Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-18 / 17. szám
1977. január 18., kedd Dunantmt napló 3 Tartsuk meg, és szervezzük, ami van! Romlott az állategészségügyi helyzet Túl nagy vita nem bontakozott ki eddig az indító ■ cikk nyomán és ennek okát az alapigazságában kell keresni: Nincs és egyelőre nem is lesz, a szó valamikori klasszikus értelmében vett szabad munkaerő... A megállapítást jól igazolja a mi vállalatunk története és mai helyzete is. Az 1960-as évek fő célja a munkaalkalom biztosítása, a szabad munkaerő lekötése volt. Ezekben az években az okozott gondot, hogy a sok munkára jelentkezőből kinek a felvételét biztosítsuk. Előnyben részesültek az egyedülálló nők és a több- gyermekes anyák. A létszám 1964-re megközelítette az ezer főt, a termelési érték csaknem 100 millió volt. A legtöbb llilitóiilllí A második nagy korszak az 1970-es évek eleje: a munkaerő további növelésére Komló városából és vonzási köréből már nem volt lehetőségünk. Ekkor került sor a vidéki munkaerőtartalékok feltárására úgy, hogy Mágocs, Geresdlak, Sza- latnak és Kisbeszterce községekben kihelyezett üzemrészt létesítettünk, valamint felfejlesztettük a bedolgozó hálózatot. A létszám a 2000-re, a termelési érték a 200 millióra emelkedett. Napjainkban 500 millió a termelési érték és alig-alig 2000 a dolgozó létszám. Pedig most is 350 fő számol le hosszú évek átlagában, de csak 350 a felvétel is. Pedig ez korábban 500—600 fő volt minden esztendőben. Kiapadtak a források ezen a vidéken is. A legfőbb cél: megtartani a jelenlegi munkaerőállományt! A vezetők és beosztottak kölcsönösen mindent meg kell tegyenek a jó munkahelyi légkör érdekében, hogy a „jó kollektíva", a „jól érzem magam", a „törődünk egymással" és a „törődnek velem" életformává váljék. Nincs, nem lehet olyan kis ügye a dolgozónak, melynek elintézése, vagy megértése, akár a művezető vagy az igazgató gondja is ne legyen. Miért mondom ezt? Mert gyakori még a hirtelen, sértődés vagy félreértés miatti, át nem gondolt kilépés. Előfordul, hogy csak a főmérnöki vagy igazgatói irodában alszik ki a kilépési szándék. A munkássá válás folyamatában, az üzemi demokrácia keretei között élni, egyformán tanulgat a beosztott és a vezető is. Óriási felelősség „kigazdálkodni", tervezni, elismerni, megbecsülni a ránk bízott értéket. Ehhez járul hozzá, és a légkört javíthatja a folyamatosan szervezett munka, a munkakörülmények javítása, a követelményszint és továbbképzése, az anyagi és erkölcsi ösztönzők helyes alkalmazása. Miközben már teljes intenzitással végezzük az 1977. évi munkát és valósítjuk terveinket, szemünk 1978-ra és a következő évekre tekint. A munkakörülmények jobbátétele írja elő parancsolólag az új cipőüzem építésének sürgetését. Hiába a város, a megye vezetőinek a jószándéka, támogatása, Budapesten egy előadó Komló zöldövezetéért aggódik, pedig ott jelenleg is sóder, tégla és limlom van a hegy alján. Gondolkodnunk, tennünk kell nagyon gyorsan a munkaerőmegtartás érdekében. Igazgatóra és főosztályvezetőre, ügyintézőre is csak addig lesz szükség, amíg munkás is lesz. Jó tervekre, jobb anyagellátásra, színvonalasabb vezetésre van szükség. Jobban kell gazdálkodnunk a munkaidővel, munkaerővel. Megköveteljük a munkafegyelmet. A dolgozók többsége ebben egyetért velünk és részt is vesz a vállalat céljainak megvalósításában, a szocialista brigádok jól összekovácsolódott közössége, a bázis. Életbelépett a munkaerő tervszerű irányítása. Nem mondhatjuk, hogy a körülmények elkényeztetnek bennünket; sem kedvezményezettek, sem kiemeltek nem vagyunk. Intézkedéseink, tetteink arra irányulnak, hogy megtartás mellett keressük az új bedolgozókat, hívjuk és várjuk vissza a szülési szabadságon lévőket. Bízunk a bányászat reneszánszában, az idejövő új bányászgeneráció hozzátartozóit is várjuk. Tudatában vagyunk, hogy fontos az export növelése, (ezt ösztönzik a bankok és a minisztérium is.) Ezért mindent megteszünk: jobban gazdálkodunk az anyaggal, erővel, pénzzel, feltárjuk a veszteségidőket, jobb elemzőmunkával lépünk előre. Helyzetünk nem könnyű, mert különösen bérezés szempontjából a „nehézipar" és a Komlóra helyezett üzemek árnyékában élünk ,.. Alacsony