Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-06 / 5. szám
Dunántúlt napló 1977. január 6., csütörtök Á llamhatáraink őrizetét, a határforgalom ellenőrzését, a határrend fenntartását a határőrség végzi. Az államhatár sérthetetlenségét azonban csak a határterületen élő helyi lakosok segítségével tudjuk biztosítani. Ezért munkánk szerves részét képezi a lakosság körében végzendő honvédelmi nevelőmunka tervezése, szervezése és végzése. 1975. március 11-én a kerületparancsnok elvtárs tájékoztatta a Baranya megyei párt-végrehajtóbizottságot a határőrizet és párt, állami, társadalmi szervek által kifejtett ezzel összefüggő tevékenységéről. Ennek alapján a Baranya megyei párt-végrehajtóbizottság feladattervet dolgozott ki, melyben megjelölte a határterületi járási és városi pártbizottságok, párt- szervezetek és társadalmi szervek feladatait. Együtt a lakussággal, együtt a szervekkel! A Baranya megyei Tanács a pártvégrehajtó feladatterve alapján a siklósi, mohácsi járási tanácsi hivatalok, a községi tanácsok, az állami gazdaságok, a tsz-ek felé írásban intézkedett az MT 40-es számú rendeletében meghatározott feladatok megvalósítására. A Baranya megyei KISZ végrehajtó bizottság állásfoglalásában hívta fel a járási KISZ- bizottságok, a területi KISZ- szervezetek figyelmét a határőrizettel összefüggő politikái nevelőmunkára. Megbeszélést folytattunk a járási és községi tanácsi szervek, állami gazdaságok, tsz-ek vezetőivel. A községi pártszervezetek, alegységparancsnokok, a tanácsi szervek együttesen megszervezték a falugyűléseket, ahol a lakosságot tájékoztattuk az MT 40-es számú rendeletéről, az ezzel kapcsolatos állam- polgári kötelezettségekről. A falugyűlések céljukat elérték, a tájékoztatók megértésre találtak. Rendszerré vált, hogy az alegységparancsnokot, a pártszervezet titkárát meghívják párt-, KISZ-taggyűlésre, tanácsülésre, egyéb rendezvényre. Ugyanúgy katonai ünnepségeken részt vesznek pánt-, KISZ- és állami vezetők, társadalmi szervek képviselői és szólnak a személyi állományhoz. Ezt tovább keli fejleszteni, elsősorban a munka- jellegű találkozókat kell kezdeményezni. Az alegységek KlSZ-szerveze- tei 25 területi KISZ-szervezettel tartanak kapcsolatot. Kölcsönösen segítik egymás munkáját, a KISZ IX. kongresszus határozatának végrehajtását. Külön a területi KISZ-szervezetnél veszünk részt KISZ-oktatás vezetésében és ott vagyunk a kisdobosok, úttörők avatásán. Az 1976-os évben 31 úttörőcsapatnál 1500 pajtást avattak fel tisztjeink. A hivatásos állományúak 44 iskolában, 65 esetben tartottak osztályfőnöki órát a szocialista hazafiságról, a honvédelemről. Több tiszt működött közre a 14 évesek részére a személyi igazolványok kiosztásában. Évente a határterületi általános iskolák úttörőcsapataiból 50 pajtás vesz részt a határőrség által szervezett úttörőtáborokban. Részt veszünk a barcsi, a siklósi és a mohácsi járásban és Pécsett az ifjúgárdisták kiképzésének megszervezésében, megtartásában. A nyolc IG-al- egység kiképzéséhez adunk rendszeresen segítséget, ahol több mint 300 fiatal kapott a határőrizettel összefüggő kiképzést. 26 úttörő-határőr szakaszt 800—1000 fővel és 44 általános és középiskolát patronálunk. A parancsnokság működési területén 14 községi, két városi, egy megyei tanácstag képviseli a személyi állományt a helyi tanácsokban. Ezek az elvtársak javaslataikkal, észrevételeikkel segítik a tanácsok előtt álló politikai, kulturális, gazdasági, közigazgatási és egyéb feladatok kimunkálását, a határozatok végrehajtását. Az MT 26/1975-ös számú rendeleté a BM munkájának önkéntes segítőiről lehetőséget biztosít egy sor eddig ellentmondásos kérdés feloldására. Az önkéntes határőri csoportok megszervezése körültekintő előkészítő munkát igényel. Erre a kerület vezetése a szükséges intézkedéseket megtette, a munka beindult. Az önkéntes határőri csoportok létrehozása, a velük való foglalkozás, azok felkészítése a határőrizeti feladatok segítésére nem jelenti a régi, jó módszerekről való lemondást, ellenkezőleg, építve a több évtizedes eredményekre, jó tapasztalatokra, minőségben új, korszerűbb, a követelményekhez még jobban igazodó alapokon kell a lakosság legaktívabb részét bevonni a határőrizeti munkába továbbra is. A tsz-ek vezetői szoros kapcsolatot tartanak az alegységek parancsnokaival, politikai helyetteseivel. Értik és magukévá teszik a határrenddel, a határsávval kapcsolatos utasításokat, a rendeleteknek igyekeznek a dolgozók körében is érvényt szerezni a határőrizettel összefüggő kérdésekben. Az utóbbi két évben megkétszereződött a vízi határszakaszon a horgászok száma. A horgászegyesületek az alegységparancsnokokkal és a parancsnokság szerveivel közreműködnek a horgászok felkészítésében, a határvizeken az állampolgári fegyelem betartásában. Működési területünkön 6 HA- TÁRÖRKÖZSÉG van. Elvi alapokon nyugvó, kölcsönös tisztelet, megbecsülés, barátság és együttműködés jött létre a határőrség személyi állománya és a lakosság között, amely aktívan szolgálja a közösségek politikai, társadalmi, kulturális és sportéletének fejlesztését. Az elmúlt esztendőben a HA- TÁRÖRKÖZSÉGEK párt-, állami, társadalmi vezetőivel tartalmasabb, hatékonyabb munka- kapcsolat alakult ki. A megtartott tanácskozás értékelte a közös célkitűzések realizálódását, meghatározta az elvégzendő feladatokat. Megvannak a lehetőségei annak, hogy ezt a mozgalmat továbbfejlesszük és körültekintő előkészítés után újabb községek vegyék fel e megtisztelő címet. Alapvető feladataink végrehajtása mellett egyre világosabb és céltudatosabb a társadalmi szervek honvédelmi nevelőmunkájának segítése. A személyi állomány részéről elhangzó helyes politikai állásfoglalások, a megfelelő rend és szervezettség, a határőrök nagy részének példás magatartása szolgálatában, valamint a lakosság segítésében növelte tekintélyünket, erősítette a határmenti lakosságban a határőrizet jelentőségének, az állam- és köz- biztonság, a honvédelem szükségességének megértését Az új jogszabályok közzététele, propagálása a sajtó és a rádió segítségével lehetővé tette, hogy tr lakosság jelentős része tájékozódjon és a törvényben foglaltaknak megfelelően élhessen jogával, teljesíthesse állampolgári kötelezettségét, illetve tevékenyen is részt vállalhasson — mint önkéntes határőr — a haza határainak, a közrend és közbiztonság védelmében. Kerületünk pártbizottsága és parancsnoksága köszönetét fejezi ki a területi párt-, állami, társadalmi szerveknek a szolgálati feladatainak végrehajtását aktívan segítő helyi lakosoknak, kiemelve az önkéntes határőrök többszáz fős táborát, az Ifjú Gárda határőröket, úttörőket, a HATÁRÖRKÖZSÉG- ek dolgozóit, a Kiváló határőr jelvény kitüntetésben részesült: barcsi vasútállomán dolgozóit, a pécsi 39-es dandár úti iskola Pintér István úttörőcsapatát, a Pécsi Stúdió kollektíváját és a Dunántúli Napló szerkesztőségét, valamint a siklósi ifjúgárda zászlóalja személyi állományát. Együttes erővel, ezzel a széleskörű társadalmi bázissal eredményesen őriztük államhatárunk ránk bízott szakaszát az 1976-os esztendőben is. Kászonyi István határőr alezredes Baranya Árpád-kori templomai Mái om Érdekes módon nem a falu központjában, s nemi dombon, vagy magaslaton áll Mólom Árpád-kori temploma, hanem a főutcából nyíló kis közben, a kertek alatt. A szentély és a hajó egyik része kora középkori épífmény. Tipikus román ablakok és kapu díszítik Ezeket a keskeny ablaknyílásokat a feltárás során — a hetvenes évek elején — találták meg, s a később vágott barokk ablakokat befalazták. A román-kori kapunak csak a bélését állították helyre, így ez jelenleg vakajtó. A szentély alatti részen vörös tégla díszeket találtak. Ezek az alkotások a kora középkorXIX. század első telében Börtönviszonyok Baranyában A magyar orvosok és természetvizsgálók VI. nagygyűlésére, amelyet 1845. augusztus elején Pécsett tartottak, Baranya vármegye főorvosa, Hölbling Miksa sebésztudor igen alapos munkával szemléletes körképet rajzolt Baranyáról. Jelentésében, vagy amint ő nevezte „helyiratában" külön fejezetben tárgyalja Baranya népének erkölcsösségét,_ azaz közbiztonsági és börtönviszonyait. A szerző sóvárogva említi Bajorország példáját, ahol 60 év alatt gyökeres változások történtek: „Miért ne követhetné az honunk is?" — teszi fel a kérdést, majd igy válaszol: „Amíg csak bot, vessző, korbács, lánc, közös börtön és bitófa marad büntetőtörvénykezésünk főalkatrésze: addig oda el nem jutunk, hova más kisebb és szinte sem gazdaa népek már régen eljutottak." Hivatkozik „hazánknak egyik legnemesb fiára" (valószínűleg Eötvös Józsefre), aki „azt az észrevételt tévé, hogy míg valakit csak azért nem botoznak meg, mivel nemes ember, nem pedig azért, mivel ember, addig haladásunkkal éppen nem dicsekedhetünk." Hölbling doktor felmérése szerint az 1835 és 1845 között eltelt tíz esztendőben Baranyában (beleértve a ma Jugoszláviához tartozó részeket is) 3691 személy volt bebörtönözve. Közülük bírói ítélettel 465 főt mentettek fel. (Tájékozódásul: ebben az időben a megye összlakossága 234 226 fő!) Az elítéltek között volt: 6 szülőgyilkos, 27 gyermekgyilkos, 274 közönséges gyilkos, 295 történetes gyilkos (összeszólalkozás- ra visszavezethető), 232 rabló- gyilkos és rabló, 77 gyújtogató, 422 marhalopó, 925 tolvaj és 250 más vétségű. A letartóztatottak között volt 110 nő, 16 fő 16 éven aluli kiskorú, 16—24 éves 647 fő, nemesi származású 29 fő, előkelő 23, külföldi 13 fő. A legtöbb rab Pécsvá- nad környékéről, valamint Lip- tód, Karancs, Szekcső, Olasz és Mohács helységekből került a bíróság elé. A fogvatartottak között igen sok a rác, kevesebb a magyar, legkevesebb a német. Liptódon például, a hírhedt Szávics Milos betyár szülőhelyén csak két olyan rác volt található, akik még nem ültek börtönben. Szekcsőre, Mohácsra a közel levő dunai nagy sziget, továbbá a bűnözés elburjánzásáról hírhedt Bács megye szomszédsága gyakorol rossz hatást. Lólopók többnyire más megyéből kerülnek ki, disz- nólopók a megyebeli kanászok. Véres verekedők a pásztorok és a suhancok, ugyanők a pincetörők is. Pénzrablók középkorú férfiak szoktak lenni, kik telkeiket elhagyták, vagy valami más módon veszítették el vagyonukat. Szántszándékos gyilkosok a szökött katonák vagy a szökött rabok. Orgazdák a telkes jobbágyok, a számadók és a csőszök. A nők többnyire férj- és gyermekgyilkosok, illetve férjük cinkostársai. A jelentés a püspöki uradalom és a Pécs városi börtönöket új, egészséges, tágas épületeknek nevezi, ugyanakkor megdöbbentő képet fest a megyei börtönökről, ahol évente átlagosan 70—90 férfi és 5 —10 nő raboskodik. Nappal mind együtt vannak a rabok. Eledelük naponta egy katonaporció kenyér (kb. 1 kg), vasárnapon, kedden és csütörtökön 1/4 font hús (kb. 15 dkg), és hetenként 1 meszely (1/2 liter) káposzta. A szűk föld alatti börtönben válogatás nélkül együtt szorongott a megtévedt bűnös a kitanult gazemberekkel, akik tapasztalataikat rendszerint továbbadták a kezdőknek. Estére hetesével, nyolcasával zárták be a rabokat egy sötét, nedves, egészségtelen benyílóba, amely még levegőt is csak a közös helyiségből kapott, ahova 26 nagy lépcsőn kellett lemenni. Gyakori betegség a börtönben a hurut, a mellfójós és a süly (skorbut). Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a börtönbenyílók olyan nedvesek voltak, hogy nem egyszer a sárban kellett a szerencsétlen raboknak feküdniük, és tiszta levegőt soha nem kaptak. A rabokat bárkinek kiadták munkára 18 váltókrajcár napibérért. A megyeház körül is ők végeztek minden munkát. A börtönben pedig pipacsinálás- sal, iharisnyakötéssel és faragással töltötték idejüket. Mindennapos volt a botozás. Akit az orvos bot alá alkalmatlanoknak ítélt, azok minden pálcaütésért egy napot voltak kénytelenek a börtönben tölteni. A szerencsétlen rabok azonban szívesebben vállalták a pálcát, mint fogságuk meghosszabbítását. Keserűen jegyzi meg a jelentés, hogy mindig akadnak a rabok között olyanok is, akik ha idejüket letöl- tötték, nehezen válnak meg a börtöntől, részint mivel azt megszokták, részint „mivel nincs miből élmiök". íme, mai szemmel nézve ilyen szomorú állapotok uralkodtak másfélszáz évvel ezelőtt Baranyában. De Hölbling főorvos úr jelentése — bizonyára nem megalapozatlanul — mégis így fogalmaz: „Baranya népének .erkölcsisége' hazánk és megyénk jelen körülményei között még jó lábon áll.” Molnár Imre, a Szigetvári Várbaráti Kör elnöke ban Magyarországon járt skót barátok stílusáról árulkodnak. Másik ritkaság az úgynevezett tükör. A tükör egy sajátos építészeti eljárás: az ablakokat környező falrészt 5-10 cm-rel mélyebbre rakták a többinél, ezáltal ez a mélyedés keretbe fogja a három ablakot,.. Ez a megoldás rendkívül ritka, népszerűségnek Nyugat-Euró- pában, főleg Dél-Franciaor- szágban örvendett A templom hajójának folytatása XV. századi, gótikus építmény, ahogy a fatörzs, évente gyarapodik egy-egy gyűrűvel, itt a szaporodó népesség befogadására növelték az épület befogadó képességét. A román kaputól néhány méternyire finom mívű, s meglepően ép állapotban lévő gót ajtókeretre akadtak. E stílusnak megfelelő ablakokat sajnos nem találták meg, így ezen a falrészen a XVIII, században vágott ablakokat hagyták meg. Az arányos felépítésű tornyot a XVIII. századi átépítés alatt húzták fel, Párkányzata dús árnyalása az alkotók igényességére és finom érzékére vall. Az egyes stílusrétegeket jól elkülönítették egymástól a restaurálás során. A romos rész vakolata durva, részben korabeli. Ennek a falrésznek egyébként meglepő vonása, hogy az átlag romántól eltérően nem kőből, égetett téglából épült. A hajó gótikus részét finom vakolattal és világos kék festéssel látták el. Ezekkel a megoldásokkal elérték, hogy az egyes építészeti korok alkotásai jól elkülöníthetők egymástól, nem olvadnak össze. Az épület ennek ellenére egységes képet mutat, ezek az eljárások egyéni arculatot, különlegességet biztosítanak. Sajnos a templom belső része méq nem mutat ilyen harmonikus képet. A feltárás és helyreállítás éppen csak megkezdődött, de még messze áll a befejezéstől. A barokk falfestés alól a szentélyben freskótöredékek kerültek elő, s még jó néhány különlegességre lehet számítani. Eltűnt pécs baranyai irodalom A magyar humanista irodalomban nemcsak Janus Pannonius költészete, majd később a Szathmáry György köré tömörült írói csoport munkássága tette híressé Pécs—Baranyát, hanem azok a kisebb írók is, akiknek munkásságáról ma már csak irodalom-történetírásunk emlékezik meg. Mivel e korban a név egyúttal a szülőhelyet is jelentette, könnyű felfedeznünk azokat, akik városunk, megyénk szülöttei voltak. Közülük ez alkalommal a három Pécsi-ről és Baranyai Decsi Jánosról emlékezünk röviden. Ismeretes, hogy költészetünk fejlődésének az egyháziból a világiba, a latinból a magyarba való átmenetét a rekordá- lás és a mendikálás segítette elő. Az akkori iskolamesterek énekeket költöttek, amelyeket szegénysorsú diákok alamizsna reményében faluról falura járva többnyire ünnepnapok alkalmával adták elő, s előadás után megkezdődött az adománygyűjtés. Egy XVII. század közepéről ránk maradt mondóka már ilyen hagyományokra hivatkozik: Ma van szent Balas napja Rigiektü! nekünk szokás hadva. A magyar nyelven megjelent egyetlen hiteles rekordáló ének szerzője — a névé után Ítélve — városunkból származhatott: Pécsi Ferenc, kozári iskolamester, aki szent Miklósról írt magasztaló énekének szövegét latinból fordította. Az éneknek verstörténeti jelentősége is van: ez az első szapphói versszakban íródott versünk. Pécsi eredetű családból származott a kései reneszánsz érdekes alakja: Péchy Simon (kb, 1570—1642). Fiatal korában bebarangolva Nyugat- és Ke- let-Európát, Spanyolországban megismerkedett az onnan kiűzött szefárd-zsidók közösségével, megtanult héberül is, hogy eredetiben olvashassa a zsidó irodalmat. Később Erdély leggazdagabb nagybirtokosa lett, akit Bethlen Gábor kancellárjává nevezett ki. Nemsokára azonban hűtlenség gyanújába keveredett, s több évre börtönbe került. Amikor azonban hajlandó volt áttérni a református vallásra, kiszabadult írói munkásságának legjavát a héber nyelvből áttett fordításai adják. Ezekben nemcsak a szöveghűségre ügyelt gondosan, hanem a költői szépségű részek gondos átmentésére is. Kitűnő stílusban írt műveit értékessé teszi a székely nyelvjárás követése. Romantikus élet- történetét Kemény Zsigmond dolgozta fel a Rajongókban. Tóth István dr.
