Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-26 / 25. szám
\ 1977. január 26., szerda Dunantmt napló Baranya megyei helyzetkép II tankötelezettségi törvény végrehajtásának tapasztalatai A tankötelezettség alapvető állampolgári jog és kötelesség. Épp ezért teljesítései feltételeinek biztosítása, ellenőrzése nem tekinthető csupán pedagógiai, művelődéspolitikai feladatnak. Össztársadalmi érdekről, feladatról van szó — vagyis az egész társadalom támogatásától is függ, hogy a törvény holt betűiből élő, valós tények lesznek-e vagy sem. A tankötelezettségi törvény teljesítését évek óta mind az állami, mind a mozgalmi szervek központi kérdésként kezelik. Megyénkben a tankötelesek beiskolázása 98,2 százalékos. Ez az arány évek óta hasonló szinten mozog, s közelítően megegyezik az országossal. Ez azért is kiemelkedő eredmény, mert Baranya településszerkezete jóval kedvezőtlenebb az átlagosnál, s ennek következtében iskolahálózata is az. Bár az elmúlt években a körzetesítés eredményeképpen javult a helyzet, de még így is sok a kisiskola: 267 van belőlük a megyében. (Országos átlagban egy iskolára 200 gyerek jut, Baranyában 127 gyermek.) Kedvezőtlenek a népesség viszonyai is. A bejáró tanulók aránya csaknem 15 százalékos, kétszerese az országos aránynak. Az értelmileg, érzékszervi leg fogyatékos, de képezhető gyermekek gyógypedagógiai iskolában tanulnak. Létszámuk erősen emelkedik. 10 évvel ezelőtt 860 ilyen tanuló volt Baranyában, jelenleg 1500-an vannak. Az értelmi fogyatékosok iskoláiban is ki kell alakítani az iskolára való előkészítés megfelelő formáit. A tervek szerint 1980-ra Baranyában olyan kisegítő iskolai hálózat működik majd, amely optimálisan képes biztosítani az értelmi fogyatékosok iskoláztatását, tankötelezettségük teljesítését. Az általános iskola elvégzése után 16 éves korukig kötelesek továbbtanulni a fiatalok. A megyében a 8 osztályt végzetteknek csaknem 90—92 százaléka tanul tovább. Többségük szakmunkástanuló iskolákban. Reális perspektíva tehát a középfokú végzettség. A középiskolai lemorzsolódások aránya 12—15 százalék körül változik, egyes szakmunkástanuló iskolákban ennél is több. A dolgozók iskolarendszerű oktatása — az alsófokú felnőtt- oktatás — elsősorban a hiánypótlás feladatát elégíti ki. Fontosságát indokolja, hogy Baranyában 1970-es adatok szerint a 15 évesnél idősebb népességnek mindössze 51,4 százaléka végezte el az általános iskola 8 osztályát. Igaz, hogy a hiányos alapműveltségű lakosság 80 százaléka a 40 év feletti korosztályhoz tartozik, de sajnos' ma is újratermelődik a kötelező általános iskolát el nem végzettek aránya. Az alsófokú felnőttoktatásban jelenleg a tanulók 30—40 százaléka a 20 év alatti korosztályból kerül ki. Számukra a munka melletti tanulás tulajdonképpen a tankötelezettség teljesítését is jelenti. Az oktatás jelenlegi szervezeti formái, a különböző munkahelyi kedvezmények elvileg lehetővé teszik a 8 osztály 16 éves korig történő befejezését. Gyakorlatilag azonban ez nem minden esetben valósul meg. Ebben szerepet játszanak: a nem megfelelő átirányítás az általános iskolából, a lemorzsolódás, a munkahelyek nemtörődömsége stb. Óriási szerepe van természetesen a megelőzésnek, ezért a nappali tagozatról történő felmentéseket évek óta szigorúan ellenőrzik a művelődésügyi szervek. A tankötelezettség végrehajtásának lehetőségei, feltételei, eszközei javultak az elmúlt években. Jelentős szerepe van ebben az iskolaelőkészítésnek is. Ezt a feladatot legjobban az óvoda tudja megoldani. Az óvodát nem végzett elsősök körében csaknem kétszeresen több az osztályismétlők száma, mint a volt óvodások között. Megyénkben a már fent említett okok miatt sok gondot jelent az iskola körzetesítés. Megvalósítását nemegyszer a kényszer szüli. Ebből adódik, hogy az iskolák közti színvonalkülönbséget ma még nem lehet megszüntetni, az optimális feltételeket nem lehet minden iskolában biztosítani. A színvonalasabb oktatás azonban megköveteli a körzetesítést. Jelenleg a tanulók 97,4 százaléka részesül szakszerű oktatásban. Távlatilag elkészült egy komplex körzetesítési terv, amely többek között magába foglalja az iskolák koncentrációjának meggyorsítását, a körzeti iskolák sokoldalú megerősítését. A tankötelezettségi törvény végrehajtása tehát az egész társadalom összehangolt tevékenységétől függ. Ez az összehangolt munka azonban ma még jókora hézagokkal valósul meg, ebben kellene tehát előbbre lépni. Varga Ágnes Úttörők utaztak Zánkára Ma reggel kétszáz baranyai pajtás utazott Zánkára az országos őrsvezető képző táborba. A jó úttörőmunka és az eredményes tanulás elismeréseként kapták a tanulók az egyhónapos iskolai-oktatással egybekötött vezetőképzést, üdülést, A táborban tovább folytatják tanulmányaikat és felkészülnek az őrsvezetői feladatok ellátására is. Elsősorban olyan kisiskolák és csapatok küldik el hatodikos tanulóikat, amelyek nem tudják egyedül, saját erőből megoldani a képzést, ünnepségek, baráti találkozók, gyalogtúrák, autóbuszkirándulások, sport- és kulturális rendezvények szerepelnek a változatos programban. A gyerekek megismerkednek a balatoni felvidék természeti szépségeivel és történelmi nevezetésségeivel is. Kis úttörők — nagy hangszerekkel A babarci úttörőzenekar csoport-próbája. A háttérben Ahmarm György karnagy Fotó: Soós Mihály A kislány édesapja katonatiszt volt, a laktanyában laktak. Esténként a tisztek és a katonák kifejezett kérésére a tizenhárom éves kislány fújta el a „II. Silentio"-t. Ezt a sikert a majsi úttörők zenekarában alapozta meg, ahol a lányok számára szokatlan hangszeren: szárnykürtön játszott. A történet igaz, csakúgy mint az, hogy országos hírnevet szereztek Baranya úttörőzenekarai. Legnagyobb öröm a sikerélmény Elvesznek a muzsika számára? A Babarci Általános Iskola úttörőzenekara sorra nyeri a kulturális szemlék díjait, a csillebérci úttörőtáborban már szinte bérelt helyük van nyaranként, tavaly a Horvátországi Magyarok Szövetsége meghívására Jugoszláviában szerepeltek és nem képzelhető el a környéken olyan nemzeti ünnep, vagy akár egy esküvő, ahol ne a pirosnyakkendősök fújnák az indulót, esetleg a talpalávalót. Hogyan csinálták a babarci- ak? A recept látszólag egyszerű. Végy néhány jó zenei érzékkel rendelkező kisiskolást, megértő szülőket, tanácsi és tsz-vezetőket és nem utolsó sorban egy áldozatkész zene- pedagógust. Adj nekik szereplési lehetőséget, és ... És a valóság azért lényegesen bonyolultabb. — 1969-ben, mint képesítés nélküli pedagógus kerültem Babarcra, akkor alakítottuk meg a mai úttörőzenekar magvát — mondja Ahmann György, az iskola tanára, az úttörő fúvósok karnagya. — Eleinte hét gyerekből állt a „zenekar". A hangszereket vagy a szülők vették, vagy a babarci felnőtt fúvósok adták kölcsön. Később segítette őket a KISZ járási szervezete, a Járási Hivatal, majd a helyi tanács és a Béke Termelőszövetkezet. Tavaly az Ifjúsági Alapból kaptak 40 ezer forint központi támogatást. Most már elmondhatjuk, hogy anyagilag egyenesben vagyunk. — És az utánpótlás? — Minden úttörőzenekarnál örökös gond a törvényszerű ki- cserélődés. Ezt tudomásul kell venni. Ami viszont mégiscsak szomorú, hogy a kis zenészek többsége az iskolából kikerülve elvész a muzsika számára. Nehéz elképzelni, hogy egy olyan járási székhelyen, mint például Mohács — hiszen többségük ott tanul tovább —, ne nyílna lehetőség egy KISZ-es zenekar megszervezésére ... Néhány perccel múlt fél egy, vége a délelőttös tanításnak. A kis zenészek a csoport-próbára gyülekeznek. (Huszonhét állandó tagja van a zenekarnak, de csak a fellépések előtt tartanak együttes próbát). Albercht Anna és Hárich Zoltán nyolcadikos, Hatting Mária hatodikos. Zoli, akinek szárnykürt a hangszere, Pécsett, a Széchenyi szakközépiskolában szeretne továbbtanulni, ott