szintről indultunk, de ma már közelíti átlagunk az iparágit. Hatékonyságunk lehetőséget adott bérfejlesztésre, és tervezzük az előrelépést 1977-re is. Segítjük az iskolai pályaválasztó munkát, támogatjuk a szakmunkás- vizsga után a továbbtanulást is. A szakma szeretetére való nevelésben is egységes a szemlélet. Több fiatal szakmunkás, aki nálunk kezdte, ma már technikus vagy üzemmérnök, s felelős beosztásban dolgozik a Carbon-márka minőségi hírnevéért. Szűcs István igazgató Felújítják a szentlőrinci termelőszövetkezet sertés telepét. Az egyik épületben már beszerelték a korszerű technológiai berendezéseket, a közelmúltban volt a műszaki átadás. ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK: Az Alumíniumipari Tervező és Kutatóintézetben kidolgozták az elektrokolor színezőeljárás néhány változatát Az új módszerrel az arany, szürke és vörös különféle árnyalataira szinezhetők az alumíniumfelületek. Elsősorban az építőiparban hasznosíthatók a tetszetős színhatású felületek. A főmérnök és utéda Till József, Szőke József A háztól az utcáig futó lugas leginkább bányavágathoz hasonlít. Erős ácsolatú, úgy vélem bányához szokott kezek faragták, szögelték. Keresem a házszámot, de sem a kerítésen, sem az épület homlokzatán nem lelem. Tekintetem ismét a lugason állapodik meg, végül is elszánom magam: csak itt lakhat Till József. Nem tévedek. Vagy tíz esztendeje találkoztunk Petőcön, egy volt parasztház tisztaszobájában. Akkor még csak tervrajzon létezett az évek múlva épített irodaépület, néhány kilométerrel távolabb viszont már javában dolgoztak az aknahóz építésén, s az azóta híressé vált 21-es vágathajtó csapat is elindult már a légakna felől, hogy összekösse a két „lyukat”. Till József akkor már legalább három esztendeje járt Petőc-pusztára, mint a IV- es bányaüzem beruházásának felelős vezetője. Életének talán- legmozgalmasabb és legfele- lósségteljesebb megbízatása volt ez a bányaépítés: és egyben a legutolsó, mert néhány napja nyugdíjba vonult a MÉV legnagyobb üzemének főmérnöke. — Hét év „vándorlás" után 1957 augusztusában kerültem a vállalathoz. Az l-es üzem főmérnöke lettem. A felelős műszaki vezetői beosztás nem volt új számomra, mert korábban több mint két évtizedet töltöttem el a szénbányászatban különböző beosztásokban Szászváron, Oroszlányban és Tatabányán. Mégis: ez a fajta bányászkodás mást kívánt tőlem, mjnt amit azelőtt csináltam. Egyszóval meg kellett tanulnom ennek a szakmának az alfáját és ómegáját. Alig egy évet töltött az l-es üzemben, mikor újabb feladattal bízták meg. A vállalat műszaki fejlesztési osztályvezetője lett, később a termelési osztály irányítását bízták rá, majd a IV-es üzem beruházásának kezdetéig a MÉV főmérnökeként dolgozott. — Én tűztem ki az új bánya lég- és szállítóaknájának helyét — azt hiszem még 1963- ban. — Kezdetben az aknák mélyítésével összefüggő műszaki ellenőrzés és koordináció volt a feladatom. A nehézségek ellenére egyedülálló tempót diktáltunk: 1967-re elértük a tervezett mélységet, megkezdődhetett a feltáró vágatok kihajtása ... 1972-re pedig a IV-es üzem mór teljes kapacitással termelt. Ügy érzem, nem csináltuk rosszul ezt a bányaépítést. A búcsúztatómon is hangsúlyoztam: ha ilyen gyors ütemben készül el a most épülő V-ös üzem, akkor nem lesz szégyenkezni valónk. Kívánom, hogy legalább így sikerüljön. Ha útravalót adhatok az utódoknak, csak azt mondhatom, a mi bányászatunkban elsőrendű feladat a robbantástechnika szakadatlan tökéletesítése, mert minden öklömnyi követ robbantással kell kiszedni. Körülnézek a tágas szobában és tekintetem megakad egy vaddisznóbőrön, a padlóra terített és kikészített őzbőrökön. — Régóta vadászok. Zádor, Lakácsa, Teklafalu és környéke a területünk: tizenkétezer hold. Eztán erre a harminc év óta űzött hobbira több időm jut és a legújabbra, a horqá- szatra is. Ennél pihentetőbb elfoglaltságot nem tudok elképzelni. Till József nem részletezte azokat a nehézségeket, amelyek többször is meglepetést okoztak a IV-es üzem beruházásának időszakában. Az új főmérnök — a legfiatalabb a vezető műszaki gárdából, harmincnégy éves — viszont még ma is élénken emlékszik egy esetre. — Tíz esztendeje történt. A