Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-06 / 5. szám
1977. január 6., csütörtök Dunantmt Tlaplö 3 Honnan vegyük* ami nines t Vagy hol van, ami van? Gazdasági életünk egyik legégetőbb problémájáról indított vitaindító cikksorozatot megyei lapunk. Minden bizonnyal az a szándék vezérelte, hogy ezzel is ösztönözzék gazdasági életünk különböző területein dolgozó szakembereket, tárják fel: milyen megoldást ismernek és tudnak munkaterületükön a mind súlyosabb munkaerőhelyzet enyhítésére. A vitaindító kérdés tehát így szól: honnan vegyük, ami nincs? A provokatív szándék mellőzésével engedtessék meg, hogy a kérdés válaszolására, vagy egyik megoldására most kérdés legyen a felelet: Hol van, ami van? A gondolatmenet bizonyításául először idézzünk egy-egy részletet az eddig megjelent írásokból. A vitaindító cikkben többek között ezt olvashattuk: „... az elmúlt öt évben a munkaképes korú nők 66 százaléka vett részt a társadalmilag szervezett munkában, ám sokkal többen még ha akarnának sem állhatnának munkaviszonyba, többek között azért sem, mert például lakóhelyük környékén nincs munkahely," Vagyis: az első írásból egyértelműen kitűnik és igazolódik, hogy a nem dolgozó 34 százalék női munkaerő bizonyos részét foglalkoztatni lehetne, csak munkaadó kerestetik. Ügy vélem, indokolt tehát a kérdés feltevése. Hol van, ami van? És hogy bizonyítható is, erre egyértelmű feleletet ad gyakorlati esetekkel igazolva a szövetkezeti ipar. Menjünk oda, ahol van A magyar kesztyű gyártás egyik meghatározó gyártóbázisa ma a Pécsi Kesztyűs és Bőrdíszműipari Szövetkezet. Az évi száztizmillió forintos árbevételt produkáló szövetkezet vezetésének az elmúlt években a korrekt üzleti élet szabályai szerint tette ajánlatát a TANNIMPEX Külkeréskedelmi Vállalat. A külpiaci igények további termelésbővítést kívánnak. Elsőként természetesen a meglévő és bevált stabil partnereket keresték fel a Külkereskedelmi Vállalat vezetői. De egyben közölték azt is, hagy amennyiben ajánlatukat nem tudják fogadni a szövetkezetnél, úgy új kapacitás után kell nézniük. Pécsett munkaerő már akkor sem volt. Hol van, ami van? Másfél évvel ezelőtt 1975. nyarán Szederkényben indított egy kisüzemet a szövetkezet. És ma százharminc fővel dolgozó, évi tizenötmillió forintos termelési értéket produkáló, köztük hatvanezer darab exportképes női divattáskót állít elő a szederkényi üzem. Jogos a következő kérdések felvetése: hol volt eddig a munkaerő? Gondolta, tudta valaki, hogy Szederkényben tizenötmillió forintos termelői háttér van kihasználatlanul? Szintén százmillió forint felett termel évente a Pécsi Cipőipari Szövetkezet. A szövetkezettel szembeni igények két évvel ezelőtt lét, nemlét kérdés alapon jelentkeztek. Vagy teljesíti a szövetkezet a megrendelő Külkereskedelmi Vállalat 450-470 000 pár női exportcipő szállítását, vagy előbb stagnálás, később visszaesés fog mutatkozni a szövetkezet életében. Minden feltétel a bővített termeléshez adva volt. Csak egy nem: a munkaerő. Legalább is Pécsett nem. A szövetkezet vezetői kitekintettek a megyébe. Bükkösdön egy gyártó részleget indítottak. Alig két év elteltével ma már nyolcvan fő dolgozik itt szalagszerű termelésben. És ahogy a szövetkezet elnöke fogalmazta a napokban, most már kezdenek szervezett munkásokká is válni. Olyan szervezett munkásokká, akik két évvel ezelőtt otthon voltak „nem termeltek, mert munkahelyük környékén nem volt munkahely . . ." Tőkés piaci szállításait háromszorosára növelte ez évben a Népművészeti Szövetkezet. A szövetkezet összlétszáma 500 fő. Termelési értéküknek 85 százalékát bedolgozói rendszerben állítják elő. Akaratlanul