Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)

1976-12-06 / 337. szám

Csodálat osan precíz és emberi ODABENN SZIVET ff MUTENEK At kell lényegülnöm. Akkurá­tusán dobálom a karosszékibe a holmimat, bújok be a hófe­hér kórházi ingbe, óriási nad­rágba, virítanak rajta a piros pecsétek: SOTE IV. számú Szív- és Érsebészeti Klinikája. Sapká, maszk; figyelmeztetnek, hogy az orromra is rá kell húznom. Még kinézek a zuhogó esőbe, számok, műtéti technikák,team­ek kavarognak a fejemben. Az­tán szólnak: dr. Szabó Zoltán docens invitál, kerüljek beljebb. ||p||Äi; mellkas Odabent szívet operálnak. Megkerülöm a műtőasztalt, s felállók a sámlira. Átnézek a lírán: szélesre tárt mellkas kosarában ökölnyi hús vonag­lik, o négyéves Marika még beteg szíve. Pontos, gyors moz­dulatok, félmondatok, minden­ki tudja, mit, mikör és hogyan kell csinálni. Az ötödik perc­ben ér az első csoda, ha nem látnám, nem hinném. — Milyen narkózisban vég­zik a műtétet? — kérdezem az anaesthesiologus orvostól. — Akupunktúrában — vála­szol. Nyolc tű, kínai módra. Gyen­geárammal tartják ingerületi állapotban a megszúrt ponto­kat — novokain, evipán, kéj­gáz, más egyéb varázslat nincs. A beszúrt tűk érzéketlenné te­szik Marika egész mellkasát Bódultán fekszik az asztalon, miközben kettéfűrészelik a szegycsontját, szétfeszítik a bor­dókat, behelyezik a kanülöket az aortába és a nagy vénák­ba, vérkeringését rákapcsolják a szív-tüdő motorra, felváqják a szívét, összevarrják a kamrai sövényen a lyukat, aztán visz- sza az egész, kiveszik a kanü­löket, légtelenítik a szívet, ösz- szezárják a mellkast, kész. Ott, a műtőben valahogy érthető volt minden. Varázsla­tos volt, csodálatosan precíz és emberi. Néztem a műtétet, a felvágott, fibrillált szívet, s arra gondoltam: az enyém mi­kor mondja fel a szolgálatot? Netán mostanában preparál­ják valahol Amerikában egy sertés szívéből ki azt a billen­tyűt, az olcsó munkabérű fi- lippinó nők, amit nekem kell beoperálni elfáradt billentyűim helyett? Vagy golyós műbillen­tyűt kapok, mint SkUltéti úr, akit előző nap operáltak, s né­kem azt mondta az intenzív szobában: köszöni széfjen, jól van? Ez a golyós műbillentyű már a már csak zárni kell. Hatszáz szívet operálnak meg nálunk évente — négyezret ké­ne. 1980-ig is vannak előjegy­zések. Budapest, Szeged és Debrecen — itt végeznek szív­műtéteket. Jó volna leírni, hogy Pécsett is, de hát nagyon drá­ga dolog szívet operálni. Drá­ga műszer a szívmotor, egy pacemaker kilencvenezer forint, egy motoros műtét után a ti­zenötezer devizaforintos csöve­ket el kell dobni, mert csak egyszer használható fel. És a szívbillentyű, mire a filippinó nők keretre erősítik, impregnál­ják és ide utaztatják, ötvenezer­be kerül. Majd. Azt hittem, a második csoda az, hogy húsz fokra lehűlve húsz percig is kibírom kerin­gés nélkül. De ez érthető, ta­nultuk, az anyagcsere lelassul. Az volt a második csoda, hogy valamikor innen jártak az or­vosok a vágóhídra, úgy este­felé, hogy kipreparólják a ser­tés szívéből a billentyűket; hogy vigyék haza, éjszaka erő­sítsék keretre, impregnálják for­maiinba; hogy tudjanak ope­rálni. Persze, a formalin elpusz­tította a sertés-szövet immun­apparátusát, de tönkre tette magát a szövetet is. Az ilyen billentyű tán két évig szuperál. tempó Amerikában mással impreg­nálnak. És döbbenetes tempót diktálnak. Millwaukee-ben John­son professzor team-je reggel ötkor kezd, naponta öt koszo­rúér-műtétet csinálnak. Még szombaton is. Kipreparálnak a lábszárból egy darabka vénát, bevarrják az aortába, megke­rülik vele a koszorúér szűkü­letét, amely akár el is záród­hat, nem lesz infarktus a vége. Mindegyik többórás műtét után Johnson professzor felhúzza a tornacipőjét, fut egyet a park­ban, aztán jöhet a következő, így megy ez este tízig. Infarktusban az orvosok ve­zetnek. Az újságírók csak a második helyen állnak. Kampis