Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-16 / 15. szám

1977. január 16., vasárnap Dünantmt Tlaplö 3 Elmozdult a holtponról a Hatékonyabb pályairányítást 1 Szerkesztőségi beszélgetés a szakmunkásképzés helyzetéről pécsváradi töldpát ügye Zsűrizés előtt beruházási program B aranya megye válla­latainak szakmunkás­igénye kétszeresen megha­ladja a lehetőségeket, A szakmunkásképző intézete­ket e tanév végén alig több mint 2400 fiatal hagy­ja el, ugyanakkor az ipari üzemek mintegy 4500 mun­kába lépővel számolnak. Évek óta csökken az álta­lános iskolát elvégzők szá­ma, s a demográfiai mély­völgy még évekig elhúzó­dik. Jogosan felvethető te­hát: honnan vegyük, ami nincs? Pontosabban, hol keressük a „szabad" mun­kaerőt, a nyugdíjba menő munkások utódait, az új üzemek munkapadjai mellé állítható szakembereket? Szerkesztőségünk kerekasztal- beszélgetésre invitálta a me­gyében működő szakmunkás- képző intézetek vezetőit. A szakmunkásképzés helyzetéről szóló beszélgetésen részt vett Szabó Endre, a Munkaügyi Mi­nisztérium felügyeleti osztályá­nak munkatársa, dr. Baracs Jó­zsef, a Megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osz­tályának vezetője, Nágel Lajos, c Megyei Tanács művelődési osztályának főelőadója. Albert László, a Megyei Tanács mun­kaügyi osztálynak képviselője, Lengvári István, az 500-as, Sas­halmi György, az 506-os, Mátrai Károly az 508-as, Nagy József az 501-es, Debreczeni Lajos az 502-es ipari szakmunkásképző intézetek igazgatói, továbbá Hegedűs Miklós, a Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Tanuló­iskola vezetője, Czupi György, a sellyei, dr. Brezniczki József, a pécsváradi, valamint Sallai Ti­bor, a Villányi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetek igazgatói. DN: A korszerű ipari terme­lés nagy felkészültségű szakem­bereket kíván. Mennyire felel­nek meg az iskolák ezeknek a kivánalmaknak? DEBRECZENI LAJOS — A mohácsi intézetben igen mostohák a tárgyi feltételek. A fejlesztési lehetőségeket beha­tárolja a helyhiány, nincs szer­tárunk és megoldatlan a kabi­net rendszerű oktatás. Kénysze­rűségből reggeltől estig folynak az órák, ami a minőség rovásá­ra megy. Az oktatás színvonalá­nak emeléséhez hozzájárulna, ha valamennyi szakoktató az iskolák állományába kerülne: ez segíthetné a továbbképzésü­ket. DN: Gyakorlatilag tehát ar­AZ EIVRT PÉCSI ELEKTRONIKAI GYARA felvételre keres női dolgozókat gépi alkatrészgyártásra, elektroncső szerelésre. Kettő és háromműszakos foglalkoztatás. Jelentkezés: Pécs, Felsőmalom utca 13. Munkaügy. ról van szó, hogy ezáltal csök­kenne a gimnáziumba felvettek száma, a szakmunkásképző in­tézetek javára. De mindehhez hatékonyabb pályaválasztási, pályairányítási munkára van szükség. LENGVÁRI ISTVÁN — A pályairányítás, a ho­gyan és merre tovább, nem kampány feladat. Az általános iskolákban korábban meg kel­lene kezdeni a szülőkkel közö­sen a gyerekek felkészítését. CZUPI GYÖRGY — Amikor megkeressük az általános iskolák végzős hall­gatóit, perceket kapunk mind­össze arra, hogy egy-egy szak­mát ismertessünk a gyerekek­nek; nem csoda ha ennek az a következménye, hogy a kü­lönböző intézetek egymásra li­citálnak. Csak arra jut idő, hogy milyen kedvezményeket biztosítunk, de a szakma szép­ségéről, perspektívájáról már alig-a-lig beszélhetünk. Sokat segíthetnének ebben az általá­nos iskolák pedagógusai is, de az az érzésem, hogy