Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)

1976-12-04 / 335. szám

1976. december 4., szombat Dünantűll Raplö 3 Kereskedünk a nagyvilággal II Világpiaci hatások A 1 előző részben főként az export és az import kap- ^ csőlátóról, népgazdasági jelentőségéről esett szó. Kimaradt azonban a külkereskedelem egyik fontos feladata, nevezetesen: a korszerű technika, technológia behozatala. Indokolja e „mulasztást", hogy e kérdéscsoportra minden­képpen érdemes külön is kitérni. A miért-re idézzük kül­kereskedelmi miniszterünk, dr. Bíró József mondatait, amelyet a magyar külkereskedelmi politikáról írott könyvében irt le: „A műszaki fejlesztés közvetve és közvetlenül szoros kapcso­latban áll a külkereskedelemmel. Ezt szembetűnően mutatja a modern technológiát képviselő gépek behozatala. A gép­import aránya az összes hazai gépipari termeléshez viszo­nyítva az utóbbi években már meghaladta az iparági össz­termelés 25 százalékát — amellett, hogy gépexportunk is emelkedett." Nem utolsó sorban a modern technika és technológia beho­zatalának köszönhető, hogy az elmúlt években jónéhány ipar­águnk a nemzetközi élvonalba került. Gondoljunk csak pél­dául a közúti járműgyártást je­lentős mértékben megalapozó győri MAN-licenc vásárlásra. Ennek eredményeképpen kor­szerű motorgyár született a Magyar Vagon- és Gépgyár­ban. Az eddigi sikerekre mi sem jellemzőbb, mint hogy a győriek jelentős szocialista ex­portjuk mellett évről évre nö­velik a tőkés kivitelüket is. Sőt, kooperációs partnereik sorában ma már olyan világcégek is találhatók, mint a General Mo­tors, s ez a tény önmagában is jellemzi az elmúlt években Győrött végzett munkát. Ugyan­csak a technika, technológia importjával honosodott meg hazánkban az elmúlt négy-öt évben a számítógépgyártás. MlmmaL A székesfehérvári Videoton francia licenc és gyártási el­járás megvétele után kezdett a gyártásba, s ennek alapján fejlesztette ki később a szocia­lista országok egységes számí­tógép-rendszerébe illő R-10-es számítógépeket, amelyekkel ma már nemcsak a szocialista, ha­nem a tőkés piacokra is képes bejutni. S végül a napokban érke­zett a hír egy ugyancsak nagy- jelentőségű gyártási eljárás megvásárlásáról: az Egyesült Izzó megállapodást kötött az amerikai Fairchilde céggel in­tegrált áramkörök gyártásáról. A szerződés eredményeként lét­rejön hazánkban a korszerű híradástechnikai elemek, az IC-k gyártóbázisa. A termelés felfutásával pedig lehetőség van arra is, hogy a következő években az eddigieknél na­gyobb mértékben kapcsolód­junk be a szocialista országok munkamegosztásába, csökken­jen tőkés importunk, s világ- színvonalú termékekkel lássuk el a magyar fogyasztókat, A technika importjával a kül­kereskedelem voltaképpen a vi­Ismét jelentkezünk olcsó ajánlattal csehszlovák import s t e p pe 11 140x190 méretű TAKARÓK színválasztékban 257,— Ft helyett 197,— Ft-ért reklámáron kaphatók! Csak amíg a készlet tart! 45/a. Lakástextilbolt, Kossuth tér — Bem u. sarok lágpiaci hatásokat közvetíti. Egy-egy nagyobb fejlesztés el­határozásakor, illetve az ezt megalapozó importlehetőséqek tisztázásakor elsősorban a kül­kereskedőké a feladat, hogy