Péter helyén van az aortában ... Most Bárány nélkül a kerekerdő Még ma is láthatók Rétszi- las, Sárbogárd, Simontornya és Mezőfalva határában az úgy­nevezett kerekerdők, ahogy a vándorló német juhászok ne­vezték a Ringwald. Tolna, Fejér megye nomád életet élő vándor német juhászai ezekben a fél, vagy egy kilométer átmérőjű, köralakú erdőkben pihentették a nyájaikat délidőben, hogy a meleg nap ne ártson meg a bundának, a gyapjúnak. A rét- szilasi vasútállomás közelében ma is látszik három-négy ilyen erdő. Napjainkban ezek az er­dők elvadultak. Üdvözlő lapok postai díja 1®/ Belföldre: MAGYAR POSTA képes levelezőlap (szokásos méretű) szöveg terjedelemtől függetlenül-. 40 R egyéb üdvözlő kártya lezárva szabványborítékban egyéb borítékban 1 — R 2.-Ft Külföldre: képes levelezőlap 3. -Ft 5 üdvözlő szót tartalmazó üdvözlő kártya nyitott borítékban 3-F. Bulgáriába. Csehszlovákiába, Jugoszláviába, Lengyelországba, NDK-ba, Szovjetunióba, Vietnami DK-ba képes levelezőlap üdvözlő kártya-. 60 Ft Az üdvözlő lapokra is írjon irányítószámot! Londonban meghalt Rupert Davies Elment a felügyelő Ilyen gyufát száz éve tán, hogy nem gyártanak. Csak úgy végighúzta a piros téglákon, és máris sercenve lobant fel a láng. Aztán megszólalt az a furcsa, bánatos harmonika- zene, és a felügyelő elindult. Valahova mindig ment vol­na: kirándulni, pár nap sza­badságán pecázni, vagy csak egyszerűen haza, mert sértett angyalként szenvedő hallgatag felesége megint valami külön­legeset főzött, amit úgysem lesz ideje megenni. Ilyenkor aztán, mikor félig már a kabát is raj­ta volt, mindig hoztak valakit. Bűnözőket, olyanokat, akiket a rendőrök legszívesebben szét­mázoltak volna'; laposra kala­páltak volna; késpenge száj­jal hallgató elvetemült suhan- cokat, többszörös férjgyilkos feleségekét. Máig rét rájuk né­zett, letette kabátját, s aztán alig egy óra múlva, mikor mi hátradőltünk a tv-készülék előtt, az elvetemült bűnözők sírva vallották be tetteiket; vagy ki­derült róluk, hogy csak ártat­lan lelkibetegek. Lucas, Lapoint meg a többiek tátott szájjal néztek. Rupert Davies nem tudom, milyen színész volt. Játszott több nálunk bemutatott film­ben, s mégis... A tévé egyik szilveszteri adásában láthattuk: egy Themze-parti kiskocsmában a kamera kedvéért énekelte, hogy az a szép, az a szép, akinek a szeme kék. Kiábrán­dítóan vállát verdeső, haja és nyakig érő oldalszakálla volt. Mondom, nem tudom, amúgy milyen volt színésznek, de Maigret — vagy ahogy mi gyerekek mondtuk annak ide­jén: Migrén felügyelő — csak ő lehetett. Georges Simenon — több mint száz detektív- regény írója — saját bevallása szerint sosem nézi meg a re­gényeiből készült több mint ezer filmváltozat egyikét sem. Pedig azt hiszem Rupert Da­vies Maigret-alakítása neki is tetszene. Sokak véleménye sze­rint jobb, mint az eredeti. Rupert Davies, az angol Maigret-sorozat színésze, aki 1964-től csaknem nyolcvan filmben alakította a felügyelőt, akit Nagy-Britannia hálós kö­zönsége az Évtized Pipásának választott, a héten elhunyt, ötvenkilenc éves korában. A bőröndök most is ott áll­nak a sarokban, a pipa az asztalon hever. A fogason ár- vultan, rongycsomóként lóg a kabát meg a vedlett kalap. Maigret ezúttal elérhetetlenül messzire ment. Lucas, Lapoint meg a többiek tátott szájjal nézik, mi lesz most. Sz. P. Képzőművészeti kiállítás Dombóváron Dombóvár felszabadulásának harminckettedik évfordulója al­kalmából pályázati képzőművé­szeti kiállítás nyílt a helyi vas­utas művelődési házban. Az út­törőkórus műsorával színesített megnyitón Cserép Imre, a Vá­rosi Pártbizottság titkára mon­dott ünnepi beszédet, majd Új­vári Lajos Budapesten élő ne­ves festőművész, a zsűri elnöke díjakat adott át. A pályázat 2000—2000 forintos két első díját Bosznai József és Pásztor János kapta. Három második díjat_osztottak ki a Pécsett la­kó Bükösdi Kálmán, a