Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)
1976-11-06 / 307. szám
1976. november 6., szombat Dünantmt napló 3 A BEY és az aknamélyítők állják szavukat... Vízdús réteghez ért az V-ös bányaüzem építése Okos módosításokkal tökéletesítik az amúgy is kiváló aknamélyítő berendezést 164 méteres mélységben leállt a Mecseki Ércbányászati Vállalat új aknájának mélyítése. A hidrológusok ugyanis 175 méter mélységben olyan vizdús rétegekre számítanak, amelyekből óránként 50—100 köbméter víz ömölhet az épülő aknába. A biztonsági előírások nem engedik, hogy amíg a víz mennyiségéről pontos információt nem nyernek, az aknamélyítéssel jobban megközelítsék a veszélyeztetett rétegeket. Ma és vasárnap 25 méteres kutatófúrást végeznek, amelyek eredményétől függ, hogy az eddigi technológiával lehetsé- ges-e a mélyítés, vagy ce- mentáiást kell alkalmazni. Az aknamélyítők mindenesetre felkészültek a bonyolultabb munkákra, cementáláshoz szükséges berendezések készenlétben állnak. Az V-ös bányaüzem építői, akik egyébként a petőci bányaüzem mélyítését is végezték, nemcsak a cementálásra készültek fel, hanem a munkafolyamatok állandó elemzésével más várható akadállyal szemben is felkészülten állnak. Szeptember 13-án kezdődött a 90 méteres előaknából az akna-mélyítés, azóta minden perc állásidő okát alaposan kivizsgálták. Az első hónapban 30, a másodikban viszont már több mint 40 méteres eredményt értek el. — Mint az aknamélyítők mondják: ennél még jobban is kell mennie! Természetesen a vízdús rétegek elhagyása után. Szükséges is, hiszen 1978 júniusára be kell fejeződnie a csaknem 1200 méteres akna mélyítésének. A tervek szerint 1976-ban 210, jobb esetben 240 méterre jutnak. Az aknamélyítő torony, a közvetlenül mellette működő betonqyár, a szállítógépek, a munkapadot, markolókat, betonejtőcsövet, sablont s más berendezéseket tartó tucatnyi csörlő, a szállítógépek biztonsági berendezései ezer és ezer aoró zökkenővel veszélyeztethetik azt a tempót, amelyet az aknamélyítők önmaguknak diktálnak, s amelyet az 1978-as határidő is megkövetel. A kiváló aknamélyítő berendezést az elmúlt két hónapban okos módosításokkal töKét hónap alatt mintegy 260 000 forintos kár keletkezett érintésvédelmi hiányosságok miatt a beremendi termelőszövetkezetben 1973 végén és a következő esztendő elején. A szakosított sertéstelepen melegvizes bojlert szabálytalanul szereltek fel, ennek következtében az itatok időszakosan feszültség alá kerültek — elhulltak az állatok. Körültekintőbb üzembehelyezéssel elkerülhették volna a kárt. De nagyobb figyelmet érdemelne a villamos felülvizsgálatok által feltárt hibák megszüntetése is. Ez tűnik ki abból az átfogó villamos- és üzembiztonsági vizsgálatból, amelyet a baranyai termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban végez a Körzeti Energiafelügyelet őz érdekelt felügyeleti szervekkel karöltve. Tapasztalható javulás, de az nem elég gyors, lemarad a mezőgazdasági üzemek technikai fejlődése mögött. Ennek, valamint az elégtelen villamos- és üzembiztonsági munkák okait kutatva sokrétű gonddal találkozhatunk. Nem tisztázott a szövetkezetek biztonsáqi megbízottjainak, műhelyvezetőinek feladata és hatásköre. A termelőszövetkezetekben lévő műszaki vezetők fele felsőfokú képesítéssel renkéletesítették, apró hibáit kijavították. A Mecseki Ércbányászati Vállalat petőci bányaüzeme is a beruházási tevékenység jó példája volt, az V-ös bányaüzemnél a tervezők, a beruházást előkészítők és a kivitelező vállalatok közül is jó néhány most még jobb munkát végez. A