Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)

1976-12-15 / 346. szám

6 Dunántúli napló 1976. december 15., szerda Jubilál a Doktor Sándor Művelődési Központ Szakmaismertetők, tájékoztatók, nyitott rendezvények Jól szolgálják a szocialista kultúra terjesztését Hagyományőrző és korszerű rr | rr j r • művelődési tevékenység A Doktor Sándor Művelő­dési Központ ez évben ün­nepli 25 éves jubileumát. 1951 augusztusában a városi tanács átvette az addig Mun­kás Kultúrházként működő épületet, s megkezdődött a művelődési ház élete, a ma­ga sajátos korszakaival. * Egy írógép ütemes kopogá­sa hallatszik a szobából. Dél­után 6 óra. A „kopogó csend" mindenesetre sejtet valamit. Ma nincs próba a Bóbita együttesnél. Ma, ahogy teg­nap, holnap, és szinte minden nap, előadásokat tartanak, üzemekben, óvodákban, isko­lákban, nevelőotthonokban vár­ják a gyerekek a télapó-mű­sort. Százhetven előadást tar­tottak ebben az évben, ennek 70 százaléka tájelőadás volt. így érthető, hogy a Bóbita kö­rül törzsközönség alakult ki. Az együttes Kós Lajos művésze­ti vezetésével az elmúlt tíz évben több mint ötven bemu­tatót tartott, illetve felújítást ál­lított színpadra. Biológia szakkör, színjátszó együttes és népitánccsoport — így kezdődött a művelődési ott­hon tevékenysége. Kezdetben a sokoldalú és színes ismeretter­jesztés kialakítása, az élénk szakköri tevékenység meghono­sítása volt a feladat. Az isme­retterjesztő munka két irány­ban indult meg. Egyrészt elő­adások formájában, másrészt különféle szakkörök rendszeres tevékenységében. Ekkor alakult meg a rádiós, akvarista, irodal­mi, képzőművész és játékkészí­tő szakkör, valamint az azóta is rendszeresen meghirdetett, nagy népszerűségnek örvendő szabás-varrás tanfolyamok so­ra. 1955-ben a város legjobb amatőr táncosait tömörítő, dús művészeti programmal indult a Mecsek Táncegyüttes. — Kettő, három és belépsz!... Négy lépő, három szökkenő, már fordulsz! így jó, és to­vább . . . A tizenéves fiúk és lányok még kicsit ügyetlenkedve bot­ladoznak, de néha már az iga­zi lépésekre „ráérezve” gya­korolják a széki verbunk alap­lépéseit. A Mecsek Táncegyüt­tes utánpótlás-gárdája egy éve gyakorol már együtt. Huszonné­gyen vannak, többségük lány. — A fiúk manapság szíve­sebben járnak diszkóba. Pe­dig itt nagyon szép táncokat tanulunk — mondja Becker Nóra, a Köztársaság téri álta­lános iskola nyolcadikos tanu­lója. Karácsonyi Ilona harma­dikos a Dobó István utcai Gimnáziumban: — Én nemcsak magáért a táncolásért szeretek idejárni, hanem azért is, mert vezetőnk, Bodai József egy-egy táncmo­tívum tanítása kapcsán megis­mertet bennünket az adott táj­egység jellegzetes énekével, ze­néjével és népviseletével is. A „nagyok" próbája pár órá­val később a Liszt terem próba­termében folyik. A hatvanas évek elején a szabadegyetem jellegű elő­adássorozatok és akadémiák, Pályaválasztási csúcsidény A tanácsadó készségesen segít Vetélkedő a Doktor Sándor Művelődési Központban Fő a feje ilyenkor szülőnek, pedagógusnak... Mit válasz- szanak a szakmák, foglalkozá­sok százaiból, merre irányítsák a gyermeket, aki netán még nem érett a döntésre, a reális önértékelésre. Vágyai, elképze­lései talán vannak, de ez nem mindig elég . . A tudatos pályaválasztást, pályairányítást intenzíven segí­tő Baranya megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet elé­nemcsak egy-egy évadra te- kintően, hanem évről évre egy­másra épülő tematikával az ismeretterjesztésben nagy sze­repet játszottak. A művészeti is- meretterjseztést a „Felolvasó színház”, majd 1964-től az irodalmi színpad munkája fém­jelzi. A Mecseki Fotóklub te­vékenységének első eredményei is ezidőtájt szereznek hírnevet a városnak és a művelődési háznak. A hatvanas évek ele­jén alakult a technikai klub és a képzőművészeti szakkör is. Két kis srác igazít útba a TIT alagsori folyosóján. Gitár órákra járnak, szintén „a Dok­tor Sándor” szervezésében, de gyakran átnéznek a szomszéd terembe is. Most éppen egy műszerfalat barkácsolnak —ka­pom a felvilágosítást tőlük. — A technikai klub 1965-ben alakult. A tv-szerelő és rádiós kör az elméleti és gyakorlati szakképzésen kívül előadásai­val műszaki és technikai isme­retterjesztést is megvalósított — mondja Nikolai László, a klub vezetője. Az összeszokott mozdulatok több éves együttmunkálkodást sejtetnek. — Negyvenen vagyunk, s szinte 'valamennyiünk törzsgár­da tag, alapító tag, velem együtt — feleli Nikolai László. A legkülönbözőbb foglalkozá­sú embereket, a műszaki ér­deklődésen és a barkácsolási szenvedélyen túl, még az egy­máshoz fűződő sokéves bará­ti kapcsolat is vonzza a klub­ba. „Hivatalosan" hetente két­szer találkozunk. Valójában sokkal többször. Együtt kirán­dulunk a Mecsekre, országjárá­sokat szervezünk és szinte a klubon belül is megalakíthat­nánk már a színházbarátok, múzeumlátogatók körét.. . A technikai klub hozta létre az elmúlt évben az ország el­ső rádiómúzeumát a magyar rádiózás 50. évfordulójának tiszteletére. A múzeumnak ma már országos híre van. A művelődési mozgalom húsz­éves évfordulóját már a felújí­tott művelődési házban ünne­pelhették meg 1969-ben, mond­ta Baló István igazgató. Ekkor kapták meg a művelődési köz­pont „besorolás"-t. A huszonöt év alatt a mű­velődési központ azt végezte, ami sajátos feladata. A helyi körülményeket, a tudomány és a művészet eredményeit szám- bavéve lehetőséget adott a sokoldalú, aktív művelődésre. Hagyományőrző és korszerű művelődési tevékenységet igye­keztek megvalósítani; a mai élet által követelt ismereteket közvetíteni a mai kornak meg­felelő eszközökkel és formák­kal. így törekedtek elősegíteni a szocialista kultúra terjedését, a szocialista életmód fejlődé­sét. Varga Ágnes Látogatóban a pécsváradi mézes- kalácsosnál Múltat ápoló, kihaló mesterség Az idei leányvásár alkalmá­ból Makó város muzeológusá­val ellátogattunk a pécsváradi mézesbáboshoz is, akit addig csak hírből hallottunk, ismertünk. Hatalmas, fordított elejű, szá­razkapu bejáratos házhoz irá­nyítottak bennünket, mondván, hogy talán a kapualjban még­is kirakodott a néni. Könnyen odataláltunk. A nagy házon apró táblácska hirdeti, hogy itt lakik és működik özv. Schmidt Lajosné mézeskalácsos mester, aki tulajdonképpen maga is mézeskalácskészítő dinasztia sarja. Tisztelettudóan bemutat­koztunk —, magam alföldi vő­félyruhában feszítettem, mert hogy a tápai népi együttesben épp ilyen pozícióm van — s arra kértük a nénit, hogy egy kicsit beszélgethessünk. Nem rakodott ki, volt számunkra ér­kezése egy kevés. A hátsó épü­letben lévő műhelybe mentünk