adódik a kérdés; hol van, illetve hol volt az elmúlt két- három évben közel négyszáz, ötven szabad munkaerő? Pécsett és a megye városaiban nem volt és nincs. Hol van, ami van? Négyszázötven munkaerő egy helyen, igaz nem volt és nincs. De van például Szentlőrincen nyolcvan fő, Ké- ménden ötven fő és így tovább. Egyszer negyven-ötven fő nem sok. De tízszer öiven fő már ötszáz termelő munkaerőt jelent. ötszáz fő, Japánba, Kanadába szállított árukat termelnek. Keressük a megoldást Megjelent az új munkaerő- gazdálkodást központilag szabályozó rendelet. A szövetkezeti ipar kategorikus besorolást kapott. Munkaerőfejlesztési lehetőségei meglehetősen korlátozottá váltak. Most ezzel a ténnyel kell szembenézni, ebben az adott helyzetben kell a megoldást keresni és megtalálni. Méghozzá sürgősen. Ezért nyomatékosan ajánlottuk például a Kesztyűs és Bőrdíszműipari Szövetkezet vezetésének, hogy dolgozzák ki pontosan, számokkal és tényekkel alátámasztva, mit kívánnak termelni, milyen irányban kívánnak fejlődni a következő években. Nézzék meg, ennek milyen tárqyi, technikai, személyi feltételei vannak. Ismeretes többek között, hogy a szövetkezet az egyik országos szövetkezeti kezdeményezés lehetőségével élhet. Amerikai kooperációban base-ball kesztyűk gyártására kínálkozik lehetőség. JANUÁR 1Q-TÖL-árváltozások A Mobil Jármű- és Alkatrész Kereskedelmi Vállalat tájékoztatása szerint a beszerzési árak változtatása miatt január 10-től módosul — részben magasabb, részben alacsonyabb lesz — a szocialista országokból vásárolt motorkerékpárok, mopedek és robogók fogyasztói ára. A szovjet gyártmányú Riga 12 és a Verhovina moped ára 17—18 százalékkal, 680, illetve 870 forinttal csökken. Az NDK gyártmányú, régebbi típusú MZ 150 köbcentiméteres motorkerékpárokat 1600 forinttal, az újabb típust is 400 forinttal olcsóbban árusítják. Az MZ 250 köbcentis régebbi tipusú motor 1200 forinttal olcsóbban, az újabb típus — amely mind teljesítményben, mind korszerűségben felülmúlja elődeit — változatlan áron kerül forgalomba. Ugyancsak csökken, mintegy 1200 forinttal, a csehszlovák Jáwa 350 köbcentiméteres motorkerékpárok ára. Az áremelés négyfajta kis gépjárművet érint. A csehszlovák Babetta moped 550 forinttal drágul, az NDK gyártmányú Schwalbe ára 1250 forinttal, az S 50 B típusé 1420 forinttal lesz magasabb, míg az MZ 125 köbcentiméteres kismotor fogyasztói ára 10 százalékkal, 1200 forinttal emelkedik. Ehhez is — többek között - munkaerő kell. Akkor pedig már ma kell megnézni: hol van, ami van?! Maletics Miklós, a Pécsi Ipari és Szolgáltató Szövetkezet Pártbizottságának titkára Síkosak az utak Alaposan lehűlt a levegő a keddről szerdára virradó éjszaka, a hajnali órákban nem egy helyen mínusz 15—16 fokot mutatott a hőmérő. Az utak sok helyütt az országban síkosak, ezeken a szakaszokon az éjszaka folyamán 200 gép dolgozott; sózták, homokozták az útburkolatot. Az országos főútvonalakon mindenhol zavartalan volt a közlekedés, nem volt hóakadály az alsóbbrendű utakon sem, ezeken viszont a gépkocsivezetőknek fokozott óvatosságra volt szükségük, mert az elmúlt napokban elolvadt hótakaró sok helyen tükörsima jégpáncélt képezett. Hatáskörük: Baranya, Somogy és Tolna A w rw I ■■ ■■ I meroeszkozok hitelesítői Mit mutatnak a piaci mérlegek? Amikor valaki bemegy egy üzletbe, az esetek többségében nem kételkedik a mérleg, a súlyok, az űrmértékek, a méterru- dak pontosságában, de ugyanifctBinifMB finnTimiEniT ■un wS» swtv ■ ■WIKS» ■ A Centrum Aruház konfekció osztályán. Leltet néhány centivel rövidehh vagy bővebb? Vizsgázott az új mérettáblázat — egyelőre közepesre öltönyt akartam vásárolni. Igaz, van