Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)
1976-12-25 / 356. szám
1976. december 25., szombat Dtmöntmt napló 3 Nagyszerű eredmények, gondok, nehézségek „Nehéz, de szép munka ez” Czente Gyula Pécs város tanácselnökének nyilatkozata Pécs történetének nem a legkönnyebb évei között emlegetik majd 1976jot, azt az esztendőt, amikor a városi élet minden területén gondokkal, nehézségekkel kellett megküzdeni. Számunkra mégis szép a magunk mögött tudott esztendő, hiszen a város ismét gazdagodott - és ezúttal nemcsak lakásokkal. Új ipari létesítmények — kenyérgyár, nyomda, AFIT-szerviz —, szálloda, áruház, sportcsarnok, új főforgalmi út... Igen, gazdagabbak lettünk! Gazdagabbak lettünk Az év végén szokásos összegező nyilatkozat a múltba pillantva a jövőbe tekint, s erre most Pécs fél esztendeje hivatalba lévő tanácselnökét, Czente Gyula elvtársat kértük meg.- Elnök elvtársi Éppen fél év telt el azóta, hogy önt Pécs megyei város Tanácsa elnökévé választották. Mit jelentett ez a fél év az elnöknek személy szerint, milyennek ismerte meg saját feladatait, a város helyzetét?- Nagy megtiszteltetés, de rendkívül nehéz és roppant felelősségteljes Pécsett a tanácselnöki tisztség betöltése. Közel háromévtizedes államigazgatási pályafutásom alatt voltak könnyebb napjaim is, de csak elvétve nehezebbek. Köny- nyíti helyzetemet, hogy az első perctől fogva érezhettem a városi pártvezetés bizalmát, támogatását, de jóleső érzéssel nyugtázhatom a Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács vezetőinek, apparátusának segítőkészségét is. Enélkül nem lehetne ebben a beosztásban dolgozni.- Úgy ítélem meg, hogy e fél év alatt sokat javult a megyei és a városi tanácsi szervek kapcsolata. Egységesebb a városi vezetés is szemléletében és cselekvésében egyaránt. A város gyorsabb fejlődéséhez kedvezőek a feltételek. Kiegyensúlyozott és következetes a pártirányítás, segítőkészek a város társadalmi és gazdasági szervei, jól felkészült és hozzáértő a tanácsapparátus és a városfejlesztés anyagi fedezetére sem lehet panaszunk. A mai gondok egy dinamikusan fejlődő város gondjai. Éppen ezért együtt kell dolgozni azon, hogy az adott lehetőségeket jobban hasznosíthassuk a város lakossága érdekében. Előttem mások fogalmazták meg tömören, hogy mi vár rám ebben a beosztásban. Valahogy így: „Nehéz, de szép munka ez.” Igazuk volt. Központi tennivalók- A városnak tehát vannak gondjai, nehézségei. Véleménye szerint, melyek azok a legfontosabb problémák, amelyeket ebben a tervidőszakban meg kell oldani, hogy Pécs a szerepkörének megfelelő szintre emelkedjék?- Minden városnak, így Pécsnek is biztosítani kell az itt élő lakosság életkörülményeinek állandó javulását. Egyik megoldandó feladatunk a vízellátás további javítása. Ez a fejlesztés magával hozza a szennyvíz-hálózat fejlesztésének szükségességét is. Ezért kezdődött meg az új, nagykapacitású szennyvíztisztító telep építése, amely elkészülte után hosz- szú időre megoldja gondjainkat. A nehézségek között említem a város közlekedési problémáit. 