Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)
1976-12-05 / 336. szám
1976. december 5., vasárnap Dünanttlii napló 3 Hosszú vajúdás után ikeráldás Új gazdák kezében a mohácsi mozaiklap-gyár sorsa Mi itt Baranyában minden olyat szeretünk, ami ,,é" betűvel kezdődik: építőipar, építőanyagipar, építőgépgyártás. Minden többlet kapacitás — jöhet. Most nem mindennapi gyarapodásnak örülhetünk: az azóta felszámolásra ítélt Baranya megyei Építőanyagipari Vállalat sokáig vajúdó mohácsi mozaiklap-gyári beruházása, amely sohasem érte el azt a készültségi fokot, hogy egy percig is termeljen, kettőt szült — leszerelik és Pécsváradon munkába állítják a korszerű olas' gépsorokat, a mohácsi üzemben pedig az ÉPGÉP pécsi szállító- berendezések gyára rendezkedik be. a pécsiek mindenkit átvesznek A sok-sok huzavona után immár példás gyorsasággal követték egymást az események: a beruházás sorsáról november 11-én döntött a tárcaközi bizottság, november 15-én a megyei tanácsülés is áldását adta, hogy a mohácsi üzemet eladják, november 19-én pedig termelési tanácskozáson ismertették az ÉPGÉP elképzeléseit, úgy fordulva a mohácsiakhoz, mint az ÉPGÉP jövendő dolgozóihoz. Bár az átadásra-álvétel- re még csak ezután kerül sor, az ÉPGÉP elébe megy a formaságoknak, az a célunk, mondta Futács Kálmán, a pécsi gyár igazgatója, hogy a legrövidebb időn belül meginduljon a termelés Mohácson. Erre az elképzelések már kirajzolódtak. Az első és legfontosabb, hogy a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet leszerelje és elvigye a gépeket, ezt december 10—15-re ígéri. Ekkor megkezdődhet a munkásfelvétel. Először azt a 25—30 kőművest és betonozót veszik át, akiket a felszámoló, de év végéig még betonblokkokat és vasbetonszerkezeteket gyártó mohácsi betonárugyár már nélkülözni tud. Ök a mo- zaiklapgyártó-csarnokban azonnal hozzálátnak a munkaterület kialakításához — a padozat elkészítéséhez, a fűtés- és világításszereléshez, a kapcsoló szekrények felszereléséhez —, hogy a jövő év január 3-án indulhasson a munka, éspedig vasipari munka. Közben felveszik azt a további 25—30 dolgozót, akik jelezték, hogy szintén átlépnek az ÉPGÉP-hez. Először nekik is az lesz a dolguk, hogy a többi üzemépületben a félbemaradt munkákat befejezzék. Az üzemszerű termelés beindítását végül is márciusra tervezik, a mohácsiak tavasztól már cement silókat gyártanak! Kezdetben a létszám 50—60 fő (a betonárugyár 87 fős létszámának kétharmada) lesz, a jövő év végén viszont már elérheti a százat, a jövő esztendei termelés pedig 10 millió forint, vagy ennél még lényegesen A PÉCSI BŐRGYÁR Az elhagyott csarnokban r r az EPGEP rendezkedik be Az olasz gépsorokat Pécsváradra viszik A cél: a legrövidebb időn belül meginduljon a termelés több is lehet. Mondanunk sem kell, az ÉPGÉP az embereket átképzi, betanítja. Megoldják a munkásszállítást, az üzemi étkeztetést, munka- és védőruhát biztosítanak. Az sem mellékes, az ÉPGÉP éves bérszínvonala magasabb, mint a betonáru- gyáré volt. Az átgondolt átállítással és gondoskodással egyúttal fel szeretnék szabadítani c dolgozókat a félresikerült beruházás okozta, rájuk is nehezedő lélektani teher nyomása alól. Százötvenmilliós fejlesztés Az ÉPGÉP-nek, miközben Pé- cse't is szépen fejleszt, nagy tervei vannak Moháccsal. Csaknem 150 millió forintot kívánnak beruházni. Mivel jelenleg nincs daruzott csarnok, először is ezt építenek, szerkezeteit, éspedig nagyon gyorsan, az ÉPGÉP három gyára, Pécs, Barcs és Debrecen szállítja, a dunaújvárosiak építik és fejezik be a tervek szerint 1978- ban. A beruházás másik nagy tétele a 30 millió forint értékű svájci gépsor, melyet a mozaiklapgyártó csarnokban állítanak be. Ezen a gépsoron a vibrátorokhoz szükséges hajlékony tengelyeket gyártják, évente 150 000 darabot, a fő felvevő piac a Szovjetunió. Ezzel együtt kialakul a mohácsi gyáregység profilja, a hajlékony tengelyek és a cementsilók mellett acélszerkezeteket, épületszerkezeteket gyártanak, ezenkívül, miután gyártmányaikhoz sok-sok villamos kapcsolószekrény szükséges, ennek a gyártására is berendezkednek. Úgy számítják, a termelési érték 1978-ban 50, 1980-ban 110 millió, 1981-ben már 130 millió forint lesz, a létszám pedig végkifejletben 250—270 fő. Olcsó beruházás Pécsváradon És Pécsvórad? Természetesen az építőszövetkezetnek is pontos elképzelései vannak, jóllehet. előbb nem kis gonddal tisztázniuk kellett, milyen forrásokból áll elő, miből fizetik ki a gépeket. Az egyik gépsor befér a pécsváradiak mozaiklapgyártó csarnokába, a csarnokot a jövő év tavaszáig megtoldják, ide kerül a másik gyártósor. Meglehetősen olcsó beruházás. Hogy kerek legyen a kép, tartozunk még azzal, mi lesz a sorsa a mohácsi betonárugyár dunaszekcsői üzemének. A Bólyi nagyközségi Tanács költségvetési üzeme veszi át. A dunaszekcsőiek mellesleg még eleget tesznek azoknak a megrendeléseknek, amelyeket felvesz férfi és nfii segédmunkásokat talpbőr kikészítő műhelyébe. Jelentkezés: a Pécsi Bőrgyár munkaügyi osztályán. a felszámoló mohácsi betonárugyár év végéig már nem tud teljesíteni. Miklósvári Zoltán A mecseki üdülőtavak védelméért Megváltozott a mecseki táj: több mint tíz éve kezdték kialakítani az orfűi, majd a pécsi, a Herman Ottó és a kovácsszénája! mesterséges tavat. Ezek a Mecsek forrásaiból és patakjaiból táplálkoznak, vizüket a Baranya-, a Sió csatorna nyeli el. Az aba- ligeti telep után az orfűi völgy is alkalmasnak bizonyult egy pihenőhely létrehozására. Egymás után jelentek meg a tópartokon a hétvégi házak, kiskertek, az erdők odébb húzódtak, megindult a tavakban a halászat. Ma már jelentkeznek a mesterséges beavatkozás veszélyei: a tavak nem képesek az öntisztításra, nagy a talajerózió, érezteti hatását az erdősávok hiánya, A Hidrológiai Társaság munkabizottsága hosszú időn ke-r resztül vizsgálta a tavak biológiai életét és az ülésen összegezték a mérések eredményét, felvetve a problémákat, melyek megfontolt tevékenységre sürgetik a szakembereket. Legnagyobb gond, hogy a taMég nem nagy a veszély vak feltöltődnek, itt a fejjsza- polódás hatvanszor nagyobb, mint a Balatoné. Megbomlott a természetes öntisztítás folyamata is. A bakteriológiai szennyezettség különösen nyáron és ősz elején nagy. A vízminőség romlásának másik oka a halak takarmányozása és a tóparti kiskertek vegyszeres kezelése. Sem az orfűi község, sem az üdülőtelep nincs csatornázva, Megoldatlan a szennyvízelvezetés, főként a vízparti telkeknél. A talajerózió pedig 6 és fél millió forintos kárt okozott. De szeny- nyezettek azok a vízfolyások is, amelyek a tavakat látják el, főként a mecsekrákosi és mecsek- szakáli forrás. Az orfűi és a pécsi egyelőre alkalmas a fürdőzésre, de a Herman Ottó tó elsekélyesedett és a kovácsszénája! sem képes a víztisztító tevékenységre. Több javaslat hangzott el arról, hogyan menthetnék meg a tavakat. Egyik lehetőség, differenciált használatuk: eszerint az orfűi és a pécsi a fürdőzésre, a Herman Ottó tó a sporthorgászatra és a csónakázásra alkalmas, a kovácsszéná- jai pedig víztisztító és árvízcsúcs elvezető lehetne. Fontos feladat a szennyvízelvezetés és az üdülőtelep csatornázása. A talajpusztulást erdősávok telepítésével meg lehet előzni. A pécsi és az orfűi tó környékén 133 hektárnyi területen ültetnek majd fákat; az erdősítés 1983- ban fejeződik be. Még nem nagy a veszély, de a tudományos vizsgálatok eredményei figyeimeztetőek: csak a természetes vegetáció helyre- állításával összhangban indulhatnak meg a nagyarányú fejlesztések, a strandok, ifjúsági táborok, a sporttelep kialakítása, az üdülőtelep további fejlődése. Gáldonyi M. Házak hiányos öltözékben Hogyan lehet elkölteni háromnegyed milliárdot? Gondok Pécs lakóházfenntartási programja körül 711 millió forint lakóházfenntartásra. Ennyivel gazdálkodhat Pécs az ötödik ötéves terv idején. Minden eddiginél nagyobb összeg ez, ami minden eddiginél nagyobb lehetőséget kínál. Csak az előző tervidőszakhoz hasonlítsunk: akkor e célra 433 millió forint szerepelt a város tervében. A 278 miliiós többlet segítség sok régi gond felszámolásához és nem utolsósorban ahhoz, hogy végre szabad utat kapjon az évtizedes téma: a belváros tömbrekonstrukciója. Hogyan lehet ezt a közel háromnegyed milliárd forintot a leghasznosabban elkölteni? Amikor Vókó János városi építési osztályvezetővel erről beszélgettünk, mindjárt az elején megállapíthattuk: a város lakóházait nézve, úgy látszik, nagyon könnyű elkölteni, de ha a felhasználható kapacitást nézzük, egyszerre nagyon is nehéznek látszik. Szégyenkező házak Először tehát a lakóházakról beszéljünk! Ha nyitott szemmel járjuk az utcákat, bizony nap mint nap bosszankodva szemléljük a hiányos öltözékben szégyenkező házakat. Van ezek között mindenféle korú, múlt századi csakúgy, mint a 30-as években épült. De egy csodabogarat ragadjunk ki: a Sallai utca 52-es műemlékjellegű házat. Ennek egyik felét évekkel ezelőtt „átglancolták", a másikat érthetetlen módon úgy hagyták, mállott vakolattal, om- latagon, Egy kicsit talán jelképe lehetne ez az épület az eddigi kapkodásnak. De van még egy példánk. Nemrég jeleni meg a Gondolat Kiadó gondozásában Pogány Frigyes új könyve, „A szép emberi környezet". Ebben rengeteg külföldi fotó-illusztráció ***>*** mellett csak néhány hazait közöl a szerző mondanivalója magyarázatául, s ezek többsége is — a város iránti szeretetből fakadóan-e? — pécsi. Az egyik kép a Janus Pannonius utca 4—6—8. számú műemléki házak együttesét így mutatja be: ,,Az utca hajlatában jól áttekinthető harmonikus együttest alkotnék az egymástól csekély mértékben eltérő, egyedien alakított házak." Az illusztráció eredetije: elszomorítóan leromlott külsejű épületek. És nemcsak ezek. Sajnálatosan sok értékes épületünk van, amelyek már évekkel ezelőtt meqértek a felújításra, Legtöbbjük nemcsak kívülről, hanem belülről is, hiszen akik azokban laknak, 80— 100 év előtti állapotokat ..élvezhetnek”. Szóval, volna mire költeni a 711 milliót. Tömbrekonstrukció. ..? A feladatok oroszlánrésze két vállalatra hárul: a Pécsi Ingatlankezelő Vállalatra és a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalatra. Az előbbinek egyértelműen az a dolga, hogy az általa kezelt óriási vagyont — lehetőségeihez mérten — karbantartsa. Az utóbbinak — neve után ítélve legalábbis — felerészben a tatarozás, felújítás lenne a feladata. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban az építés kapta a nagyobb hangsúlyt. De ha a mostani terv bontását nézzük, akkor kiderül, hogy az évi 22— 26 milliós vállalás a vállalat tényleges kapacitásának kb. a negyedét teszi ki. Célszerű lenne az arány kiegyenlítésére törekedni. A hatalmasnak tűnő összeg — mint említettük — lehetőséget teremtene a régi pécsi „találmány", a tömbrekonstrukció útnak indítására. A történelmi belváros rendezési terve azonban még nincs kész, amiből arra következtethetünk, hogy a rekonstrukciós program további évekig várat még magára. Esetleg olyan kisebb vállalkozásokra számíthatunk, mint pl. az Elefántos tömb, vagy a Nick- udvar rekonstrukciója. De az igazi munkák, amelyek során hatalmas tömbbelsőket lehet szabaddá — és így közkinccsé — tenni, még ígéretek csupán. Persze nemcsak a terv híján, Nagyon sok átmeneti lakásra is lenne szükség. A PIK a 87,5 milliós fejlesztési alapból csupán 9 milliót szán erre a célra, ebből pedig nem sok lakást lehet építeni. No és nemcsak átmeneti lakásokra, hanem sok végleges lakásra is szükség lenne. A gondot ez tetézi. 176 millió jövője Mindennél komolyabb gondot jelent viszont az itt is érezhető kapacitáshiány. A 711 millió forint egyszerű felosztása szerint 696 milliót a lakóház- jcvítási és építési keret, 32 milliót pedig a pinceprogram terhére lehet felhasználni. Ennek kapacitásfedezete jelenleq úgy néz ki, hogy 333 millióra tud vállalkozni a PIK, 120-ra az Építő és Tatarozó Vállalat, 82 milliós értékben pedig más kivitelezőket bíznak meg, pl. az Országos Műemléki Felügyelőséget. Ez összesen 535 millió forint. A különbség 176 millió forint — ennyi a pillanatnyilag ismert kapacitáshiány, amelynek kiküszöbölésére vannak elképzelések, sőt gyakorlati erőfeszítések is. „Nem pötyögtetünk” Ezek után pedig hallgassuk meg a felügyeleti szerv álláspontját. Vókó János osztályvezető mondja: — Nem a pénz és a kiviteli kapacitás elpötyögtetése a célunk, hanem mindkettőnek a koncentrált felhasználása, A lakóépületek fenntartásában elsősorban érdekelt két vállalatunkat egységes elvárás szerint kezeljük és felügyeletüket is egy kézbe tettük. Az Építő és Tatarozó Vállalattól elvárjuk, hogy az eddiginél nagyobb mértékben vegye ki a részét a fenntartásból és építési feladatokkal is elsősorban mi bizzuk meg, kapacitását tehát a város érdekében kívánjuk lekötni. A rekonstrukciókat illetően nem tartunk még ott, hogy a Belvárosra előírt elvek valóraváltását megkezdjük. Nem tudunk még jövőre sem koncentrált, mutatós felújításokat produkálni. Nehézségeinket úgy akarjuk áthidalni, hogy valami ésszerű középutat keresünk az eddigi szétszórtság és az igen indokolt koncentráltság között. Figyeljük tehát érdeklődéssel, mi is lesz a 711 millió sorsa. Hársfai István A győri házgyár rekordja A győri házgyár az idén rekordot produkál: 3600, átlagosan 53 négyzetméter alap- területű lakás helyett 4430 hasonló alapterületű otthon elemeit készíti el. E jelentős túlteljesítés teszi lehetővé, hogy Komárom megye a tervezettnél 100 lakással többet kapjon a győri házgyártól. Ugyancsak a plusz elemekből jelentős szállodaépítési programot bonyolítottak le az idén is a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói Pozsonyban.. A nagyarányú túlteljesítést úgy érték el, hogy meggyorsították a betonelemek érlelési idejét, azonkívül a szabad szombatokon is egész évben teljes kapacitással dolgozott a házgyár.