már két esztendeje is. Bementem hát a ruházati szaküzletbe, s ott, a tükör előtt állt egy falusi gyerek, rajta az új zakó. A gyerek szét akart durranni, olyan robusztus volt, o zakó ujja rövid, mellén szétfeszült, hasán épphogy be lehetett gombolni. Bámulta magát a tükörben, az eladó rángatta rajta az új göncöt, és azt mondta: — Uram, mintha önre szabták volna ... * Azt mondták, várjak. Várjam meg az új mérettáblázatot. Akkor kapok megfelelő nadrágot, zakót, mindent. Nézzük! Az asztalon egy zakó hever, szétterítve. — Ez itt a derékbősége — mutatja Cserni József, a Bem utcai Ádám-boltból — és most nézze meg az ehhez tartozó nadrágot. A nadrág bizony bővebb derékban. — Talán gimnasztyorkának kell hordani ezt a zakót, nadrágba tűrve — szól közbe egy másik eladó. — Negyven éve űzöm ezt a szakmát — sóhajt Dombai József, az üzlet vezetője — de ilyen nehezen még soha nem adtam el öltöny ruhákat. Jönnek a nadrágok, hasas méretben, arasznyi felmenettel, tizenkét centis cipzárral... Adjam el a pocakos sztaripapának a csípőnadrágot, a tinédzserfazont? Nem veszi meg, ittmarad. Ez is nagy baj., hogy egy viszonylag jó anyagból kizárólag az ipar számára legfrissebb, tehát négy-öt éves divat fazonok készülnek. Zakó... Kétgombos, széles fazonnal, hasas méretben. Hogy néz ki? Meglátja magát a tükörben, s azonnal veszi le. Kibukik a hasa. — Talán a nadrágok jók — próbálkozom. — Hatot felpróból, mielőtt felvenné a hetediket, ránéz az árcédulára és azt mondja: elmegyek és megcsináltatom. Hat-hétszáz forintért rászabják. Tudja, ennyi vevő nálunk még sohasem fordult meg. Ez annak a jele, hogy a vevő mászkál, keresi a megfelelőt. A tervem huszonnégymillió, jó, ha tizenkilencet teljesítünk. És még valami. Nézze meg ezt a ruhát! A zakó keskeny vállú, a nadrág szára bővebb, mint a dereka. Tinédzseröltöny. Ára több mint háromezer forint. Van gyereke? Majd megnő. Hát vegyen neki egy ruhát háromezerért ... — Hagyományos fazon, sötét ruhák nem jönnek? Legyint. — Dobogókőn, amikor eligazítottak bennünket, egészen másképpen hangzott minden. Azt mondták, többezer embert mértek meg. Kiket? Vagy az iparban van a hiba? Egy biztos, az öltönyök, nadrágok, zakók itt lógnak, terhelik a készletünket. Valamikor mi hoztuk a pénzt a vállalatnak, Ez megszűnt. Konzum áruház, férfi konfekció. Ugyanazokat a ruhákat látom, mint másutt. Persze, lehet, hogy van itt más is, dehát ez a konkurrencia. — Nálunk bevált — mondja Karácsonyi Jenőné eladó — eddig még kevés vásárlót kellett azért elküldeni, mert nem tudtunk megfelelő méretet adni neki. — Türelmesnek kell lenni — mondja Szarnék József, aki szintén „öregnek" számít a szakmában — még a vásárlókban sem tudatosult. Nem tudja o saját méretét, meg kell mérnem, mellbőségét, derekát, s akkor megtudom mondani, milyen méretű ruhára van szüksége. Magának a százhat- vannégy-negyvenhatos kell. Értem. Pontosabban, nem értem. A testmagasságom mellé jónéhány mellbőség-méret jár, annak o felét kell venni, és annak is van hasas, meg nem hasas változata. Ha van. Arról is panaszkodtak, hogy a Sortiment nem komplett — néhány méret bizony, hiányzik a sorból, s akkor már baj van. Meg aztán ... Van már néhány dolog, amit meg kellene jegyeznem. Vércsoport, személyi- meg telefonszám, az ég tudja, mi minden, most még azt is jegyezzem meg, hogy százhatvannégy- negyvenhat. Juszt sem. Idősebb ember Szarnék József, mutogatja nékem a vállfára bújtatott zakókat. Szépek, nagykockásak, plisszíro- zott zsebekkel. Kérdem tőle: — Melyiket venné meg? Nevet, érti, mire célzok. De azért rámutat egyre. — Talán ezt... Vizsgázott az új mérettáblázat egyelőre közepesre. Mert elvileg ennek jónak kell lenni. Hiszen azt célozták meg, hogy mindenki kapjon megfelelő méretű öltönyt a konfekcióban is, ne kelljen drágán csináltatni ruhát annak, aki egy kicsit potrohos, vagy alacsony, vagy magas, szóval egy icipicit rendhagyó alkat. Jelen pillanatban, azt hiszem, az árakkal már igazodtunk. A konfekció is drága, majdnem annyira, mint az „úniszabó”, várjuk ki, hátha olyan precíz is lesz.., Kampis Péter úgy nem gyanakszik a lakásában lévő villanyórára, vízórára és a különböző nyomásmérőkre. S igaza is van, meg nem is. Nincs igaza, ha a pontosságukat magától értetődőnek tartja, de igaza van, ha úgy vélekedik, hogy ezek a mérőeszközök túlnyomó többségükben megbízhatóak. Rendszeresen ellenőrzik őket, időközönként pontosságukat hitelesítik, méghozzá általában kötelezően. Ezt a feladatot országszerte az Országos Mértékhitelesítő és Hordójelző Állomás kirendeltségei látják el szigorú és eléggé aprólékos előírások alapján, amelyek meghatározzák, hogy milyen időszakonként kell hitelesíteni egyes mérőeszközöket, s milyen pontosságú követelmények az irányadók. Az állomás pécsi kirendeltségének tevékenysége három megyére terjed ki, Baranyára, So- mogyra és Tolnára, összesen 26-an dolgoznak ott a József Attila utca 13. szám alatt. Kö- zületek és magánszemélyek mérőeszközeit hitelesítik; közü- letekét hivatalból és kötelezően, a magánszemélyekét pedig szolgáltatásként. A kiskereskedőknek, de az alkalmi piaci árusoknak is csak hitelesített mérőeszközökkel szabad mérni. Ha például egy piaci kofa mérlege megfelel a vizsgálati követelményeknek, kap egy bélyegzőlenyomatot, valamint egy díjnyugtát, amellyel igazolhatja a hitelesítést. Egyébként a piaci mérlegek hitelesítésének évi forgalma valóságos „barométere” a piacok árubőségének. Ha jó a termés, sok magántermelő hitelesítteti mérlegét, ha gyengébb, igencsak megcsappan a mértékhitelesítők forgalma is. A hordó-hitelesítésbe mindenféle anyagból készült hordó és tartály beletartozik. A fa boroshordótól az üzemanyagszállító tartálykocsiig. A pécsi ki- rendeltségnél három hordóhitelesítő szakember dolgozik: kettő Pécsett, egy Szekszárdon, s hamarosan munkába áll még egy Kaposváron is. A három hordóhitelesítő 1976-ban 250 000 hektoliter űrmértéket mért fel, a 25 literes kishordó- tól kezdve egészen az 1000 hek- tós nagy vasbetonkádakig. Akadt munka éppen elég, hiszen nemcsak az új, illetve a hitelességi idő lejártával hitelességüket vesztett hordókat és tartályokat kellett megmérni, hanem az előírás szerint minden kijavított sör- és borszállításra használt hordót is újra kell mindig hitelesíteni, méghozzá deciliternyi pontossággal. S ezen kívül manapság már nem ritka az sem, hogy az aprócska díszhordókat is hitelesíttetik a precíz ajándékozók, vagy megajándékozottak. A nagy és aprócska hordók hitelesítése mellett idén érdekes feladatot jelentett a 60 ÁFOR- üzemanyag szállító tartálykocsi lemérése, valamint a pécsvára- di Hordókészítő Ktsz egy iráni megrendelőnek gyártott fődarab 60 hektós hordójának hitelesítése. Végezetül néhány alapvető tudnivaló. Minden elkészült közforgalmú mérőeszközt a gyártója köteles hitelesíttetni. Éneikül nem kerülhet forgalomba. Ezután is időszakonként újra és újra kell hitelesíttetni. Az Országos Mértékhitelesítő és Hordójelző Állomás kirendeltségei hatósági jogkörrel bírnak, s végső soron szabálysértési feljelentéssel élhetnek a nem hitelesíttetett mértékeszközöket használók ellen. Pénzbüntetést ilyen szabálysértésért az utóbbi években csak nagyon ritkán kellett kiszabni. Az esetek többségében a mérőeszközöket még a hatósági felszólítást megelőzően hitelesíttetik. Dunai Imre
