Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)

1976-12-20 / 351. szám

Kamera nélkül a jogi esetek szakértőjével Azt hiszem, igazsagerzetunk kielégítése éhségünk és szom- junk oltóso utón legégetőbb emberi szükségletünk. A tv Jogi esetek című műsora tulajdon­képpen azon is fáradozik, hogy mindennapi életünk közben gyakran adódó vélt, vagy valós igazságtalanságok közepette is érezzük; végső soron a leg­képtelenebb esetekben is meg­találhatjuk törvényes iga­zunkat. Ot esztendő alatt 63 adásban kísérelték meg ezt tu­datosítani bennünk, miközben közérthető, közérdekű jogtudo mányos ismeretterjesztő mun­kát végeztek. Miért ön ? Dr. Csiky Ottó kandidátus, a Baranya megyei Bíróság el­nöke a műsornak indulása óta állandó szakértője, A nézők többsége bizonyára hiányolná válaszait, melyek csaknem min­den esetben találkoznak a nézők igazságérzetével. — Miért éppen önre esett a műsorszerkesztök választása, amikor felkérték a logi esetek szakértőiéül?- Én úgy gondolom, talán azért, mert a jogpropaganda munkában korábban is tevé­kenykedtem. A Valóságban, a Magyarországban jelentek meg cikkeim, tagja vagyok a TIT Országos Választmánya veze­tőségének, a Jogi eseteket megelőzően is szerepeltem a tv-ben. — Az ön állásfoglalásaival többnyire egyet lehet érteni. Úgy érzem, ez alapos felké­szülést igényel.- Igen. Általános és külö­nös felkészülést követel. Az általános felkészülést tanul­mányaim során és a jogi gya­korlatom alatt szereztem meg. Ezen kívül nem egy ügy kü­lön is sok időt vesz igénybe, Bármennyire is furcsának tű­nik, a joggyakorlatban két teljesen egyforma eset nem fordul elő. Nemrégiben pél­dául arról volt szó a műsor­ban, hogy a nagyszülő köte- les-e eltartani unokáját, vagy a továbbtanuló egyetemistának kell-e gyerektartást fizetni. Eh­hez az esethez kötetnyi külföl­di irodalmat is ót kellett bön­gészni. A szakmai megoldás méq nem jelenti a munka vé­gét. Úgy kell azt megfogal­mazni, hogy a tv-nézők köny- nyen megértsék, de azért tu­dományos maradjon. Ez hason­lóan nehéz feladat, mint ma­ga a szakmai megoldás meg­keresése, jónéhány óra medi­tációt igényel. sort azonban a Magyar Tele­vízió indította. Az életből vett példák szerepelnek. Dr. Peták Ferenc, az Igazságügyminiszté­rium törvényelőkészítő főosz­tályának egyik vezetője írja a műsor forgatókönyvét. Nagy áttekintése van, módjában áll a műsor érdekességét ébren- tartó példákat előadni.- A Film Szinház Muzsiká­ban megjelent interjúban a riporter azt kérdezte önöktől: előfordulhat-e, hogy a biró el­utasít olyan keresetet, mely­ben a képernyőn másként fog­lalt állást. Lehetséges, hogy a gyakorló biró, a Megyei Bíró­ság elnöke másként kell hogy Ítélkezzék?- Bár ritkán veszek részt gyakorló bíróként az ítélkezés­ben, erre határozott nemmel kell válaszolnom. A műsorban elmondottakban a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatára hivatko­zunk, egyéni véleményt csak ritkán mondunk. Arról hallot­tam már, hogy kollégáim dön­tését vitatták azzal; a főnökük a tv-ben másként beszélt . . . Itt nem kizárt a félreértés. Em­lítettem, hogy a joggyakorlat­ban bármennyi megegyező kö­rülmény is létezzék, teljesen azo­nos esetek nem lehetségesek. Öt év, hatvan három adás, hatvanezer levél A bíró sem mentes a tévedéstől a Legfelsőbb Bíróságon, vagy a Legfőbb ügyészségen. En­nek alapján a Legfőbb ügyész­ség törvényességi óvást kez­deményez, ha ez sem hibátlan vagy megnyugtató, akkor még lehetőség van a szuperóvás­ra, melyet a Legfelsőbb Bíró­ság elnökségi tanácsa bírál el. Ilyen körülmények között a tör­vényesség minden feltétele adott, ennél többet a tv, az újságok sem tudnak tenni azért, hogy az igazságérzet csorbát ne szenvedjen. Valóban. Hiszen saját igazsá­gunkon kívül mást olyan ritkán fogadunk el. A Jogi esetek kapcsán erre sem árt gondol­ni. Lombosi Jenő Családfakutatók