1970—75 között megháromszorozódott a város személygépkocsi-állománya. Ez és az egyre növekvő idegenforgalom nemcsak az utak korszerűsítését, áteresztőképességének lényeges növelését teszik szükségessé, hanem a városi forgalom körültekintő szabályozását is Feladatunk a tömegközlekedés javítása is. Közismertek a város gyermekintézményei körüli gondjaink is. Kevés az óvodai hely, túlzsúfoltak általános és középiskoláink. örülünk annak, hogy a város társadalma, a gazdasági szervek magukévá tették a városi pártvezetés felhívását, az „Építsünk óvodát!" mozgalomra, amelynek segítségével folyamatosan enyhül ez a szorítás. A város szerepköréből adódóan több kollégiumi hely kellene. A tervidőszakban erre is lesz megoldás. Érezzük a feszültséget, amit az új városrészekben a járulékos beruházások elhúzódása okoz. A Siklósi városrészben az új nevelési központ enyhíti az Oktatásban jelenleg meglévő feszültségeket.- Az aránytalan városfejlesztés is számos gond forrása. Míg az új városrészek és maga a belváros viszonylag jól ellátott szolgáltatásokkal és közművekkel, addig a peremterületek ellátása még hiányos. Ezen a qondunkon nem tudunk ezekben az években számottevően enyhíteni, de törekszünk erre. Szólni kell még a pincerendszerrel kapcsolatos feladatainkról. E mankónk tervszerűvé vált azáltal, hogy elismerték természeti csapásként a pincék okozta károkat, s ennek megfelelően kapunk anyagi támogatást e célra a kormányzattól. — Csak néhány gondunkat említettem annak érzékeltetésére, hogy a város politikai és állami vezetését milyen feladatok foglalkoztatják. Mindezek fölé emelkedik a lakásépítés. Az igénylők száma elérte a 11 ezer főt, ezért társadalompolitikai szempontból mindennél fontosabbnak tartjuk a lakáskérdés megoldását, s ez áll tevékenységünk középpontjában. Ötmilliárd fejlesztésre- Tudjuk, hogy Pécs minden eddigit meghaladó anyagi eszközökkel rendelkezik ezekben az években. A kapott lehetőség mennyire alkalmas a felsorolt problémák megoldására és mi az a többlet, amit a városnak - vezetésnek és a társadalomnak - le kell még tennie? — Vailó igaz, hogy az ötödik ötéves tervünk fejlesztési lehetőségei mintegy két és félszer nagyobbak, mint az előző tervidőszakban voltak. Több mint 5 milliárd forint áll rendelkezésünkre városfejlesztési célkitűzéseink megvalósítására, de a város fenntartási feladataink megoldásához is mintegy 4 milliárd forinttal gazdálkodunk. Egy városát szerető vezető soha nem mondhatja azt, hogy a város fejlesztésére fordítható eszközök elegendők. Most mégis azt kell mondanom, hogy ennek a pénznek az ésszerű felhasználása nem probléma- mentes, hiszen építési kapacitásban komoly hiány van. Ha jól akarunk gazdálkodni — már- pediq ez eltökélt szándékunk —, elsősorban e téren kell megoldásra törekednünk. A mai döntésetkríél egyébként nem szabad csak a mai igényekre gondolni, a fejlődés irányát 15—20 évre előre kell meghatározni. A jövő igényeit a ma fejlesztési lehetőségei melllett kell kialakítani. A mai mennyiségi fejlesztési problémák mellett azonban gondot kell fordítani a városfejlesztés minőségi követelményeire is, és ez az a többlet, amit mi a város szakembereitől, a város társadalmától kérünk. Pótoljuk a lemaradást — Mindezek tükrében hogyan ítéli meg városunk helyzetét az ötödik ötéves terv első esztendejének végén, mennyire éltünk a lehetőségeinkkel eddiq és milyen tanulságokkal szolgált ez az esztendő a jövőre nézve? — Jól előkészített év volt ez. örömmel és büszkeséggel állapíthatom meg, hogy gazdag ajándék kerülhetett a karácsonyfánk alá, akár a 450 új óvodai, akár a 160 új bölcsődei helyet, akár az évközben átadott új létesítményeinket nézem. Ugyanakkor az állami építőipar folyamatban lévő kapacitásfejlesztése miatt — az új panelcsalád gyártására történő átállásra gondolok — nem sikerült teljesíteni éves lakástervünket. Az építőipar azonban vállalta a lemaradás pótlását, ezért jövőre 1800 lakás átadását ígérhetjük. Itt jegyzem meg, hogy ebben az évben 1292 család kerülhetett új otthonba. Gondosan ügyelünk arra, hogy a lakásépítéssel együtt készüljenek el a járulékos beruházások is, mert korábbi fejlesztési politikánknak ez vált a leggyengébb pontja. — Kérem, ismertesse az 1977- es esztendőben ránk váró legfontosabb teendőket. — Tovább folytatjuk a társadalompolitikai szempontból kiemelten fontos feladatok megoldását és elsősorban a lakás- építési terv teljesítését akarjuk minden eszközzel biztosítani, A Városi Pártbizottsággail közösen kialakított álláspontunk, hogy az 1976—77. évi lakásépítési tervet együttesen kezeljük, s e tekintetben egyetlen lakósnyi lemaradást sem engedünk. Meggyőződésem, hogy az építőipar jól szervezett munkájával, az építők lelkes hozzáállásával! ez a cél biztosítható is. Nyolcszáznál több óvodai hely átadását tervezzük, javítunk az iskolai elhelyezési gondokon és átadásra kerül az új középiskolai diákotthon. Tovább javítjuk a lakossági szolgáltatásokat, főként Lvov-Kertváros- ban, s megkezdődik az új autóbuszpályaudvar és a fedett piac építése. Segítsen a lakosság — Mit tehet ezekért Pécs társadalma? — Amikor köszönettel nyugtázom ezúton is a feladataink megoldásához eddig is nyújtott segítséget, azt kérem a város társadalmától — szocialista brigádoktól, intézményi munkaközösségektől, hivataloktól és az egész lakosságtól hogy továbbra is segítse munkájával a város fejlesztését célzó terveink valóraváiltását. — Végezetül a Dunántúli Napló hasábjain kívánok szeretett városunk minden lakosának munkasikerekben gazdag új esztendőt, amihez mi - a tanács vezetői és apparátusa — azzal kívánunk hozzájárulni, hogy továbbra is minden erőnkkel azon munkálkodunk, hogy Pécs lakossága mindent megkapjon, ami az élet zavartalan viteléhez szükséges. Hársfai István IX öztudottan nehéz esztendőt zár a magyar gozdaság, ha tetszik, se nem jót, se nem rosszat, volt jobb, lesz jobb. A baranyai gazdaság eredményei már jóval szerényebbek, ezen belül azonban figyelemre méltó néhány gyorsan fejlődő vállalatunk eredménye, azon iparágaké, amelyek meggyőződésünk szerint átvezetik a baranyai gazdaságot a következő évezredbe. Közülük három vállalat vezetőjét kerestük meg, hogy vessen számot az idei munkával, tekintsen kicsit a jövőbe is. — Eredeti tervünk is erős volt, 150 millió forint, amire időközben rátettek 5 milliót — mondja Cakó János, az Egyesült Izzó Sopiana Vákuumtechnikai Gépgyára igazgatója, kis rémülettel hozzátéve, ha így csavarják a terveket, mármint Pest, jövőre elérik a kétszáz- milliós termelési értéket, — Bár év közben sokszor megbántuk az ötmilliós plusz vállalást, hiszen menet közben több rendelést visszavontak, helyettük tucatnál is több, számunkra új gépet kellett gyártanunk, úgy hogy a műszakitól a szerelőig, mindenki tanult, s az új belépők betanításával is sok gond volt, mégis, sikerült teljesítenünk azt az évet, amit már majdhogynem elveszettnek hittünk, a negyedik negyedévben már fogunkhoz való munkát kaptunk, meglesz a 155 millió. Nem csináltunk tehát rossz megállapodást, a bérfejlesztésben is csak így tudtunk továbblépni, a béréket átlagban 11 százalékkal emelni. Amikor leültünk megbeszélni, a dolgozók felmérték és megértették a helyzetet, ha azt akarjuk, hogy jövőre is több legyen a borítékban, csak akkor tudunk kérni, ha az asztalra is letesz- szük a termelést.- Bérszínvonalban még így elmaradnak a többi vállalattól, a Tungsramnak nincs meg az az igazi szívóhatása. — Remélem, az Izzó folytatja a bérfejlesztést, mert ez még csak egy lépés volt, látni kell, a környezetünk is lépett. Ha komoly szerepet akarunk játszani az iparszerkezet megváltoztatásában, ha évről évre fejlődni akarunk, újabb munkaerőket kell felvennünk. Jelenlegi létszámunk az ipari tanulók (205 fő) nélkül 857 fő, ezt a létszámot jövőre szeretnénk feltornázni 950—1000 főre. A létszámigényeknek természetesen elébe is megyünk, 1979-ben már 250 ipari tanulót szeretnénk beiskolázni, ékkor tehát már a három évfolyamon összesen 700-750 gyerekünk tanulna.- Hogyan halad a beruházás? — Az idén az Izzó százmilliót ruházott be Pécsett, Év közben volt egy kis megtorpanás, de aztán meggyorsult az építkezés. Most a legdöntőbb, hogy a daruzott nagycsarnokot téliesítsék. A szerelde nagy részének kiköltöztetését az öreg gyárból az 5200 négyzetméteres szerelő és forgácsoló komplex Hárman a 76-os évzárásról • Majdhogynem elveszettnek hitt évet teljesít a Sopiana • A moszkvai olimpia szereplői: pécsi stúdiómagnetofonok • Változatlan létszámmal évi másfél milliárd forintnyi bőr csarnokba a jövő év derekán kezdjük meg. Ismét költözés, nem lesz tehát könnyű a jövő évünk. Ezzel együtt megoldódik az a gondunk is, hogy az itt gyártott gépek élesben való kipróbálására, egy-másfél hetes távollétre Budapestre küldözgessük a pécsi izzósokat, helyben lesz a próbaterem. — Új termékek? — A hetvenes évék végén a nyugatnémet Mail cég licence alapján megkezdjük a tubusgyártó gépsorok gyártását. Ez igen jó cikk, a szocialista országókban jó piacra van kilátás. vV — Kedvező évet zárunk — állapítja meg Keresztes János, a Mechanikai Laboratórium pécsi híradástechnikai gyárának igazgatója. — Reális tervet kaptunk, 145 millió forint értékben, mivel azonban a rubelszorzó és termékeink exportára is csökkent a szovjet piacon, ez a 145 milliós terv valójában 169 milliót ér, tavalyhoz képest nagy feladat, hiszen a tavalyi termelési érték — a mostani feltételekkel és körülményekkel számolva - 110 millió torint volt. Az idei tervünkre végül is 15 milliót ró- tettünk, előreláthatóan 160 millió forinttal zárjuk az évet. Köszönhetően a fiatal kollektíva nagy igyekezetének. — Amit nagyon lényegesnek tartok, a munkával való ellátás javult, állásidő szinte alig volt. A termelés szervezettebbé vált, jobb volt az előkészítés, hatékonyabb a termelésirányítás, de ugyanez mondható el a technológiára és a gyártásfejlesztésre. Mindez párosult a kollektíva, a fizikai dolgozók becsületes helytállásával, a szocialista brigádok lendületével. Tegyem még hozzá, nálunk, ahol nagy értékű berendezések vannak, mindenütt két műszakban dolgozunk. — Ebben az évben különösebb létszámgondjaink nem voltak, ellenben az adminisztratív létszámstop, mint létszámban és termelésében rohamosan fejlődő gyárat, súlyosan érintett. Elképzelhető, mit jelent például, a nyolcszáz dolgozónk bérét hárman számfejtik. A bér- számfejtést is a számítógépre kell bíznunk. Létszámunk egyébként a tavalyi 675-ről csaknem 800-ra nőtt, jövőre újabb százzal, 1980-ra pedig felfut 1200-1300 főre. — Az idén a tavalyinál kétszázzal többet, 1002 stúdiómagnót gyártunk, úqyszólván az egészet a szocialista országokba, köztük Kubába is küldjük, a legnagyobb vásárlónk a Szovjetunió. A tőkés piacokra nemi tudunk betörni, a nagy világcégek féltve őrzik piacaikat, magasak a védővámok is, ennek ellenére ők is elismerik, termékeink a paramétereket illetően megütik a világszínvonalat. Jövőre — célszerűbb kialakításban, hordozható kivitelben - megkezdjük az STM család újabb, korszerűbb tagjának gyártását, ami komoily műszaki feladat elé állítja kollektívánkat. A gyártás annál is inkább nagy körültekintésre kötelez, mert a szovjetek előreláthatóan 800 darabot rendelnék belőlük az 1980-as moszkvai olimpiára. Ami a jövő esztendő kilátásait illeti, kellő időben hozzákezdtünk előkészítéséhez, termelési értékünk 1977-ben a tervek szerint már meghaladja a 200 millió forintot. Ehhez újabb korszerű gépi berendezéseket és műszereket vásárolunk. Mozgalmas, eseménydús évet tudhat maga mögött az évi másfél milliárd (!) forintnyi értéket produkáló Pécsi Bőrgyár. Dióhéjban az 1976-os esztendő: áprilisban tűz a marhabox kikészítőben; a szigorított közgazdasági szabályzók mellett is feszített, csaknem 100 millió forintos nyereség- terv, ami teljesül is; sertés nyersbőr-ínség; a vártnál kevesebb kivitel a tőkés piacokra; további gyártmánynemesítés (vagyis a termékszerkezet korszerűsítése az értékesebb bőrök javára); kedvező önköltség; számottevő, 6,6 százalékos bérfejlesztés. Néhány súlyponti kérdést ragadtunk ki. — Az idén elsősorban a hazai ruhagyáraknak szállítottunk sertésbőröket, így termékeink közvetve kerültek a külpiacokra, éspedig a tavalyinál lényegesen nagyobb mennyiségben, míg közvetlenül, éppen a sertés nyersbőrhiány miatt, magunknak kevesebb jutott közvetlen exportra — mutat rá Szekeres Istvánná, a Pécsi Bőrgyár igazgató-helyettese, s mindez, akárcsak a híradás- technikai gyár esetében, egyúttal szolgáljon adalékul, miért kevesebb a megye exportja. — Egy, ami nem- jött be, pedig szerettük volna, de a piackutatás még nem hozta meg a kellő eredményt, a marha színfelsők exportja. Majd jövőre, így aztán, szemben a legjobb évek 5 millió dolláraivol, az idén csak 3,8 millió dollár lesz tőkés exportunk, plusz a közvetett export. — A sertés nyersbőrhióny, amellett, hogy a nyers marhabőröket illetően is gondban voltunk, világjelenség. Amellett, hogy a vágások száma is csökkent, nálunk is az a baj, hogy a modernizált vágóhidak nemi szívesen vesződnek a fejtéssel, gép eines, a kézi fejtés pedig munkaigényes. Mindenesetre jövőre többet várunk, a vágóhidak a minisztériumtól támogatást kapnak fejtőgépek beszerzésére. — Az új, ötszázezer négyzet- méter kapacitású puhabőrgyárunk a jövő év második felében lép be, év végére fut fel a termelés. A beruházástól sokat várunk, annál is inkább, mert a jövő év nehéznek és feszítettnek ígérkezik, új terméket kell bevezetnünk a tőkés piacokon, a sertés velournak vissza kell nyernünk a régi vevőket. Jövőre nagy hangsúlyt fektetünk a termelékenységre, a munka- és üzemszervezésre, foglalkozunk a munkateljesítményekkel, korszerűsítjük belső szervezetünket. Bízunk kollektívánk erejében. Miklósvári Zoltán
