Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-29 / 28. szám

© Dunanttili napló 1977. január 29., szombat Nem béküfünk, hiszen nem is lehet*. Koller utca 7. Szigorított börtön ez az ud­var, s nem én fogalmaztam így, hanem az egyik lakó, mi­után a perlekedőket végighall­gatva a nagy kapu alatt kijöt­tem a levegőre, s amilyen gyor. san csak lehetett, kifutottam a Koller utcából... E riport meg­írása előtt napokig töpreng­tem azon, hogy miként fogal­mazhatnék úgy, hogy ne sért­sek meg vele senkit, s elkép­zeltem, hogy több órás filmet forgatok, én vagyok az opera­tőr, a rendező és a segédsze­mélyzet, s a felvevőgéppel vé­gigszaladok az udvaron, közel hozom az ablakszemeket, a fes­tékét pergető^ ajtókat, a fer­dén álló kilincseket, a virág­ágyásokat és a szennyvizlefo- lyót, a kiszáradt szőlőindák te­tőre kapaszkodását, szóval az udvar minden szögletét, s köz­ben aláadom a szöveget, a la­kók hangját, úgy eredetiben, a bakikkal együtt, minden vá­gás nélkül . .. • Riportot készítek, arc nélküli riportot. „ ... Végül az ítélet négy hónap, felfüggesztve. Számunk­ra ez nem megnyugtató. Ezek szerint rákényszeredünk sze­mélyes védelmünkre. Évek óta abban bízunk, hogv legcseké­lyebb kérésünket teljesítik, hogy mivel a szocialista együttélést nem tartja be, lakoltassák ki. . Ezek szerint készüljünk fel a tavaszi mérkőzésekre. . . Csak tudnánk, hogy ki tartja a ga­rázda vérengző fenevad fölé a glóriát? Egész életemben hasznos dolgozója voltam szo­cialista társadalmunknak, sok elismerést és oklevelet kaptam. Jó munkámért jelenleg jelvény viselésére vagyok jogosult. . . Most ilyen sorsra jutok . . ." A Koller utca 7. tíz család közös udvara. Többségük leg­alább húsz esztendeje söpri a saját gangja elől a szemetet, ha söpörheti ... Az egyik lakó, a 82 éves „botos ember" tartja rettegésben őket. Vagy nem így van . . ? „ ... A sógorom jött autóval, be akart állni az udvarra, de az öreg nem engedte. Hiába mondtam neki: Sz. bácsi ne csináljon cirkuszt, csak hajto­gatta, hogy én szilikózisos va­gyok, és ide nem állhat be senki. Elkapta a nyakamat is, mert olyan erős ember, ez so­ha nem dolgozott semmit... Itt lakik egy öreg néni is, azt le akarta önteni, mert söpörni akart... Nekem eltörte az új­já mat, s ezért felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Aztán S.-nét akarta leütni a nyeles kefével, amiért szintén börtönt kapott. De azt is felfüggesz­tették. Azért mert 82 éves, ő mindent tehet? Ki fog minket megvédeni? ...” A szerkesztőségben az öreg­ember veje járt. Mondja, bosz- szúálló emberek között él az öreg meg a felesége, nincs egy nyugodt napjuk sem. Igaz, háromszor ítélték el az öre­get, rövid időn belül, de őt is verik a lakók, s hiába fut a rendőrségre, neki nincs tanú­ja, nincs aki mellé állna... Most kilakoltatási végzést ka­pott: „az évek óta tűrhetetlen magatartása miatt". Mutatja a végzést, amiben az is ott áll: „Az R. 123. §. (1.) bek. alap­ján az elhelyezéséről maga kö­teles gondoskodni." Sz. bácsi, meg a felesége furcsa helyzetbe került. Kilakol­tatják őket. S most