nem isme­rik a szakminisztériumok ren­delkezéseit, pedig a tudatos és folyamatos pályairányításnak ez nélkülözhetetlen eszköze. SASHALMI GYÖRGY — A vállalatok elégedettek az oklevelet szerzett fiatal szak­munkások felkészültségével. A mennyiségi igényeket viszont képtelenek vagyunk kielégíteni. Intézetünkben évente alig több mint tíz ács, állványozó, vasbe­tonszerelő végez: a megye igé­nye viszont meghaladja a szá­zas nagyságrendet. A megoldás egyik formája a felnőttképzés lehet. Az 506-os intézetben évente átlagosan négy felnőtt osztályt indítunk: most például negyvenötén sajátítják el a vas­betonszerelő szakmát. A válla­latok rájöttek arra, hogy a bel­ső tartalékok ilyenfajta feltárá­sa is segítséget nyújthat gond­jaik enyhítésében. Ami a nap­pali tagozaton folyó képzést il­leti: az első hónapokban sok­szor el kell térnünk a tanterv által meghatározott követelmé­nyektől, mivel tanulóink felké­szültsége hiányos. Szinte min-' dent az alapoknál kell kezde­ni .. . Célszerűnek tartanám, ha a középiskolákba jelentkezőknél magasabbra emelnék a mércét, így a gimnáziumok is jobban betölthetnék az egyetemre való felkészítésből fakadó feladato­kat. DR. BARACS JÓZSEF — A mezőgazdasági üzemek­ben dolgozók 22 százaléka szakmunkás — mintegy nyolc­ezer ember —, a termelés mindinkább iparszerűvé válik, de a szükséges szakmunkás- gárdával még nem rendelkez­nek gazdaságaink. Ebben a tervciklusban legalább hatezer főt kellene kiképeznünk. Meg­győződésem, hogy a mezőgaz­daságban dolgozó szakmunkás legalább annyira fontos tevé­kenységet végez, mint az ipar­ban dolgozó. A belső tartalé­kokat illetően nem elhanyagol­ható a felnőttképzés fontossá­ga. Ebben nagy lehetőségek rejlenek. DR. BREZNICZKI JÓZSEF — Több segítséget várunk az üzemektől. A beiskolázás nem csupán a mi feladatunk, hanem közös felelősség. A gazdaságok ugyan érzik a felnőttképzés fon­tosságát, mégis nem egyszer gondöt okoz a tanfolyamok kel­lő létszámú beindítása: arra hi­vatkoznak, hogy nem tudják pó­tolni a hiányzó munkáskezeket. A közelmúltban végeztünk egy felmérést. Tíz esztendeje alakult az iskolánk, s megvizsgáltuk, hogy a nálunk végzett fiatalok közül hányán maradtak a szak­mában. A végzettek felét nem találtuk. Mindez azzal függ ösz- sze, hogy nem fordítanak elég gondot a fiatalok megtartásá­ra, a beilleszkedésre. DN: — Mit tartalmazzanak a központi elvárások? ALBERT LÁSZLÓ — A megyében mintegy nyolcvan szakmában folyik a képzés. A vállalati igényeket strukturális szempontból kielé­gítik az intézetek, a nappali ta­gozatokon végzők száma vi­szont mintegy fele az elvárá­soknak. Ezen a helyzeten csak egymódon változtathatunk, ha csökkentjük a gimnáziumba fel­vett tanulók számát: a központi irányelvek fele-fele részben ha­tározzák meg a középiskolai és szakmunkásképző intézetekbe kerülő tanulók arányát. Ezt mi már elértük. De nem szabad A népgazdasági terv elő­irányzatai szerint a vállalatok az idén 400 millió forint állami támogatást kaphatnak olyan beruházásokhoz, amelyekkel fel­szabadíthatnak, megtakaríthat­nak munkaerőt. Mint az Országos Tervhiva­talban elmondták, az ismert kormányhatározatok alapján segíti anyagilag is az állam a munkaerő igények csökkenté­sét, mindenekelőtt a szállítás gépesítését szolgáló vállalati kezdeményezéseket. Az V. öt­éves terv időszakában összesen 2.4 milliárd forint áll rendel­kezésre az említett célra, ebből az összegből kaphatnak a vál­lalatok az idén 400 milliót. A támogatóst pályázat út­ján lehet kérni, amit az erre a feladatra alakult bizottság bí­rál el. A bizottság eddig 50 pályázattal foglalkozott, ebből ez ideig 16-ot hagyott jóvá. figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a szakközépiskolákban több szakmában oklevelet kap­nak a végzősök, tehát ez is a gondok enyhítését szolgálja. NÁGEL LAJOS — Űj vonás, hogy Baranya, Somogy és Tolna megyék a kis- létszámú szakmák tekintetében összehangolják a teendőket. Néhány szakmában közös kép­zést vezetünk be a jövő tanév­től. DN: — Többször elhangzott, hogy a tagozatos — A, B, C — képzés megszüntetése visszalé­pést jelent az oktatás színvona­lában. SZABÓ ENDRE — Nem léptünk vissza. A B tagozat színvonalát megközelít­ve határoztuk meg a feladato­kat, mikor az egységes képzést bevezettük. <-\ gondot az okoz­za, hogy az elsősök felkészült­sége nem éri el a tanterv által meghatározott szintet: lehet, hogy furcsa amit említek, de az általános iskolákban maga­sabb követelményeket kellene állítani a gyerekekkel szemben. Visszatérve a központi kér­désre: honnan vegyük, ami nincs? A vitában több felvetés és javaslat hangzott el: a dina­mikusabb felnőttképzés, a szak- középiskolákban végző szak­munkásoklevéllel távozók és nem utolsósorban a szakmun­kásképző intézetekben végző fiatalok alkothatják a jövő szakembereit. Ehhez természe­tesen néhány olyan intézkedés­re is szükség van7 amit az 1980-ig tartó tervciklusban kívá­nunk megvalósítani. Tizenegy vállalattal már a szer­ződést is megkötötték, a 11 vállalat a 2.4 milliárdból ösz- szesen 355 millió forint támo­gatóst kap a beruházás tarta­ma alatt. Ezek a vállalatok öszesen 2000 dolgozó munká­jának felszabadítására, meg­takarítására kötelezték magu­kat. A legnagyobb támogatóst — 180 millió forintot — a Hajdú­sági Iparművek kapja. A leg­több munkaerőt is itt takarít­ják meg, számszerűen 652 em­ber munkáját, mégpedig azzal, hogy a háztartási gépek gyár­tásához konvejorrendszert he­lyeznek üzembe. Az évekig tartó bizonytalan lépések után végre pozitív for­dulatot vett a pécsváradi föld - pát ügye. Január elsejétől már a Dél-dunántúli Kőbánya Vál­lalaté a pécsváradi lelőhely: s az új tulajdonos neve egy­ben azt is jelzi, hogy most már a konkrét lépések következnek. Az igen értékes kerámiaipari alapanyag nagyobb mennyisé­gű termelése hamarosan meg­kezdődik. Enpek köszönhetően, a hazai porcelángyárak csők-., kenthetik, majd később meg­szüntethetik -a földpát behoza­talát. A Finomkerámia Ipari Művek gyáraiban Finnországból és Norvégiából származó földpátot használnak a padlólapok, a különböző szaniter termékek és villamos szigetelők előállításá­hoz, s ennek tonnája hatvan dollár. A művek éves igénye eléri a tízezer tonnát, amely a későbbi években tovább emel­kedik. Érthető tehát, hogy a FIM elsőként figyelt fel évek­kel ezelőtt a pécsváradi föld- pátos homokra, s az egyike volt azoknak, amely szorgal­mazta a hazai földpát terme­lés mielőbbi beindítását. A FIM gyáraiban még 1975—76- ban elvégezték a félüzemi kí­sérleteket, amiből kiderült, hogy a pécsváradi mosott föld­pát pótolhatja az importból behozott alapanyagot: s nem utolsósorban ezáltal dollár­százezreket takaríthat meg. Ennyi tehát a múlt, most pedig bővebben szóljunk azok-' ról a lépésekről, amelyek im­már reménytkeltőek. A beruhá­zási