Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-01 / 1. szám

* IA szocialista tudatosság erejével Irta: Győri Imre, az MSZMP KB titkára Mérlegkészítés, az eredmé­nyek, a tapasztalatok összege­zése folyik ezekben a napok­ban, hetekben mindenütt. A szocializmus építésének minden területén szorgalmas munka folyt. Elmondhatjuk, eredményes évet zárunk. A jól végzett mun­ka eredményeire építve figyel­münket a jövőre irányítjuk. Jö­vőnk programja adott: a fej­lett szocialista társadalom épí­tése. Ez összehangolt politikai, gazdasági, kulturális és ideoló­giai munkát igényel. Fejlődé­sünk jelenlegi időszakában gaz­dasági feladataink megoldása, társadalmi viszonyaink fejlesz­tése a meghatározó. Pártunk ezért is fordít megkölünbözte- tett figyelmet a gazdasági épí­tőmunkára. De társadalmi elő­rehaladásunkkal, sokrétű, ösz- szetett feladataink elvégzésével együtt növekszik a tudati-ideoló­giai tényezők jelentősége. Köz­tudott, hogy a szocialista tudat nem alakul ki önmagától, auto­matikusan, a gazdasági ered­mények, a javuló életkörülmé­nyek hatására. Ezért az eszmei nevelés szerepe is mind na­gyobb lesz a fejlett szocialista társadalom építésében. Az anyagi létfeltételek és a tuda­ti tényezők kölcsönösen hat­nak egymásra, feltételezik az összehangolt fejlesztést. II marxizmus —leninizmus alapján Pártunk XI. kongresszusa a társadalom eszmei, világnézeti állapotával is számolva hatá­rozta meg a politika fő vona­lát, a fejlett szocialista társa­dalom felépítésének program­ját. A Központi Bizottság eb­ből kiindulva tűzte 1976. októ­ber 26-i ülésének napirendjére a párttagsáq eszmei-politikai helyzetének vizsgálatát, a párt­propaganda megjavításának feladatait. Az elfogadott ha­tározat hosszú távra szól, meg­állapításai szélesebbek, mint a szervezett pártoktatás kere­tei. Egész népünk érdekeit, a fejlett szocialista társadalom építését szolgálják. A propaganda szerves része c párt egész tevékenységének; segíti eszméink elfogadását, po­litikánk megértését, feladata­ink megvalósítását. Célunk, hogy a XI. kongresszuson meg­szabott követelmények színvo­nalára emeljük a párttagság ideológiai felkészültségét, erő­sítve a politikai, szervezeti és a cselekvési egységhez nélkü­lözhetetlen eszmei egységet. A párt egysége, eszmei-politikai kisugárzása döntő hatást gya­korol a tömegek gondolkodá­sára, magatartására, világné­zetére. Kommunisták és párton- kívüliek, marxisták és nem marxisták, hivők és ateisták együtt vesznek részt aktívan a szocializmus építésében. A párt­egység erősíti a társadalom po­litikai egységét. A társadalom politikai egységére építve pe­dig erősíthetjük a tömegek szo­cialista tudatosságát. A Központi Bizottság 1976. októberi határozata értelem­szerűen vonatkozik az állami, az egyetemi és tömegszervezeti marxista—leninista oktatásra; közvetlenül csaknem kétmillió pártonkívülire. Társadalmi szük­ségletté vált nálunk az önálló eligazodási készség kifejleszté­se, korunk tudományos világ­nézetének, a marxizmus—le- ninizmusnak az elsajátítása. Pártunk propagandája, egész politikája és gyakorlati tevé­kenysége ugyanarra az alapra épül: a marxizmus—leninizmus- ra, építőmunkánk elméleti ér­tékű következtetéseire és pár­tunk, valamint a nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom min­den osztagának — különösen a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Pártjának — tör­ténelmi tapasztalataira. Pár­tunk politikáját is csak úgy érthetjük meq és támogathat­juk igazán, ha ismerjük azt a gazdag elméleti, történelmi hát­teret, amelyre alapozódik. A társadalmi osztályok és rétegek közérzetére, tudati állapotára döntően hat pártunk gyakor­latban bevált, a dolgozó nép érdekeit kifejező