egyetemen. A történet 1908-ban játszódott le. Kármán vitatkoztak a Váci utca sarkán: Mikászáth Kálmán, Marczali Henrik, o történetíró és Ponori Török Aurél. Egyszercsak egy jól megtermett amazon, szép fiatal asszony halad el mellettük. A három kiválóság abbahagyja a vitát. Valamennyien utána fordulnak. Mikszáth tömör népiességgel szól: — Ejha! Marczali elismerőleeg mondja: — Akár csak Rozgonyi Cicelle! Ponori Török pedig szakmai lelke­sedéssel felkiált: — Micsoda pompás csontváza le­het I VIZSGA-SZTORI A magyar tudomány egyik legna­gyobb büszkesége Eötvös Loránd, a világhírű fizikus. Vizsgáztatásaival kapcsolatban számos történetet me­séltek. Egyik szigorlatozót ezzel a kér­déssel lepte meg: — Mije van annak a lánynak? — — s az utca túlsó oldalán egy ab­lakból dekoltált blúzban mélyen kl- könyöklő lányra mutatott. A hallgató zavarba jött. ötölt-ha- tolt. Végre is a professzor maga ol­dotta meg a kérdést: — Helyzeti (potenciális) energiája, amely — ha le talál esni — átala­kul mozgási (kinetikai) energiává.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents