Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)

1976-12-27 / 358. szám (357. szám)

nettói □ Lesz mivel ünnepelnünk Két és fél millió palack pécsi pezsgő Az év végi ünnepekre szánt italok szállítását már november­ben megkezdte a Mecsekvidéki Pincegazdaság. Idén két és fél millió palack pezsgőt gyár­tottak, 400 000 palackkal töb­bet, mint tavaly. Ebből kétmil­liót exportáltak, főleg a Szov­jetunióba, Lengyelországba és legtöbbet az NDK-ba. Ebben az évben próbaként huszon­négyezer palack „klasszikus el­járással” készült vörös pezsgőt küldtek az NSZK-beli Buchner cégnek is. A fogyasztók köré­ben olyan sikert aratott, hogy a cég a fehér, édes pezsgőből is rendelt. Várhatóan 1977-ben nagyobb mennyiséget igényel­nek. Belföldre novemberben és decemberben 600 000 palack­kal szállítottak Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyébe. De a héten még indul szállítmány Egerbe, Szegedre és a Bala­ton északi partjára. Az idei országos borverse­nyen a Mecsekvidéki Pince- gazdaság megkapta a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium különdíját jó mi­nőségű boraiért. A szigorított bírálati rendszerben pontozó zsűri pedig a vállalat öt pezs­gőjét arany-, hármat ezüst­éremmel tüntette ki. A leg­népszerűbb a Pannónia Demi Sec félszáraz pezsgő nemcsak a hazai, hanem a lengyel fo­gyasztók körében is. Több, mint százéves hagyo­mánya van Pécsett a pezsgő­gyártásnak. Még 1859-ben kezdte a Littke-cég az István téri, ötemelet-mélységű pince- rendszerben, melynek pezsgői nemzetközi hírűek voltak. Az 1960-as években kezdte meg újra a gyártást a régi pince- rendszer bővítése után a Me­csekvidéki Pincegazdaság. A borexport szállítását már szeptemberben befejezte a vál­lalat, főként a Szovjetunióba küldtek borokat. Huszonötezer hektoliter bort palackoztak. Dél-Dunántúl mellett Buda­pestre is eljut a pécsi bor. A vállalat borászati üzemében a mecseki, a Villány—siklósi és a szekszárdi borvidék termését dolgozzák fel. A népszerű Pannónia wer- mouthból az ünnepek előtt 500 000 palackkal szállítottak. Év végén már csak belföld­re termel a pincegazdaság. Az ünnepek előtti jó ellátás ér­dekében a téli hónapokban bevezették a harmadik műsza­kot is. Gáldonyi M. Tavaszi mozgás az erdőkben — Az alkalmazottak kiképzé­sére tökéletes szisztémát dol­goztak ki, ezt Hilton Training- nek hívják. Az állandó képzés keretében az alkalmazottak he­tente külön foglalkozásokon vesznek részt. Magam is voltam egy egyhetes „tréningen" Düsseldorfban, ahol elsősorban az engem érdeklő részlegek munkáját tanulmányoztam. Roppant munkafegyelmet ta­pasztaltam mindenütt. Az ott dolgozók szakképzettségi szint­je a mi átlagunk alatt van ugyan, de aki mondjuk két évet dolgozott egy Hiltonban azt szakképzett emberként kezelik és aligha van szüksége aján­lólevélre ahhoz, hogy a ven­déglátóiparban elhelyezked­hessen. — A budapesti Hiltonról kü­lönös szóbeszéd járja. Kié ez a szálloda tulajdonképpen? — A Hilton szálloda a ma­gyar állam tulajdona. Magyar mérnökök és tervezők alkotása. Fehérkabátos pincértanuló­ként tevékenykedett néhány éve még a Nádor Kávéház és a ré­gi Pannónia étterem asztalai között. Azt mondja: itt, e segí­tőkész közösségben tanulta meg igazán a szakmát. Rendkí­vül sokat köszönhet Kiss Károly csúcsüzletvezetőnek. Deák