tervezők például az újabb geológiai ismeretek birtokában az új bányaüzem lég-aknáját áthelyezték, a korábban optimálisnak vélt telepítésnél jobbat találtak. A vállalat távolabbi fejlesztési terveivel összhangban a majd megépülő Vl-os bányaüzem. légaknája is lehet. Az új légaknához épülő útról kitermelt földet használják majd például ennél az aknánál tereprendezésre, amikor a most folyó fúrás befejeződik. A lyuk egyszerre szolgálja majd a hidrogeológusokat, geológusokat és az akna víztelenítését is. A Baranva megyei Állami Építőipari Vállalat egyébként az aknához vezető út 600 méteres szakaszát még az év végéig befejezi. Az idén 306 millió forint beépítését tervezték, ennek csaknem 90 százaléka válásul meg. A beruházással kapcsolatban ennek ellenére túlságos aggodalomra nincs ok, épQen néhány ésszerűnek látszó szervezés miatt; mint például az útépítésnél kitermelt föld szállítása. Késleltetnek néhány más munkát is. A BÉV és a Bányászati Aknamélyítő Vállalat munkásai, vezetői elismerést érdemelnek idei tevékenységükért. Kevésbé lehet ezt elmondani az Országos Bányagépqyártó Vállalatról: a petőci bányaüzem légaknájának szállítóqépházában ma sem szerelték be a gépeket, mert még a beállításhoz szükdelkezik ugyan, de gépésznek csak az egyházasharaszti termelőszövetkezetben van villamos végzettsége. A gazdaságokban több a felsőfokon képzett szakember, a főmérnökök zöme azonban gépész, örvendetes tény: az állami gazdaságok mind gyakrabban alkalmaznak energetikust, míg a termelőszövetkezetek közül csak a csányoszróiaknál, valamint az egyházasharasztiaknál van energetikus. Az új, drága berendezések, gépek, automatikák nem örök életűek, szakszerű karbantartás hiányában idő előtt tönkremennek. Mezőgazdasági üzemek ez- ideig nem képeztek ki villamos szakembereket, pedig enélkül a jelenlegi nem elfogadható helyzet tovább romlik. Emberéletekről, vagyonvédelemről van szó. Érthető tehát, hogy a felügyeleti szervek a jövőben tovább növelik a villamos és üzembiztonsági vizsgálatok számát és megszigorítják az utóellenőrzéseket is. A mezőgazdasági üzemekben a tanulóképzés látszik járható útnak. Helybéli fiatalokból kéne kinevelni villany- szerelőket, erős- és gyengeáramú technikusokat, ösztöndíjjal, szerződéssel. „ Horváth Teréz séges nagyteljesítményű két daru sem üzemel. Ök ezzel a munkájukkal kéthónapos késésben vannak . . . ' Lombosi J. Az elmúlt néhány év alatt többfajta termék gyártásával hívta fel a figyelmet magára a Szentlőrinc és vidéke ÁFÉSZ Fagazdasági üzeme. Gyártottak itt vállfán keresztül a hétvégi faházakig, ajtókon, ablakokon át a madárkalitkáig szinte mindent, ami fából készíthető. A korábbi évek gyakori profilváltozásai után hogyan alakul ennek az üzemnek a jelene és mindenekelőtt a jövője? Ma kiegyensúlyozott árubeszerzés és -értékesítés jellemzi munkájukat. Úgy tűnik, megtalálták azt a terméket, aminek gyártásával megalapozottan nézhetnek a jövő elé. Ez a termék pedig a gyermekbútor. Ez lett az üzem fő gyártmánya, termelésük, mintegy háromnegyedét teszi ki az egy-kétajtós gyermekszekrények gyártása. A gyermekbútor gyártását 1975 negyedik negyedévében kezdték el. Termelési értékük ez évben 17 millió forint, amit évente 1 — 1,2 millió forinttal kívánnak növelni. A gyermekbútorok számára legalább 5 évre biztosított a belföldi piac. A Fővárosi Bútorértékesítési Vállalat tőlük 20—30 darabos tételekben veszi át az árut, így értékesítési qondjaik nincsenek. Piackutatást a Mohácsi ÁFÉSZ-szel közösen végeznek, a termékek keresletét együtt mérik fel. Piacszerző