dombó­vári Varga Ágnes és Kelemen Mihályné közt, harmadik díjjal pedig Balázs Istvánné, Győrffy László és Pálmai Endre mun­káját jutalmazták. Az ünnepi kiállításon harmincöt pályázó csaknem száz festményét, grafi­káját, szobrát, illetve kisplasz­tikáját mutatják be december 9-ig. A pályázók mindegyike egy-egy munkáját felajánlotta a már épülő városi új művelő­dési központ díszítésére. B. L. Úúrvm ívűn Pé<$*Me$xfiseü Elmondom a lérfiaknak Versinyin alezredes jellemtelensége Elegánsan és hódítóan jött: — Tisztelettel bemutatko­zom: Versinyin. Nagyon, de nagyon örvendek, ahogy lát­hatom önöket. . . így kezdődött Mása, a meg­hódított asszony tragédiája. Darvas Iván most könnyed- elegánsan rágyújt a Vígszín­ház öltözőjében. Őrá bízta Horvai István Versinyin szere­pét, ebben a kritika egy ré­sze által érthetetlenül meg nem értett, mégis színháztör­téneti jelentőségű Három nő­vér előadásban. Mása szere­pében Ruttkai Éva élt a hulló levelekkel teli színpadon, s ahogy Darvas Ivánnal játszot­tak, az a legszebb játékkul­túra volt. Darvas Ivánnal, a magyar színművészet legele­gánsabb játékú egyéniségével most, a december 23-i ven­dégszereplés előtt minden előadás lényegérői, a minden­napi emberre gyakorolt hatás­ról beszélünk. — Versinyin alezredes meg­hódítja, majd elhagyja Mását. Miben rejlik ennek a moszkvai felső tízezerből jött tisztnek a varázsa a nők előtt? — Mása előtt Moszkva szimbólum. A gyermekkorból megmaradt szép álomvilág szimbóluma. Versinyinnek egy nagyváros. Mása még arra alapítaná életét, hogy vissza­térjen oda és ekkor belép Versinyin, aki onnét jött. Et­től ő, Mása számára eleve érdekesebb, jobb, finomabb, nemesebb lehet, mint az asz- szony környezetében bárki. Az alezredes ki nem mondott gőgel él a távoli orosz világ­ban, de a Másával való kap­csolat számára kellemes, sőt, előnyös ebben a vidékies kör­nyezetben, ahová helyezték. Gondolom, az érdekes, messzi­ről jött, izgalmas férfi a min­dennapi életben is jobban hódít. — Versinyinnel Csehov meg­rajzolta a hóditó férfi egyik tipusát, s a jó előadás a né­zőben tovább él. Hogyan él­het tovább a jellemtelen Ver­sinyin, a mindennapi — néha talán jellemtelen — férfiben? — Mása, jóllehet tudja már, hogy sohasem jut el Moszkvá­ba, soha nem tud újra így szeretni, soha nem lesz ki­egyensúlyozott, idillikusán bol­dog, mégis vállalja Versinyi- nért azt, ami az ő társadalmi korában a legszörnyűbb meg­bélyegzést vonja maga után: a házasságon kívüli szerelmet. Ilyen nagy az az érzés, amely­re Versinyin méltatlannak bi­zonyul. Mása még ezt a mél­tatlanságot is felismeri, mégis Versinyin lába elé szórja mind­azt, ami agyontaposott, szür­ke asszonyéletében még érték. Versinyin pedig a legelső alkalommal magától értetődő­en búcsút vesz tőle és ott­hagyja. Ha ezt a drámát to­vábbgondoljuk, akkor biztos, hogy élete bezárult, sohasem lesz boldog. Versinyin pedig megtalálja majd új állomás­helyén, Lengyelországban is a maga szeretőit, akik azonban"“ semmiképpen sem tudják azt nyújtani neki, amit Mása nyújtott. De az alezredes re­zignálton nem is akar többet. Csebutikin, a nihilistává lett, magányosan maradt részeges ezredorvos sorsa vár rá. Ez az ő tragédiája, s talán ez az elgondolkodtató a min­dennapok férfinézője számára. Liliomfi, Popriscsin, Versi­nyin, Antonius, Rezeda Káz- mér — és a mindennapok férfija még vagy százféle tí­pusban látja viszont önmagát Darvas Iván elegánsan hozott, érzékletes, remek színpadi fi­guráiban. December 23-án pedig Kocsis István erdélyi magyar drámaíró Tárlat az utcán című nagyszerű művé­ben — Pécs-Meszesen. Földessy Dénes A FŰSZERT Vállalat targoncavezető szakmunkássá kiképez vállalati költségen, 1 éves munkaviszonyra szóló szerződéssel, nyolc általánost végzett 18—40 év közötti férfiakat. Jelentkezés: ▼ PÉCS, MEGYERI ÚT 59. RAKTÁRBÁZIS FŰSZERT, MUNKAÜGY

Next

/
Thumbnails
Contents