Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)
1976-11-12 / 313. szám
1976. november 12., péntek Düncmtuli napló 3 Miér# fiagi^ólí ali&c» a sxafcftfilif A kisiparosok gondjai V ajon megkérdezik-e a kisiparost, amikor iparengedélyétől próbál megválni: vajon miért hagyja abba a szakmát, vajon miért adja fel addigi álmát, vállalkozókedvét mi lohasztotta le? S ha egyáltalán van kinek elpanaszolni búját-baját, meghallgatást talál-e? A hatóság — nemes gyűjtőfogalom — a stemplizésen és az iktatáson túl profitál-e a precedensekből? Kétlem. Kétlem, hogy valamiféle segítőkezet nyújt, legfeljebb elkészíti évközben és év végén a statisztikát, majd megállapítja a tényt: ismét kevesebb iparos van a megyében. Pedig kezükben van a megoldás kulcsa, jogkörükben volna mód olyan kiskapuk keresésére — természetesen a törvényesség keretén belül — amelyek a helyi gondokon enyhítenének. Sok iparossal beszélgettem, s ha nehezen hihető is, de nem az adók mértéke izgatja őket elsősorban. Azért váltottam az ipart, mondják, mert a szakmám módot ad arra, hogy többet keressek, hogy jobb életnívót biztosítsak magamnak, mint az állami iparban. Ehhez természetesen többet is kell dolgoznom, de vállalom. Szeretem a munkát... Ez a több munka aztán azt jelenti, hogy reggeltől estig nem lépnek ki a műhelykapun. Pécsi autószerelő kisiparos említette: ,,Ahhoz, hogy nevem és becsületem megmaradjon, húznom kell. így fordul elő, hogy jó pár hónapja nem láttam, csak sötétedés után a Széchenyi teret..." A példa szemlélteti, hogy sajátos élet- felfogásra, életvitelre és vállalkozó szellemre van szükség ahhoz, hogy valaki saját „cégével” tartsa fenn magát. Elsejétől huszonötödikéig azért dolgoznak, hogy annyi legyen a jövedelmük, mint az állami fronton dolgozóknak, s a hónap hátralévő napjain hozzák be azt a pluszt, amiért megéri kiszögezni a műhelyben az iparlevelet. Gondjaikból néhányat soroljunk fel, sorrendiség nélkül. Hozzátéve: szakmánként változó a gond. Akinek^ műhelyigényes foglalkozása van, lassanként - nem nyithat műhelykaput. A telephely-engedély feltételei napról napra szigorodnak, s akinek egy éve méa jónak találták a műhelyét, ma már nem nyithatná meg újra. Nem egy iparos gondja: el ne érje őket valamiféle betegség, mert netán az ipar felfüggesztése után újra már nem nyithatna ki: vagy a KÖJÁL vagy a tűzoltóság, vagy más hatóság tagadná meg az Két év alatt félezer iparengedély szűnt meg Kedvezmények és szigorítások engedélyt. £zek a szigorítások néha önmagukon élősködnek. A példa ide kívánkozik. A szó- banforgó iparost idegronccsá tette az eset. Történt ugyanis, hogy Sin- govszky Antal autófényező műhelyét kisajátították, s mivel a tanács cserehelyiséget nem tudott ajánlani, telket biztosított számára. Az autófényező megterveztette az épületet a tanács műszakjainak instrukciója alapján, majd — az építési engedély kézhezvétele után — felépítette műhelyét. A műhely a megye legnívósabb fényezőműhelye, minden előírásnak, óhajnak eleget tesz, mégsem lehet kapuit megnyitni, mert a telephelyengedélyt a telek felett húzódó magasfeszültségű vezeték miatt nem adhatják ki az illetékesek. Egy esztendeje húzódik az ügy, közben Singovszky iparengedélyét is visszavonták, mert csak hat hónapig lehet szüneteltetni az ipart. Napjainkban a fényezőműhely sorsa feltehetően eldől, csak egy kérdés marad megválaszolatlanul: miért nem gondolkoztak a tanácson, amikor ezt a telket jelölték ki, s miután felépült a műhely, min gondolkoztak egy álló esztendeig? Két esztendővel ezelőtt félezerrel több iparosmester dolgozott a megyében, mint ma. Pedig különböző kedvezmények segítenék őket: az ellátatlan területen nem kell két évig adót fizetni, a tanulók után bizonyos adómentesség illeti meg őket, s részt vehetnek a társadalombiztosításban, lesz nyugdíjuk is. De ezek az engedmények és kedvezmények is szárazok, keményen hangzanak így magukban, ha egyéb fronton lélektelen az ügyintézés. Mi mondatja az iparossal? „Széppé tudnám varázsolni a műhelyemet, felcsempézném az oldalait, de nem teszem. Kijönnek, elcsodálkoznak, s »Ennek aztán jól megy!« — alapon duplára nyomják az adómat. Inkább építek egy víkendházat Orfűn.” Mert semmi sem ösztönzi egyelőre a nívóra. Arra, hogy mind magasabb és magasabb szintre jusson, s minél derekasabban kivegye részét a lakossági ellátásban. „Akinek esze van — mondják — kóce- rájt tart maga körül, és állandóan panaszkodik. Pedig szeretnék végre elérni, hogy aki beruház, aki a műhelyére, felszerelésére költ, azt illesse kedvezmény. Ne csak papíron. S ha egyszer a kisipar 400 milliónyi forint termelési-szolgáltatási értéket tesz le évente Baranya asztalára, miért ne érdemelne az ukászok mellett néhány köszönő szót. Mert, ha az iparosmester csak befizetési csekkeket kap, ha minden ötletének, kezdeményezőkészségének gátat emelünk, beáll a kontárok táborába. Azok közé, akik fittyet hánynak a gondnak, s ügyeskedve tartják vastagon a pénztárcát. Tudva, hogy a szakemberre égető szükség van. Kozma Ferenc Átadták az első új típusú panelházakat Az első újtípusú panelházak átadását kezdték meg tegnap Pécsett, Lvov-Kertvárosban, a Málomi út közelében. November 10-re egy ötszintes, 30 lakásos épület készült el az új módszerrel fél év alatt a régi építkezési eljárás több mint egyéves időtartama helyett. Ugyanis a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat új panelüzemében előszerelnek, vagyis beüvegezik az ajtókat, ablakokat, a szobákat burkolják, kialakítják a homlokzati felületeket; a fürdőszobába — mely önálló térelem — bekerül a kád, mosdó, ezen kívül ki- csempézik, padlózzák. Idén még 300 ilyen típusú panellakást adnak át Kertvárosban és a Szigeti városrészben. wmmmmmmm A Verseny utca útburkolata kikerüli a MÁV-kertészeteL Mikor „egyenesedik ki a Verseny utca? ff Kezdő autósok haja az égnek áll, a tanulóvezetők pedig szinte megoldhatatlan feladat elé kerülnek, mikor a Verseny utcában, a MÁV kertészete előtti veszedelmes kanyarban hirtelen szembejön egy teherautó. Van ugyan sebességkorlátozást jelző tábla, de ettől nem lesz kevésbé veszedelmes a kanyar. A kertészetben a MÁV állomásai számára termesztik a szebbnél szebb virágokat, ez azonban kevés oknak látszik arra, hogy a kertészet miatt ekkorát kanyarodjon az út. A Verseny utca építése 1973- ban fejeződött be, s ezzel a százméteres szakasszal már akkor probléma volt. A MÁV kártalanítás címén hárommilliót kért, s ha azt vesszük, hogy az egész — csaknem kétkilo- méteres — út nyolcmillióba került, a fenti kérés elfogadhatatlan. A városi tanács közlekedési csoportja szerint azért a területért (illetve az ott lévő házért és fészerekért), melyre az út kiegyenesítéséhez szükség van, még félmillió is sok. Eddig még a MÁV-ot is megérthetjük: nem adhatják át kertészetük felét vagy negyedét, mert a többit sem tudnák használni. Ebben is maradt az ügy három évig. Közben jelentkezett vevőként a Hőszolgáltató és a Vízmű. Később az utóbbi elállt. A MÁV megkereste a Hőszolgáltatót új ajánlattal, amely kedvezőbb az eddigieknél. Már nem kérnek hárommilliót, „csak" azt, hogy a partner számukra telket, vizet, kerítést, objektumokat biztosítson az eladott helyett. Teljes hosszában megerősítik a falakat 1975-ben megroskadt az Ele- fántos ház. Szinte egyik óráról a másikra kiürítették az éttermet és napok alatt új lakáshoz juttatták az épület lakóit. Ez a váratlan esemény terelt a megvalósulás felé egy sokéves álmot, hogy ti. Pécs művészeti és idegenforgalmi centrumává fejlesszék ezt a történelmi múltú tömböt. Az utca embere azóta is csak azt látta, hogy az 'Elefán- tos tömb körül minden csendes. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat megbízást kapott a várostól, hogy alapozási és talaj- mechanikai szakvéleményt készítsen a belváros szívében felújításra váró tömbről. A hónapok óta folyó vizsgálat első szakasza lezárult. A Elefántos ház és a tömb udvarát határoló falak szakvéleménye a közelmúltban elkészült. A szakvéleményből kitűnik, hogy az eddig vizsgált alapozások a várakozástól eltérően nagyrészt megfelelők, bár megerősítésre szorulnak. Az udvar falait például alá kell falazni — itt építik meg majd egyébként a térszín alá süllyesztve a tömb hőközpontját. Különös részletességgel vizsgálták az egész tömb északi falazatát. Annakidején ugyanis az Elefántos ház északi fala süllyedt meg a legjobban. A szakvélemény azt javasolja, hogy a falazatot teljes hosszában ún. mikrocölöpözéssel kell megerősíteni. Ez egy Pécsett még ismeretlen technológia, s az a lényege, hogy a 3—5 méter hosszúságú vasbeton-cölöpöket egy megfelelő berendezés segítségével a feltárt falazat alá sajtolják. Kitér a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat szakvéleménye a tömb alatti pincékre is és a vizsgálatok alapján figyelmeztet arra, hogy a munkálatok során számítani lehet eddig fel nem tárt vízmosta üregek jelentkezésére. A szakvélemény birtokában megkezdhetik a tömb felújításának tervezését. Az alapmegerősítéseket a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat tervezi, a tömb rekonstrukciós terveinek elkészítésére a Pécsi Tervező Vállalat kapott megbízást. A mélyépítési munkák előreláthatóan 1977-ben indulnak. A tömb más részein a vizsgálatot folytatják. Cölöpözés az Elefántos tömbnél Megkérdeztük a Hőszolgáltató Vállalatot is a kertészet ügyében. A területen központi segédüzemi telephelyet építenének. A telektulajdonos „előnyös ajánlatként" felsorolja milyen új objektumok kulcsai átadásáért hajlandó a területet átengedni. A Hőszolgáltatónak - mint mondták - nem éri meg, hogy az elavult létesítmények helyett egy új kertészetet építsen. Most csak látszólag áll az ügy. Egyrészről megbízást kapott az UNIBER, hogy végezzen a kertészetben értékelő felmérést, másrészről kiderült, hogy készült egy tanulmányterv a PVSK-pálya bővítéséről, s eszerint a kertészet helyén autóparkoló lenne. Ebben az esetben természetesen — amennyiben a tervet elfogadják — nincs értelme megvásárolni a területet. Az értékelő felmérés decemberre'készül el. Szántó Péter Mérsékelni a káros hatásokat Durva hangnem P gy mérkőzésen két 16 év körüli lány állt mögöttem. Szünet nélkül válogatott trágárságokat kiabáltak be a pályára, ami annyira visszataszító volt, hogy még az állóhely mindenhez hozzáedzett fülű férfi közönsége is megsokallta. Vonaton bejáró diákok, iskolai kiránduló csoportok között járva bárki fültanúja lehet annak a beszédstílusnak, amely hemzseg attól a bizonyos „kötőszótól”, amelyre nem lehetünk túlzottan büszkék. Nem zavarja őket, hogy mások is utaznak, s mindent hallanak. Hogy a sportpályán miket mondanak egymásnak, arról harminc éves tapasztalatom van ... Két diák beszélget egymással, a beszélgetés végén az egyik azt mondja a másiknak: „Na, takarodj, szia!” Egyáltalán nem haragudtak egymásra. A „takarodj" szó azt jelentette, hogy eleget beszélgettünk, menjünk már haza. (Mit fognak ezek mondani egymásnak, ha majd haragszanak, mikor barátságosan „takarodj"-jal kezdik?) Nincs értelme további példákat sorolni. Mindenki tanúsíthat ezer hasonló példát, hacsak nem teteti süketnek magát. Micsoda stílus ez! Sóhajtanak fel a jobbérzésűek, és aggódva kérdezik, vajon hol szabnak majd határt ennek az eldurvulási folyamatnak, amelynek a mosdatlan szájú beszéd csak egy kis része. Dr. Tamásffy József írja egy értekezésében, bírói gyakorlatának tapasztalatait leszűrve, hogy a durva, közönséges érintkezési formák feltétlen elősegítik azokat az eseteket, amelyek a bíróságon, kórházban, esetleg temetőben végződnek. Á társadalmi érintkezés formái annyira leegyszerűsödtek, hogy az már önmagában konfliktushoz vezethet. A középkorú és idősebb generáció neveletlenségnek tartja, tiszteletlen viselkedésnek minősíti a fiatalság számos megnyilvánulási formáját, jóllehet nem minden fiatal szánja annak. Ha egy fiatal zsebre dugott kézzel, rágógumit rágva, jassz kifejezéseket használva tárgyal a mi korosztályunkkal, az alaphangulat feltétlen ellenséges irányba tolódik, mert ezt mindazok sértőnek tartják, akiket annak idején a megfelelő formák szerint az idősebbeír tiszteletére tanítottak. A hangvételt, a beszédstílust a rádió, sajtó, tévé igen erősen formálja. A mai popzene hangeffektusaiban is durva, szövege általában közönséges, de nem hiszem, hogy az ébredéstől a lefekvésig sugárzott ilyen irányú benyomások ne formálnák bizonyos vonatkozásban negatív irányba a fiatalok szemléletét és ne alakítanák megnyilvánulásaik stílusát. A modern „szókimondó” filmek, tévéjátékok teletűzdelve útszéli kifejezésekkel, szinte oktatják a mindenre fogékony fiatalságot. „Jópofa” kiszólások mint a ragály úgy terjednek, s kevés az a csinos lány, akinek ki ne szólnának a teherautó üléséről, amint az elhalad mellette. Szerencsére még nem mindegyik lánynak tetszik, amit kiszólnak. Az agresszív autósok vezetése is durva, kiszólásaik nyomda- festéket nem tűrnek. A durva, goromba stílus egyik melegágya a szolgáltatóipar, a hivatali bürokrácia, a tömegközlekedés terén tapasztalható udvariatlanság, néha lelketlen közömbösség. Csak buszra ne kéne szállni! Csak boltba ne kéne menni! Csak ügyet ne kéne intézni! — ez mindennapi fohászunk. Csendes ellenszenv alakult ki a kiszolgálók és kiszolgáltak között. Látatlanban, általánosítva nem szívelik egymást. Ilyenkor elég egy félreérthetően rossz szó, és máris magasba csapnak az indulatok. A felsorolt mozaikokból összeáll a kép. Világjelenség a társadalmi érintkezési formák oly mértékű leegyszerűsödése, ami már sértő. Világjelenség az öltözködés, magatartás, szórakozás ízléstelensége, primitív durvasága. Világjelenség a befelé fordulás, közömbösség. Lehet-e a nem kívánatos világjelenségek ellen küzdeni, s ha igen — miképpen? H a nehezen is, ha sok is a meg nem értés és félremagyarázás, lehet mérsékelni azok káros hatásait. Nem hiszem, .hogy a mi társadalmunknak oly mennyiségű fülsiketítő és ízléstelen szövegű szórakoztató zenére van szüksége, mint amivel elárasztják. Nem hiszem, hogy ne lehetne határt szabni a nyegle, neveletlen magatartásnak. ne lehetne finomítani a szolgáltatások hangnemét, ne lehetne mérsékelni a trágárságokat. Dr. Szalai István Mór javában készülődnek szilveszterre a pécsi szállodákban is. A Pannónia Szállodában eddig 60 szobát foglaltak le a hazai és a külföldi vendégek. Az ország minden részéből érkeznek egyéni és csoportos látogatók, de fogadnak jugoszlávokat és nyugatnémeteket is. A Nádor Szálloda szobái már mind „elkeltek”. Győrből, Miskolcról, Sátoraljaújhelyről, Tihanybái, Debrecenből, Olaszországból, az NSZK- ból és Jugoszláviából jelentetVendégek — szilveszterre ték be a szobafoglalási igényeket. Telt ház van már a Kupolateremben is, de a kávéházban, a vadászteremben és a tükörteremben még szabad a vásár! Szobát már a Fenyves szállodában sem lehet kapni, rég lefoglalták az NDK, az eszéki csoportok és a hazai vendégek. Az étteremben eddig „fél ház” van, ugyanis már több mint hatvanon jegyeztettek elő asztalokat. A konyhában most állítják össze a különféle alkalmi menüket. Mezőgazdasági gépek a Szovjetunióból Szovjet mezőgazdasági gépek vásárlásáról írt alá szerződést csütörtökön a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltségen dr. Kopácsy Ernő, az Agrotröszt vezérigazgatója és Vaszilij Miskov, a Traktorexport szovjet külkereskedelmi egyesülés elnöke. A megállapodás értelmében 57 millió rubel értékben vásárolunk traktorokat, kombájnokat és más mezőgazdasági gépeket a Szovjetunióból. Ebből 22 millió rubelért 4420 darab MTZ—80-as traktort. Szerepel a szerződésben más traktortípusok, valamint SZK—5 és SZK—6 típusú kombájnok, répaszedő, burgonyaosztályozó gépek beszerzése is.