utána, ahol a mesterasszony és nagylány unokája „tárlatot ve­zettek" részünkre. Nagy csoma­gokban várta a jobb időt a sok mézeskalácsszív, a baba, a csizma, a kard és a virágko­sár mellett az olvasó, meg min­den, amit erre a jeles alkalom­ra a család készített. A műhely most éppen ezektől a dobozok­tól nem látható rendesen. Nem nagy, de mindennek határozott helye van, épp úgy, mint más kismesterségbeli műhelyben. Kinn szünet nélkül hullt az eső, teljesen beszürkült az ég. A néni is ki-ki pislantott, aztán föltűnően nagy szakértelemmel mutatta be nekünk a már szú­rágta kalácssütő fákat, a viasz­ból való szakrális eméktárgy- készítő „afférokat” és más esz­közöket, amelyek csak német névre hajlandók hallgatni. Olyan színes és — elmondha­tom — magas színvonalú elő­adást kaptunk, hogy ha gyerek lehetnék, bizisten kacérkodnék a mézeskalácsos szakmával. Befejezés előtt áll a peda­gógusok továbbképzése kor­szerűsített rendszerének kidol­gozása az Oktatási Miniszté­riumban. A korszerűsített rendszer a meglévő alapokra épít, azokat fejleszti tovább. A jövőben jobban érvényesül a központi irányítás és ellenőrzés, egyértel­műbbé válnak a továbbképző intézmények feladatai. A ké­szülő új jogszabály hangsú­lyozza, hogy az ideológiai-po­Érdekes bútordarabja a mű­helynek az ágyasztal, amelynek alsó részében az inasok hál­tak, rajta nappal dolgoztak. Most újabb, már nem díszesen faragott ütőfák, „tepszik”, fa­kések, egy nagy papírdobozban papírhuszárok, angyalkák, szí­nes papírszeletek vannak rajta. Nagy a zsúfoltság, de minden tiszta. A másik asztalon a cso­magok, azokból a földre is ju­tott most elég. Az ablak mel­letti asztalon szelték, nyújtot­ták a gyúrótálból kivett színes tésztát, amit ugyanott vertek az ütőfába, abból meg a tepszibe rakták. Az enyhén pirosra sü­tött alakokat aztán az előbbi asztalra rakták sorba, azon kapta csodálatos díszítését. A díszítés most már a cukrászok gyakorlatához hasonlít, csak itt a szívbe tükör, a babának an­gyal vagy babafej, a huszár­nak meg huszárfej jut. Azt mondja a mesterasszony, hogy valaki arra figyelmeztette, hogy ne rakjon ilyen huszár­fejeket föl, mert az az Oszt­rák—Magyar Monarchiára em­lékeztet ... Én azt hiszem fö­lösleges féltése ez ennek a szakmának. Hagyjuk ezt a mes­terasszonyra, akinél jobban ke­rek ez vidéken aligha tudja más, hogy ebben a szakmában mit szabad tenni és mit kelle­ne. Inkább annak örüljünk, hogy nagyapja, majd apja és a férje után nem adta fel a műhelyt, hanem kitart ebben a kihaló kismesterségben, ame­lyiknek a híressége eljutott kül­földre is, honunkban meg mi- hozzánk, a Szeged melletti Tá­péra. Gondoljuk csak meg: az 1977—78-as esztendőre az or­szágban nyolcszáz mester nem kapott tanoncot. Közöttük van a mézesbábos szakma is... Az egykori bábosok gyertya­öntéssel is foglalkoztak. Annak „műszereit” már a kocsiszín­ben mutatta meg a 77 éves mesterasszony, már rég nem dolgozik velük. Azokat és va­lamennyi gyertyás és bábos­eszközt nem rég vette leltárba a pécsi múzeum. Állagmeg­óvásukra még nem kerítettek sort. Pedig nagyon sürgető lenne. A sok szép mézeskalács min­ket is vásárlásra csábított. Szerencsés lettem, mert az utolsó darab gombolyított gyer­tyák birtokomba kerülhettek. Finom, még díszítetlen kalácsot is ehettünk, aminek a bolti bi­zony a nyomába se léphet. Szeretteink részére tükrös szí­vet, gyerekeinknek babát kap­tunk ajándékba — még nem az utolsó, de a legtovább dol­gozó pécsváradi mézeskalács­készítő mesterasszonytól. Lele József be siet ezeknek a gondoknak. Mindennapos tevékenységükről gyakorta hangot adunk lapunk­ban, ettől azonban némikép­pen eltér a csúcsidény. Az ezen időszakra tervezett rendezvé­nyekről kértünk tájékoztatást Boda Miklóstól, a tanácsadó főelőadójától. — Az általános és középisko­lákban már a végzős osztályo­kat megelőző évfolyamokon megkezdődik a felkészítés a konkrét döntési időszakra. A PTI rendszeresen segíti ezt a munkát, így számára lényegé­ben nem ismeretes a „holt idő". — A december elején kezdő­dött csúcsidőszak márciusig tart. Az általános iskolák már­cius 20-ig továbbítják a jelent­kezési lapokat a középfokú is­kolákba, a felsőoktatási intéz­ményekbe való felvételi kérel­meket, jelentkezési lapokat feb­ruár középéig fogadják el a középiskolák, a felsőoktatási intézményeknek ezeket március 30-ig keil megküldeni. — Ennek az időszaknak a fő feladatai rendezvénytípusok szerint oszlanak meg. A Doktor Sándor Művelődési Központ­ban, a József Attila Művelődési Házban, az Ifjúsági Házban és a szakmunkásképző intézetek­ben szak ma ismertetőket tar­tunk végzős általános iskolá­sok számára. Ismertetjük a nép- gazdasági szempontból kiemel­ten fontos, például az eszter­gályos, marós, ács-állványozó, vasbetonszerelő szakmákat — a szakmunkásképző intézetek és a képzésben különösen érde­kelt vállalatok közreműködésé­vel. — A pályaválasztó tanulók, szüleik, pályaválasztási felelős tanárok, osztályfőnökök részvé­telével megyeszerte általános tájékoztatókat tartanak a PTI munkatársai. Ilyen rendezvé­nyekre kerül sor Mohácson, Komlón, Siklóson, Sásdon és Szigetváron a december köze­pére eső napokon. (Hírrovatunk rendszeresen tájékoztat ezek időpontjáról.) Végezetül Boda Miklós el­mondta, hogy december elején érdekes és tanulságos rendez­vény színhelye volt a Doktor Sándor Művelődési Központ, ahol végzős középiskolások kérdéseire válaszoltak a helyi felsőoktatási intézmények ve­zetői, — Az ilyen és ezekhez ha­sonló rendezvényeken kívül igen sok „műsoron kívüli” meg­hívást is kapnak az intézet munkatársai — szülői értekez­letekre, pályaválasztási tárgyú előadások megtartására. Nem említettük, de sok se­gítséget nyújtanak egyéni ta­nácsadások formájában is az arra rászorulóknak — és ebben továbbra is szívesen állnak az érdeklődők rendelkezésére. — b. k. — Elkészült a pedagógus-továbbképzés új rendszere litikai, a szakmai, a pedagó­giai és a pszichológiai képzés komplex egységet alkot. Továbbra is jelentős szerep hárul a megyei továbbképzési intézetekre. Az úgynevezett gya­korlati-módszertani szemináriu­mokat a korábbinál magasabb színvonalon, egységes temati­kák alapján a jövőben is meg­hirdetik. Ezt a formát az új jogszabály a nevelőknek a pe­dagógiai gyakorlat első tíz évé­ben ajánlja. A FŰSZERT Vállalat targoncavezető szakmunkássá kiképez vállalati költségen, 1 éves munkaviszonyra szóló szerződéssel, nyolc általánost végzett. 18—40 év közötti férfiakat. Jelentkezés: PÉCS, MEGYERI ÚT 59. RAKTÁRBÁZIS FŰSZERT, MUNKAÜGY Az eszközök múzeumi leltárba*

Next

/
Thumbnails
Contents