politikája, for­radalmi elméletünk alkotó al­kalmazása hazánk konkrét vi­szonyaira. A magas fokú tár­sadalmi tudatosság azonban feltételezi a marxista—leninista ismeretek megszerzését, gyara­pítását, elmélyítését. Ehhez azonban már kevés a tapaszta­lás, a társadalmi aktivitás — szükséges a rendszeres és cél­tudatos tanulás. Tanuljunk a klasszikusoktól A tanulásban — ahogy er­re a párthatározat felhívja a figyelmet — vissza kell nyúl­nunk a klasszikusok műveihez. A klasszikus művekből alkotó módon elsajátíthatjuk a társa­dalmi fejlődés — a kapitaliz­mus, a szocializmus, a kom­munizmus — általános elméle­tét, a dialektikus módszert. Marx, Engels, Lenin művei fel­vérteznek a hamisítókkal szem­ben. Hiszen azokat elmélyül- ten tanulmányozzák a kispol­gári és burzsoá ideológusok is, és némelykor éppen a klasszi­kus tanítások sajátos értelmezé­sével ignorálják a reálisan lé­tező szocializmust, máskor a reálisan létező szocializmus problémáit, az objektíve léte­ző, szükségszerűen jelentkező és leküzdhető ellentmondásait abszolutizálva, dramatizálva ve­tik el a marxizmus—leninizmust. A klasszikusoktól felmérhe­tetlen segítséget kapunk a va­lóság elemzéséhez, a gyakorlati feladatok meghatározásához és végrehajtásához. Megóvnak sa­ját hibáinktól: a betűrágástól, a dogmatizmustól, a mecha­nikus gyakorlattól. De nem vár­hatunk tőlük „utasításokat” a konkrét napi tennivalókhoz. A párt politikája eleven, alkotó, idegen tőle a dogmatizmus. A klasszikusok műveiből tehát ne tételeket idézgessünk, hanem ismerjük meg azok lényegét, módszerét, a szellemét, az ala­pos és következetes gondolko­dást sajátítsuk el. Az oktatás a propaganda számára fontos kérdés: ho­gyan érvényesült g marxi elmé­let és módszer a forradalmi munkásmozgalom évszázados gyakorlatában és különösen pártunk immár csaknem hat évtizedes történetében. A ma­gyar munkássáq küzdelme, a kommunisták harca szerves ré­sze népünk történelmének, és így méltó helyére kell hogy ke­rüljön nemzeti önismeretünk­ben, a hazafias nevelésben. De a magyar kommunisták harcá­nak, sokoldalú tapasztalatainak reális bemutatása hasznos ta­nulságokkal is szolgál a jelen­re és a jövőre, erősítheti az eszmeiséget, gyarapíthatja a politikai ismereteket, megóv­hat bennünket a hibáktól. Az ideológiai munka alkotó folyamat, a valósáq szüntelen tanulmányozása, a szocialista fejlődés törvényszerűségének fel­tárása, új kérdések megvála­szolása. így az ideológiai kép­zésben kiemelkedő szerepet szánunk a társadalomtudomá­nyi kutatások eredményeinek, szocialista építőmunkánk elmé­letileg általánosított tapaszta­latainak. Ebből a szempontból is nagy horderejű pártunk XI. kongresszusa és a Központi Bi­zottság állásfoglalásainak ta­nulmányozása. Csupán egyetlen megállapí­tás a Központi Bizottság ok­tóber 26-i határozatából: „A fejlett szocialista társadalom megteremtésének feltétele és egyben eredménye a szocialis­ta életmód általánossá válása. A szocialista életmód a min­dennapos tevékenységben tör utat, s nem pusztán nevelési kérdés, a termelési viszonyok és az anyagi feltételek alakulásá­val kölcsönhatásban fejlődik. A szocialista életmód új érték­rendet teremt, amely a példa­mutatón végzett munkában, az elkötelezett politikai maga­tartásban, a kollektívákban, a munkahelyeken, a brigádokban, a családban töltődik meg tar­talommal. A propaganda fon­tos feladata a kibontakozó szo­cialista életmód elemeinek fel­tárása és támogatása.” Nem azért szükséges idézni a fentie­ket, mintha ezzel a szocialista életmóddal kapcsolatos kutatá­sokat lezártnak, befejezettnek tekinthetnénk. Szó sincs róla. Csupán azért, mert érzéklete­sen bizonyította a probléma fel­vetésének, kezelésének helyes módját, az ok és