Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-31 / 30. szám

Hétfőtől hétfőig Melyiket a sokezerből? A televízió ismét súgó- “ rozza pályaválasztási műsorát: Melyiket az öt­ezerből? Szebbnél szebb szakmákat mutatnak be, oktatók, tanulók szólalnak meg, bizonyítva azokat a lehetőségeket, melyek örö­met, boldogulást biztosíta­nak azoknak, akik jól vá­lasztanak. De vajon hogyan lehet jól választani? Napjainkban, amikor az általános iskolát, a közép­iskolát végzők e fontos kér­dés előtt állnak, sokan igyekeznek hasznos taná­csokat adni, megkönnyíte­ni a választás nehézségeit. A felelősség közös és nagy, egyaránt nehezedik a fia­talokra, szüleikre, pedagó- sokra, a pályairányítással foglalkozókra. Több jó, helyeselhető kezdeményezésnek lehetünk tanúi. A fontos, dinamiku­san fejlődő üzemeinkbe rendre meghívják az isko­lák tanulóit, ismerkedjenek a szakmával, azokkal a le­hetőségekkel, melyeket üze­mük nyújt. Ismertető kiad­ványok jelennek meg, együttműködési szerződése­ket kötnek az üzemek a szakképző iskolákkal. Nem­csak a munkaerő biztosí­tása készteti őket ezekre a lépésekre, hanem annak jogos, biztos tudata, hogy szakmájuk korszerű, a fej­lődést szolgálja. Ezt mond­hatjuk el többek között a Sopiannáról, a Műszergyár­ról, s egyre inkább a szén­bányáról is. Mégsem ele­gendő az érdeklődés, a je­lentkezés. IJ emrégiben sorozatban ** jelent meg lapunk­ban a pályaválasztási ta­nácsadó ismertetése, hoqy megyénkben milyen tovább­tanulási lehetőségek, szak­mák elsajátítására van le­hetőség. Van miből vá­lasztani! Csak néhányat hadd emeljek ki ezekből: nyolcvan autószerelőt, száz­négy esztergályost, százegy géplakatost, ötven villany- szerelőt, száz élelmiszerel­adót, ötven vájárt, ötven növénytermesztőt várnak a középfokú intézményekbe képzésre. Megszámoltan: megyénkben szózhetvenhá- rom középfokú tanulási le­hetőség között lehet vá­lasztani ! Mindenki tudja, nem könnyű a társadalmi igé­nyeket és az egyéni elkép­zeléseket egyeztetni. Még­is elsősorban a szükségle­teket kell figyelembe ven­ni, ezt megértetni azokkal, akik a választás előtt áll­nak, messzemenően segít­ve, hogy lehetőleg minél többen találják meg végle­ges helyüket társadalmunk­ban. Ez valóban közös munka, minden ezt szolgá­ló kezdeményezés helyesel­hető, közte a nagyon ér­dekes televíziós sorozat is­métlése. 1/ özösen értessük meg, amit egyik versében Majakovszkij írt le: „Pilóta mindenki nem lehet!” — de mindenkit várnak a szép, jó, sok iparok! Mitzki Ervin □ Hétfői Tudósítóink jelentik — Tudósítóink jelentik -- Tudósítóink jelentik Munkásőrök ünnepi egységgyűlése A munkásőrség megalakulása 20. évfordulója alkalmából ün­nepi egységgyűlést tartott tegnap Szigetváron, a konzervgyár dísztermében a Tömpe József nevét viselő önálló járási munkás- őrszázad. A bensőséges ünnepségre eljöttek a munkásőrök hoz­zátartozói, családtagjai is. Nagykanizsa: Ahol az új bútorok tervei készülnek. A 25 éves jubileumát ünneplő Kanizsa Bútorgyárban, az idén 24 ezer lakószobabútor, 19 ezer ülőgarnitúra és 18 ezer egyéb kárpitozott bútor készül. A nagykanizsai gyár elsősorban a hazai igényeket elégíti ki, de idén már svéd megrendelésre is szállít 4 ezer ülőgarnitúrát. London — Pécsről Csontvárytól Vasarelyig Az elnökségben foglalt helyet Megyaszai József, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője, Illés István, a Szigetvári Járási Pártbizottság első titkára, dr. Kása Ferenc, a Szigetvári városi Pártbizottság első titkára, Valkai József, a munkásőrség megyei parancsnoka, Tinusz János, a Városi Tanács elnöke, Pirisi Já­nos, a Járási Tanácshivatal el­nöke, Tömpe József, az egység névadójának édesapja, dr. Sza­bó József, az országgyűlési kép­viselők megyei csoportjának vezetője. A Himnusz elhangzása után a Munkásőrség országos parancs­nokának díszparancsát Kulcsár Sándor egységparancsnok ol­vasta fel, majd az elnöklő Szabó Sándor munkásőr köszöntötte az ünnepség résztvevőit, ünnepi beszédet Illés István, a járási pártbizottság első titkára mon­dott. Megemlékezett a munkás­őrség megalakulása körülmé­nyeiről, majd méltatta helytál­lásukat, eredményes tevékeny­ségüket. Ezt követően kitünteté­sek átadására került sor. A Ha­Kilenc óra, reggel. Tapasz­talatok híján betérek az Olim­pia harmadosztályú sörözőjébe. Tejet kérek. Megmutatják, ho­vá kell mennem. A KIOSZ mel­letti ajtón valóban ott a fel­irat, amely tanúsítja, hogy va­sárnap délelőtt tizenegyig áru­sítanak tejet és kenyeret. — Tízkor már elfogy — mondja Borsi Tiborné és körbe mutat. Az elrekesztett helyen Dexion-Salgó polcon már csak néhány kilós kenyér árválko­dik, s talán másfél rekesz tej van. Literes. Zsemle már nincs. — Keresik a kakaót, a múlt­kor tejfelt akart venni valaki. Általában időben jönnek, per­sze, van, aki elkésik, tíz után jön és esetleg már nincs tej, vagy még később ... Csapos vagyok a söntésben, hiányzók óm onnan a vasárnapi forga­lomból, elhiheti. Elhiszem. A rövid idő alatt, míg ott voltam, néhányon kér­tek félliter tejet, félkiló kenye­ret. De mérleg nincs, a féllite­res zacskó pedig úgylátszik el­fogyott, s a literes zacskóban nagyon lötyögne a félliter. A kakaót meg miért keresik? Azt is zacskózzák, hétköznap bárki megveheti a boltban. De néz­zük tovább a tejárusító helye­ket. Doktor Sándor utca, Otthon étterem tejbüféje. Csicsók La- josné fogadja a vásárlókat, a pulton egy vaskos könyv: Cro­nin a szerzője, hatszáz oldal­nál is több. Nem hiszem, hogy unatkoznék, hiszen itt is kilin­cselnek azért a vevők. — Negyven kiló kenyeret rendeltem, most, fél tízkor hu­szonkettő még megvan. Gya­núm, hogy maradni fog. Zsemle is van még, de az el szokott fogyni. A tej is. Hetven liter megy el egy vasárnap. Nem nagy a forgalom, talán a nyá­ron majd nagyobb lesz. Sok családban nqgg nincs hűtő, tudja, azért. Új házasok, vagy idős, nyugdíjas emberek nem­igen vesznek drága gépeket. Annakidején nekünk sem volt... Gáspár néni az Irányi Dániel téren, egy pavilonban árul. — Ha jó idő van, mozognak a népek, ha hideg van, vissza­viszem az árut — mondja la­konikusan és hozzáteszi: — Mondja, mikor szüntetik már ezt meg? Itt tej már nincs. Talán van még a Tejbisztróban. Van bi­zony, Baranyai Lajosné árulja. z a Szolgálatáért érdemérem bronz fokozatával dr. Virág Sán­dor munkásőrt tüntették ki, majd a 20 éves szolgálatért huszon­egyen kapták meg a Szolgálati érdemérmet. Az egységgyűlés kedves szín­foltja volt, amikor dobpergés közepette úttörők vonultak a terembe és virággal köszöntöt­ték a munkásőröket. Ezt köve­tően a Szolgálati érdemérmet a 15 évi szolgálatért ketten, a tíz évi szolgálatért nyolcán kapták meg, majd a leszerelő, illetve tartalékálományba menő mun­kásőröknek nyújtották át az emlékérmet, illetve emlékplaket­tet. A kitüntetettek nevében Adonyi István munkásőr szólt, köszönte meg az elismeréseket. Osztopányi Ferenc alezredes, a Szigetvári Rendőrkapitányság vezetője, a kapitányság egész személyi ólománya nevében, Kismárton János, a KISZ városi, járási Bizottságának titkára a fiatalok, az úttörők és az ifjú Gárda nevében, Kasó József, a Szigetvári Állami Gazdaság — A tizenegy óra nálunk csak formaság. Kap itt tejet bárki délben is, vagy kenye­ret, zsemlét.. . Hiszen úgyis nyitva vagyunk nem? Sor áll mögöttem, félre kell állnöm. Viszik a tejet, kenye­ret. Úgylátszik, hogy jó szokás ez a vasárnapi árusítás. Csak van, amire oda kéne figyelni. A Tejbisztróban karácsonykor, Újévkor is nyitva tartottak. Százhatvan forintos forgalmat könyveltek el, azt is a személy­zet csinálta ... Közeleg a Hús­vét, kettős ünnep, ne kívánjuk senkitől sem, hogy hiába üldö­géljen a pultok mögött. K. P. igazgatója, országgyűlési kép­viselő pedig a bázisszervek ne­vében köszöntötte a munkás­őröket. Ezt követően Kulcsár Sándor egységparancsnoknak. Kövesfalvi Mihály és Kovács La­ibs munkásőröknek átnyújtották a Kiváló parancsnok kitüntetést, öten a Kiváló munkásőr kitün­tetésben részesültek. A kitünte­tések átadása után Megyaszai József, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője felolvasta a Ba­ranya megyei Párt-végrehajtó­bizottságnak a munkásőrökhöz intézett köszöntő levelét. Ezt követően a csapatzászló előtt