Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-15 / 14. szám

1977. január 15., szombat Dünantült napló 3 Nagy feladatok előtt Baranya mezőgazdasága Á célkitűzések reálisak, meg va losíthatók ■ 700 millió forinttal több értéket kell előállítani, mint 1975-ben ■ Lényeges változás a zöldségtermelésben ■ Több tejet, hízómarhát, sertést A magyar tarka és a holstein fríz kereszteződéséből származó te­henek már megkezdték a tejtermelést. Képünk a baksai Ezüstka­lász Tsz tehenészetében készült. Mezőgazdasági termelés — döntően a kedvezőtlen időjárás miatt 1976-ban alig haladta meg az előző évi termelési ér­tékeket — és elsősorban az ott dolgozók helytállásának és a széles körű társadalmi ösz- szefogásnak köszönhető, hogy nem következett be nagyobb fokú termeléskiesés. Ismeretes, hogy ezért olyan központi állásfoglalás született, amely 1977-re a mezőgazda­ság bruttó termelési értékének 7—8%-kal való növelését tűzte ki célul 1975-höz képrest, Ezen belül az állami gazdaságoknak 15.3%-os, a termelőszövetkeze­teknek pedig 9,2°/0-os terme'é- si értéknövekedést kell elérni­ük. A népgazdaság számít ar­ra, hogy a háztáji, kisegítő és egyéb kisgazdaságok ter­melése is — főként az állatte­nyésztési ágazat növekedésének eredményeként — meghaladja az 1975. évi színvonalat. Felmerül a kérdés, hogy Ba­ranya megyében megvan-e a lehetősége a 7—8%-os növeke­désnek. Megítélésünk szerint a lehetőség adott, a termelési érték ilyen arányú növelése el­érhető! Ahhoz, hogy Baranya meaye mezőqazdaságában a kívánt bruttó termelésnöveke­dés bekövetkezzék, az 1975. évihez képest mintegy 700 mil­lió forinttal több értéket kell előállítani. Kedvező kilátások Hogyan érhető ez el? Búzából tartani kell az ed­digiek során legmagasabb, az 1976, évi szintet. Ez lehetséges. Jelenleg az őszi gabonák ál­lapota a tavalyinál kedvezőbb, növekedett a potenciáli­san termőképesebb búzák ará­nya. Tovább fejleszthető a tech­nológia : a fejtrágyázás, levél­trágyázás, vegyszerezés, a ke­vesebb veszteséggel történő betakarítás. Kukoricából az 1975. évihez képrest — mely rekord volt Ba­ranyában — 6%-os fejlődés biztosítható. Az üzemek több­sége valamelyik rendszerben termel. A fajták helyes meg­választásával, javuló gépesített­séggel, okszerűbb növényvéde­lemmel, a betakarítási veszte­ségek csökkentésével ez az át­lagtermés is hozható. 400 mázsás cukorrépa átlag­termés elérhető 1977-ben, hi­szen ilyen nagy volumenű is­tállótrágyázást nem mostaná­ban végeztek, és az őszi mély­szántást is néhány százalék ki­vételével befejezték Baranyá­ban. Természetesen ehhez a cukorgyárnak ís korábban és tervszerűbben kell felkészülnie az őszi átvételekre. Burgonyából a Szentlőrinci Állami Gazdaság ez évi 350 mázsás hektáronkénti átlagter­mése bebizonyította,, hogy a tervezett 200 mázsás megyei átlag hozható, ha ehhez hoz­zászámítjuk még, hogy mint­egy 300 hektárral növekszik a burgonya termőterülete 1977- ben, megoldható lesz Baranya megye burgonyaellátása'. A lucerna, vöröshere termés­átlagát intenzívebben szüksé­ges növelni — a lucernából 54,7, vörösheréből 42,7 q/ha —. Ehhez 1977-ben a gépesí­tés további korszerűsítésére lesz lehetőség. Ugyancsak ki kell mozdulni abból az állapotból, amelyben a rét- és legelőágazat van, és az üzemek vezetőinek rá kell jönniük, hogy a megyében lé­vő mintegy 50 000 ha nagysá­gú rét-legelő megjavításán áll vagy bukik a szarvasmarha­ágazat jövedelmezőségének ja­vulása. Lényeges változás következik be a zöldségtermelésben. Az elmúlt évhez mintegy 14%-kal növekszik a megye összes zöld­ségtermelő területe, ezen be­lül a nagyüzemek 900 hektár­ral növelik a területüket. Ter­mészetesen az eredmények maguktól nem jönnek. Mindin­kább előtérbe kell kerülnie a táperőgazdálkodás, a vízház­tartás, a fajtakérdés tudomá­nyosan megalapozott irányítá­sának, s mindazon tartalékok feltárásának, amelyek még megoldatlan kérdésekként ter­helték a gazdaságokat. Az állattenyésztés fejlődésé­nek lehetőségei ugyancsak megvannak, bár több szubjek­tív elemmel terheltek. Élni a lehetőségekkel A szarvasmarha-ágazatban a tehénlétszám 1200-zal való nö­velésére és 3000 liter egy te­hénre eső tejtermelés elérésé­re van meg a lehetőség. Lé­nyegében tehát a szarvasmar­ha-ágazat fejlesztését a lét­számnövelés és a tejtermelés általános emelkedésénekegyüt­tes megalapozásával kell biz­tosítani. Amellett, hogy népgazdasá­gunk jelentős erőfeszítéseket tesz a szarvasmarha-ágazat jövedelmezőségének fejlesztésé­re, a tapasztalat azt mutatja, hogy az ágazat fejlesztése, il­letőleg jövedelmezősége első­sorban szemléleti kérdés, ille­tőleg egy sor munkaszervezési, tartástechnológiai, takarmányo­zási probléma megoldásának a kérdése. Szükséges, hogy a szarvas­marhatelepeken a férőhelyek a jelenlegi 870/o-iól feltöltődje­nek — ehhez az utánpótlás lehetőségei adva vannak, — A tejtermelésben az 1976. évi fejlődés egyenletesen haladjon tovább, a jobb üzemek példá­jára javuljon a tartástechnoló­gia, csökkenjen a borjúelhul­lás és szakszerűbben történjék a takarmányozás, korszerűbben a legeltetés, a legelők karban­tartása és a rétek termésének betakarítása. Sertés-ágazatbdn kedvezőbb a pozíció. Ahhoz viszont, hogy az 1977. évi célokat elérjük, mintegy 800 db-bal kell növe­kednie a kocalétszámnak és több mint 10%-kai az elmúlt évihez képest a hízósertésnek. A sombereki és belvárdgyulai példák azt mutatják, hogy ahol következetesen betartják a technológiai fegyelmet, a ta­karmányozásban éppúgy, mint a gondozásban, rotációban és egyebekben, ott 4 kg alatt van az egy kg élőhúsra elfogyasz­tott takarmánymennyiség, ott lecsökkent a malacelhullás, ott jövedelmező az ágazat. Mind­ezeket figyelembevéve — az ágazatból mintegy 100 millió többletbevétel az 1976. évihez viszonyítva reálisnak mondható és elérhető. Ugyancsak elérhető a juh­ágazatban az 1977. évi célki­tűzés és az anyajuh állomány­nak mintegy 1200 darabbal való növelése, annyival is in­kább, mivel néhány üzem már határozottan célul tűzte ki en­nek az ágazatnak a fejleszté­sét és ehhez központi pénzek­ből támogatást is tudtunk biz­tosítani. A baromfitartásban főként az ágazat meglévő tartalékainak jobb kihasználására kell töre­kedni. 1977-ben a belföldi ke­reslet és a kedvező export le­hetőségek alapján az elmúlt évinél több mint 20%-os ér­téknövekedés elérhetőnek lát­szik. Nagyüzemben és háztájiban Természetesen a mezőgazda - sági termelés növekedését el­sősorban a nagyüzemek terme­lésének bővülése alapozza meg, fontos szerepük van azonban a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének is. Több mint 2 milliárdra tehető Baranya me­gyében a háztáji és kisgazda­ságok termelési értéke. Az élénkülő termelési kedv akár a zöldségtermesztésben, vagy hí­zó előállításban, vagy barom­fitartásban — kiegészülve a háztájiak számára nyújtott ál­lami kedvezményekkel — egy biztonságosabb termelési bá­zis kialakulását jelzik. Ezek mindinkább szerves egységet képeznek a szocialista nagy­üzemeken belül, de önálló egységben is, amelyre kitűnő p>élda a komlói szakcsoport te­vékenysége. Az 1977. évi 7—8%-os ter­melési növekedés feltételezi a szakemberképzés — felső-, kö­zép- és szakmunkásképzés vo­natkozásában is — megfelelő naprakészségét. Nagyobb hang­súlyt szeretnénk a témának ad­ni akkor, amikor felhívjuk az üzemeket, hogy az eddigieknél nagyobb számban küldjék szak­embereiket továbbképzésre. Dr. Baracs József MT. mg. és élm, oszt. vezető IMS-technológia és légtechnika Jövőre előbbre lép a SZÖVTERV Elsősorban szövetkezeti lé­tesítmények, lakások, takarék- szövetkezetek tervezésével, ezek beruházásának lebonyo­lításával foglalkozik a pécsi SZÖVTERV. Ha kapacitásuk engedi „idegen" munkát is vállalnak. A 22 dolgozót foglalkoztató irodában 120 tervdokumentá­ció készült el 1976-ban. Csak­nem 400 lakás épül az ő ter­veik alapján. Jórészt két- háromszintes, 65—70 négyzet- méter alapterületű, hagyomá­nyos építési technológiával. Komlón, valamivel kisebb alapterületű, állami beruhá­zásban épülő 45 lakáshoz is Pécsett „születtek meg” a dokumentációk. Első alkalom­mal készítettek terveket IMS technológiához, mellyel Mo­hácson több ütemben mint­egy 200 lakás épül. Az utol­só lakás terve 1977. március végéig elkészül. Újdonságnak számít Bara­nyában, hogy légtechnikát alkalmaznak az új szövetke­zeti áruházakban. Ilyen meg­oldást tartalmaz a SZÖVOSZ pályázatra elküldött, 1500 négyzetméter alapterületű szentlőrinci áruház terve. Gép szellőztet majd az egyházas- kozári ABC áruházban is. A szigetvári ABC terveire érke­zett megrendeléskor a kis alapterület „mozgatta meg” a tervezők fantáziáját. Hiszen 500 négyzetmétert kellett praktikusan elosztani, hogy húst, zöldséget és egyéb élel­miszert tudjanak majd ott árulni. Ez a tervező iroda „szállítja” a diósviszlói ipar­cikkbolt, a majsi, o dráva- foki, a felsőszentmártoni ta­karékszövetkezeti kirendelt­ség terveit is. A DDGÁZ pé­csi központi telepén IMS technológiával épülő szociális létesítmények dokumentációi ebben az irodában „szület­tek meg”. Egerágra presszós kisvendéglőt terveznek. Pécs- váradra üzletházat, melynek emeletén lakások lesznek. 1978-ban elkészül a szö­vetkezeti székház a KONZUM Áruház mellett és ott kapnak majd végleges helyet. Akkor növelhetik a dolgozók létszá­mát s nagyobb beruházások terveit is elvállalhatják. H. T. Honnan vegyük, ami nincs? j juttr * Csapó János, Rózsahegyi Vilmos, Sáros! Jánosné A szakmaszeretet a legerősebb láncszem úgy akarja, még maradok, de Újmecsekaljára kérem magam: beteges az édesanyám, köze­lebb akarok lenni hozzá ... Kevés a munkáskéz. Az ipari üzemek többségében a milliós értékű nagyteljesítményű be­rendezések kezelő híján leg­feljebb két műszakban dolgoz­nak. A vállalatok szívesen ve­szik, ha munkásaik a nyugdíj- korhatár elérésekor továbbra is műszakra járnak. De hogy hány ilyen szaki van a baranyai üze­mekben, arra nem kaptunk pon­tos információkat. A statisztiká­ból mindössze annyi derül ki, hogy többszáz, ez is főként a nagyobb ipari üzemekre, keres­kedelmi vállalatokra vonatkoz­tatható. Rózsahegyi Vilmos vonatkeze- lő négy esztendeje nyugdíjas lehetne. Ennek ellenére ma is utazik. A darabáru átvétele, le­adása, az ezzel kapcsolatos ad­minisztráció a feladata, emel­lett ellátja a vasúti belső leve­lezéssel összefüggő dolgokat is. — Megtiszteltetésnek és gon­doskodásnak érzem, hogy köny- nyebb munkát végezhetek évek óta. Mikor trombózist kaptam, egészségügyi okokból a máso­dik csoportba soroltak; így is utazok, ami nekem mindennél többet ér. Általában hosszú időt töltöttem egy-egy beosztásban — 1948 óta vasutas a pécsi állomás kötelékében — tizen­két éven át voltam jegyvizsgá­ló a magyarbóly—villányi vona­lon. Valamikor pályamunkás­ként kezdtem, majd fékező let­tem és a különböző tanfolya­mok elvégzése után jutottam mind előrébb. A budapesti, ta­polcai és a nagykanizsai vona­lon járok rendszeresen. Általá­ban tizenkét órát töltök távol itthonról. Ha Budapestre me­gyek, akkor tizenhatot. Két esz­tendeje, hogy lecsökkentették a fordulószolgálat idejét havi 190 órára, de a nagy létszám- hiány miatt még most is kény­telenek vagyunk túlórázni, ami egy hónapban eléri a negyven órát Vonatkísérőből van a leg­kevesebb, ezért is kell többet dolgoznunk. Mi még csináljuk, de a fiatalok nem szívesen vál­lalják a hosszú utakat, a túl­órát Amúgy nem érzem öregnek magam, most is rendszeresen túrázom. Remélem később va­lami mellékfoglalkozást is ta­lálok magamnak amellett, hogy nyelvet akarok tanulni: eszpe­rantót. Még szükségem lehet rá. o Sórosi Jánosné üzletvezető helyettes április hetedikén ju­bilál. Akkor lesz negyedszázada, hogy az állami kereskedelembe került, de a pályát sokkal előbb kezdte. Még tizenegy éves sem volt, amikor a pult mögé állt a Pécsbányatelepi úton lévő kis üzletben. Tulajdonképpen óvó­nő szeretett volna lenni. — Apám megbetegedett, így nem lehetett az üzletet magá­ra hagyni. Ez volt az indítóok, hogy végülis kereskedő lettem, s nem óvónő. De ha vissza­gondolok az elmúlt évtizedekre, nem bánom. Tulajdonképpen néhány boltban szolgáltam: az Ágoston téren, a Jókai utcá­ban, az Aradi vértanúk útján és tizenhat esztendeje vagyok itt a pécsi „villanyrendőr" mel­letti csemegében. A mi bol­tunk az egyik legnagyobb for­galmú üzlet, havonta átlago­san 1,7 millió forint a pénztá­rak bevétele. A körülményeink viszont nagyon rosszak: az el­adótér alig több mint nyolc­van négyzetméter, s a raktár­ral együtt sem üti meg a két­száz négyzetmétert a terüle­tünk. Ilyen körülmények között már nem beszélhetünk korszerű keresedelemről. Mindezt csak kedvességgel ellensúlyozhatjuk, mert a vásárló borzasztóan ér­zékeny. Az önkiszolgáló rend­szerű üzletekben már nem is­merhetjük annyira a vevő kí­vánságait, mégis: törekedni kell arra, hogy mindenki elégedet­ten távozzon. Talán ez tart még most is az üzletben, holott két esztendeje már nyugdíjba me­rhettem volna. Emellett termé­szetesen meghatározó az el­adóhiány is. amely általánosan jellemző a kereskedelemre. Túl sok az elavult boltunk, talán ez is befolyásolja, hogy kevés az utánpótlás. A jubileumot mindenképpen megvárom s ha a vállalat is o Mikor huszonöt esztendeje az újhegyi erőműhöz került Csapó János, megfogadta: ha a cent- rálé magához ragadta a volt gazdasági cselédet, hát annyi­val tartozik neki, hogy nyugdí­jig szolgálja. És Csapó János lakatos annyira komolyan vet­te fogadalmát, hogy már ed­dig két esztendővel megtoldot­ta az egykor tett ígéretet. — Nekem nincs más csak a család, az unokák és az erő­mű. Huszonöt éve léptem át a portát először, azóta mindenes­tül oda nőttem. Ha hazaérünk a műszakról a feleségemmel — ő is a kazánüzemben dolgozik, felső salakos — megbeszéljük mi is történt s csak aztán fek­szünk le, ha délutánosok vagy éjszakások voltunk. Most is: az éjjel csináltam egy olyan szép tömszelencét, hogy azt látni kellene magának! Kicsi volt az erőmű, mikor odakerültem. Azóta felnőtté vált, 1959 karácsonyán indítot­tuk az első blokkot, addigra már megszereztem a lakatos szakmát is. Az erőmű nevelt emberré, az adott lakást. Ha valakivel találkoznék az utcán és megkérdezné, hová is men­jen dolgozni, csak azt monda­nám : ha becsületes ember, jöj­jön hozzánk. Mert olyan erő­művet, mint a pécsi, nem lát az országban. Tágasak a csar­nokok, gyönyörűek a kazánok. Azok mellett dolgozom, azokra ügyelek, ha valami üzemzavar támadna. Itthon mindig azon spekulálok, ha bemegyek a „gyárba", mit is kel! csinálnom. Talán ezért is néznek rám olyan furcsán a fiatalok. Kozármis- lenyben van egy kis telkem, szőlő, konyhákért, nyulak. Sze­zonban a másik nyolc órát ott töltöm el, majd ha nyugdíjas leszek, még több idő jut a kert­re. Nagy családom van: öt gyerekem és nyolc unokám ... Salamon Gyula Nyugdíj helyett több műszabban

Next

/
Thumbnails
Contents