Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-11 / 10. szám

1977. január 11., kedd Dunaatmi napló 3 Baranya megyei tapasztalatok Mi gátolja a hatékonyság kiteljesedését? Bajok a belső érdekeltségi rendszerrel Kevés az információ a vezetés tájékoztatására A vállalati munka hatékony­ságának növelése minden gaz­daságban alapvető követel­mény. A hatékonyságot válla­lati szinten lényegében a nye­reséggel, mint komplex muta­tóval mérhetjük. Tekintettel ar­ra, hogy a személyi jövedel­mek alakulása is általában ösz- szefügg a nyereséggel, érthető a vállalatok törekvése a nyere­ség növelésére. A nyereség növelésének azon­ban különböző útjai vannak. Ezek közül egyesek valójában nem is a hatékonyság változá­sát tükrözik. Ilyen például az áremelés, amely ráadásul sok­szor jogszabálysértő keretek kö­zött valósul meg. A tényleges hatékonyságnövelés útját azon­ban nem a mellékösvényeken kell keresni, hanem a céltudatos és hozzáértő, a dolgozók öntu­datára hatni tudó vállalatveze­tés mellett a hatékony, vállala­ton belüli érdekeltségi rendszer kialakításában. két, csoportokat érdekeltté ten­ni, amire tényleg hatással le­hetnek, amiben döntési joguk és felelősségük is fennáll. Az ilyen felemás ösztönzés szinte általános és nagyban gátolja a hatékonysáq kiteljesedését. Ar­ról nem is beszélve, hogy egyes vállalatoknál a formálisan ki­alakított érdekeltségi rendszert csak arra használják fel, hogy pluszjövedelmek kifizetésére kreáljanak jogcímet. Olyan ez, mintha mondjuk a számviteli és pénzügyi dolgozók prémium-fel adatát .az árbevételi terv túl­teljesítésében határoznánk meg. Pedig sajnos hasonlóak vannak. differenciálás Felemás Milyenek az ezzel kapcsola­tos tapasztalatok a megyében? A legfőbb gondok a követke­zőkben összegezhetők: A belső érdekeltségi rend­szer sokhelyütt csak a tervezett nyereség elérésére ösztönöz, mégpediq általában az önkölt­ségre való tekintet nélkül a ter­melés, az árbevétel növelésén keresztül. (A vállalati célok kö­zött általában nem esik szó ár­emelésről, ám az árbevétel nö­velés sokszor ilyet is takar.) Az eszköztakarékosságra egy­re több vállalat gondol, de az ösztönzés gyakorlatában bátor­talanok. E területen is inkább a megadott keretek betartására törekszenek és csak szűk kör­ben a határozott készletcsök­kentésre. A költségtakarékosságra az ösztönzés minimális, ezen belül az önköltségcsökkentésről szin­te alig esik szó, holott a céltu­datosan megalkotott és jól át­gondolt érdekeltségi rendszer lehetne az igazi motorja a min­den területre kiterjedő takaré­kossági intézkedési tervek meg­valósításának. Sajnos, ahol a fentiek meq is vannak, az ösztönzés a legtöbb­ször ott sem érheti el hatását, mivel figyelmen kívül hagyják azt a követelményt, hogy csak abban szabad egyes személye­A vállalaton belüli önálló el­számolási egységek kialakítása a legtöbb helyen még csak a kezdet kezdetén tart. A több qyáregyséoqel rendelkező válla­latoknál általános, hogy a gyár­egységek között nincs differen­ciálás. Mindegyik gyáregység lényegében a vállalati ered­mény alapján részesül a plusz- juttatásokban. Ez egyáltalán nem ösztönöz jobb munkára a gazdálkodás egyetlen területén sem. A helyes érdekeltségi rend­szer kiépítésének és alkalmazá­sának feltétele a megfelelő in­formációs rendszer létrehozása. Egyesek szerint — amilyen a ve. zetés, olyan az információ szín­vonala. Ez fordítva is áll. E té­rén gondok vannak. Megítélé­sünk szerint