programjavaslatot az el­múlt év végére készítette el az ÉPBER, amely már az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium szakzsürijének dön­tését várja. Dr. Fekete Sándor, a Dél-dunántúli Kőbánya Vál­A Bács és a Vas megyei ál­lami és a Csongrád megyei tanácsi építőipari vállalat, va­lamint az Április 4. Építőipari Szövetkezet különféle nyers­anyagok, köztük a beton szállí­tását, a Hungarovin a borpa­lackozást és -szállítást gépesíti. A Pest megyei Műanyagipari Vállalat korszerű tárolóhelyek létesítésével az anyagok zsáko­lását szünteti meg, a Fővárosi Cipőbolt Vállalat törökbálinti raktárát gépesíti, a Május 1. Ruhagyár és a Pamutfonóipari Vállalat szintén a szállítás, il­letve a raktározás és anyagel­látás korszerűsítésével szabadít fel vagy takarít meg munka­erőt. lalat igazgatója szerint erre hamarosan sor kerül, hiszen a bányához kapcsolódó tisztító­mű építését 1979 második fe­lére szeretnék befejezni. A beruházási program szóz- hetvenmillió forintot érő elkép­zeléseket tartalmaz, miszerint mintegy hetvenmillióba kerül majd az építészeti jellegű mun­ka — üzemépületek, szociális létesítmények — a különböző osztályozó, őrlő és egyéb tech­nológiai berendezések is több mint hetvenmillió forintba ke­rülnek. Az új és régi 6-os út között, a bányaudvaron létesí­tendő üzem gépei évi kilencven­ezer tonna földpátos homok tisztítására alkalmasak. A ter­vek szerint a több frakcióban végzett tisztítás — mosás, flo- tálás — után húszezer tonna tiszta földpátot, negyvenezer tonna földpátos homokot és harmincezer tonna kvarchomo­kot nyernek: utóbbit az üveg­ipar is használhatná. Az üzem kapacitása tehát lehetővé ten­né, hogy földpát importőrök­ből exportálókká válhatnánk. A beépítésre kerülő osztó és dobszitákat, a golyósmalmokat a Jászberényi Aprítógépgyár tervezi, állítja elő illetve szereli majd be a helyszínen. Addig is, amíg a beruházás kivitelezése nem kezdődik el illetve nem fe­jeződik be, a Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat vállalta, hogy ez év nyarától évi tízezer tonna mosott földpátot biztosít a Fi­nomkerámia Ipari Művek gyá­rainak. A, szükséges berende­zéseket még a nyár beállta előtt a bányába szállítják: addig a pécsváradi termelőszö­vetkezet munkásai végzik a ho- mokmosóst. Kialakult az új üzem létszám- igénye is. A tervek szerint a három műszakban termelő bá­nya és tisztítómű mintegy száz­ötven pécsváradi és környék­beli munkást foglalkoztat majd, a szállítást a vállalat biztosítja saját autóbuszán. Az eddig végzett felmérés máris azt bizo­nyítja, hogy a helybelieknek és a környező községek lakóinak felhívta a figyelmét a létesí­tendő új üzem. Voltak már je­lentkezők is, de a felvétel függ­vénye természetesen a beruhá­zás elkészülte. Az eddig feltárt illetve meg­kutatott területen 2,3 millió tonna földpátos homokot talál­tak, amely a hazai porcelán- gyárak évszázadnyi igényének kielégítésére képes. Ettől füg­getlenül az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat kom­lói üzemét megbízták a kutató fúrások végzésével, hogy pon­tosabb képet nyerjenek a ré­tegek összetételéről. A fúrások egyébként vízkutatásra is kiter­jednek: így kívánják biztosítani a nagy vízigényű üzemnek elegendő mosóvizet. S. Gy. Salamon Gyula 2,4 milliárd forint állami támogatás munkaerő-megtakarító beruházásokra Tizenegy vállalat megkötötte a szerződést

Next

/
Thumbnails
Contents