öregen, be­tegen futhatnak lakás után. „ . . . Hogy én elmenjek in­nen? Abból nem esznek. Nem is lehet a munkáshatalomban munkásembert kilakoltatni. Pécsbányán voltam vájár, ott kaptam a szilikózisomat is, az orvosi lelet bizonyítja, hogy mi­lyen beteg vagyok . . . Amióta néhány külföldi beállt az ud­varra a kocsival, azóta nincs maradásom. Azt mondják, én jelentettem fel, de nem úgy volt, csakhogy megyek kifelé, látom', hogy egy pénzügyőr fia­talember jön szemben, és kér­dezi: Nem látott itt külföldie­ket? Mondom: ott állnak, a ga­rázsok mögött. Erre elkáromol- ja magát, hogy köszönöm pa­pa. .. Valamiféle csábítósze­res banda volt, az egyiknek a rokona. Azóta nincs mara­dásom ... ütnek, vernek, a ke­zemet is eltörték ... A másik meg, lopott holmikat hoz, én Nagyobb fegyelem az árukiadásnál Szigorították itt az udvarban, mint valamifé­le császár. A felesége eleinte próbálta csitítgatni, de most már ő is teljesen a pártjára állt. Nagyon félünk már a ta­vasztól, annyira ideges lesz az ember, ha már rá is gondol. Próbáltunk szép szóval, minden­nel, de nem megy . .. Azt mond­ta legutóbb, hogy kinyírlak te szemét. Sírni kezdtem, nem bí­rom én sokáig. Legutóbb a szomszédasszonyt ütötte le, úgy, hogy folyt a vér az udvarban, az orvosok szerint ez súlyos testi sértés .. . Eltörött az arc­csontja . ..” A harmadik ügy a bírósá­gon. Ki tudja hányadik a ♦ A nyugalom csak látszólagos. Indula­tok feszülnek a zárt ajtók mögött. ♦ bányász voltam, tudom mi a lopott holmi, mert azt a bánya raktárából hozták, és ott van cipőfűző is meg helikopter is . . ." • Levél is érkezett a szerkesz­tőségbe. Segélykérő levél. „Állandóan feljelentget min­denkit. Nem próbálunk vele bé- küni, hiszen nem is lehet. Min­denkibe beleköt, trágár szava­kat használ, s úgy uralkodik rendőrségen, hányadik a sza­bálysértési hatóságnál? .......Elég az hozzá, hogy o lyan piszkos vádiratot adtak be ellenem, hogy olyan pisz­kosat még nemi. Bemegyek a PIK-hez, mondom, Géza te is­mered az én betegségemet. Ez gondolod jó lesz? Mondom: Géza, te munkásőr is vagy, hát ne ugrassz engem .. . Aztán felépült a harmadik garázs is. A tulajdonosok bejöhetnek, de más senki. Akinek garázsa van, az igen, de a többi nem. Kő­poros az udvar, a kőpor árt nekem. Elmennék innen, csak- hát nagyon ideszoktunk, A la­kást én alakítottam át, beve­zettem a vizet, megcsináltam a fürdőszobát is. Annakidején 13-an jártunk a közös vécére, s hogy nekem itt is van, hát irigylik . . . Ha adnának másik lakást, ám legyen, de legfel­jebb első emeletig, de minden­féle szundikba nem megyek... És a kilakoltatási végzés...? Kit érdekel? Ide senki be nem teszi a lábát!" A lakók félnek. Nem min­denki — két család obliqon kí­vül van. Nem avatkoznak bele a vitába, nem veszekednek: hálni járnak haza. A többiek­nek az udvar pokol. Az öreg­úr nem ismer el semmi vétket, s a lakók sem. Nem köszönnek egymásnak. Ha az öregúr va­lamit észrevesz, ami az ő bosz- szantására van, bepörög. (Az orvosszakértői vélemény is azt mondja: Ezt az embert inge­relni nem szabad, mert ha felingerlik, bármit