a jelenlegi infor­mációs rendszerek a vállalatok nagy részénél alkalmatlanok a vezetés operatív tájékoztatásá­ra, főleg a költségmegfigyelés területén. Ahol ilyen van, ott is inkább a jelentőségében má­sodrendű költségek alakulásá­nak figyelemmel kísérése a gya­koribb. Ez nagyban gátja a ha­tékony ösztönzési rendszer ki­építésének. A jelentős költség- és deviza­ráfordítással létrehozott elektro­nikus feldolgozásnak ilyen vo­natkozásban jelenleg számot­tevő eredményei még kevés he­Hatályba lépett a szakmunkásképzési alap felosztásának új rendje A közelmúltban látott nap­világot és az év elején ha­tályba lépett a munkaügyi mi­niszternek és a pénzügyminisz­ternek a szakmunkásképzési alapról szóló új, együttes ren­deleté, amely módosítja és je­lentős mértékben fokozza a vállalati szakmunkásképzés anyagi támogatását, elősegíti színvonalának emelését. Mint ismeretes, a szakmun­kásképzés költségeit hazánk­ban részben az állami költség- vetés, részben pedig a vállala­tok hozzájárulása fedezi. A legfontosabb változást az je­lenti, hogy a jövőben nem a tanulólétszám és a támogatá­si normatíva határozza meg automatikusan az alapból ré­szesülő vállalatok körét és a térítés összegét. Az alap a jö­vőben azt a célt szolgálja, hogy segítségével a vállalati gyakorlati oktatás feltételei a tantervi követelményeknek meg­felelően, tervszerűen javulja­nak. Az alapból azok a válla­latok kapnak az eddiginél na­gyobb támogatást, amelyeknél a leggazdaságosabban alakít­ható ki, illetve fejleszthető a szakmunkásképzés. Ennek elbírálásában, a he­lyi szükségletek és lehetőségek felmérésében, az alapból jut­tatott összegek rendeltetéssze­rű felhasználásának ellenőrzé­sében fontos szerepe van a vállalatok ügyeleti szerveinek, a szövetkezetek országos ér­dekvédelmi testületéinek, és a megyei tanácsoknak. A jövő­ben az ő javaslataik alapján osztja el évente a szakmun­kásképzési alapot a főhatósá­gi felügyeletet ellátó munka­ügyi, belkereskedelmi és me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. lyen mutatkoznak. Eayébként a közelmúltban a Pécsi Tudo­mányegyetem Közgazdaságtu­dományi Karán e témakörben tartott konferencián elhangzot­tak is ezt támasztják alá. A sokhelyütt még kísértő „ke­rül amibe kerül" káros és téves „technokrata” szemlélet ellen harcolhatunk ugyan a vállala­ton belül, a legcélravezetőbb azonban mégiscsak a differen­ciált, a szükségletek diktálta változásokat állandóan figye­lembe vevő belső érdekeltségi rendszer megteremtése lehet. Sasvári Béla Északi madárvendégek Befagytak a Sumonyi-tavak, csak a körülöttük lévő övcsa­tornákban csordogál a víz, s ezen a környéken telepednek le az itt telelő madarak. Még 12 nagykócsagot is megfigyelt a hét végén Molnár István pécsi ornitológus, bár a többi kócsag már régebben elvonult, de a „bátrabbak” itt szilvesz­tereztek, és lehet, hogy már nem is költöznek délre. Egyet­lenegy, Baranyában igen rit­ka, bölömbikát és néhány, szintén különlegességnek szá­mító barkós cinegét is megfi­gyelt vasárnap Molnár István. Megérkeztek az északi madár­vendégek is, a tőkés- és csör­gőrécék, melyek csak télen tartózkodnak hazánkban. Csa­patokban húznak a vetési lu- dak, némelyikük a Dráva irá­nyába, más részük észak felé. Támogatást érdemlő tervek Rakodásfejlesztés a Mecseki Pincegazdaságnál | IS milliós új beruházás a Batty hány utcában | Iparvágány, tranzit raktár, dízel targoncák | Gyorsítják a MÁV-kocsifordulót Az