Imre azóta kinőtte magát. Jelenleg a budapesti Hilton Szálló főét­termének üzletvezetője. Most, itt a karácsonyi ünne­pek forgatagában a Nádor egyik márványasztala mellett arról beszélgetünk, mit jelent a vendáglátás Hilton módra. — Mindenekelőtt a saját munkakörömről annyit elmon­danék, hogy az étterem veze­tése mellett a hét különte­rem: az Endre, Béla, Levente, Mátyás, Beatrix, Visegrád és az Anjou,, valamint a bálterem rendezvényeinek egyik felelőse is én vagyok. Az első ilyen „rendezvény" a napokban Ká­dár elvtárs látogatása volt. Megtekintette a szállót, és ott is ebédelt nálunk. — A Hilton céget Conrad Hilton alapította 1919-ben az amerikai Texas államban. Ö akkor ott egy kis hotelt vásá­rolt, amit aztán fokozatosan ki­épített. Ma már a cég az ame­Január 1-én fogadják az első vendégeket A főétterem üzletvezetője a Nádorból indult rikai TWA légitársaság leány- vállalataként dolgozik. Az USA-n kívül 40 ország 57 váro­sában 63 szálloda csillogó ne­onreklámja hirdeti a Hilton nevet. Ez a név a világ min­den pontján garanciát jelent. Ezekben a szállókban az ajtók zárjától kezdve a fürdőszobai kádak formáján át az étlapig, a terítés apró részleteiig min­den azonos — formai és minő­ségi szempontból egyaránt. A szobafoglalási rendszer olyan, hogy a világ bármelyik Hilton­jában azonnali információt tud­nak adni arról, hogy hol milyen rendezvényt lehet tartani, van-e szabad szoba. Természetesen a szobafoglalást is nyomban ren­dezni lehet. Ma már 175 ezer szobafoglalás van havonta, míg 1955-ben csak 10 ezer volt. A központi szobafoglaló iroda New Yorkban működik, és 1000 várost kapcsol be a Hilton Re­servation Service-be. A személyzet is magyar. Ter­mészetesen a Hilton-standardok nem magyarok . .. Ezeknek a standardoknak az ellenőrzése a Hilton-központ részéről törté­nik, s ők küldik a vendégeket is. Ezért mi jutalékot fizetünk. Elsősorban amerikai vendégek­re számítunk. — És ha mondjuk én sze­retnék ott aludni? — Bármikor szívesen látjuk. 690 forint a legolcsóbb szo­ba.. . Az étlap alapjaiban az amerikai ízlésnek megfelelően van megtervezve. De konyhánk­ból a magyar ízek sem hiányoz­nak. — A személyzet válogatott. Szigorú szűrés előzte meg al­kalmazásukat. A Hiltonba a szakma színe-javát gyűjtötték egybe. És ebben önzetlenül se­gítettek bennünket a vendég­látó vállalatok. Mélyen ótérez- ték azt, hogy az ország érdeké­ről van szó, és ezért mind a HUNGARHOTELS-től mind a PANNONIÁ-tól a legjobb szak­embereket bocsátották rendel­kezésünkre. — A nyitás szilveszter este lesz, a szállodában január 1- én fogadjuk az első vendége­ket. — B. K. — Mi kell a városi ranghoz? Állítólag már az ősmagyar Bonyha fejedelem idején moz­golódott itt valami. Nem tudni; de az Újkor hajnalán minden­képp jeles mezővárosa volt az országnak Bonyhád — leg­alábbis gyakran említik me­zővárosnak a krónikák. Innét származik a híres, szimentáli- val keresztezett vöröstarka bonyhádi szarvasmarha, itt van a cipőgyár, a zománcgyár. Jog szerint a Tolna megyei nagyközség már évek óta ott dübörög a városi rangot ér­demlő települések sorában, s ezt a jogot minden bizony­nyal hamarosan meg is kapja. Soczó Lajost, a tanács elnökét arról kérdezzük, mi kell ah­hoz, hogy egy helységet vá­rossá nyilvánítsanak? — Bizonyos feltételek meg­léte. Ezeket most úgy sorolom fel, hogy egyben megjelölöm, Bonyhádon megvan-e mind­ez. A községnek valamilyen ranqja kell hogy legyen: Bonyhád középfokú központ, nagyközség. Általános rende­zési tervvel is rendelkezik, a Pécsi Tervező Vállalat készí­tette a Városfejlesztési Mi­nisztérium megbízása alapján. A település központjában levő lakosság száma legalább nyolcezer legyen: Bonyhádon több mint tizenháromezren lak­nak. Számuk az elmúlt öt év­ben tizenhat százalékkal nőtt. Vonzáskörzetünk is van, mun­kahely, egészségügy, kereske­delem szempontjából 23 köz­ség tartozik a körzethez, mint­egy 37 000 emberrel. Van vá­rosi szintű egészségügyi alap­ellátásunk: négyosztályos, 133 ágyas kórház, szakorvosi ren­delőintézet, hat körzeti orvos, négy gyermekorvos, két fog- szakorvos dolgozik. Működik egy 160 fős szociális ottho­nunk és egy neqyven fős öre­gek napközi otthona is. Kö­zépfokú oktatási intézmé­nyeinkben 1300 tanuló része­sül oktatásban, a belterületi úthálózat hatvan százaléka kiépített, a házaknak több mint felében található vezeté­kes víz, szennyvíz-elvezetés. — Mikorra várható a várossá nyilvánítás? — Véleményünk szerint a te­lepülés megérett erre, de még sokat kell tennünk, hogy jól kiépített, szervezett kisváros legyen. A tanács vezetői is jól tud­ják, fejleszteni való akad még: kevés és korszerűtlen az álta­lános iskolai tanterem, fej­leszteniük kell a kommunális ellátást, égető a lakásgond is, hatszáz igénylő van, jóllehet a negyedik ötéves tervben nyolcszáz lakás épült. Az ipar­ban viszont nem gondolnak nagyobb fejlesztésre, a két gyáron kívül négy nagy létszá­mú ipari szövetkezet működik Bonyhádon, mindegyik mun­kaerőgonddal. Ilyen jó helyzet még a megyeszékhelyen sincs: a lakosságnak mindössze hét százaléka foglalkozik mező- gazdasággal. — Milyen fejlesztés várható ebben a középtávú ten/idő- szakban? — Befejeződik a művelődési ház építése, százötven szemé­lyes óvoda, nyolctantermes is­kola készül, járdákat, vízveze­téket építünk, bővül a villany- hálózat . . . A délnyugati közséqrészen többszintes házak építése fo­lyik, az északnyugati területen családi házas és egyemeletes sorházas beépítést terveztünk, mintegy nyalcszáz lakással. Dé­len csaknem egyidőben a la­kásokkal ABC-áruház, patyolat, Gelka, óvoda, iskola épül. — És a központ? . . . — Az eddigiekben kénytele­nek voltunk főleg szanálás­mentes területen dolgozni, s ez befolyásolta az avult köz­ségközpont modernizálásának lehetőségét. Most már — ha csekély mértékben is — lehe­tőségünk nyílt beruházás-elő­készítő szanálásra, A közel­jövőben Állami Biztosító épü­let, fodrász szolgáltató szalon, Otthon Áruház épül, az eme­leti részeken mindegyiknél la­kásokkal. Remélhetőleg az ide beköl­tözők már városi lakosok lesz- nek . .. Szántó Péter Vándorolnak a szarvasok A megszokottnál jóval ko­rábban megkezdődött a gím­szarvasok vándorlása Tolna me­gye erdőségeiben. Máskor a télutóján tapasztalható általá­ban tömegesebb mozgásuk, amikor már érzik a tavasz kö­zeledtét. Az eddigi időjárás, így a fekete, jobban mondva napfényes idei karácsony ked­vezett az erdők, mezők szár­nyas és négylábú lakóinak. Jól telelnek a szarvasok, az őzek és a vaddisznók is, még min­dig „terített asztalt” nyújt szá­mukra az erdő, s különöseb­ben nem szorulnak az etetésre. Bár a gemenci erdőben is sok­felé készítettek ki részükre szé­nát, szórtak ki szemestakar­mányt, még vágott csöveskuko­ricát is, a szarvasok népe in­kább a jó legelőkre, cserjések­hez vándorol. A szakszerű vad- gazdálkodás gondoskodott a megfelelő vadlegelőkről is. Fehér Mihály, a gemenci er­dő keselyüsi „kapujának" so­rompóőre és telefonközpontjá­nak kezelője, ügyeletes váltó­társaival együtt, szarvascsapa­tok rendszeres éjszakai ván­dorlását figyelte meg a nádas­ház ablakából, a kövesutat és a szomszédos árvédelmi töltést megvilágító villanyfényben. A zömében tehenekből és egy év körüli borjakból álló, mintegy huszonöt tagú egyik szarvas­csapat például a legutóbb es­te tíz óra tájban vonult’ lassan legelgetve a Sió melletti Sá­roserdő irányába. Ugyanez a kis csorda hajnali négy-öt óra­kor jött visszafelé, úgy látszik, a legelők vonzzák a szarvasokat, találnak még ásványi sókban, vitaminokat tartalmazó kérget, rügyet is. B. L. Kés helyett vízsugárral vetkőztetik a halakat Mit tud a halpikkelyezö gép? A halpikkelyezö gép és az ügyes kezű asszonyok. A háziasszonyok gyakran azért mondanak le a halételek­ről, mert a halpucolás még vé­letlenül sem diadalmenet, ha­nem aprólékos, idegölő rpunka. Pedig jó tudni, hogy ezen a gondon segít immár két éve a Balatoni Halgazdaság, amely négy telepén — Siófokon, Ba- latonszemesen, Fonyódon és Keszthelyen — vállalja a tisztí­tás, az előkészítés műveletét és a halakat konyhai félkész ter­mékként adja át a kereskede­lemnek. A halgazdaság szakemberei ugyanis újítást dolgoztak ki az üzemekben is eddig csak kéz­zel végzett haltisztítás gyorsítá­sára. Henger alakú, mintegy másfél méter magas tartályban, 25 atmoszféra nyomással tűvé­kony vízsugarakat lövellnek 12 fúvókából a halakra, így ko­pasztva meg őket pillanatok alatt pikkelyeiktől. A berende­zés mindenféle hal tisztítására alkalmas, keszegek, fogasok, busák, gardák és pontyok vál­nak itt rövid idő alatt „ruhát­lanná”. Még a közhit szerint pikely- telennek vélt tükörponyty is be­kerül a tisztítóba, hogy aztán azt a kevés pikkelyét is elve­szítse, amivel egyáltalán ren­delkezik. A halak természetesen ebből már mitsem éreznek, hi­szen élettelenül kerülnek a gép­be. Egy adagban 50—70 kiló­nyit tud a berendezés 10—15 perc alatt lepikkelyezni. Az így megtisztított halakat aztán ügyes kezű asszonyok veszik ke­zelésbe, eltávolítják a még megmaradt pikkelyeket, hogy aztán kezdődhessék a belezés, majd a szeletelés. Egyszerre nyolc-tíz nőt tud kiszolgálni az ötletes gép, melynek segítségé­vel fejenként átlagosan két mázsa halat tudnak naponta tisztítani. Az így előkészített keszegek, pontyok, busák Fonyódra ke­rülnek a hűtőtárolóba, ahol mélyhűtéssel 18—20 kilós töm­bökbe fagyasztva várják, hogy a fogyasztók asztalára kerül­jenek. Évente 40—50 vagon ha­lat dolgoz fel ilyen módon a gazdaság. Többet is tudnának, de a vevők inkább az élőhalra esküdöznek, a hűtött áru után még nem olyan nagy a tüleke­dés. Az ötéves tervben 150—200 vagonos feldolgozó építését ter­vezi a Balatoni Halgazdaság, ahol a haltisztító berendezésen kívül új korszerű gépsorokat ál­lítanak majd be, hogy a pik- kelyezéstől a csomagolásig szinte mindent egy helyen le­hessen elvégezni. Horváth László Nagyközség? Város? Bonyhádi uEniiiicf2i nTnfi un

Next

/
Thumbnails
Contents