tevékenységük sikeresnek mondható, hiszen már a budapesti SKÁLA naqyáruház és a pécsi KONZUM áruház osztályait is szentlőrinci faipari termékekkel akarta berendezni. Az üzem azonban mindenekelőtt régi vevőit szeretné megtartani. Szentlőrincen is tudják: meg kell becsülni a piacot, mert csak akkor számíthatnak stabil vevőkörre. Éppen a korábbi termelés-struktúra okozott problémákat az értékesítésben is, mert a kezdeti sikerek után felfuttatott termelés a minőség rovására ment. KülEzer vagon cukor Kaposvárról A kaposvári cukorgyárban zavartalanul és jó ütemben halad a répa feldolgozása. No- ponta több mini 300 vagon nyersanyagot szállítanak vasúton, tehergépkocsikon a gyár körzetéhez tartozó állami gazdaságokból és termelőszövetkezetekből. Eddig több mint 9500 vagon répát dolgoztak fel, és túljutottak az ezredik vagon cukor készítésén. összesen 1080 vagonnal állítottak elő pénteken estig. A répa cukor- tartalma igen jó, 15 százalékos, 3 és fél százalékkal haladja meg a tavalyit. A kaposvári cukorgyár saját feldolgozásán kívül naponta 200 vagon répát szállít Jugoszláviába is feldolgozásra: összesen 20 ezer vagonnal a kampány ideje alatt. földi vevőik a gyengébb minőségű termékeket nem vették át, ami fennakadást okozott az értékesítésben. Ugyanakkor a tőkés importból származó gépek beszerzése sem ment zökkenőmentesen. Nem tett jót a gyártásnak a viszonylag alacsonyabb műszaki-technikai színvonal és képzetlenebb szakembergárda. A korábban vállfákat, madárkalitkákat gyártó gépek egy részét eladták és belföldi gépekkel cserélték ki, amelyek az új termékek előállításának jobban megfeleltek. További korszerűsítéseket is terveznek, aminek jegyében éppen a napokban vettek egy új lengyel hidraulikus présgépet, amely a bútorlemezlapok ragasztását végzi. A vezetés összetétele is megváltozott, a jelenlegi profilnak jobban megfelelő szakembergárda végzi a termelés- irányítást. Új szakemberek váltak középirányitókká és újak kerültek a közvetlen termelésbe. Megszűnt a korábbi évek munkaerővándorlása is. A közelmúlt gyakori gyártmányváltozásai éreztették hatásukat a dolgozók jövedelmének alakulásában is, ami törvényszerűen munkaerő fluktuációhoz vezetett. Ma az üzemegység dolgozói létszáma nagyjából azonos a januárival, 90 főre tehető. Egyenletes növekedést mutat a dolgozók havi átlag- keresete: 2700—2800 forint. A gyermekbútorok gyártása terén eddig megszerzett jó hírnév, a legalább öt évre lekötött termelési kapacitás a záloga annak, hogy hosszú időre megoldódjanak a faipari üzem termelési és értékesítési gondjai. A kis mennyiség, jó . minőség elv gyakorlati megvalósításával további nyereséges évek elé nézhet az üzem és vele együtt az ÁFÉSZ is. Horváth L. Több gondot, figyelmet a villamossági berendezésekre Első a biztonsági Kevés az energetikus a mezőgazdasági üzemekben Jó úton a faipari üzem A bútorgyártó egység a faipari részlegben Madárkalitkától a gyermekbútorig Ahti Lamminmöki Yrjö Koskinen Tegyük élőbbé kapcsolatainkat A hivatalos szintről jó lenne eljutni a személyes barátságokig Egy hétig a HNF Pécs városi Bizottsága Magyar—Finn Barátok Klubjának vendége a Lahti Finn—Magyar Társaság elnöke, Ahti Lamminmöki és al- elnöke, Yrjö Koskinen. Gazdag programjuk közé sikerült beiktatni egy beszélgetést. Épp az Ormánságból érkeztek, nemsokára indulniuk kell, Czente Gyula, Pécs megyei város Tanácsának elnöke fogadja őket . . . — Kérem, mutassák be a lahti Finn—Magyar Társaságot. — A finn vidéki városok közül negyedikként alakult 1952. április 18-án, a lahti szervezet és jelenleg háromszázötven tagot számlál — mondja Ahti Lamminmöki. — Tevékenységünk célja, hogy a kulturális kapcsolatok révén a két ország közeledését minden módon elősegítsük, megtaláljuk a két város közötti kapcsolat újabb és újabb formáit, melyek elősegíthetik, hogy minél több ember között alakulhasson ki ismeretség és barátság, hogy a hivatalos személyek találkozásának szintjéről eljuthassunk a széleskörű személyes kapcsolatokig. Mi egész sor rendezvényt szervezünk, így Anna- Maija Raittila, a magyar költészet finn műfordítójának Petőfi költészetéről szóló előadását, magyarországi diaképanyagok bemutatását — melyek Pécs és Baranya történelmi műemlékeivel, Martyn Ferenc és Victor Vasarely művészetével, a táj és a természet szépségeivel ismertetik meg a lahtiakat. A magyar konyha utolérhetetlen ízeinek rendszeres kóstoltatását is említhetném. Nemcsak a szellem, de a gyomor által is propagáljuk Önöket. — Február 28-án — nemzeti ünnepünk, a Kalevala napjain hétszázötven hallgató és köztük Matusek Tivadar, a Magyar Népköztársaság nagykövete is forrón megtapsolta irodalmi műsorunkon dr. Szász Levente előadását a magyar és a finnugor népköltészetről. — Hogyan lehetne továbblépni a kulturális kapcsolatok fejlesztésében? — Zenei és képzőművészeti vonatkozásban — kórusok és kiállítások cseréjével — már eddig is tartalmas kapcsolatokat és .szép eredményeket értünk el a két testvérváros kapcsolatában. Mi azonban mégsem vagyunk elégedettek. Szeretnénk tovább színesíteni élő kulturális kapcsolatainkat, szívesen látnánk Lahtiban magyar — gondolom Önök is Pécsett finn színművet. Jó lenne, ha a két terület írószövetsége is megtalálná egymással a kapcsolatot. Ezeknek mi csupán kezdeményezői lehetünk, de milyen jó lenne, ha a két város lakóinak levelezése komoly gondok elé állítaná a postákat, vagy a nyelvtanulási láz „csillapítása” jelentene komoly gondot az illetékeseknek. Kölcsönösen ellátjuk egymást a nyelvtanulást segítő könyvekkel és magnókazettákkal. A két város turizmusának fejlesztésére az a törekvésünk, hogy igyekszünk befolyásolni az országos utazási irodákat, a magyarországi társasutazások programjába iktassanak be legalább egy napot Pécsre és Baranyába. A lahti utazási irodákkal azt szeretnénk elérni, hogy évente legalább egy utat szervezzenek kölcsönösségi alapon — az önök szőkébb hazájába. — Koskinen úr, Ön tagja a Lahti városi Tanácsnak és a végrehajtó bizottságnak is. Mit javasol a Lahtiba érkező pécsi turistáknak, mit nézzünk meg Lahtiban? — Fiatal és modern város a miénk, a természetbe építették, azzal együtt él és léiegzik. Gránitsziklák, tavak és a tájba illeszkedő építkezések teszik különösen széppé. Az 1978-as sívilágbajnokságot nálunk rendezik — gondolhatja ez hány sportlétesítmény építését, korszerűsítését kívánja meg. A gazdasági válság nyomasztó gondjaitól szeretnénk mielőbb szabadulni, hogy a lakásgondokat felszámolhassuk. Mit vinnének emlékként szívesen magukkal Pécsről? Ahti Lamminmöki: ötször jártam már városukban, először 1956-ban. Azt a meleg tiszteletet és érzelmet viszem magammal, amivei önök a népi hagyományokat és műemlékeket ápolják, a szeretetet, amivel önök viseltetnek az elődök művészeti alkotásai — és ez nekünk furcsa szó — az „édes haza” iránt. Yrjö Koskinen: — Én előbb jártam itt — 1952-ben — és szintén ötödször vagyok önöknél. Az előző ittlétem óta is óriási fejlődésnek, lehetek tanúja, önök rendületlenül hisznek ebben a fejlődésben — mindent meg is tesznek érte. Ha valamit szívesen látnék otthon, az a rendületlen hitük. Murányi László