akarja folytatni a muzsikálást. Anna klarinétos. Azt mondja: „Ahol én szeretnék továbbtanulni, ott nincs zenekar. De ha egy-egy szereplésre hivnak, akkor hazajövök." És a tizenkét éves Marika, aki trombitán játszik: „Én még csak hatodikos vagyok. Nem tudom, hogy mi lesz, de szeretnék tovább zenélEgy kis mohácsi családi ház végében különálló, szobányi kis épület — százat az egyhez, hogy szerszámoskamra. Még szerencse, hogy senki nem fogadna velém. A kis építmény Tornai Ferenc birodalma. A szekrény tetején hangszertokok — persze nem üresen —, az asztalon kézzel írott kották. Vincze Emil: Népdal indulók szalonzenekarra. Ezt ülteti át éppen a majsi úttörőzenekar lehetőségeire és képességeire. — Lehet egy adott zeneművet „a zenészekre" hangszerelni? — Ilyen esetben muszáj. Jobb talán, ha egy-egy magasabb hangon megcsuklik a klarinét, vagy a kürt? Az úttörőzenészek még gyerekek, és nem profik. Tornai Ferencnek hinni kell, hiszen évek óta karnagya, hangszerelője, zenei nevelője a majsi úttörőzenekarnak. Hat évvel ezelőtt a baharciak léptek fel Majson, s ez adta a kezdő lökést. Miért ne lehetne itt is úttörőzenekar? Lett. Mausz Antal, az iskola tanára a tanács 70 ezer, majd 20 ezer forintos támogatásával, és Tornai Ferenc áldozatkész szakmai segítségével megszervezte a zenekart. Mellettük állt az iskola vezetése és nem utolsósorban a szülők, akik havonta 70 forinttal járultak hozzá a gyerekek zavartalan zenetanulásához. ülünk a majsi általános iskola tanári szobájában, a gyerekek tíz percet „ellógnak" az óráról: — Nincs abból baj, ha otthon gyakoroltok? — Áh, inkább állandóan noszogatnak — felelik szinte kórusban. — Kaptok valami kedvezményt azért, hogy a zenekar tagjai vagytok? — Csak tanítás után vannak a próbák. Akkor lóghatunk egy keveset, amikor nagynéha az isxolaidő alatt kell fellépnünk. Akkor irigyelnek bennünket igazán a többiek!. . . — Mi a legszebb a muzsikálásban? Fekete Jóska felel, és a többiek buzgón rábólintanak: — Amikor sikerünk van ... Kurucz Gyula Két pódium-dráma V an Gogh világhíres képein a napraforgóban nem az a szép, hogy felnéz a Napra, hanem, hogy szembenéz vele! Ez a Radnóti Miklós Színpad eddigi legnagyobb sikerű pécsi vendégszereplésének emlékezetes gondolata. A mindennel szembenéző emberi méltóság szószéke lett múlt szerdán a pécs-meszesi József Attila Művelődési Ház színpada. A szellem szabadságának igéjét protestáns korokból, protestáns szellemi nagyságokkal példálózó erdélyi író: Kocsis István hirdette: Az ifjabb Bolyairól, Jánosról írt monodrámát Bolyai estéje címmel és Van Goghról, illetve Van Gogh és Gaugin kapcsolatáról Tárlat az utcán címmel kétszemélyes darabot. Bolyai János öregen számot vet életével, apja, felesége, tudományos ellenfele szellemével, de legfőképpen a tudományt is megfojtó Hataloméval, amely ezúttal osztrák megszállókban testesül meg Erdély felett és a mindenkori megszálló módszerével közelít Bolyai Jánoshoz: besúgásra akarja kényszeríteni, aki ennek természetesen ellenáll. Egy nagy egyéniség sokrétű, belső világa sugárzott a színpadról Sinkovits Imre játékával. Kocsis István, a Bolyai estéjében megírta a tudós drámáját. Sinkovits úgy hozta ezt emberközelbe, úgy melengette össze a mindennapi egyszerű élettel, hogy a tudás magasságaiból sem tört le egyetlen centit sem. Színházrendezői mondás: „a monodráma a színész mennybemenetele." Hiszen partner nélkül, fizikai magányban kell szellemi partnereket megidézni. Sinkovits Imre most végigjárta ezeket a művészi csúcsokat. Hús-vér emberséggel, művészi pontossággal, sokszálú gondolatkötegek összefonásával hirdette a szíművészet „itt és most” megnyilvánuló erejét. Alkotó ereje, amely talán Madách: Mózes-ének megformálása óta teljesedett ki, most érkezett el odáig, hogy kimondanám: a mai magyar lérfiszinész nemzedékben vele azonos méretű művész lehet, de nála nagyobb aligha. A Tárlat az utcán testvérdarabja a Bolyai estéjének. Egyikben a tudós, másikban a művész drámáját bontja ki Kocsis István. Mindkét drámát azonos konfliktus okozza: a küzdelem a Hatalommal a gondolat, a szó szabadságáért. Csakhogy a tudomány szerkezete valamiképpen mindig világos, a művészet pedig legtöbbször az érzékek bonyolultsága. Talán ettől lehetett a Bolyai estéje mono- dráma és ettől kellett két szerepet írni a Tárlat az ut- cán-hoz, Van Gogh személyiségét még saját ellenpontjával, Gaugin-nel (őt Bessenyei Ferenc játszotta) is ábrázolni. Darvas Iván Van Goghból a szenvedő-érzékeny, szuggesztív művészt bontotta ki, erős színekkel. Van Gogh a napraforgós képével, de minden festményével ugyanazt a hitet hirdeti, amit a bányászok előtt prédikátorként hirdetett volna, ha a Hatalom nem állított volna mögéje poroszlókat. Darvas Iván utcai tárlaton hangos szóval ajánlja műveit, de a napraforgós képet, amely szembeállásra hív fel remek színészi megoldással — csak súgva. A rendező Dobai Vilmos nehéz feladatot vállalt, mert rendkívül elvont gondolatokat kellett látvánnyá, játékká formálnia. De sikeresen oldotta meg, még a nagyon elvont gondolati jellegű Bolyai estéjében is. Földessy Dénes Régi könyvek, értesítők, plakátok Helytörténeti gyűjtemény a Megyei Könyvtárban Bárki előtt nyitva áll Fontos híradást hordoz minden nyomtatott papír, minden sajtótermék, legyen az verseskötet, földrajzkönyv, plakát vagy gyászjelentés. Örizőik ,a könyvtárak helyismereti gyűjteményei. Vajon tudják-e az érdeklődők, milyen gazdag helytörténeti anyagot őriz szűkebb hazánkról, Pécsről és Baranyáról a Megyei Könyvtár helyismereti különgyűjteménye. Surján Miklós, a könyvtár feldolgozó csoportjának vezetője jogos büszkeséggel ismerteti a több mint háromezer könyvet és sok egyéb dokumentumot magába foglaló állományt: — Rendelet szabályozza, hogy a megyei könyvtáraknak gyűjteniük kell a megyére vonatkozó minden nyomtatott anyagot, így a könyveken kívül a pécsi folyóiratokat, újságokat, intézeti értesítőket, plakátokat, műsorfüzeteket is. Gyűjtünk továbbá minden olyan sajtóterméket, amit a pécsi nyomdákban készítettek 1900-ig, a századfordulótól kezdve pedig mindazt, ami pécsi, baranyai vonatkozású. Ezt az állományt gazdagítja a várost és Baranya helységeit ábrázoló háromezer tételes képgyűjteményünk. Forradalmasítja a könyvtári tárolást és kölcsönzést, hogy mikrofilm-kollekciók készülnek egy- egy régi könyvről, vagy hiányosan fellelhető újságról. Az értékes könyv vagy folyóiratritkaság helyett a filmet kapja meg olvasótermi használatra az érdeklődő, így megkímélhetjük a régi értékes nyomdatermékeket. A gyűjtés és a megőrzés mellett a könyvtárak fontos feladata a feldolgozás, az állomány előkészítése a nagyközönség, az egyes témakörök iránt érdeklődők számára. Surján Miklós csoportja 80—90 százalékban kigyűjtötte a fel- szabadulás utáni magyar sajtó pécsi, baranyai vonatkozásait most dolgozzák fel a felszabadulás után született Dunántúli Napló példányait, megjelentették Szigetvár és Mohács bibliográfiáját, valamint a Jelenkor 10 éves, a Baranyai Művelődés 20 éves repertóriumát. E gazdag helyismereti gyűjteményt eddig csak a tudomány emberei keresték fel a Megyei Könyvtárban, pedig az anyag minden érdeklődő előtt nyitva áll. Gondozóinak értékes munkáját nagyban megköny- nyítené, ha a nyomdák nem feledkeznének meg rendszeresen a köteles-példányok elküldéséről. S ha az üzemi lapokat, alkalmi kiadványokat megjelentető intézmények is tudnák, hogy ezek legfőbb őrzője és gyűjtője a könyvtár, épp ezért küldenének minden kiadványukból. Ugyanígy várja, s vásárolja a Megyei Könyvtár a magánkönyvtárak minden nemű, Péccsel kapcsolatos könyvét, nyomtatványát, minden nyomdai terméket. A helytörténet ugyanis mindenki közügye, s igazán értékes, teljes állományt csak társadalmi segítséggel tudnak összegyűjteni a könyvtárak — mindannyiunk hasznára. Gállos Orsolya