az új munkásőrök letették az esküt, majd Méhész József alapító munkásőr átadta fegy­verét Szabó László új munkás­őrnek. Az ünnepi egységgyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. G. F. Az 1873-as alapítású tekin­télyes képzőművészeti folyóirat, a londoni Studio International kéthasábos riportot jelentetett meg Suzi Gabiik tollából a mai magyar képzőművészetről. Ke­serű Ilona 3 forma című ter­mészetplasztikájáról készült fo­tó illusztrálja az írást, s ez is jelzi a riport fő tendenciáit. Suzi Gabiik miután általános képet fest a hazai művészeti életről, részletesen kitér Pécs múzeumainak bemutatására. A Modern Magyar Képtár gyűjteményéből kiemeli Mo­holy-Nagy, Kepes György és Vasarely nevét, mint a XX. szá­zad jelentős irányzatait fém­jelző alkotókat. A két háború között hagyták el az országot, és munkásságukkal hidat te­remtettek a magyar hagyomá­nyok és a modern európai tö­rekvések között. Megjegyzi, hogy a pécsi születésű Vasa­rely szülőházában híven követ­hető a művész fokozatos fejlő­dése az 1950-es évek konstruk­tivizmusától az utolsó évtized­ben született csillogóbb, látvá­nyosabb op artig. Csontváryt mint Magyarországon igen nép­szerű és nagyraértékelt, egyé­ni, kategóriákba nem sorolható művészegyéniséget mutatja be. Szól különc megnyilvánulásai­ról, s nagyra értékeli küldetés­vállalását, festményeinek, fő­ként tájképeink különleges vi­láglátását. Nagy tetszéssel em­líti a Zsolnay Múzeum század- eleji porcelángyűjteményét. A Studio International cikké­ből helyes arányérzékkel derül ki, milyen fontos helyet foglal­nak el Pécs múzeumai a XX. századi képzőművészet bemu­tatásában. Gállos Orsolya Kaposvár: Színházi cserejáték A kaposvári Csíky Gergely Színház és a budapesti Víg­színház között cserejáték-meg- állapodás született. A megálla­podás értelmében a két szín­ház kölcsönösen bemutatkozik egymás közönsége előtt legsi­keresebb produkcióival. A ka­posváriak a közeljövőben lép­nek a Vígszínház színpadára — Osztrovszkij: Erdő, Shakespea­re: Troillus és Cressida, vala­mint Kerekes: Állami áruház című produkcióikkal. A Sha- kespeare-darab bemutatójára a hónap közepén kerül sor Ba- barczy László rendezésében. A címszerepeket Mihályi Győző és Pogány Judit alakítja. A nemrég rögzített megálla­podás szerint a Vígszínház tár­sulata május hónapban viszo­nozza a Csíky Gergely színház vendégjátékát. Fadd: „Aranyvölgy” Az Állami Déryné Színház vasárnap este Faddon mutatta be Dunajevszkij: Aranyvölgy című háromfelvonásos operett­jét, Lacina László rendezésé­ben. A nagyközségi tanács és a Lenin Tsz közös művelődési házának négyszáz személyes színháztermében tartott előadás főszerepeit Szántó Margit Já- szai-díjas, Szatmáry Olga, He- tés György, Nyerges Ferenc alakították. Az operett jelme­zeit Rimanóczy Yvonne Jászai- díjas, díszleteit Sostarics Zsu­zsa tervezte. A zenekar Lukács Lóránt karmester vezényletével szólaltatta meg Dunajevszkij melódiáit. 25 éves a bútorgyár A gyár kárpitosműhelye. Baja: A második tárlat Tavaly Oltványi Imre gyűjte­ményével megalapozták a Ba­jai Képtárat. Tegnap már má­sodik alkalommal nyílott kiál­lítás, az Oltványi-gyűjtemény után a helyben élő festőktől 1975-ben vásárolt képeket mu­tatják be. Mint Tóth-Pál Zol­tán, a kiállítás rendezője mond­ta : a Bajai városi Tanács ezzel a vásárlással kettős célt köve­tett: egyrészt a létesítendő képtár anyagát kívánta gazda­gítani a kortárs képzőművészet bajai alkotóinak válogatott munkáival, másrészt mecénás szerepet is vállalt a Baján élő és alkotó művészek erkölcsi, anya­gi támogatása végett. Kilenc művész képeiből nyí­lott meg vasárnap a tárlat közülük nyolc élő festő. Idős Eber Sándor, bajai, szászvári, pécsi, aztán hajósi, hercegszán­tói, nagykanizsai, tolnai, bács- borsodi és kelebiai templom­freskók alkotója, a hordozható freskó feltalálója 1947-ben halt meg. Az ő képeivel nyílik a sor. F. D. 1977. január 31-től február 12-ig 30-401 ÁRENGEDMÉNY c- • Centrum Aruház a város központjában Pécs: Tej, kenyér vasárnap reggel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents