Dunántúli Napló, 1976. december (33. évfolyam, 332-361. szám)

1976-12-13 / 344. szám

Kaposvárott, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál megkezdték a laminált faforgács* lemezből készülő fürdőszobák sorozatgyártását. A víz- és villanyvezetékkel ellátott, tükörrel felszerelt fürdőszobák az Építőipari Minőségvizsgáló Intézetnél jelesre vizsgáztak, azonos értékűek a betonból készültekkel.

Fényszedes Szekszärdon

Folytatják a száz évesnél régibb, de az utóbbi évtizedben korszerűen felújított és átépített, a berendezett szekszárdi nyomda teljes gépesítését. így kiiktatják a kisformátumú naptárak jelenleg még nehéz fizikai munkát igénylő összehordását és a táblákba való ragasztását. A nyomdatechnika vívmányának számító automata gépből még egyet vásárolnak. A hires nyomdában jövőre megkezdik a fényszedési technika előkészítését is, a jelenlegi ólomszedés későbbi felváltására. Egyelőre csak egy kisebb teljesítményű kézi fényszedőgépet vesznek, hogy a nyomda szakemberei azon gyakorolják és megismerjék a jövő technológiáját.

B. L.

A Project tervjavaslata a termálkincs hasznosítására

Harkány jó esélyei

■ MELEGVÍZBŐL DOLLÁR

■ DÖNTÉS MÉG NINCS

Közhely már, ha Magyarországon valahol leszúrunk egy hosszú botot, visszahúzzuk, melegvíz buggyan ki a helyén. A talpunk alatt lévő meleg tengert eddig távolról sem használtuk ki, holott kiaknázása — a1 magyar medence kedvező földrajzi adottságánál fogva — olcsóbb, mint a legtöbb külföldi országban, rá dollárokkal fizető idegenforgalmat, mi több, a természetes gyógymódok jelentőségének növekedésével — gyógyidegenÚjabb kedvezmény a háztáji tenyésztőknek

9 A szarvasmarha tejeljen és ne adózzék

Ha új adórendeletet emlegetnek, a gazdák idegesek lesznek. Ritkán jön jobb. A nemrég napvilágot látott és január elsejével érvénybe lépő rendeletnek azonban igazán kalapot kell emelni. A háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadóját szabályozó rendelet, a háztáji gazdálkodás társadalmi hasznosságát és fellendítésének ügyét középpontba helyezve — egységes (mert egyként vonatkozik az egyéni gazdálkodókra is) és egyszerű, kedvet és érdekeltséget teremtő, a hosszabb távra szóló tervezést is lehetővé tévő, beruházásokra ösztönző, tehát kedvező intézkedés. Mi benne az új? Ezt vettük számba dr. Dobribán Jakabbal, a megyei tanács pénzügyi osztálya csoportvezetőjével.

A háztáji és kisegítő gazdaságok egyetlen és egységes jövedelemadózásáról van tehát szó. Ezeknek a gazdaságoknak az adója az új szabályozás szerint három részből áll: adót köteles fizetni, aki bármilyen címen földterületet művel, akinek az ebből és az állattartásból származó évi árbevétele meghaladja a 150 ezer forintot (korábban a tiszta jövedelem volt az adó alapja), s végül, aki kétévesnél idősebb ló vagy öszvér tulajdonosa, haszonélvezője.

A földhasználatért természetesen adózni kell. Itt az az új, hogy 6000 négyzetméterig (valamivel több mint 1 kataszt- rális holdig) a külterületi és a zártkerti földért azonos adótételek alapján kell fizetni, továbbá, hogy a belterületen fekvő mezőgazdaságilag művelhető földterületek használói egységesen a kert művelési ág alapján adóznak. Üjabb kedvezmények lépnek életbe: ideiglenesen, 5 évig mentes az adófizetés alól, aki tanácsi kezelésben lévő, nem művelt állami földet vesz bérbe. Ugyanilyen mentességet élvez, aki meghatározott zöldségféléket és burgonyát termeszt, s erre vállalattal vagy szövetkezettel termékértékesítési szerződést köt. Intézzük el itt a lótartókat is, az ő adótételük azonos a korábbival, új kedvezmény viszont, hogy a nagyközségben, községben és a tanyán lakó adózó az egy ló után fizetendő adó 50 százalékát fizeti, ha legalább 6000 négyzetméternyi földterületet használ és bérfu- varozóst nem végez rendszeresen.

Tegyük hozzá a fentiekhez, mindez eddig is tiszta sor volt. Ami zavart keltett, hogy a háztáji és a kisegítő gazdaságok termeléséből származó jövedelmeket — a kiugróan magas jövedelmeket — eddig két címen is adóztatták, mindez meglehetősen nehézkes és körülményes volt, kísértett a szubjektivizmus, felesleges „összetűzésekre” adott okot a községi adóügyisek és a gazdák között, nemegyszer kedvét szegve a gazdáknak.

Ugyanis a tiszta jövedelem után kellett adózni, ennek kiszámítása pedig távolról sem olyan egyszerű, mint gondolnánk, a parasztember hovatovább arra kényszerült, hogy könyvelést vezessen, vagy inkább könyvelőt és ügyvédet fogadjon. Mert mennyi is az a tiszta haszon? Ennek megállapításához a gazdának igazolnia kellett minden költségét, hogy mennyiért vette a borjút, mit fizetett ki az állatorvosnak, mennyit a boltosnak a tápért, s ha ekörül vita támadt, miután egységes nézőpontokat igazán nem várhatunk el, talpalhatott és folyamodhatott szakvéleményért öz állattenyésztési felügyelőséghez. Idő- és energiaveszteség, idegesség.

Ezután az éves árbevétel alapján kell adózni. Éspedig annak, akinek az éves árbevétele meghaladja a 150 ezer forintot. .Százötvenezer forint felett 200 000 forintig az adó 1 százalék, tehát 200 000 forint esetében évi 2000 forint. Semmiség. Elmarad a könyvelés, csak össze kell adni a bevételeket, s mindenki tisztán látja, mennyi is az éves árbevétel. Teljesen új: a szarvasmarha és a tej értékesítéséből származó bevételek után egyáltalán nem kell adózni, nem számít bele semmibe, ebből akár egymillió forintos árbevételt is beseperhet a szorgalmas állattartó. Külön kedvezményt jelent és csökkenti az adóalapot, ha a családtagok is közreműködnek, vagy ha a gazda nagyobb értékű gépet ruház be.

Az új rendelet eredményeként jövőre alighanem csak kevesen lesznek, akiknek kiugróan magas jövedelmük miatt is adózniuk kell. Mindemellett a rendelet természetesen megszorításokat is tartalmaz. Megengedi például az idegen munkaerő foglalkoztatását, de azt felemelt mértékben adóztatja. A földhasználat, a lótartás (feltéve, ha valamilyen változás állt be, mert ha nem, akkor nem szükséges) és az évi 150 000 forintot meghaladó áruértékesítés után a gazdáknak adóbevallást kell adniuk, mégpedig az eddigieknél (március 15-e) korábban, minden év március 1-ig. Aki a bejelentéssel késlekedik, vagy elmulasztja, másfélszer-kétszer any- nyi adót fizet.

Miklósvári Zoltán

.V,«»MfcV.V.V.m'^V.V.V.V.*.V.V.'.V.V.'J*l*V,W^'»/.*l*'.V.V.V,V.V.V.M|. *,'•*. V.V.M.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V

U'::tvic:9tv(intoccaü'

Ki küld kóstolót a városi embernek?

Az alulőliás ötletből nem lett semmi

Jó havas téli napok, csikorgó hideg, kristálytiszta levegő. . . disznóölés, perzselés, hurka-kolbász töltés, esti disznótor, jókedvű vendégsereg. Nos, ez így szépen hangzik s aki részt vett valaha is egy ilyen szertartáson, annak varázsát aligha felejti el. De hát manapság sem hó, sem csikorgó hideg és a disznóvágások is csak többnyire falvakban zajlanak le, de ott sem minden háznál, városon már szinte kuriózum-számba megy, az új városrészek lakói pedig egyszerűen önmagukat zárták ki az ilyen hagyományos és fölöttébb hasznos „népszokásból". Az éléskamrák összezsugorodtak falba épített szekrényekké, ahol tíz deka parizert sem tarthat el az ember, nem hogy sonkát, hurkát, meg egyebeket.

A Mecsek-vidéki Vendéglátó Vállalat kővágószöllősi konyháján naponta átlag 400 kilogramm hurkát és 50 kilogramm kolbászt töltenek. Mindkét termékük rendkívül ízletes, ezt bizonyítja az is, hogy a vállalat üzemi büféiben és a pécsi finom falatok boltjában minden egyes szállítmány néhány órán belül elfogy. A töltelék recep- túrája tiz év óta semmit nem ■változott, a minőség azonos. Az étterem vezetője, Bozsáno- vics Pál —, aki valamikor a híres pécsi hentesmesternél, Brunner Jenőnél tanulta a szakmát — elmondja, hogy a Szegedi Szalámigyártól kapják rendszeresen a fejhúst, ez a hurka egyik alapanyaga, aztán a rizs, vér és fűszerek.

— Mitől ilyen közkedvelt az önök terméke?

— Az alapanyag és a fűszerek arányán múlik, de ezt nem akarom elárulni. Ez persze nem jelenti azt, hogy más nem tud ízletes töltelékárut előállítani. A

Kamrában a jó kolbász. Bár lenne belőle vagy harminc kilométer.

Dr. Lajos László felvétele

piacokon, vagy vásári napokon árusító kisiparosok között is többet ismerek, akik sajátságos ízlésük szerint készített nagyon jó hurkával lepik meg a közönséget. Vagy hogy mást se mondjak a Pécsi Húsipari Vállalat egy évvel ezelőtt a Fegyveres Erők Klubjának éttermében tartott árubemutatót. Szerintem kitűnően vizsgáztak.

— A minőség mégis válto— Lehet. De azt hiszem, ott a baj, hogy a szigorú szabvány nagyon megköti a kezünket. Nem akarom a vegyészeket megsérteni, de amikor a szabványt föállították, akkor valahogy nem vették figyelembe a hentesek szakmai tapasztalatát és a fogyasztók ízlését. A szabványtól eltérni pedig nem szabad.

— Úgy tudom, ön kísérletezett alufóliás hurkával, kolbász- szál.

— Igen. Az volt az elképzelésünk, hogy rekeszes alufóliatálba helyezünk el hurkát, kolbászt, légtelenítsük, aztán az ismert hűtőláncon át a fogyasztóhoz juttassuk. A háziasszonyok dolgát nagyon megköny- nyítettük volna, hiszen burgonya körítéssel, esetleg egy szelet hússal tíz-tizenöt perc alatt disznótoros vacsorát tálalhattak volna a családnak. Ezzel megoldottuk volna a városi lakosság kissé nosztalgikus igényét a disznótoros ízek iránt. Sajnos, az ötletből nem lett semmi, s csupán azért, mert

nyers kolbászt nem szabad árusítani. Legalábbis Pécsett. Mert Szegeden, vagy például Debrecenben ott van a húsboltok pultjain a nyers kolbász. Semmivel sem romlandóbb, mint maga a kiaggatott tőkehús, sőt, a só és fűszerek az eltarthatóság idejét meg is nyújtják. De különben is, aki nyers kolbászt vesz, nyilván nem napok múlva fogyasztja el, mint ahogy a nyers tőkehúst sem.

Kár, hogy Bozsánovics Pálnak és munkatársainak ötlete nem realizálódhatott. És most már tovább fűzzük a gondolatot: turisták a megmondhatói, hogy hogyan lehet olcsón és gyorsan étkezni akár Kelet-Berlin, akár Párizs, vagy London utcáin? Csúcsidőben mozgó árusok kínálják a forró virslit, kolbászt, csirkeszendvicset, halasszendvicset és a jóég tudja még mit nem? Nálunk ugyan néhány húsboltban van forró debreceni (de drága!), grillcsirke (szintén drága!), de ezzel ki is merült a választék. Olcsó hurka nincs, a műanyagba töltött virsliről pedig jobb ha hallgatunk ... A havi vásárok pecsenyés sátrai előtt porban, piszokban tolong a nép, bokáig jár a mustáros-zsíros hulladékpapíron, mert nincs az az állami, ipari, vagy kereskedelmi szerv, amely kulturált körülményeket teremtene, akár csak a hurkaevéshez is.

— R —

forgalmat alapozhatunk; az; elhájasodás veszélyének kitett és a szív-, ér- és mozgásszervi megbetegedésektől gyötört Európa Mekkája lehetünk.

Termálkicsünk kiaknázására persze már eddig is történtek lépések. Nem vitás azonban, nagyobb körültekintéssel és szervezettséggel szabad csak fejlesztenünk, éppen ezért nagy jelentőségű az a kutatás, amely az ENSZ-szel kötött kormányszerződés alapján folyt e témában, s melyben pécsi szakemberek, az egyetem közgazdaságtudományi karának oktatói is részt vettek. Most elkészült a Regionális Fejlesztési Tervezési Project Iroda fejlesztési tervjavaslata. Ennek ismertetéséről egyelőre ugyan lebeszéltek bennünket, hiszen még sok fórumot kell megjárnia, mire a tényleges fejlesztésekről érdemben döntenek, ennek ellenére, miután már menetközben is nyomon kísértük a1 kutatómunkát — éppen a pécsiek ténykedésén keresztül —, dr. Gaól Károly Figyelőben megjelent cikkéből idézünk néhány, a dél-dunántúli körzetet érintő fejlesztési javaslatot

Vannak nemzetközi, országos és helyi jelentőségű fürdőhelyeink. Azok között a gyógyfürdők között (Budapest mellett Hévíz, Hajdúszoboszló, Sopron, Balf, Gyula, a későbbiekben Bük), amelyek nemzetközi gyógyfürdővé volnának kifejleszthető!«, természetesen ott találjuk Harkányt.

Sokat kell azonban még javítani kulturáltságán — jegyzi meg dr. Gaál —, hiszen a nemzetközi gyógyfürdőhelyektől ma már joggal megkövetelik a színvonalas üzlet, vendéglátó- és szórakoztató hálózatot, sőt a városias környezetet is. A keresett külföldi gyógyfürdőhelyeken emellett megtaláljuk a sokoldalú (főleg zenei) szórakoztatást és kikapcsolódást nyújtó létesítményeket. Luxus- szállodákat persze, csak a fürdőhelyek infrastruktúrájának megjavítása után szabad építeni.

S még egy megjegyzés. Egy nemzetközi gyógyfürdő irányítójának mindenütt kórháznak, szanatóriumnak kell lennie, ez biztosítja a gyógykezelés szak- szerűségét, a leafejlettebb gyógymódok alkalmazását. Harkányban is az orvostudományi egyetem nyújthat segítséget a minél színvonalasabb, eredményesebb gyógyításban.

Az országos jelentőségű fürdőhelyek közé soroljuk Zalaka- rost. Ezen az egyre népszerűbb fürdőhelyen — példamutató kivitelezésben — már megépült mindössze 26 millió forintos költséggel egy 80 személyes szálloda, továbbá 120 fő befogadására alkalmas 30 faház és 300 személyes kemping. A helyi jelentőségű fürdőink közül Dél-Dunántúlon Dombóvár és Fonyód-Táska fokozatos továbbfejlesztése indokolt.

A fejlesztési tervjavaslat fölött — érthetően — hallgatásba burkolóznak, hiszen senkii sem szeretne illúziókat táplál-' ni. A fejlesztésekre 1990-ig 37 milliárd forintot kellene beruházni, óriási összeg! Vajon végül is mennyit tudunk kiszorítani? (Mindenesetre feltétlenül be kell vonni a külföldi tőkét is, amint azt teszik a románok, a bolgárok, a jugo- szlávok.) A tervjavaslatot mindenesetre tanulmányozza a Pénzügyminisztérium, az OTH, az OMFB, majd az Állami Terv bizottság, s végül — előreláthatóan a jövő év második felében — a kormányhoz, amikor is eldől, lesz-e belőle kormányprogram. Közben a mi Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságunk is szeretne országos konferenciát rendezni Siklóson a termálvizek hasznosításáról.