légaknában leszállás közben elszakadt a kas kötele. Órákba telt, mire a menekülőlétrával a felszínre jöhettünk. Till főmérnök is a kasban volt velem együtt. Szőke József tulajdonképpen az üzemmel együtt nőtt fel. Közvetlenül a miskolci egyetem elvégzését követően került a vállalathoz, s rögtön a IVes üzembe. Aknászként kezdte, majd a szállítási körlet vezetője lett. .. — Mikor rám bízták a szállítóaknát, nagyon komoly feladatnak éreztem. Közel két esztendő kellett ahhoz, hogy elérjük a maximális szállítási kapacitást. A kezdet kezdetén sok gondunk volt a berendezésekkel, az embereknek is új volt, de türelemmel eljutottunk oda, hogy ma mór megfelelő szakértelemmel rendelkező gárda van az aknánál. A főmérnöki beosztást megelőzően a IV-es körlet vezetője volt. Alig egy évig. Az üzem legrosszabb körletében fél esztendő alatt „forradalmat” csinált munkatársaival: elérték, hogy a tervet is teljesítették. Nem csoda, hogy a közvetlen kollégák nem szívesen váltak meg Szőke Józseftől. — Most még kicsit nyomasztó a főmérnöki poszt. Itt sokkal nagyobb a felelősségem. De azért tanultunk, hogy vállaljuk a legnehezebb dolgokat, s ha kell a buktatókat is. A legnagyobb feladatunk, a fúrási munka gépesítése, hogy kive- hessük a fúrókalapácsot a vájár kezéből. A műszaki fejlesztés nagyrészt erre irányul. A fejtési és vógathajtási teljesítmények növelése is célunk. Nagy teljesítményű oszlopos fúrógépeket, fúrókocsikat, sara- boló vitlákat és szkrépereket szerzünk be. S idén tovább folytatjuk a nagytömegű tömb- fejtéses robbantást, amit az elmúlt esztendőben alkalmaztunk először. Komoly műszaki feladatot jelent annak a légvágat rendszernek a kihajtása is, amely az V-ös üzem beruházásával függ össze. A nagyszelvényű vágat egy része 26 fokos dőlésben halad majd. S. Gy. Korszerűsítsék az állattartó telepeket! Romlott az állategészségügyi helyzet. Nem tömegesen fellépő járványok, hanem tartási, takarmányozási hiányosságok miatt. Az összes megbetegedések 1975-ben: a szarvasmarháknál 79, sertéseknél 92, ju- hoknál 94, baromfiaknál 77 százalékában kizárólag a helytelen tartásra és takarmányozásra vezethetők vissza. Ha eze. két az arányokat az 1973. évihez viszonyítjuk — állatfajoktól függően — 2-6 százalékos növekedést tapasztalhatunk. A nehézségek döntő többségét a nagyüzemi állattartó telepek nem körültekintő tervezése, kivitelezése okozza. Az istállók jelentős részénél magas a pára — és az ammóniatartalom. A férőhelyek számával nincs összhangban az istálló szellőztethetősége, nincs meg a megfelelő ventilláció. Ez károsan befolyásolja a súlygyarapodást és légzőszervi megbetegedést okoz. A szakosított sertéstelepeink betonpadozata zárt tartás mellett elsősorban tenyészkocáknál okoz lábszerkezeti elváltozást. Ez korai selejtezést tesz szükségessé. Elkerülhetetlen tehát állattartó, főként sertés- és szarvasmarhatelepeink felújítása. A telepek korszerűsítése megkezdődött. Az egyházasharaszti és szabadszentkirályi sertéstelep felújítása hamarosan befejeződik. Már dolgoznak a szentlőrinci telep rekonstrukcióján is. A Szigetvári Állami Gazdaság a felújítással egyidejűleg bővíteni szeretné szarvasmarha-telepét. Tervbe vették a mohácsi, a véméndi, a bicsérdi telep felújítását is, de a többinél is indokolt lenne bizonyos korszerűsítés. Jó lenne, ha a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok kikérnék a Megyei Állategészségügyi Állomás tanácsait, hogy ezek a rekonstrukciós munkák ideális feltételeket teremtsenek állattartáshoz. A felújítások, korszerűsítések azonban még nemi oldanak meg minden gondot. A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani az állatok szakszerű takarmányozására, mert ez ma sok helyen kifogásolható. Állattartó telepeink jelentős része nincs lezárva és a higiénés előírásoknak sem felel meg maradéktalanul. Megoldatlan a szakosított telepek berendezéseinek karbantartása, hamar elhasználódnak, nincs megfelelő szerelőgárda, nem épült ki a tmk- és a szervizhálózat. Csak okkor várhatunk komoly előrelépést az állategészségügy területén, ha a teleprekonstrukciók mielőbb megoldódnak és a súlyos takarmányozási, tartási hiányosságokat felszámolják mezőgazdasági üzemeink. Horváth Teréz