pontos képet fessenek arról, mit igényel várhatóan a világ­piac a következő években, me­lyek azok a legújabb techno­lógiák, eljárások, amelyek be­szerzésével a hazai ipar is lé­pést tud tartani a piaci igé­nyek fejlődésével. Mindez persze korántsem je­lenti azt, hogy a világpiac egyértelműen csak jó hatással lehet a hazai gyártókra. Ezt éppen az elmúlt két-hörom év kedvezőtlen tapasztaltai bizo­nyították, amikor is a tőkés piacokon bekövetkezett árrob­banás nemcsak a vállalatokat hozta nehéz helyzetbe, hanem kedvezőtlenül befolyásolta a népgazdaság egyensúlyi hely­zetét is. S noha az emelkedő árak okozta veszteségek nagy részét a költségvetés jórészt magára vállalta, nyilvánvalóan ezek csak átmeneti intézkedé­sek lehettek. Érthetően nem lehet — s nem is ez a cél — a hazai gazdaságot elszigetel­ni a világpiactól. Ezzel ugyan­is fennállna a veszélye annak, hogy a vállalatok teljes bi­zonytalanságban mozognának egy-egy termékük valódi érté­két illetően. A külső piac sök tekintetben versenyre is ser­kent. ha úg« tetszik kikénysze­rítheti a hatékonyabb munkát, azt, hogy a hazai termékek mind műszaki színvonalukban, mind árukban egyre nagyobb lépésekkel közelítsenek a világ­piac diktálta igényekhez. E nagyobb lépésekben való közeledésnek azonban csakis a külkereskedők széles körű, megbízható piaci felmérése, az alapinformációk megszerzése lehet az alapja. Az elmúlt idő­szakban e tekintetben számos kedvező változásnak lehetünk tanúi. Részletes piaci prognó­zissal rendelkezik például több gépipari vállalat — nem csoda tehát, hogy sokuk beruházási hiteleket pályázott meg abból a 45 milliárd forintos összeg­ből, amelyet az exportáru-alap bővítésére hoztak létre. A rész­letes piaci prognózis, a sza­porodó hitelpályázatok egy­szersmind arra is felhívják a figyelmet, hogy átalakulóban van a külkereskedelmi és az ipari szakemberek kapcsolata. A hagyományos, s ma még kétségkívül túlsúlyban lévő bi­zományosi formát egyre több helyütt — igaz, ma még csak részterületen ' - váltja fel a korszerű társulás, amelyben a gyártástól az értékesítésig kö­zös érdek fűzi össze az iparia­kat a külkereskedőkkel. Élliii Gondot okoz azonban, hogy e kedvező jelenségek ma még csupán a vállalatok egy meg­lehetősen szűk körére korláto­zódnak, A legnagyobbak vál­lalják a nagyobb feladatokkal, az újszerű munkával együtt járó kockázatot, a középme­zőnyben lévőik azonban igen­csak tartózkodóak. Egyebek kö­zött ezzel is magyarázható, hogy több iparágban — pél­dául a könnyűiparban — ma még árualaphiánnyal küszköd­nek az exportőrök, s nagy erő­feszítésekre lesz szükségük, ha teljesíteni akarják éves elő­irányzatukat. A technika importja talán a külkereskedelmi munkának az a része, amely a legtöbb bi­zalmat igényli. Az ipar és kül­kereskedelem kölcsönös bizal­mának hiánya, vagy akár csak időszakos megrendülése komoly gondokat okozhat — amint erre is volt néhány területen példa az elmúlt években. Elsősorban tehát e kapcsolatok javításá­val, a bizalom fokozásával ér­hető el, hogy a külkereskede­lem világpiaci közvetítő szere­pe mindenütt a célnak megfe­lelően érvényesüljön, ezzel is elősegítve a minden piacon értékesíthető termékek gyártá­sának bővítését. K. Nyirő József Több lucernamag termen Baranyában Baranyában ez év őszén 120 hektárnyi területről, hektáronként 1,4 mázsa lu­cernamagot takarítottak be. Huszonnyolc termelő­től 1454 mázsát vásárolt fel a Vetőmagtermeltető Vál­lalat. Legtöbbet, 220 má­zsát a sombereki és 116 mázsát az újpetrei tsz szál­lított a vállalat dombóvári üzemébe. A lucernamag-termelés az elmúlt két évben rendkívül alacsony volt. Nemcsak a kedvezőtlen időjárás, ha­nem a helytelen termelői szemlélet miatt is. Tavaly Baranyában csupán 100 mázsát értékesítettek. A szabadszentkirályi tsz 1976 februárjában ver­senyre hívta ki a baranyai tsz-eket. Ennek hatására növekedett meg jelentősen a lucernamag-termesztés. „Egyszer látni, mint százszor hallani róla” Tanulmányúton a Szovjetunióban Egyszer látni, mint százszor hallani róla, tartja a közmon­dás. Két hét nem nagy idő, de arra jó, hogy hasznos tapaszta­latokat, betekintést nyerjünk egy baráti ország életébe. Ál­lategészségügyi szakmai tanul­mányút keretében október 15- től október 30-ig tartózkodtam a Szovjetunióban. Utazásunk során Moszkva, Közép-Ázsia, Taskent, Szamarkand, Buhara, majd részletesebben Moldávia állattenyésztésével, állategész­ségügyi helyzetével, az állat- egészségügy szervezeti felépí­tésével ismerkedtünk. Több ku­tatóintézetet meglátogattunk, többek között a szamarkandi állategészségügyi kutatóintéze­TÓbb figyelmetm pályakezdőkre A fiatalok élete a mecseki szén­medencében Még azt is el kell dönteni, hány esztendősek a fiatalok. Tíz esztendeje, az akkori KISZ- vezetőkkel arról beszélgettünk, hogy a harminc esztendősek mindenképpen fiatalnak számí­tanak. Nincs róla statisztikám, de azt gyanítom a Szénbányák­nál ma, a 35 éveseket is fia­talként tartják számon. Itt van például az ifjúsági parlament­re készült beszámoló egyik mondata: „...vállalatunk össz- létszámának 25 százalékát ki­tevő fiatalok részvétele a gazdasági feladatok megoldá­sában rendkívül jelentős”. Hát persze, hogy a negyve­nes átlagéletkoron alul a bá­nyászok valamennyien fiatalok. Hogy élnek? — Durdák Tibor zobák-aknai vájár szerint jól. Persze, az idén elnyerték a Magyar Népköztársaság Kiváló brigádja címet, aránylag jó munkahelyük volt egész eszten­dőben, pénz is volt, bár szerin­te abból sose elég. Vass László ugyancsak Zo- bák-bányán dolgozik. Szerinte már kevésbé jól. Azt panaszol­ja, hogy nem kapnak függő­sínpályát, anyagszállító kocsit, a vágathajtók rendkívül nehéz körülmények között szállítják az anyagot. Még mindig ott a munkahelyen a szívlapát — s ehhez képest túl keveset ke­resnek. Kevesen is vannak. Mű­szaki fejlesztés, a magasabb bér reménye nélkül azonban aligha tolakodnak a kasokhoz. A fiatalok meg éppen nem! A bányászfiatalok a munka után a társalgóban pihennek, be­szélgetnek a komlói munkásszállóban Fotó: Kopjár Géza nyára dolgozni. A buszok álla­pota évről évre romlik, van, amely beázik, az ablakok rosz- szul záródnak, a fűtés rossz ... Aztán arról is lehetne beszélni, hogy a fiataloknak kevés szó­rakozási lehetőség kínálkozik Komlón. — Az üzembe érkező fiata­lokat átsegítik az első napok nehézségein? — Azt tervezzük, hogy Béta­bányán is létrehozzuk a „kez­dők csapatát”. Az újakat, jól képzett szakembereink tanítják majd a bányabeli munkára. Az is jó lenne, ha a harmadéves vájártanulókat a második fél­évben kihelyeznék az üzemek­be, talán kevesebben hagynák itt a bányát. — Te milyen változást sze­retnél a Tanbányában? Kamu Péter egyszusszra mondja: — Szeretnénk bányászegyen­ruhát. Rangot adna. Szeret­nénk, ha a szocialista brigádok betartanák az évnyitón tett ígé­reteiket, folyamatos kapcsola­tok kellenének, s akkor a vég­zett vájártanulók is könnyebb szívvel mennének az első igazi műszakra. Ifj. Szán diner György béta- bányai. Szívesen beszél az ASCS-ről. Ez az önjáró gép (vagy más hasonló berendezés) lehet hivatott arra, hogy szám­űzze végre a szívlapátot és azo­kat a fejtőkalapácsokat is, amelyek szétrázzák az ember csontjait. Bizonyára igaza van abban is, hogy körültekintőb­bek lehetnének a műszakiak: 100 új fejtőkalapács van rak­táron, a bányászok nem akar­ják kézbevenni, olyan erős a vibrációs hatásuk. — Nem hiszem, hogy a fia­talok élet- ás munkakörülmé­nyei csupán a fejtökalapácsok minőségén lennének mérhe­tők ... — Nem is. Négyszázhatvan munkás vidékről jár Béta-bá­Jegyzetfüzetemben összegyűlt véleményekkel Lázár Lászlóhoz, a KISZ KB tagjához, a Mecse­ki Szénbányák ifjúsági vezető­jéhez mentem. — Igen, a pályakezdőkkel többet kell foglalkoznunk. A széntermelő üzemeknél létre fogjuk hozni az új dolgozók csapatát. Az eddigieknél sok­kal alaposabban kell a fiata­lokkal ismertetni a műszaki-fej­lesztési terveket. Azokból kö­vetkeztethetnek arra, hogy ha nehéz is a Mecsekben a bá­nyász szakma, azért ma is ér­demes nálunk megfogni a fej­tőkalapácsot. Azért nem annyi­ra rosszak nálunk a keresetek: a teljesítménybérben dolgozó vájárok ötezren felül visznek haza. Az érvényesülés sokkal inkább izgatja a bányában dolgozó fiatalokat. — ön szerint a Mecseki Szénbányáknál a fiatalok „be­robbanhatnak" a vezető mun­kakörökbe? — Még nem elég gyorsan. Az alkalmazotti munkakörök­ben ugyan rövidesen jelentős változások lesznek, nagyon so­kan mennek nyugdíjba. Másfél, két évtizedig kell dolgozni, míg fiataljaink vezető beosztásba kerülhetnek. S akkor tulajdon­képpen már nem is fiatalok. Nem fogadható el, hogy a bá­nyászatban ez normális folya­mat. Igaz, ezt a szakmát na­gyon alaposan kell tanulni, a felgyülemlett tapasztalatokat sem tékozolhatjuk el. Mégis több fiatalnak kellene vezető beosztásban lennie. — Mi mindenki számára biz­tosítjuk a tanulás lehetőségét: a képesítő jellegű tanfolyamo­kon az idén közel hétszázan, az általános iskolákban 255-en tanulnak. Negyvennégy ösztön­díjasunk van, kilencen a Tata­bányai Aknászképző Technikum­ban tanulnak vállalati ösztön­díjjal, hatan különböző egye­temeken. Harminc éven aluli fiataljaink közül hatan vállalati segítséggel tanulnak idegen nyelvet. — Ha egy-két mondattal kel­lene felvázolni a fiatalok er­kölcsi és anyagi megbecsülé­sét; vannak olyan tények, me­lyek önmagukért beszélnek? — Több mint kétszeresére emelkedett a pályakezdők hű­ségjutalmának számítási kul­csa. Az idén 11 fiatal igazgatói dicséretben, hárman miniszteri kitüntetésben részesültek. Há­rom esztendő alatt 627 lakást osztottunk ki, ebből 387-be 30 éven aluliak költöztek. 3826 harminc éven aluli dol­gozik a Mecseki Szénbányák­nál, közülük 1961 a KISZ-tag. Én változatlanul öt esztendővel kitolom a fiatalság korát, ak­kor még legalább kétezer em­bert számíthatunk. Valameny- nyiüket megkérdezve hatezer választ kaphatnék arra, hogyan élnek a fiatalok a Mecseki Szénbányáknál, s mindegyik vá­laszban lenne igazság. Lombosi Jenő tét és a Karakul juhtenyésztési kutatóintézetet. Mindenféle óriási építkezése­ket láttunk. A lakásépítések át­futási határideje 2 év, az állat- tenyésztő telepeké egy év, an­nak ellenére, hogy méreteik jó­val nagyobbak mint az ittho­niak. Láttunk 4000 férőhelyes üsző- és hízómarhatelepet, 2650 ko- cás 52 000 évi hízókibocsájtású sertéstelepet. Az állattartó tele­pek zártsága minden telepen biztosított. Amikor a telephez érkezik a látogató, azt gondol­ja a rend, tisztaság láttán, hogy talán a telepen nincs is állattartás. A trágyafelhalmozó­dás ismeretlen — környezet- védelmi szempontból ezt nem engedik meg. A szakosodás előrehaladott. Külön tejtermelő-hústermelő és utódnevelő gazdaságokat hoz­tak létre, utóbbiakat társulásos alapon. Ez a szakosodási irány a jövő útja nálunk is. A meglátogatott állattenyész-_ tési-állategészségügyi intézet­ben és termelő üzemben tett látogatás során számos olyan gyakorlati tapasztalatot gyűjtöt­tünk, melyek bevezetésével ál­lattenyésztési és állategészség­ügyi eredményeink javíthatók, hacsak az aerogén vakcináció bevezetését, a takarmányok fel­etetés előtti beltartalmi és bak­teriológiai vizsgálatait említem. Dr. Ádám László igazgató főállatorvos Hiánypótló termékek Hidasról 1977-től hűtőgépszerviz A Szövetkezeti Áru-és Anyag­ellátó Vállalat, a VOSZK hida­si gyára eddig jól megválasz­totta azokat a termékeket amelyek gyártásával a nagy­üzemek termelésében keletke­zett hézagokat pótolni tudta. 1968 végén egy gabonafel­szedő és rakodógép kis soro­zatú előállítását kezdték eb Ma már évente 80—100 dara­bot ‘készítenek belőle és vago­nok kirakására is alkalmassá tették a gépet. Erre a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium is felfigyelt és anyagilag támogatja a hidasiakat. Az alaptípust, illetve annak kifej­lesztett változatát a Gabona­tröszt és a termelőszövetkeze­tek megrendeléseire gyártják. Ma már a tsz-ek évente 30 darabot vásárolnak a gabona­félékéből. Piacuk legalább öt évre biztosítva van, A komlói Carbonnak és a Duna Cipőgyárnak színes nyo­mású papírdobozokat készíte­nek, De színesfém-öntödével, lakatos-forgácsoló műhellyel és grafikai üzemmel is rendelkez­nek. Terveikben a szolgáltató te­vékenység kiépítése szerepel. Ennek első lépéseként a Len­gyelországban gyártott FONI- CA típusú zenegépek karban­tartását és javítását végzik majd a megyében és a me­gyehatárokon túl is, 1977-től hűtőgépek és géprendszerek szervizét is vállalják, amellett a jelenleg hiánycikknek szá­mító tartalékrészeket is gyár­tani fogják. A hidasiak bizonyítottak: a nagyüzemi gyártás hézagait pótló termelésük jó például szolgálhat más kisüzemeknek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents