Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)
1976-12-02 / 333. szám
e Dunántúli napló 1976. december 2., csütörtök Baranyai várak: Pécsvárad Fotó: Tám László Aki tgwliaikozott" akespeare-rel 125 évvel ezelőtt született jánosi Engel József 1851. november 16-án született Pécsett jánosi Engel József, akinek az irodalmi tevékenysége eléggé a homályban maradt. Zenetörténeti munkásságáról is alig néhányon tudnak Pécsett. A „Magyar életrajzi lexikon" 1967-es kiadásának I. kötete is „csak” mint nagyiparost és kereskedelmi úttörőt emlegeti, de még az elhalálozási dátumát (1939. november 25.) sem tudjuk meg a lexikonból. Engel József — a komlói szénmezők kiaknázásában úttörő munkát végző jánosi Engel Adolf fia — a kereskedelmi isHárom szőrtarisznya pénz Á magyar bányászat múltjából Nemrég ismét megfordult városunkban Moldova György iró, a „Tisztelet Komlónak!" című mű szerzője. Nyilván Moldova komlói szereplése késztette az egyik szocialista brigádot arra, hogy kérdést intézzen hozzám az előbb említett könyv 20. oldalán olvashatókkal kapcsolatban. Miután a szükséges felvilágosításokat megadtam, a brigád egyik tagja kérésére az elmondottakat leírtam, és a bányászatunk múltja iránt érdeklődők számára megkísérlem közreadni. A terrágium intézménye negyedszázada megszűnt, s napjainkban már nagyon kevesen vannak, akik még ismerik a terrágium szó értelmét. Hogy megérthessük a szó értelmét, visz- sza kell mennünk a múltba és rövid áttekintést kell tennünk bányajogunk fejlődéséről. Mi volt a terrágium? Az 1848/49. évi szabadság- harc elbukása után az osztrák uralkodó körök arra törekedtek, hogy országunkat teljesen beolvasszák az osztrák örökös tartományok közé. Egymás után terjesztették ki országunkra az osztrák törvényeket. Az 1854. évi május 23-án kelt császári nyílt paranccsal — császári pátenssel — nálunk is életbe lépett az osztrák általános bányatörvény, mely egy évszázadig bizonyos változtatásokkal érvényben maradt. Ahogy lassan enyhült a politikai légkör, politikusaink törekvése arra irányult, hogy az alkotmányos életet helyreállítsák és visszatérjenek az 1848- as jogáilapotokhoz. Ezért Magyarország törvényes intézményeinek helyreállítása tárgyában kiadott legfelsőbb rendelkezések egyike elrendelte az országbírói értekezlet összehívását. Ennek az volt a feladata, hogy tegyen javaslatot ideiglenes törvénykezési szabályokra nézve. Az országbírói értekezlet, mely 1861-ben ült össze, s az ország legjobb szakembereiből állott, áttekintette az addig hatályos jogszabályokat, majd javaslatát az akkori legfelső bíróság elé terjesztette. Az országbírói értekezlet egyik döntése bennünket is érdekel, mely a kőszénre vonatkozik: a kőszenet kivette a fenntartott ásványok köréből. Az általános bányatörvény fenntartott ásványoknak nevezte azokat a hasznosítható ásványokat, melyek felkutatása, bányászata nem tartozik a föld- tulajdonos jogához, hanem bányaregálénak, azaz bányaművelési szabadságnak vagy állami monopóliumnak tárgya. Bányaregáié alatt értendő a fejedelmet (királyt) megillető bányászati vonatkozású jogok összessége. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy bizonyos ásványok bányászása a fejedelem rendelkezése alá tartozott. Míg a bányászat általánossá nem lett és csak egészen apró bányaüzemek voltak, az a felfogás érvényesült, hogy a bánya- művelés joga fenntartott királyi jog. Ez azonban nem zárta ki azt, hogy a király ellenszolgáltatás ellenében másokat is bá- nyászkodási joghoz juttasson. Ennek következtében hazánkban némely szabad bányaváros és némely földesúri család jutott bányaművelési joghoz. A törvényhozás az 1523. évi XXXIX. törvénycikkel törvénybe iktatta a bányaművelés szabadságának elvét. Általában a törvényhozás kétféle módon rendezte a bányászatnak a földtulajdonhoz való viszonyát. Az egyik elv az, hogy a földtulajdonos joga kiterjed a tulajdonában lévő ásványvagyon felkutatására és kiaknázására is. A másik felfogás lényege az, hogy az ásványvagyon felkutatása, kiaknázásának joga független a föld- tulajdontól. A modern államok általában az utóbbi jogelvet vallották. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az állam magának tartja fenn a bányaművelés jogával való rendelkezést. De ennél még sokkal többet is jelent: az állam a bányaművelés jogával való rendelkezést bizonyos feltételek mellett mindenki számára hozzáférhetővé teszi, s ha a kérelmező a törvényszabta feltételeket bizonyítja, az állami hatóság az adományozást nem tagadhatja meg. A bányászati monopólium A bányaadományozásokkal a törvényhozás bizonyos megszorításokat alkalmazott, sőt fenntarthatta bizonyos ásványok bányászati jogát az állam számára. Hazánkban állami monopólium tárgya volt a konyhasó, ennek különféle oldatai, továbbá a konyhasót is tartalmazó más sók és ezek oldatai. Az 1911. évi VI. törvénycikk állami monopólium tárgyává tette az ásványolajféléket, a folyékony és gáznemű bitumeneket. Ezek kutatását, kiaknázásának jogát fenntartotta a maga számára. Az 1861. évi országbírói értekezlet tehát a kőszenet kivette a fenntartott ásványok köréből és úgy rendelkezett, hogy az a személy, aki más földjén kőszenet termel, az addig az államkincstárnak fizetett bányavámot ezentúl a földtulajdonosnak bér gyanánt tartozik fizetni, s ezután a bányanató- ság másnak kőszénkutatási, ki- aknázási engedélyt vagy kőszénbányászati jogot a föld- tulajdonos engedélye nélkül nem adhat. Az e címen a föld- birtokosnak fizetett bér a terrágium. A terrágium nagysága Végeredményben tehát a terrágium nagyságára, fizetésmódjára nézve a földtulajdonos és a bányavállalkozó szabadon állapodott meg. Volt olyan eset is, amikor a bányavállalkozó egy összeget fizetett terrágium címén a földtulajdonosnak és ezzel a bányászkodáshoz való jogát megszerezte. Gyakoribb volt azonban az olyan egyezség, mikor a felek évente visz- szatérő, a kitermelt szén meny- nyiségéhez igazodó összegben állapodtak meg. A felek között létrejött megegyezésben gyakran előfordult más szolgáltatások kikötése is, például bizonyos mennyiségű szén természetben való kiszolgáltatása, vagy az, hogy o mecsekfalui gazdákkal kötött megállapodás a pénzjárandóságon kívül többek között a falu közvilágítását is tartalmazta. És a pécsbudafaiak csakugyan kaptak évente három szőrtarisznyát megtöltő pénzt? A pécsbudafaiak a kitermelt szénmennyiség után kaptak terrágiumot. Mint ismeretes, a háborús viszonyok következtében a széntermelés évről évre fokozódott, vele együtt nőtt a kifizetésre kerülő terrágium ösz- szege is. Általában a komlói bányahivatal a terrágiumot negyedévenként fizette ki a községi megbízottaknak. Tekintettel arra, hogy egy alkalommal súlyos tízezrek kerültek kifizetésre, Moldova György alig tévedett akkor, amikor a becsült összeget akkorára tette, hogy annak elszállításához három szőrtarisznya kellett. 1946. évi január 1-ével államosították a hazai szénbányászatot. Ennek következtében megszűnt a terrágium is, ma már csak az öregek meséiből hall róla az ifjabb nemzedék. Kutnyánszky József ny. műszaki tanár Turgenyev levele a Pécsi Naplóban A „szürke cilinderes” merénris kólát Bécsben végezte, s néhány szemesztert az egyetemen is hallgatott. Beutazta Németországot, Franciaországot és Itáliát. A zene iránti rajongása viszi el Richard Wagnerig. 18 éves, amikor 1869-ben megírja a „Das Judentum in der Musik” c. vitairatát Richard Wagner azonos című brosúrájára válaszul. Ettől függetlenül a barátságuk töretlen maradt, mert Engel ifjúi éveitől bámulta és csodálta Wagner művészetét. Nem véletlen, hogy jánosi Engel József egyik fiának, Richárdnak (1882—1944) a nagy német zeneszerző volt a névleges keresztapja. Zenetörténeti tanulmányok Engel évtizedeken át volt munkatársa az európai viszonylatban is vezető szerepet betöltő „Leipziger Musikalisches Wochenblatt” c. lapnak — egy ideig pl. Richard Wagnerrel és Liszt Ferenccel párhuzamosan. Engel 1874-ben Bayreuthban is meglátogatta Wagnert, aki megmutatta neki az épülő Fest- spielhaust, majd a Wagner- villában Cosima Wagner — Liszt Ferenc leánya — is fogadta őt. Az esti beszélgetés során Erkel Ferenc mellett a híres pécsi karmester, Hölzl Ferenc neve is szóba került. Engel 6 évvel halála előtt közel 300 oldalas zenetörténeti tanulmányt ad ki („Das Anti- semitentum in der Musik”, Amalthea Verlag, Zürich—Leipzig—Wien, 1933.) J. E. de Sinoja álnéven, német nyelven. Engel zenekritikai, zenetörténeti és irodalmi munkássága homályban maradása egyik oka az lehetett, hogy még a szülővárosában is kevesen tudták, ki is rejtőzik a „J. E. de Sinoja" álnév mögött. Engel szépirodalmi munkásságát 4 német nyelvű drámai alkotás fémjelzi: „A marranu- sok” („Die Marranen”, 1900), „A gyóntatószékben” („lm Beichtstuhl”, 1902), „A kaba- lista" („Der Kabbalist”, 1909) és a „Római kalmár” („Der Kaufmann von Rom oder Shy- locks Urgestalt", 1923). Engel József az 1870-es években az orosz irodalom iránt is érdeklődött. 1873-ban — karis- badi tartózkodása idején — az orosz irodalom egyik reprezentánsával, Iván Szergejevics Tur- genyevvel is találkozott, akit a véletlen (az 1873-as bécsi világkiállításkor történt lábficama) juttatott Karlsbadba. Engel épp ebben az időben olvasgatta az „Apák és fiúk" c. Tur- genyev-regényt, s a regényben tárgyalt problémák bátorították fel Engelt arra,, hogy találkozót kérjen a nagy orosz írótól. A találkozó létre is jött 1873. július 23-án, amit egy Engelhez írt Turgenyev-levélszöveg is megőrzött az útókornak. A levélszöveget Engel csak 1926. június 26-án engedte át közlésre a „Pécsi Napló”-nak. Engel József történelmi drámái alapos kutató munkára épülnek, nem a fantázia üres szüleményei. Ott lüktet bennük a XIX. század végének és a XX. század elejének ezernyi megoldatlan problémája. Nem véletlen, hogy Engelt a századfordulón már Baranya egyik legtekintélyesebb személyiségei között emlegetik. Olyan emberek között, akiket az anyagi sikerek nem elégítenek ki, s a művészi élet területén próbálják kamatoztatni magasfokú szellemi és politikai felkészültségükét. Engel igazi szerelme élete végéig az irodalom és a zene maradt. Tehetsége és anyagi függetlensége lehetővé tette a számára, hogy az európai történelem és művészeti élet legsúlyosabb kérdésein is eltöprengjen alkotó módon, amit a művei olvasásakor lépten-nyo- mon kitapinthatunk. Utolsó szépirodalmi művében, a „Római kalmár”-ban Shakes- peare-rel „vitatkozott”. A „Római kalmár” nem más, mint ellenmű Shakespeare ,,A velencei kalmár”-jával szemben; annak történeti hűség szempontjából való „korrekciója". A közel 70 oldalas előszó, amit maga jánosi Engel írt, Shakes- peare-tanulmánynak is jó, annak ellenére, hogy a hazai Shakespeare-irodalom említést sem tesz róla. Jánosi Engel „Római kal- már”-ja mai szemmel nézve is egy sor demokratikus eszmét fogalmaz meg. Egy 70 éves, Európát nyitott szemmel megjárt ember letisztult gondolatai, ítéletei és érzései áradnak ebből a műből olyan súlyos eti- kai-filozóíiai fogalmak irodalmi síkú boncolgatása közben, mint pl. az emberi igazság, a népek közötti egyenlőség, a faji diszkrimináció és a vallás. Nem véletlen, hogy ez a mű Is Németországban jelent meg J. E. de Sinoja álnéven. Könyv a sajtó becsületéről Jánosi Engel József (1851 — 1939) bátor szókimondása, a művészet iránti példamutató rajongása, a közért vállalt felelősségtudata, töretlen szorgalma,, szerteágazó tudása és érdeklődése feltétlenül megérdemli, hogy nevét megőrizzük a feledésbe menéstől legalább a szülővárosában, ahová mindig szívesen tért vissza. A „szürke cilinderes” öregúr mecénás hírében is állt, mert az ő segítségével került kiadásra egy költő-újságíró, a pécsi Honthy István „Két veréb dalai” (Pécs, 1903.) c. verseskötete, amit a szerző jánosi Engelnek ajánlott. S ami a sajtót illeti: 1904-ben „Die Ehre der Zeitung" („A sajtó becsülete”) címen könyvet írt a magasabb sajtómorál és a hírlapi igazmondás követelése szellemében, amit halálakor a „Dunóntúr'-ban megjelent nekrológ (1939. nov. 28.) is kiemelt. Dr. Hajzer Lajos Olvastuk, hallottuk Baranyáról Gyárunk 75 évig volt fémipari üzem: vasláncokat, csilléket, vasúti váltókat gyártottunk. Ez év közepén tértünk át az elektroncsövek, katódcsövek, HIM félvezetők olapleme- zének gyártására, de év végéig még ai „régiből” is termelni kell a' megrendelt mennyiséget, ahogyan a betanulás, betanítás folyik, újabb és újabb üzemrészeket alakítunk át az új termékeknek megfelelően. így nyilatkozott az Ország Világ munkatársának Jávori István, az Egyesült Izzó pécsi elektronikai gyárának igazgatója. A fejlődésben a gyár dolgozói is nagy felelősséget vállaltak. Füge Tiborné például úgy kezdte a régi néven mondott vállalatnál, mint lánc- hegeSztő. Fél év kellett, amíg megszokta a precízebb munkát és ma már ő tanítja be a fiatalokat 24 művelet apró-cseprő fogásaira. A gyárban 1980- bain ezer fiatal dolgozik majd, de máris 90 százalékát vállalták az Egyesült Izzó katódcsőtermelésének. Az új munkákhoz sok fiatal kell. A Népszabadság november 9-i számában olvasható, hogy a Beremen- dr Cementmű kollektíváját az idei terv szerinti egymillió tonnán felül 35 000 tonnával többet termel a hazai igények kielégítésére. Azt is vállalták tovább, hogy a harmadik negyedévben gyártott mennyiségből a tervezettnél 200 000 tonnával több cementet készítenek el exportminőségben külföldre. Vállalásukat október végén teljesítették. Tizenhét hónap alatt 200 lakást éjj/teüek fel az Új mecseíw^HLa^^^^n az Ércbánfaí kásépítő Szövetke' rétében, Már 1971 -óTa szervezik ezt a lakásépítési akciót. Azóta Szentlőrincen is átadtak 100 lakást, építettek Bükkösdön és Bakonyán is, Lehetett volna több, de nagy gond a kivitelező felkutatása. Az Ércbányászati Vállalat a részesedési alap terhére elkészítette a kivitelezési terveket, nagy akarattal telekhez is jutott, aztán negyven-ötvenezer forint kölcsönt adott a dolgozóknak, amit huszonöt év alatt kell letörleszteni. Az OTP hétmillió forint feletti hitelt folyósított csökkentett kamattal, mivel o lakásokat elsősorban fizikai dolgozók kapták, így egy család a beköltözéskor hozzávetőleg húsz-huszonötezer forintot fizetett az új lakásért. Többen is lakhattak volna új lakásban, ha lett volna kivitelező. így írja a Képes Újság november 13-i számában Horváth Mária, Lipóczki József V« Baranya legnagyobb bevásárlóközpontja NYITVA: Élelmiszer: naponta 7—19 óráig Ruházat: hétfőtől péntekig 8.30—19.00 áráig Iparcikk: szombaton 8.30—15.00 óráig ÚJ ÁRUHÁZ — ÚJ VÁLASZTÉK!