a könyvtárakban Címerek a pecsétgyűrűkön Külföldön divat a kutyabőr A csalódták, címerek és ősök kutatása az utóbbi évek­ben ismét divattá lett. A csa­lád eredete után inkább az idősek nyomoznak. Fiatal is felbukkan, ahogy honismerettel, helytörténettel foglalkozva fel­tételezett őseire vonatkozó adatokat vél felismerni. Inkább kisebb, egykori dzsentrik leszár­mazottéiról van szó, akik ma szakmunkások vagy értelmisé­giek. Külföldi hazánkfiainál a kékvér-módi meghatározó, és a rangot, elismerést jelentő bizo­nyítékért hazautaznak: heteket időznek el nagyobb könyvtá­rakban, levéltárakban, vagy nyugdíjas, ráérő embereket Külföldön? — Újságírói munkámban gyakran találkozom panaszo­sokkal, akik nem találták meg igazukat a bíróságon. — Mint a Megyei Bíróság el­nöke nem avatkozhatom be az egyes perekbe. A bíró csak a törvénynek van alávetve, őt még a Megyei Bíróság elnöke sem befolyásolhatja a konkrét ügy eldöntésében. Ez kizárólag az ügyet tárgyaló bíró tudásá­ra, felelősségérzetére, lelkiis­meretére van bízva. Baranyá­ban g járásbíróságokon az ügyek 80 százaléka jogerőre emelkedik. Ez azt jelenti, hogy az emberek többsége már az első fokon elfogadja a bírói döntést. Természetesen magas azok száma is, akik csak má­sutt találnak számukra meg­nyugtató ítéletet. Vannak az­tán, akik egyetlen bírói ítélet­be sem tudnak belenyugodni. — A törvény biztosítja, hogy a kedvezőtlen ítélettel végző­dő fellebbezés után törvényes­ségi' panaszt lehet benyújtani Férj« terveit«pachtet Egyedül a világtengereken Lengyel mérnöknő Ausztrália partjainál Az ember próbája Lassan egy éve hajózik o világtengereken egy magányos vitorláshajó. A yacht lengyel zászló alatt szeli a habokat, s parancsnoka és teljes személy­zete egyszemélyben Krystyno Chojnowska-Liskiewicz, a Gdanski Lenin Hajógyár terve­zőmérnöke. Az út 1976. március végén kezdődött, s a tervek szerint körülbelül 15 hónapig tart majd. A bátor tengerésznő már átszelte az Atlanti-óceánt, keresztülha­ladt a Panama-csatornán, s je­lenleg valahol Ausztrália kör­nyékén vitorlázik. Krystyna asszony immár húsz esztendeje űzi ezt a nehéz, fér­fias sportot, méghozzá nem amatőr szinten — letette a vi- torláshajó-kapitányi vizsgát is. Férje szintén a nagy balti-ten­geri hajógyárban dolgozik és tervezőmérnök. Ö tervezte fele­ségének a Mazureket, a yach- tot, melyen a több mint 30 ezer Krystyna kapitány felvonja a Mazurek vitorláit. (Fotó: Interpress — KS) tengeri mérföldes útra indult Krystyna. A hajó hossza 9,5 mé­ter, szélessége 2,7 méter. A ví- torlafelület 34 négyzetméter, Nem túl nagy tehát a Mazurek, de felszerelése, felépítése meg­felel a modern követelmények­nek, sőt a női hajós fizikai fel­építésének is. A magányos tengeri vitorlá­zás, mint azt egy tapasztalt lengyel hajós mondotta „egy­aránt próbája embernek és ha­jónak". Krystyna asszony eddig derekasan állta a próbát. Re­méljük, a hajósszerencse tovább kíséri, s baj nélkül eléri végcél­ját, a Barbados-szigeteket.- Az ön ismerete szerint kül­földön van hasonló műsor?- Hasonló igen. Ezt a mű­□tietföi A FÜSZÉRT Vállalat targoncavezető szakmunkássá kiképez vállalati költségen, 1 éves munkaviszonyra szóló szerződéssel, nyolc általánost végzett. 18—40 év közötti férfiakat. Jelentkezés: PÉCS, MEGYERI ÚT 59. RAKTÁRBÁZIS FŰSZERT, MUNKAÜGY Túllicitálta a várost 50 ezer helyett 157 300 forint egy képért Mint mostanában már megszokott, most is nagy érdeklődés kísérte a Bi­zományi Áruház Vállalat legutóbbi, 41. számú kép­aukcióját, amelyen 341 festményt és grafikát árve­reztek. Érdekes, hogy a legértékesebbnek tartott id. Markó Károly-kép nem to­lóit gazdára, és a legtöb­bet 7 iái László Erdőrészle­téért adott egy gyűjtő. Ha­zai képaukción egyébként Paál-képért fizettek eddig a legtöbbet, pár évvel ez­előtt 300 ezer forintot. Mint mindig, a pécsi Mo­dern Magyar Képtár is képviseltette magát ezen az árverésen, annál is in­kább, mivel itt került dob­ra Köves Oszkár gyűjtő hagyatéka. Az idős műpár­toló hat évvel ezelőtt sze­melte ki Pécset Ferenczy, Gulácsy, Egry, Kondor, Czó- bel és más értékes képei­nek gazdájául. A vagyon­átruházási szerződés azon­ban nem jött létre. Most ismét kiderült, hogy gyűj­teményt venni „olcsóbb mulatság", mint egy-egy műalkotást. Ezen az auk­ción Pécs még egy utolsó kísérletet tett most már nem a gyűjteménynek, ha­nem legalább legbecse­sebb darabjának, Feren­czy Károly Hazatérő favá­gók című festményének megszerzéséért. Ezúttal azonban végleg hoppon maradt. Nem tudta túllici­tálni azt a magán műgyűj­tőt, aki az 50 ezer forint kikiáltási áron szereplő festményért 130 ezret Ígért, és az adók lefizetése utón 157 300 forintért már ma­gáénak is mondhatta. bíznak meg eredetük tisztázásá­val. Az Országos Széchenyi Könyvtárba sok levél érkezik, például az olaszországi fel­adó Hunyadi származottságát kéri bizonyíttatni, egy USA-béli magyar pedig Horthyval való rokonságra kér igazolást. A magyar történelmi filmek is ka­varnak érzéseket. Megszállták a romantikus történelemkedve­lők a könyvtárakat, mert veze­téknevüket hallották valamelyik filmben. Kíváncsiságuk vég­eredményben nem elítélendő, hiszen harcos, jobbágyősök után kutatva ültek be az olva­sótermekbe. Más az a változat, amikor most élő hires, népsze­rűvé váló emberek nevével egyezik a családnevűk és azért vetik magukat a könyvek, ira­tok közé, hogy új rokonokká válhassanak. Igaz, nem zaklat­ják őket, a felfedezőnek elég, ha látatlanban rokonok lehet­nek. Különlegességnek számít, ha atomtudós kerül így „a csa­ládba", Ezen kívül megjelen­tek azok is, akik az ötvenes évek elején az y-t faragták le nevükről és népi eredetért búj­ták a forrásokat, ma pedig is­mét az y-ra lennének büsz­kék. A családkutatók többsége nem törekszik komoly történelmi ismeretek elsajátítására. Kevés időt vesztegetnek, 2—3 nap alatt dicső családi múltat akar­nak: például lovagolni Rákóczi mellett. Sokan beérik azzal, ha megtalálják a családi cí­mert. Lemásolják, szobájuk fa­lára kinagyíttatják. Az még rit­ka, hogy pecsétgyűrűbe is be- levésetik. Bár az USA-ban és Kanadában élő magyarok kö­zött ez már divat, afféle „dzsentri-hobbynak" nevezik — büszkén. Az említett két állam történelmében nincs középkori fejezet, így érthető a „patinás" nemesség-imádat. Itt megszer­zik a nemesi leveleket, kint pe­dig kiteszik szobájuk falára, de címer is kerül a kapu fölé. Ha­zánkban legfeljebb a víkend- házon látható, ott is eldugott, kevésbé hivalkodó helyen. A nemességkutatási hobby 6—8 éve alakult ki az NSZK- ban, azóta hódító útra indult és Észak-Amerikában virágzott ki. Itthon tapasztaljuk vetüle- teit. Talán jól szórakoznak . .. Csuti János Pécsiek a Stúdió ’76-ort Az idén a Műcsarnok adott otthont a fiatal képzőművészek stúdiója kiállításának — a Stú­dió '76-nak, melyet a fiatalok legjobb munkáiból válogatva, minden évben megrendeznek. Három nagy teremben festmé­nyek, grafikák, szobrok, érmek, tűzzománcok — a legkülönfé­lébb témaváltozatot, felfogást és stílust felmutatva, mintegy keresztmetszetét adva a mai fia­tal képzőművészek törekvésének, amely sok mindenből táplálko­zik és sokfelé ág-bogazik olykor különcködik is, öncélúan meghökkent, vállalja — vagy inkább előszeretettel „használ­ja" — például a szürrealizmust is, mindezekért azonban ma már senkinek sem kell félnie a ki- átkoztatástól. Egyszóval — színes paletta, mint maga az élet. A pécsiek közül Altorjai István és Váli Dezső egy-egy olajképét, Trischler Ferenc domborművét láthatjuk. A Fővárosi Tanács dí­ját kapta a Budapesten élő grafikus, Almásy Aladár, aki a főiskola előtt városunkban élt és készült fel, s mint katona­művésznek kiállítása is volt Pécsett. (— mz —)

Next

/
Thumbnails
Contents