okozati ösz- szefüggések, a kölcsönhatások, a tudati tényezők, a nevelés szerepét. A határozat, amelyet teljes terjedelemben közölt a decemberi Társadalmi Szemle és Pártélet, kitér a fejlett szo­cialista társadalom építésének lényeges kérdéseire, távlataira és korunk legidőszerűbb prob­lémáira. Tudatosság és érzelem Minden oktatási intézmény számára alapelv, hogy az élet­re tanít, nevel. A marxista pro­pagandamunkáról szólva talán felesleges is ezt hangsúlyozni. Célunk1 az elmélet és a gya­korlat minél teljesebb egysége, eszméink valóra váltása. Az el­méleti tudás, a marxista felké­szültség mércéjének tekintjük, hogy milyen mértékben páro­sul az aktív társadalmi cselek­véssel, iá munkával, a szocia­lizmus iránti elkötelezettséggel, példamutató magatartással. Csupán azt a tudást értékeljük, ami a társadalmi haladás szol­gálatára, helytállásra, kiállásra, a jó munkára ösztönöz, amely elmélyíti az ügyünkbe vetett hi­tet, a meggyőződést és magas szintre emeli a szocialista tuda­tosságot. A ma alkotó-dolgozó gene­rációk közül az ifjabb csak elbeszélésekből, olvasmányok­ból ismeri a korábbi évtizedek hősi időszakát. A fejlett szocia­lista társadalom korszakos fel­adatainak megoldásához is lel­kesedésre van szükség. Ala­pos ismeretekre, következetes­ségre, kitartásra, magas fokú tudatosságra. Szükség van szív- le, meggyőződésre, érzelmi kö­tődésre is. Céljaink, igaz ügyünk szolgálata ma is lelkesítő. Fel­adataink azonban sok szem­pontból nehezebbek, mint a ko­rábbi évtizedekben. Hogy meg­valósuljon az elmélet és a gya­korlat egysége, hogy teljesebb életet éljen az ember, az ér­telmen át jobban, hatásosab­ban kell az érzelmekig eljut­nunk. Különösen a fiatal gene­ráció soraiban. És főként olyan nagy hatóerejű kérdésekben, mint a szocialista módon való élés, dolgozás, tanulás, a haza- fiság és az internacionalizmus. Az új esztendő dolgos hét­köznapjain társadalmunk szo­cialista jegyeinek erősítésével, a nem szocialista jelenségek visszaszorításával, kiküszöbölé­sével segíthetjük az emberek, a közösségek, az ország to­vábbi boldogulását. A hatásos propagandával is szolgálhatjuk a határozottabb, a magabizto­sabb haladást, az 1977. évi népgazdasági feladatok és a XI. kongresszuson hozott hatá­rozatok végrehajtását. Szocialista életmód - közgazdász szemmel Gondolatok Kozma Ferenc Jólét szocialista módon című könyvéről Az elmúlt években sokan ír­tak a szocialista életmód kér­déséről : szociológusok, filozó­fusok, etikusok. Komoly elemzé­sek és publicisztikus megköze­lítések sora jelent már meg a szocialista életmód fogalmáról, a fogalom leírásának módszer­tani megközelítéséről, az élet­mód tartalmi elemeiről, az életmód-modell minőségi alap­kutatásairól. Kozma Ferenc könyve „földközelbe" hozza a problémát: az életmódot a szo­cialista típusú jólét körülmé­nyeit figyelembe véve tárgyalja és ezzel mindenki számára kita- pinthatóvá teszi a kérdést. Már kiindulásként megállapítja: a szocialista típusú jólét nem ál­talában a gazdasági fejlettség eredménye, hanem sajátságos módon kialakított fejlettségé. Az életmód tehát a társadalmi vi­szonyok meghatározott vetüle- te; az uralkodó termelési vi­szonyok „nem hivatalos” dimen­ziója. Alkotórészei azok a kö­rülmények, amelyek között az emberek a jövedelmüket meg­szerzik; azok a normák, ame­lyek meghatározzák a jövedel­mek elköltésének módját; az a társadalmi értékrend, amely a különböző fogyasztási szintű csoportok között keletkezik. A szocialista társadalom jó­léti modelljének elemzésekor a szerző abból indul ki, hogy a szocializmus az életmód tekin­tetében a színvonal-kiegyenlítő­dés felé törekszik, ami nem egyenlősdit jelent, hanem a származási és vagyoni tényező kikapcsolását az életszínvonal­különbségeket meghatározó té­nyezők közül. Életmód-model- lünk kialakításánál két veszé­lyes végletet kell elkerülnünk: a Nyugat „fogyasztói társadal­mának" lemosását és a forra­dalmi idők szükséghelyzetéből adódó puritanizmust és egyen­lősdit. Ebből kiindulva fogal­mazhatjuk meg a helyes elvi álláspontunkat is: nem a két véglet közötti kompromisszumra, a kettőt kiegyenlítő „harma­dik útra”, hanem minőségileg más, magasabb rendű, embe­ribb életmód kimunkálására kell törekedni. A feladat azonban nem egy­szerű. A szocialista társadalomban meglévő jövedelmi és fogyasz­tási differenciák, a fogyasztói árak elemzése felhívja a figyel­met arra is, hogy milyen for­rásokból táplálkoznak a jóléti ideál torzulásai napjainkban. A múltból „örökölt” kispolgári torzulással ma már nem lehet minden negatív jelenséget meg­magyarázni. Szakítani kell azzal a szemlélettel, amely valós problémáinkat félretéve, min­den torzulást a kispolgáriság címkéjével magyaráz meg. A vagyongyűjtési mánia, a hará- csolás alapja nemcsak az egyé­nek „múltból örökölt természe­te", hanem egy sor olyan tár­sadalmi probléma, mint pl. a lakáshiány, a városi életkörül­mények problémái; a környe­zeti ártalmak, a tömegközleke­dés, a lakossági szolgáltatások adott színvonala és esetenkénti kultúrálatlansága. Ezek mint­egy „neuralgikus pontjai” a szocialista jóléti modell kalakí- tásának. A konkrét viszonyok elemzése után a szerző a szocialista élet­mód három alapvető feltételére hívja fel a figyelmet: olyan anyagi jólét szükségeltetik, ami­kor is az ember és ember közötti fogyasztási lehetőségek diffe­renciáltsága tevékenységük tár­sadalmi hasznosságával ará­nyos; olyan alapbiztonság, ahol az egyén élete, emberi méltósá­ga, művelődése jövedelmi szint­jétől függetlenül biztosított: olyan termék- és szolgáltatás­kínálat, amely képes biztosí­tani a civilizált tárgyi környe­zetet, s egyben ösztönöz a kul­túrált életvitelre. M. T. Képes krónika *76 Történésekben, előrelátható és váratlan eseményekben bővelke­dő, örömben és szomorúságban oly gazdag világunk idei króni­káját a képek segítségével igyekszünk föleleveniteni. Béke, szabadság és függetlenség — az emberiség régi álmai öltöttek testet az SZKP XXV. kongresszusának beszámolójában. Február 24-én a Kreml Kongresszusi Palotájában nyilt meg a szovjet kommunisták tanácsokzása, amely nemzetközi vonatkozás­ban újabb nagyszabású békeprogrammal állt a világ elé. Hatalmas tömeg ünnepli az Olasz Kommunista Párt választási sikerét június 22-én az OKP római székháza előtt a parlamenti választások végeredményének kihirdetésekor. Az eredmény büsz­keségre okot adó és impozáns: a párt 49 új képviselői helyet szerzett és 23-maf több szenátort küldhet a felsőházba. A Libanonban tartózkodó arabközi békefenntartó erők júliusban még nem tudtak érvényt szerezni a szembenálló felek által el­fogadott tűzszüneti megállapodásoknak, s képtelenek voltak meg­állítani a jobboldali erők általános offenziváját, amely a külső és belső reakciós körök szája ize szerint az országban élő pa­lesztinok megsemmitésére és a baloldal erőinek fölszámolására tört. A képen: a Teli Zaatar palesztin menekülttábor egy részlete a negyvenkilenc napig tartó ostrom idején. Jimmy jött és győzött is a november elején lezajlott elnökválasz­táson. A demokrata párti jelölt a sikerét annak köszönheti, hogy olyan programot állitott össze, amelyben mindenkinek azt ígérte, amire leginkább szüksége lenne. A munkanélkülieknek teljes fog­lalkoztatottságot, az áremelkedésektől szenvedőknek az infláció megfékezését, a nemzetközi helyzet miatt aggódóknak politikai enyhülést. A képen James Carter és felesége, Rosalyn.

Next

/
Thumbnails
Contents