elkövet, s nem lehet felelősségre vonni.) A háziak szerint nemi bosz- szantja senki. Csak jár, kemény botjával, apró-lépésekkel, s ha valami nem tetszik, akkor oda­üt. A ház asszonyait veri. Szalad a kép, végig a sző­lőlugason, fordul az udvar szeg­letébe, célbaveszi az egyszo­bás kis .lakást, a lógó ajtót, majd az ablakszemeket. Jó len­ne a béke, mindenki akarja. Hogyan.,.? A szennyvízlefo­lyó és a bejárati kapu közös, az indulatok összekeverednek, s kicsorognak az utcára, ki a térre, bűzük ott van a rendőr­ségen, a tanácson, a PIK-riél és a bíróságon ... Az az asz- szony, akit legutóbb leütött az öreg, a kapuiq kísér, és azt mondja: rosszabb itt, mint a szigorított börtönben . .. (Arra kérem fotós kollégá­mat, hogy a pécsi Koller utca 7-ről olyan képeket hozzon, ahol nincs egy arc sem, egy mozdulat sem. Hozzon képet az ajtóról, a lugasról, a virág­ágyásról, nagyítsa le a ferdén lógó rézkilincset,,.) Kozma Ferenc cKdMO/yTa/tfN T^öwAt Az a hülye sár! Megyek a boltba. A követ­kező jelenet tárul elém: egy ötévesforma kis kölyök áll, fe­nekén egy levesestól nagysá­gú sárcsomó, mindkét könyö­ke a váltóig egybefüggő sár­réteg, és mindkét fülén is még egy-egy körtenagyságú sárdarab. Mellette egy agyag- gombóc, amiben az objektív megfigyelő egy futballnagysá- gú gumilabdát vél felismerni. A gyerek áll, mint a sik­lós—villányi művésztelep szob­rai, de égbekiált. Magyarán bömböl: — Édesanya! Édesanya! (Egyébként ez a végső argu­mentum. Ezzel kezdjük, ezzel végezzük.) Semmi válasz. — Édesanya! Édesanya! — szól a hanglemez. — Mi a baj, öregem? — avatkozom bele. — Az a hülye sár! — böki ki, majd rákezdi a szöveget: — Édesanya! Édesanya! Előkerül az édesanya. Kocsit tol, abban egy kisebb fickó. A fiatalasszony elhülve nézi az édes anyaföldet, amelynek kö­zepében valahol, ott van az ő magzata. — Mi van veled?! A kérdés egyébként jogos, mert e gyerek milyenségét csak egy alapos, félórás, gu­mitömlővel való lemosás dönt­hetné el megbízhatóan, de hogy az egész jelenség gye­rek, azt a fején lévő nyílás bizonyítja, ahonnan az irgal­matlan hangok előtörnek, A gyerek következetes: — Az a hülye sár! Ez a siránkozás nem ilyen egyhangú. A mély elégedet­lenségtől a haragvó dühig és elkeseredettségig benne van a feneketlen felháborodás an­nak a hülye sárnak az alatto­mos magatartása miatt. Most már én is beleavatko­zom: — Édesanya, ne legyen hi­tetlen! Szegény kisfiú nem tu­dott menekülni, nem tehet semmiről! Gyanútlanul megy az utcán, azzal a szép tiszta labdával, egyszer csak az egyik saroknál ráugrik az a tökéletlen sár. Ö menekült volna szegény, de gyenge volt! Mit lehet várni egy ötéves gyerektől? Pedig küzdött vele, hősiesen, láthatja! A fiatalasszony elmosolyo­dott, a kis fickó meg fölfe­dezte a segítőkészséget és most már diadalmasan, mint aki megmondta ugyan, de nem hittek neki, és most bebi­zonyosodott hogy neki van igaza, újra megszólalt: — Az a hülye sár! Az anya mégse látszott meggyőzöttnek, továbbra is elhülve nézte magzatát, és egy logikátlan kérdést intézett elsőszülöttjéhez: — Atyaúristen! Mi lesz be­lőled?! Úgy éreztem, hogy meg; kell nyugtatnom: — Asszonyom, hogy foglal­kozásban mire viszi nem tu­dom. Javasolnám, hogy majd annakidején adja oda egy panasziroda vezetőjének, vagy válóperes ügyvédnek, esetlegi jogi tanácsadónak, de, hogy megfelelő férj lesz belőle, ab­ban nem kételkedem. A gyerek megköszönve a vá­ratlan segítséget, még na­gyobb hangerővel hangoz­tatta : Az a hülye sár! Szöllősy Kálmán az ellenőrzést a pécsi raktárbázisban A „Kék fény” is sugározta a „gépesített lopásokról” készített riportot Lapunkban megírtuk — a „Kék fény" legutóbbi adásá­nak is egyik témája volt — a pécsi raktárbázis FÜSZÉRT-tele- pén történt bűncselekmény. Szá­mos gépkocsivezető, árukísérő, valamint pécsi és baranyai ki­sebb élelmiszer-, vegyesbolt al­kalmazottja szerepel az ügyben. A szállítók kihasználva a raktá­rosok, árukiadók figyelmetlen­ségét, az engedélyezettnél több árut raktak a teherautóra és ezeket a „feketeárukat" az ar­ra kapható boltok vezetőinek eladták. Tettükkel jelentős kárt okoztak a társadalmi tulajdon­ban, — a boltosokat pedig mint orgazdákat vonja majd felelősségre a bíróság. Orgazdák A lopott árukat átvevő boltok közül számos az ÁFÉSZ-ekhez, illetve a Baranya megyei Élel­miszerkereskedelmi Vállalathoz tartozik. — Tudunk az ügyről — mondja dr. Bácskai Frigyes, az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat igazgatója. — Tudomásom sze­rint, — végleges adatokat még nem ismerek —, négy-öt bol­tunkról van szó. Természetesen elítéljük a magukról megfeled­kezett boltvezetőinket, akik se­gédkezet nyújtottak ahhoz, hogy a tolvajok értékesíthessék a lopott árukat, cukrot, zsírt... A vállalathoz Pécsett és a me« gyében mintegy 360 üzlet tar­tozik, évi forgalmunk 1 milliárd 800 millió forint körül van. Évek óta nem kellett „orgazdaság” miatt feljelentést tennünk. Húsz hálózati ellenőrünk járja nap mint nap a hozzánk tartozó pé­csi és baranyai boltokat. En­nek az ügynek tapasztalatait, az intézkedéseket külön meg­beszéltük a hetenként rendsze­resen tartott ellenőri értekezle­ten. Ismételten felhívjuk a bolt­vezetők figyelmét: számla nél­küli áruk átvétele tilos! Bolti dolgozóink becsületesen végzik munkájukat, de akad köztük manipuláló, ha elenyésző szám­ban is. Szegedi Ernő, a Fogyasztási Szövetkezet Baranya megyei Szövetsége elnökhelyettese: — Fekete áruk vásárlása mi­att évek óta nem kellett felje­lentést tennünk. Az ÁFÉSZ-ek- hez megyénkben közel 1300 üz­let tartozik, ebből mintegy 650 az élelmiszer, illetve vegyesbolt. Az ügy tizenhét boltunkat érin­ti. Az elmúlt évben többek kö­zött a szövetkezetek elnökeivel is megbeszéltük a hasonló bűn- cselekmények megelőzését szol­gáló tennivalókat. Hálózati el­lenőreink figyelmét ismételten felhívtuk: fokozottabban ügyel­jenek és azonnal a leghatáro­zottabban intézkedjenek, ha bármelyik boltban idegen, vagy számla nélkül átvett árut talál­nak. Az elmúlt évben létrehoz­tuk szövetkezeteinkben az önál­ló ellenőrzési osztályokat, nö­veltük a hálózati ellenőrök szá­mát is. A két vezető által elmondott intézkedések bizonyára hozzá­járulnak a „bolti fegyelem" to­vábbi szilárdításához. A bűn- cselekmény eredője azonban a raktárbázisnál keresendő. Dr. Lex Lajos, a FÜSZÉRT igazgatója: — A szóban lévő bűncselek­mény 1975 tavaszán kezdődött és 1975 október végén zárult. A raktárbázisban lévő közpon­ti raktárunk évi forgalma 1 mil­liárd 300 millió forint, — napi árukészletünk 120 millió forint. Élelmiszer, vegyiáru, — a vö­dörtől a rágógumiig, mintegy 11 ezer féle cikket forgalma­zunk. Naponta körülbelül het­ven teherautó szállítja az áru­kat a különböző boltokba. Rak­tártelepünkön négyszázan dol­goznak. Valóban, az ellenőrzés rendszere és az ennek megfelelő tevékenység, árukiadóinktól, rak. tárosainktól a leghatékonyabb munkát követeli. Pillanatnyi fi­gyelmetlenség már lehetőséget nyújt a lopásra. Az itt dolgozó emberek becsületesen végzik munkájukat, de volt köztük né­hány, akik összejátszva lopásra szövetkeztek. Sikerült egy ideig. Mert el kell mondanom; a cse­lekmények kezdetekor, tehát 1975 tavaszán a raktárbázisban dolgozó fiókvezetőnk áruk hiá­nyát jelentette. A havi rendsze­res, úgynevezett szúrópróba sze­rű leltározások fedték fel a rendellenességeket. Csak pél­dául: a „Kék fény”-ben is szót ejtettek a 21 000 forint értékű konténer ellopásáról. Ez 1975. szeptember 24-én történt, — másnap már tudtunk róla és utána megtettük feljelentésün­ket. Kétségtelen, hogy a meg­előzésre is nagyobb gondot kel­lett fordítanunk. De men­jünk ki a raktárbázisba, fiók­vezetőnket, Krajczár Sándor elv­társat is kérdezzük meg erről. — A mi feljelentéseink alap­ján kezdte meg a rendőrség a vizsgálatot — mondja a fiók­vezető. — Folyamatosan, 1975 tavaszától „kelt lába" különbö­ző áruknak. Nem tudtunk rá­jönni, hogy milyen úton-módon keletkezik a hiány. Sajnos bűn- szövetkezettel álltunk szembe, — most már ez ismeretes. Még 1975 végén megkezdtük az el­lenőrzési rendszerünk megvizs­gálását. Átszervezést hajtottunk végre. Például addig öt helyen adtuk ki a raktárból az árut, — az átszervezés után a kiadó­hely — a hatékonyabb ellenőr­zés érdekében — kettő lett. Át­tekinthetőbbé tettük a bizony­latokat. Kiadtuk az utasítást: a gépkocsik rakodói a raktárba nem mehetnek be. Ott csak a raktári munkások dolgozhatnak. Intézkedtünk arról is: amelyik árukiadó elkezdte kiadni az árukat, az fejezze be! Mege/azéis Mindezek és egyéb intézke­dések hatására 1976-ban már lényeges javulást tapasztaltunk. Tehát a bűncselekmények meg­előzését szolgálták intézkedé­seink. De továbbra is „finomí­tunk” az ellenőrzés rendszerén. Természetesen sok múlik ezután is a kiadók, raktárosok alapos és figyelmes munkáján, azon, hogy a meghatározott munka­rendet betartsák és betartas­sák. • Az érdeklődésünkre adott vá­laszok pozitív változásokról ta­núskodnak. Csak helyeselhető, hogy a társadalmi tulajdon fo­kozottabb védelmére, főként a károkozás megelőzésére fordí­tanak nagyobb figyelmet. Mert ha a raktárból illegálisan már „kijött az áru”, útját követni, ha nem is lehetetlen, de na­gyon körülményes. Garay Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents