Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)

1976-12-07 / 338. szám

1976. december 7., kedd DünQntmt napló 3 ötméternyit vándoroltak a parti épületek Épül a Tisza- védmű Szegednél Jól halad a munka Azon a borzalmas éjszakán Halyagos Pálék portáját az el­sők között sodorta el a víz. A máskor békésen, szelíden hul­lámzó Tisza gyilkos erővel zú­dult a városra, zsúpfedeleket, bútorokat, tetemeket sodorva magával. Sok halott, hatalmas anyagi kár, 1595 házból mind­össze 297 lakható állapotban maradt épület jelezte az 1879- es szegedi árvíz pusztítását. Száz éve új város épült Aztán országos és nemzetkö­zi közadakozásból újjáépítették a várost. A külföldi segítséget a párizsi mérnöki elvek alapján épített, szimmetrikus rendszerű belváros utcái, a bécsi, moszk­vai, londoni, párizsi, brüsszeli, római körút hirdetik napjaink­ban is. így voltaképp Szeged­nek hasznot hozott a haragos Tisza — ahogy a Szegedi Nap­ló fiatal újságírója, Mikszáth Kálmán figyelmeztette is a publikumot: nem szabad, hogy a nemzeti szerencsétlenségből nemzeti haszonlesés legyen. Pusztába kiáltott szó volt. A város — pontosabban a sok nyerészkedő vállalkozó — min­den ésszerűség nélkül terjesz­kedett a víz partja felé a gyön­ge alapzaté talajon. A harmin­cas években is, mikor a Hell- wag—Würth tőkéscsoport szak­szerű gátrendszerrel próbálta megvédeni Szegedet, a várat­lanul jött nehézségek miatt csődbe jutott, pedig tőkeerős vállalkozás volt. Az igazi, s most már remél­hetően évszázadokig tartós gát­rendszer kiépítéséhez a szocia­lista állam anyagi ereje, terve­zése kellett: 1973 óta építik a város mentén a gátakat, s a centenáriumra, 1979-re készül­nek el. Kétszázharminc milliós gátrendszer — Az 1970-es árvíznél olyan jelenségeket tapasztaltunk, me­lyek megkövetelik ezt a mun­kát — mondja Fajka László, a Vízügyi Igazgatóság sajtófőnö­ke. — Stabilitási problémák voltak a partmenti épületeknél, a technikum körüli partfal-sza­kaszon az építmények 1920-tól napjainkig vízszintés irányban öt, függőleges irányban fél méteres elmozdulást mutatnak. Ezért határozták el az Országos Vízügyi Hivatal, valamint Csongrád megye párt- és taná­csi vezetői, hogy időtálló gát­rendszert létesítenek. — A város teljes hosszában feldúlt Tisza-partja nagy mun­kát jelez. Milyen fázisai vannak ennek? — A beruházás összege csaknem kétszázharmincmillió forint. A kiviteli terveket a Mélyépterv készítette, a kivite­lező az Alsótiszavidéki Vízügyi A vízvédelmi rendszer építése a Tisza-parton. Az alsórakpart töltése mögött csúszózsalus gátfal épül. Hullám István felvétele Igazgatóság. A munkának há­rom, műszakilag jól elkülönít­hető fázisa van: az első a me­der stabilitását biztosító fo­lyamszabályozás. 1973 óta rőzse és műanyag „pokróccal" bizto­sítjuk a medret, ezeket süllyesz­téssel helyeztük el, kővel nyo­mattuk le. Eddig 26 000 négy­zetméter pokrócot fektettünk le, további 17 000 négyzetméter munkái még folynak. Felhasz­náltunk 41 000 köbméter követ. A második fázisban az alsó rakpartot és a támfal rend szert építjük újjá, a harmadikban pedig a felső támfalrendszert. Az építkezés 1400 méteren már befejeződött, Nem haladhat­tunk a régi nyomvonalon, a fel­ső falat közelebb helyeztük a városhoz. Négyszáz méteres szakaszon teljesen új technoló­giával próbálkoztunk: nem ü hagyományos fa-zsalus falat húztuk fel, hanem házgyári ko­operációban qyártott zsaluzó panelt építettünk be. Több jelentkező, kevesebb résztvevő Megkezdődtek a mezőgazdasági továbbképzések Ezekben a napokban kezdőd­nek szakmunkásképző és to­vábbképző tanfolyamok a ter­melőszövetkezetekben és állami gazdaságokban. A Baranya megyei Tanács mezőgazdasági osztályának fel­kérésére a nagyüzemek oktatá­si terveket készítettek még az év elején: az idei tanévre hány főt és milyen tanfolyamokra kí­vánnak beiskolázni. A tervek el­készültek, de nem egészen a vártnak megfelelően. Az előre — Ez esztétikusabb is . .. — Igen, bár ez nem elsődle­ges szempont. A tervezés alap­ián a qátfal függőleges tago­lású, tömör, mondhatnám mo­numentálisán szép építmény lesz, két végén hídfelüljáróval oldottuk meg a közlekedési kapcsolatot. Lemaradásunk nincs, sőt! A hátralevő két év­ben már a befejező munkák folynak: burkolatot, autóparko­lót, kikötőberendezéseket, par­kokat építünk. A Tisza nem vár A Tisza-partot Ferenczi Jó­zsef művezetővel járjuk be, aki a Szabó brigádhoz kalauzol. A brigád jelenleg kikötőbakot be­tonoz, szombat-vasárnap is. — A mostani alacsony vízál­lás miatt van erre szükség — mondja a művezető — a Tisza nem vár a szabad szombatra. — Megértjük, hogy csinál­nunk kell — teszi hozzá Balogh György —, 1970-ben részt vet­tünk az árvízi védekezésben, védműveket építettünk, homok­zsákokat töltöttünk, nem szeret­nénk, ha erre még egyszer sor kerülne. Ez a gát a mi életün­ket szolgálja, ha kész lesz. Hónapok óta csak sötétben látják a családot, igaz, anyagi­lag jól kijönnek, a szombatot túl­órában, a vasárnapot duplán számolják el. Munkájukat az egész város figyelemmel kíséri, hisz Szeged értéke pénzben nem kifejezhető. Nézzük a betonépítményeket, az ízléses, modern gátfalat. A túloldalon, Új-Szegeden nem folyik építkezés. Az Ogyessza lakótelep egészen közel van a vízhez és följebb Algyőnél, Tá­pénál sincs még . komolyabb védmű. Ez is problémát jelent, de nincs mindenre pénz. Egye­lőre ez a gát a fontosabb, majd a másik is megépül ta­lán 1979 után. Szántó Péter Csökkenő gentlok—kevesebb elvándorló Fejlesztés előtt a Kaposvári Ruhagyár pécsi telepe Jövőre csak férfi- zakót készítenek A valamikori Pécsi Ruhaipari Vállalat második házasságát éli. A Pécsi Szolgáltatóipari Vállalattól a profiltisztítás je­gyében három esztendeje került a Kaposvári Ruhagyárhoz. Az­óta a többezer embert foglal­koztató somogyi gyár telephe­lyeként működik: s hogy ez a házasság mennyire lesz tartós, az mindkét féltől függ. Minden­esetre az eltelt harmincöt hó­nap azt tükrözi, hogy a pécsi telepen dolgozók nagyobb biz­tonságban érzik magukat, mint korábban. Nagyrészt exportra! Az üzemből induló szállítmá­nyok nyolcvan százaléka a Szov­jetunióba irányuló export. A fennmaradó gyermekkabátok, illetve -zakók a hazai üzletekbe kerülnek. Az év első felében 52 000 kabát hagyta el az üzem szalagjait: decemberig ugyan­ennyit készítenek, ami hat szá­zalékos termelés-emelkedést je­lent 1975-höz viszonyítva. Az üzem vezetői a kaposvári műszakiakkal egyetemben arra készülnek, hogy még az év vé­ge előtt átszervezzék a varro­dai szalagokat: mert megvál­nak a gyermekkonfekciótól. A jövő esztendőtől csak férfizakót készítenek, a terv százharminc- ezer kártolt-gyapjú alapanyagú sportkabát előállítását írja elő: Szovjet exportra készülő gyermekkabátok a Kaposvári Ruhagyár pécsi telepének varrodájában Fotó: Seres Éva valamennyit a Szovjetunióba exportálják. Az átálláshoz természetesen nem csupán szervezési intézke­désekre van szükség, hanem be­rendezésekre is. Kaposvárról a közeli napokban érkezik meg a frontfix bélést készítő prés, va­lamint a vasalógépsor, amelye­ken harmincezerrel több zakót készít a pécsi telep, mint amennyit az idei esztendőben előállít. A mintegy huszonhat­milliós többlettermelést — eb­ben az évben negyvennégymil- !ió forint a produktumuk — a felesleges mozdulatok kiszűré­sével, a belső szállítási rend, az anyagtovábbítás ésszerűsítésé­vel érik el. A módszer egyéb­ként hasonló a Zalaegerszegi Ruhagyárban alkalmazott rend­szerhez. Űj varroda? Amikor 1974 januárjában a Kaposvári Ruhagyárhoz csatol­ták az üzemet, rövid idő alatt száznegyvenen kérték munka­könyvüket. Azóta jelentősen csökkent az elvándorlók szá­ma. Az év első felében ugyan még harmincegyen léptek ki, de azóta legalább annyian vissza is jöttek. A korábbi fe­szültségeket főként az okozta, hogy Pécs többi könnyűipari üzeméhez mérten kevesebb volt a kereset, s a Kaposvári Ruha­gyár dolgozóihoz viszonyítva is mintegy nyolcezer forinttal volt alacsonyabb az éves átlagbér. Ez a különbség azóta a felére csökkent, s belátható időn be­lül el is tűnik, mert a pécsi te­lep bizonyított. Három év alatt harminc százalékkal nőtt a ter­melékenység és a jövő eszten­dő is jelentős termelésfelfutást ígér. A feladatok teljesítéséhez vi­szont gyakorlott munkáskezek­re, utánpótlásra van szükség. Az üzem második emeleti var­rodájában két szalagon hetven fiatal sajátítja el a szabás-var­rást. Ügy tervezik, hogy a jövő tanévtől száz elsőéves tanuló­val kötnek szerződést, köztük ötven leendő férfiszabóval. Mindez azzal is összefügg, hogy a tervciklus utolsó esz­tendejében egy többszintes varroda és ezt kiegészítő öltö­ző-fürdő, orvosi rendelő és ét­terem építésébe kezd a válla­lat. A több mint százmillió fo­rintba kerülő beruházás kivite­lezését 1982-re fejeznék be és az ötszáz embert foglalkoztató új üzemben 1985-re érnék el a tervezett termelést. Megalakult a XI. VIT magyar nemzeti előkészítő bizottsága Hétfőn a KISZ KB székházá­ban megtartotta alakuló ülését az 1978-ban Kubában sorra ke­rülő XI. világifjúsági és diákta­lálkozó magyar nemzeti előké­szítő bizottsága. A 47 tagú bi­zottság — amelyben ott van­nak állami, társadalmi, kultu­rális életünk személyiségei, az ifjúság különböző rétegeinek képviselői — a fesztivál nem­zetközi előkészítő bizottságának felhívására jött létre. A ta­nácskozáson — amelyen dr. Maróthy László, a Politikai Bi­zottság tagja, a KISZ KB első titkára elnökölt — Borbély Gá­bor, a KISZ KB titkára tájé­koztatta a bizottság tagjait a VIT nemzetközi előkészítésének helyzetéről és a hazai felada­tokról. A magyar nemzeti előkészítő bizottság felhívással fordult a magyar fiatalokhoz, az ifjúsági szövetség tagjaihoz. Ez a töb­bi között hangsúlyozza: a vi­lágifjúsági és diáktalálkozók a békeszerető ifjúság harcának jelentős eseményei. A fesztivál­mozgalom múltja és jelene egybefonódik a haladó demok­ratikus gondolkodású fiatalok törekvéseivel: békében és ba­rátságban élni. jelzett 1900 helyett alig ezer- négyszázán vesznek majd részt a tanfolyamokon. Többségük a mezőgazdasági üzemek által szervezett, gya­korlati bemutatókkal összekö­tött előadásokat hallgatja, amelyeket szövetkezeti szakem­berek tartanak. Kisebb hánya­duk bentlakásos tanfolyamok résztvevője lesz. A többség állattenyésztői, nö­vénytermesztői és traktorvezetői képzésre jelentkezett. Elgondol­koztató viszont, hogy 1976-ban, amikor az állam kedvezményes öntözőgép-vásárlást tett lehe­tővé a mezőgazdasági nagy­üzemeknek, a megye 67 ter­melőszövetkezetéből mindössze egyetlen jelentkező akadt ön­töző gépész tanfolyamra. A ki­emelt zöldségtermesztési prog­ram is 24 tanfolyam indítását indokolná, ezzel szemben kellő számú jelentkező hiányában várhatóan csak öt indul. A bentlakásos továbbképzé­sek 10—12 hétig tartanak. Szín­helyük a siklósi, szigetvári vár és Pécsvárad, ahol a szakmun­kásképző intézetek mérnöktaná­rai tartanak előadásokat. A tanfolyamokon való részvétel költségeit az üzemek vállalják. Egy szakmunkás többhetes to­vábbképzése 6—8000 forintba kerül. Az állami gazdaságokból 220—230 dolgozó vesz részt a különféle továbbképzéseken. A Bólyi Állami Gazdaságban ön­álló tanfolyamot szerveztek, má­sutt a tsz-tagokkal együtt ok­tatják a résztvevőket. Az álla­mi gazdaságok túlnyomórészt a gépes szakmákban dolgozókat küldik továbbtanulásra. H. L. „Kismama­szalag” Ne fussunk ennyire előre! Mert ma a pécsi telepnek min­den reális eszközt és lehetősé­get meg kell ragadnia annak érdekében, hogy a zavartalan termelést biztosítsa. Ezért hoz­ták létre a második félévben a „kismama-szalagot”, amely csak délelőtt működik: a kis­gyermekes anyák, valamint a vidékről bejárók és az üzem ér­dekeinek megfelelően. Emellett nem feledkeztek meg a műsza kozákról sem, akiknek a szak- szervezet kezdeményezésére ok tóber óta száz forint pótlékot fizetnek havonta. Salamon Gyula Új típusú Rába- traktor készül Az amerikai—magyar koope­rációban gyártott nagyteljesít­ményű erőgépekből — a Rába —Steiger traktorokból — már csaknem ezer dolgozik a ter­melőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, s főleg az iparszerű termelési rendszerek­ben. A növekvő igények kielé­gítésére a győri gyár egy újtí­pusú erőgép gyártását tervezi. Ez már kizárólag Rába konst­rukció lesz. A 180 lóerős — már évek óta nagy sorozatban gyártott — Rába motort építik be az új erőgépbe. Az új gép külsőleg még inkább különbö­zik a hagyományos traktorfor­mától, mint a már sorozatban gyártott Rába—Steiger erőgé­pek. Nemcsak vontatni tud eké­ket, vetőgépeket, hanem elejé­re is felszerelhetőek lesznek különböző munkagépek. Emel­lett különböző hidraulikus eme­lő rendszerekkel is ellátják. Al­kalmas lesz többek között mű­trágya és növényvédőszerek ki­szórására is. Az újtípusú 180 lóerős erőgép null szériájának első öt darab­ját már szerelik, s a közeljövő­ben ki is próbálják őket az or­szág különböző vidékein. Az új erőgép négykerékhajtású, uni­verzális gép és a hazai gya­korlatnak megfelelően közúti vontatóként is használható. A vezetőfülkéjét légkondicionáló berendezéssel, rádióval szerelik fel, szigetelése is olyan korsze­rű lesz, hogy a motor zaja nem zavarja a vezetőt. Az új erőgépeket 1977 máso­dik felében már sorozatban gyártja a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár.

Next

/
Thumbnails
Contents