anyagmozgatás, rakodás gépesítés szükségessége az or­szággyűlés téli ülésszakának is egyik visszatérő témája volt. Kritikai megjegyzésként tették szóvá a képviselők, hogy az iparvállalatok egy része még mindig nem ébredt rá a való­ságra, hogy az üzemen kívüli munkaerő tartalék elfogyott. $fközösségnek is segítenie kell Be­illeszkedés és belogadás Hatvanezer új munkavállaló — hatvanezer erőpróba A statisztikai adatok szerint 58 526 ember lépett munkába megyénkben 1975-ben. Közülük 27 340 első-munkahelyes, a többi már dolgozott valahol. 58 526 munkavállalás, ugyan­annyi erőpróba. Csaknem hat­vanezer embernek kellett beil­leszkednie ismeretlen, éppen ezért esetenként némi szoron­gást kiváltó közösségbe. Hangulatos baranyai köz­ségből jött a megyeszékhelyre dolgozni M. A. Huszonkét éves, harmadik esztendeje gépíró második munkahelyén.- Faluról jöttem, hónapokig alig mertem megszólalni, pe- diq nagvon kedvesen fogad­tak. Mindenki, de különösen a velem egy szobában dolgozó kolleganők segítettek sokat. Megismertem az itteni szoká­sokat, feloldódott bennem a szorongás. Most már jól érzem magam. — Mivel segíti dolgozói be­illeszkedését a gazdaság?- Foglalkoznak a fiatalok­kal, figyelembe veszik javasla­taikat, igyekeznek lakásgond­jaikat megoldani, kielégíteni szórakozási igényeiket. A ve­zetők és a dolgozók közötti jobb kapcsolat kialakulását se­gíti, hogy évenként rendez if­júsági parlamentet a gazda­ság — válaszol N. J„ a megye egyik állami gazdaságának dolgozója. — A munkaidő­csökkentés is a fiataloknak kedvez elsősorban. 1978-tól 2300 órát dolgoznak a gazda­ság valamennyi területén. A Baranya-Tolna megyei állami gazdaságok területi if­júsági parlamentjén N. J. fel­szólalásában a fiatal műsza­kiak beilleszkedési nehézségei­ről beszélt Arról, hogy a fia­talok kevés gyakorlati ismere­tet sajátítanak el az iskolák­ban. Más képet kapnak az egyetemeken, a főiskolákon, mint a mezőgazdasági üze­mekben. Ezt szeretnék kiküszö­bölni egyes állami gazdaságok, amikor frissen szerzett diplo­mával fizikai munkán foglal­koztatják a fiatalokat két-há- rom hónapig, s csak utána helyezik őket vezetői munka­körbe. A huszonnégy éves W F. gépkocsivezető. Ezekben a na­pokban a Pécsi Pannónia Sör­gyártól fuvaroz árut Kecskemét­re. Baján lakik, hét éve a Volán 9. számú Vállalat dol­gozója. — Sok fiatal türelmetlen. A „nagy pénz” reményében jön­nek a vállalathoz. Persze, nem kaphatják meg a legjobb ko­csikat, a leghosszabb fuvaro­kat. Először meg kell ismerni­ük a rendszeres kocsizás, na­gyobb városokban a közleke­dés nehézségeit. Legalább másfél-két év gyakorlat szük­séges, hogy hosszabb utat vál­lalhassanak. Ennyi időt sok kezdő nem bír kivárni, ezért aztán úgy érzi, nem sikerült beilleszkednie a közösségbe. — Én semmit sem vártam, amikor idejöttem, főleq azt nem, hogy körülrajongjanak. Először az alkalmazkodjon, aki bejön a gyárba, próbálja meg­kedveltein i magát. Az esetle­ges ellenszenveket pedig le le­het győzni — mondja Sz. F.- né a művezető szobájában. Sz. F.-né már 1968 óta mun­kásnője egy baranyai textilipa­ri vállalatnak, először a far- kasoló üzemrészbe került, ahol ketten dolgoztak és egymás megismerése lényegesen köny- nyebb volt. Tizenkét hónapja áthelyezték az előfonóba. Eb­ben az üzemrészben tízen dol­goznak egy műszakban. — Nehéz volt, nagyon nehéz, mindenkinek van jó és rossz tulajdonsága, alkalmazkodnom kellett. Három műszakban dolgozik, két gyermek anyja, a KISZ-ben propagandista és technikumon tanul. — Betogadták-e a műhely­ben dolgozó munkatársai? — Igen, jól érzem magam kö­zöttük, de a farkasoló gépen szívesebben dolgoztam ... Sz. G. szakipari munkás az építőiparban. Naponta 12 órát tölt távol lakóhelyétől. Ingázik. — A közösségnek segítenie kell, hogy könnyebben beil­leszkedjen az új munkás, ő pe­dig alkalmazkodjon. Legyen barátságos. Bizonyítson szak­mailag. Arra kíváncsi a közös­ség: tud-e dolgozni, nem jött-e rovásukra az új ember. Ha nem is nyilvánítják ki egyér­telműen, a befogadás egyik feltétele a munka. — Miből érzi az ember, hogy befogadták? — Megbecsülik. Amikor hi­bás munkáját segítik helyre­hozni, gondolhatja: befogad­ták. Ha nem így lenne, pisz­kálnák, kigúnyolnák . . . Horváth Teréz A Mecseki Pincegazdaság azok közé a vállalatok közé tar­tozik, amelyekre ez a kritika nem vonatkozik. A vállalat eb­ben az ötéves tervben jelentő­sen növeli termelését, de a ter­vét a népgazdasági — és üze­mi — realitásokhoz igazodva úgy készítette el, hogy a ter­melés felfutását nem újabb élőmunka beállításával, hanem az anyagmozgatás, rakodás, szállítás gépesítésével, műszaki fejlesztéssel kívánja megala­pozni. Ennek érdekében a Mecseki Pincegazdaság szakemberei egy 15 millió forintos rakodás-fej­lesztési tervet készítettek, amely ha megvalósul, nagymértékben megnöveli a rakodási kapaci­tást, lerövidíti a rakodási időt, és ami már túllép a szűk válla­lati érdeken, jelentősen meg­gyorsítja a MÁV kocsifordulót is. A Pincegazdaság a megye egyik legnagyobb exportőre s az évről évre növekvő bor- és pezsgőexportot a korszerűtlen Batthyány utcai telepen bonyo­lítják le, amit már régen kinőt­tek. A z új beruházás keretében bővítik és modernizálják a Batthyány utcai telepet, ipar­vágányt építenek, illetve 240 mé­terrel bővítik a már meglévő vágányokat. Korszerűsítik a ra­kodó rámpákat, új burkolt utat, bortározót, egy új készáru — tranzit — raktárt építenek. Kor­szerűsítik és megoldják a rako­dó telep térvilágítását. Elektro­mos és Diesel targoncákat, elektromos fejtőszivattyúkat sze­reznek be, továbbá 12, egyen­ként 2500 hektoliteres úgyneve­zett puffer bortartályt. A mo­dern gépesített telepen 1980- ban már úgyszólván emberi kéz érintése nélkül végzik majd a palackozott és folyó borok be- vagonírozását. A beruházás anyagi finanszí­rozását a Mecseki Pincegazda­ság 10 millió forint erejéig sa­ját erőből végzi, megvalósításá­hoz 5 millió forint külső forrást igényelnek. A jó tervhez máris találtak támogatót. A MÁV Pé­csi Igazgatóságának komoly ér­deke fűződik minden, a rako­dás-fejlesztést célzó, a kocsifor­dulót gyorsító beruházáshoz, ezért támogatják a Pincegazda­ság kezdeményezését. A Megyei Szállítási Bizottság legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy a Központi Rakodásfejlesztési Alapból — amit a kocsiállás- pénzekből képeznek — 3 mil­lió forinttal indokolt a pince- gazdasági fejlesztést támogatni. A tervet a megye javaslatával továbbították a Központi Szállí­tási Tanácshoz. Bár a zsűrizés még nem történt meg, a Pince- gazdaságnál eséllyel számíthat­nak a RAKFA támogatására, mivel kérelmük benyújtására épp a KISZ-től kaptak előzetes biztatást. KS D. NAPLÓ, TELEFOTO Elkészült a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban az újti- pusú, univerzális mezőgazdasági erőgép, a Rába 180-as trak­tor nullszériája.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents