Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)
1976-12-29 / 359. szám
A héten: műszaki átadás Rendezik a volt mohácsi mozaiklapgyár sorsát Pécs váradra szállítják az olasz gépsorokat mint korábban hi* rül adtuk, új gazdái lesznek a félresikerült beruházásként emlegetett mohácsi mozaiklapgyárnak: a gépeket a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet vásárolja meg, az elhagyott épületekben pedig január elsejétől az ÉPGÉP rendezkedik be. A pécsváradiak december 15-re ígérték a gépek leszerelését, majd folyamatos elszállítását, azonban azok még mindig Mohácson vannak. Miért késik a költöztetés? Előbb a pénzt kellett előteremteni A szövetkezetben már hagyománya van a gyártásnak Lesz elegendő mozaiklap a Dél-Dunántúlon! Már korábban gondoltak rá... A Pécsváradi Építőipari Szövetkezetnél megtudtuk, mindeddig a gépek megvásárlásához szükséges összeg előteremtése okozott gondot. A szövetkezet egyébként már régen gondolt arra, hogy meglévő, mozaiklapokat gyártó üzemének bővítésére megvásárolja a mohácsi beruházás milliós értékű olasz gépsorait, amire viszont kezdetben nem volt meg az anyagi lehetősége. Azóta már a milliók is rendelkezésre állnak, így — végre, ha nem is december 15-re, mint ahogy ígérték — semmi akadálya annak, hogy a szakemberek az év utolsó napjaiban leszereljék a gépek tartozékait és január első hetében megkezdődhessék a gépek átköltöztetése. Különböző forrásokból áll össze a 35 milliósra tervezett beruházás beindításához szükséges pénzösszeg: egyharma- dát állami és tanácsi támogatással sikerült megszerezni, az OKISZ és a KISZÖV megyei szervezete pedig összesen négymillió forint végleges juttatásával járult hozzá a költségekhez, a többit hitelekből és saját erőből teremtették elő. Két lépcsőben Pécsváradon egyébként hagyományai vannak a mozaiklap gyártásnak, 1954-től folyik itt termelés, négy év óta pedig korszerű olasz gépsoron készülnek a különböző színű és nagyságú lapok. Már akkor gondoltak az üzem bővítésére, a műhelycsarnokot ennek figyelembe vételével építették, ide helyezik el most a Mohácsról vásárolt két olasz gépsort. A termelés két lépcsőben indul meg, a cementsilók, betonkeverők és szállítószalagok megépítése és beszerelése után az egyik gépsor 1977. áprilisától, a másik pedig október elsejétől kezdi a munkát. A két új gépsoron évente 300 ezer négyzetméter mozaiklapot gyártanak. A Dél-dunántúli TöZÉP Vállalat vásárolta az előszobák, konyhák és fürdőszobák burkolására használt legkülönbfélébb színű lapokat. Eddig is többet vettek volna át a szövetkezettől, de ennél többet nem tudtak gyártani. Az új gépek beállításával viszont arra is lehetőség nyílik, hogy Bács és Pest megyéket ugyancsak ellássák a Pécsváradon készített mozaiklapokkal. A nyersanyag ellátás is biztosított: ezentúl a kantavári mészkőbányában kitermelt, Magyarországon egyedüli fekete kő felhasználására is módot kapnak, Ezt segíti elő az az együttműkö- űés, amit a helyi költségvetési üzemmel terveznek, lévén utóbbinak bányaművelési engedélye és a kibányászáshoz értő szakembergárdája. A mozaiklap-gyártó üzem bővítésével párhuzamosan leáll a pécsváradi ktsz cementlap készítő részlege, az ott foglalkoztatott mintegy húsz fő is ezentúl az új gépeket kezeli, szolgálja ki. Jó kezekben A négy éve működő olasz mozaiklap-gyártó gépsor évente 3 millió forint körüli nyereséget hozott már eddig is a pécsváradiaknak, egyenként 3—3 millió forintnyi haszonra lehet előreláthatóan számítani a két új gépsor termelésbe állításával. Jelek szerint jó kezekbe kerültek az eddig sok kálváriát megjárt milliós értékű gépek. Most már az a cél: ha már az anyagiak rendelkezésre állnak, minél előbb megkezdődjék a költözködés, a beszerelés és majd a termelés Pécsváradon. Horváth László Fizetésemelés a Szovjetunióban Az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet minisztertanácsnak, valamint a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának határozata értelmében a Szovjetunióban 31 millió dolgozó (munkás és alkalmazott) fizetését a mostani tervidőszak végéig átlagosan 18 százalékkal emelik. A fizetésemelés hosszabb távon, fokozatosan történik, úgyhogy az ország legészakibb és a távol-keleti területein, Szibériában, valamint a Szovjetunió európai részének északi területein ez év decembere és 1977. februárja között, az Uraiban, Kazahsztánban, Közép-Ázsióban és a Volga- vidéken 1977. decemberétől, míg az ország többi területén az ötéves tervidőszak (1976—1980) utolsó éveitől folyósítják. . Új szociális épület az ÉPFU-nál Befejezéshez közelednek Pécsett, a Megyeri úti telepen az ÉPFU új szociális létesítményének építési munkái. Az 1970- ben indult vállalati rekonstrukció során került sor a műhelyek, raktárak korszerűsítésére, a minden igényt kielégítő szervizállomás létrehozására, s végül a munkásjóléti épület felépítésére, amely maga a beruházás költségeinek egyharmadát teszi ki. A volt gépkocsi szerviz helyén kezdett hozzá ez év elején a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat a 4 szintes szociális épület felhúzásához, amelynek földszintjén orvosi rendelő, melegítő konyha és 150 fős ebédlő, emeletein pedig kétszáz-kétszáz dolgozót kiszolgáló öltözők és fürdők kaptak helyet. A több mint 10 milliós beruházás műszaki átadása e héten lesz, azután mór csak a hiánypótlások — radiátorok beszerelése, festések, mázolások — vannak hátra és előreláthatóan februárra elvonulnak az építők, hogy elfoglalhassák helyüket a dolgozók az ebédlőben, igény- bevehessék a fürdőket és öltözőket, megkezdődhessék a belgyógyászati és fogorvosi szak- rendelés az üzemorvosi rendelőben. 25 éves a hazai farostlemezgyártás Irán a legnagyobb külföldi rendeld Idén 25 éves a hazai farostlemez gyártás. A Mohácson kialakított termelőbázisra több mint egymilliárd forintot költött a népgazdaság. A Duna- parti üzem a szigetelő típusú lemezek kivételével minden fajta lemez gyártására képes, amit ebben az iparágban a viTizenhárommillió forintos beruházással fejlesztik az Épületgépgyártó Vállalat pécsi gyáregységét az elkövetkező években. A nyolc gyárral rendelkező, és évi egymilliárd forint értéket előállitó vállalat gyáregységében a rekonstrukció után külföldi megrendeléseket is teljesítenek. lágon bárhol megvalósítottak. Sőt, abban egyedülálló, hogy itt a legalacsonyabb értékű, ipari célra alkalmatlan faféleségekből, hulladékból gyártanak kitűnő minőségű, szép kivitelű, sokféle célra alkalmas lemezt. A jármű-, a bútor- és az építőipar 656 ezer köbméter hazai farostlemezt használt fel az elmúlt negyedszázad alatt. Különösen keresettek a nemes felülettel ellátott színes, mintás lemezek. A gyártörténeti jubileum évéhez két jelentős esemény fűződik: 1976-tól megszűnt ebből a termékből a tőkés import, a másik pedig, hogy a hazai ellátás kielégítése lehetővé tette az exportot is. Főleg Irán bizonyult jó vevőnek. Az idei ezer köbméteres rendelést jövőre tízszeresére növelte., A gyár újabb törekvése: fokozni szeretnék a méretre szabott „alkatrészként" értékesíthető farostlemez arányát. így ugyanis sokkal gazdaságosabb a felhasználás, kevesebb az anyagveszteség. A Tisza Bútorgyárnak például konyhabútor „panelt" szállítanak. A hűtőgépgyár hűtőszekrényhez kért több százezer darab, méretre vágott farostlemezt. 1977-ben hetvenezer köbméter farostlemez készül Mohácson, ebből 4,7 millió négyzet- méter színes, mintás nemes felülettel. • Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 359. szám 1976. december 29., szerda Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Anyaság miatt távol Rövidesen jubilál a gyermek- gondozási segély, vagy ahogyan gyakran emlegetjük: a „GYES”. Tizedik évfordulójához közeledik az intézmény, amelyet méltán tartunk a magyar szociálpolitika újításának. Sikeres újításának, mert az első tíz évben csaknem másfél millióan éltek azzal a lehetőséggel, hogy termelőmunkájukat, foglalkozásukat 3-3 évre az anyai hivatással cseréljék fel. Hogy főfoglalkozásban gyermeket gondozzanak, neveljenek és erre az időre háttérbe szorítsák kereső foglalkozásukat Nagy gond volt életre hívni ezt a három évi félig-meddig fizetéses szabadságot. Akkor is, ha anyagilag nem biztosítja a gondtalan megélhetést, de garantálja a jogfolytonosságot; nemcsak a munkahely fenntartásával, a szolgálati idő beszámítással, hanem a távoliét idejére is biztosított béremeléssel. Ma már magától értetődő, hogy az anya, aki évekre otthon maradt egy — vagy három — gyermekével, visszatérve ugyanazt a bért kapja, mint társai, akik a munkahelyen töltötték ugyanezt az időt. Magától értetődő. Vajon igazságos is? Feltétlenül. Hiszen az anya a legfontosabb társadalmi funkciót tölti be, amikor minden idejét, energiá- Ját a gyermek egészségének óvására, szellemének kibontakoztatására fordítja. És ne feledjük, ezért anyagi áldozatot is hoz. A szociális kedvezmény fejében — foglalkozásától függően — egy-két ezer forintról mond le havonta. És lemond a részére is fontos közösségi életről, olykor kissé saját szakmai szellemi fejlődéséről is. Ez utóbbi veszély akkor fenyeget, ha a munkahely megszakítja a kapcsolatot az évekre szabadságolt munkatárssal. Am ez mind ritkábban fordul elő. Sokkal inkább jellemző, hogy meghívják a rendezvényekre, hogy meglátogatják, hogy felkínálják neki a továbbtanulás lehetőségét, és a nem túlságosan bőséges segélykeretből is jut a GYES-en levőnek. A találékonyságnak nemcsak szociális érzés a mozgatója, hanem az a józan megfontolás is, hogy a távollevő munkatárs — amint lehet — az anya szerepe mellett vállalja eredeti foglalkozását is. Segítenek neki a két hivatás egyeztetésében, gyermeke elhelyezésében, hogy a kínzó létszám- hiányt ezáltal is enyhíthessék. Mert erre igen nagy szükség van. Különösen az úgynevezett női pályákon — ápolónők, bölcsődei gondozónők, kereskedelmi dolgozók körében —, ahol a 8—10 százalékot is meghaladja a gyermekgondozási szabadságon levők száma. Gondoljuk csak meg: 10 év alatt másfél millióan vették igénybe, de egyetlen esztendő viszonylatában is több mint negyedmillió asszony munkáját nélkülözzük a népgazdaság különböző területein. Nem mindegy tehát, hogyan biztosítják részükre a visszatérés feltételeit, miként csökkentik az átálláshoz szükséges időt. L M.
