Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)

1976-11-30 / 331. szám

1976. november 30., kedd Dtmantuii napló 3 Milliárdos export Százhalombattáról Olajváros a Duna mentén • Műszálas ruhában, vasalt cipőben belépni tilos # Pszichológiai felkészítés a veszélyhelyzetekre Pécsett, a Zsolnay Vilmos úton, a magánház építési szabadtéri bemutatón faházakat, kerítéselemeket, épületmetszeteket és kü­lönböző építkezési anyagokat mutatnak be az érdeklődőknek. Idén legtöbben a faházak után érdeklődtek: Pécs környékén sok faház áll az itt bemutatott típusok közül. Az új termékek között különösen népszerű a thermopan (hőszigetelő) üveg és a sötét- kék-bordó-sárga és szalma színekben bemutatott műanyag tér­elválasztó. Mindkettő a magánház építők számára is könnyen beszerezhető. Kenderfonós brigádvezetők tanácskozása Hjrden Súlyos létszámgondokkal küzd a pécsi gyáregység Csak autóval érdemes a kő­olajfeldolgozó 630 hektáros te­rületén körülnézni. A munkások is kerékpárra'1 közlekednek — kilométereket lehetne gyalo­golni az ezüstszínű lepárlótor- nyók, tartályok, csőkígyók mel­lett. Érszegi Andor termelési főmérnök az útkereszteződé­seknél néhány pillanatig té­továzik: merre irányítsa a gép­kocsivezetőt? Az utakon is ne­héz eligazodni, bár mint ki­derült a műszaki vezető való­ságos komputer: ismeri a Du­nai Kőolajfeldolgozó Vállalat 25 üzemének technológiai rend­szerét, az üzemekből kikerülő termékeket és a sok ezer kilo­méternyi csőhálózat bármelyik részén áramló szénhidrogén­származókot is. A Budapesttől 31 kilométer­re délre, a Dunától 3 kilomé­terre nyugatra és a folyó szint­je felett 50 méterre fekvő egy­kori római kori település he­lyén egy kőtáblánál kezdünk ismerkedni a feldolgozóval. Itt a Barátság II. kőolajvezeték vége. Ezen, a Barátság l-en, az algyői vezetéken és a vas­úton érkezik (az utóbbin arab földről) az olaj a feldolgozó­ba, amelynek kapacitása 1976 novemberétől 9 millió tonna. Szüntelenül épül A DKV beruházási alapok­mányát 1961-ben hagyták jóvá, mely szerint a Barátsáq veze­téken érkező olajból 3 millió tonnát kellett motorhajtó és kenőolajokká feldolgoznia. A DKV I. 14 technológia üzeme, a működésükhöz szükséges energiaellátó és segédüzemek már a hatvanas évek közepén üzembeléptek, egyidőben azzal a döntéssel, hogy a DKV-t to­vább kell bővíteni. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy rob­banásszerűen nő az igény ben­zinre, gázolajra; a vegyipar is a kőolajból előállítható termé­keket kíván gyártani. A meny- nyiségi iqények mellett 1968- ban kezdődött a DKV bővíté­se: a DKV II.-vei 9 millió ton­nára bővült a feldolgozó ka­pacitás, a százhalombattai fel­dolgozó 25 üzemében ma már több mint százféle terméket állítanak elő. Többek között pb-gázt, 86-os, 92-es és 98-as oktánszámú motorbenzint, kü­lönböző special benzineket, petróleumot, turbina üzem­anyagokat, kénmentes és ál­talános gázolajat, fűtő gud- root. HB bitument, orsóolaj fi nőm ítvá nyakat, autó-, Diesel­motorolajakat, export motor­olajakat. (A DKV évente több mint 1 milliárd forint értékű exportszállítást bonyolít le, többségéért dollárral fizetnek.) Hazánkban első ízben állíta­nak elő finomított parafint, va­lamint petrolkémiai eljárással gyártott benzolt, toluolt; ezeket nemrégiben még importálnunk kellett. A 10 milliárd forint állóesz­köz vagyonnal rendelkező olaj­feldolgozó most évente 21 mil­liárd forint értéket gyárt, de az ötödik és hatodik ötéves tervre már készek a bővítési elképzelések, 10—15 évig még szüntelenül épülni, bővüi'ni fog a DKV. Húszezer köbméteres tartá­lyok között megyünk, a mozgó tetővel ellátott hengerekből 24 sorakozik egymás mellett. Ami­kor fogy a tartályban tárolt anyag, a tető lejjebb ereszke­dik, lényegesen kevesebb érték párolog így el. Aztán Magyar- ország legnagyobb olajtároló­ját látjuk: a 60 méter átmérő­jű, 17 méter magas acélfazék­ban 40 ezer köbméter olajat tartanak. Ezüstszínű csövekké1 átszőtt, kék vázú üzem: a „ll-es Aro­más" — 90 méter magas le­párlótorony áll mellette. Az évi egymillió tonna kapacitású desztillációs üzembe megyünk be — Deák Árpád mérnök üzemvezető az irányítóteremből kísér'i meg bemutatni birodal­mát. Ezernyi műszer jelzi a technológiai folyamatokat; csak adatokat tudok feljegyezni. Műszakonként 7 ember irányít­ja — 34-en dolgoznak össze­sen ebben az üzemben — a termelést. Óránként 90 tonna benzint adnak ki. Ez egyébként a feldolgozás technológiai so­rán az első üzem. Óránként 40 ezer köbméter vizet hasz­nálnak feli, naponta 50 kWó villamos energia és 400 tonna gőzenergia kell a feldolgozás­hoz. A DKV naponta csaknem 7 ezer tonna gőzt és 250 ezer kWó villamos energiát kap a néhány kilométerre levő Duna menti Hőerőműből, naponta 50 ezer köbméter vizet emelnek ki a Dunából pótlásra, ugyan­is 300 ezer köbméter vizet cir­kuláltatnak berendezéseikben. Nemcsak a technika A DKV méretei, a számok és a technika lenyűgözőek. Azon­ban nemcsak kizárólag ezek adják az olajfeldolgozó jelen­tőségét. Háromezerháromszáz dolgozó irányítja a sok millió tonna kőolaj feldolgozását. Há­romszázzal kevesebben, mint amikor még csak a DKV I. üzemelt. Közülük 240 mérnök, 70 más felsőfokú végzettségű, 460 technikus, 140 szakközép- iskolát végzett. Jelenleg is 230- an középiskolában, 90-en egye­temen, főiskolán tanulnak. A magas képzettség azon­ban egyre kevésbé elég az automatizált vegyiparban. Száz­halombattán külön üzempszi­chológiai laboratórium segíti a dolgozók kiválasztását, sze­lektálását. Az új és régi dol­gozóknál is folyamatosan vizs­gálják a fáradtsági szinteket, a monotónia-veszély leküzdésé­re éberségiszint-ellenőrző be­rendezéseket működtetnek, ál­landóan tanulmányozzák, hogy a munkások veszélyes helyzet­ben hogy viselkednek. Szük­séges is: Százhalombattán ma­gas hőmérsékleten, nagy nyo­máson tűz- és robbanásveszé­lyes anyagokkal dolgoznak. Do­hányozni a feldolgozó terüle­tén sehol sem szabad, vasalt cipőben, műszálas ruhában a portán senki sem léphet be. Természetes büszkeséggel Mi kifele tartunk. Shell tank­autó érkezik: ők is innen szál­lítják a benzint, adalékanya­gokkal adják meg a Shell-ku- taknál árult benzin eltérő tu­lajdonságait. A kőolajfeldolgo- zó déli részén még látjuk a magasan lobogó fáklyát, amelynek a „csővezetékbe kényszerített veszélyek" miatt állandóan égnie kell. Termé­szetes büszkeséggel mutatta be a főmérnök a DKV-t, én pe­dig ugyanilyen érzéssel formál- gattam mondataimat; minél több embernek tudnia kell, hogy hazánk az elmúlt más­fél évtized alatt ilyen létesít­mény építésére is képes volt: egy év alatt az egy főre jutó társadalmi termék 6 millió fo­rint a DKV-nál. Ugyanakkor józan mérték- tartásunkat sem: szabad elve­szíteni: a Dunai Kőolajfeldol­gozó Vállalat közepes helyet foglal el a világ hasonló léte­sítményei között. Pozsonyban 12 millió tonna, Bécs mellett 14 millió tonna éves kapacitá­sú gyár üzemel. A „legekkel” tehát Százhalombattával kap­csolatban is csínján kell bán­ni., Egyet azonban feltétlenül ki kell mondani: a népgazda­ság a legnagyobb erőfeszítése árán hozta létre és fejleszti to­vább. Ha valaki túl lassúnak találja Magyarországon a mo­torizáció elterjedését, akkor a kereskedelem, az útépítés, a szervizhálózat kiépítése mellett azért Százhalombattára is gon­dolhat. Lombosi Jenő Fokozatosan javul a Kender­fonó és Szövőipari Vállalat pé­csi gyáregységének idei terme­lése, túl vannak az ötödik öt­éves tervidőszak beindítási ne­hézségein. Mégis úgy tűnik, a négyszeres élüzem 1976. évi eredményei alapján nem pá­lyázhat a kitüntető címre. En­nek okait, valamint a szocialis­ta brigádok feladatait vitatták meg Hirden a minap megtar­tott brigádvezetői tanácskozá­son, amelyen részt vettek az 1200 dolgozót foglalkoztató pécsi gyáregység szekszárdi, tolnanémedi, dunaföldvári és hirdi telepeinek brigádvezetői. A Hirden tiszta kenderből készülő ponyva és kötél a vi­lágpiac egyik legkeresettebb terméke. Ugyanakkor a mű­anyag alapanyagú textilipari cikkeket (szegedi termék), nem, vagy csak igen nehezen lehet eladni. A pécsieknek tehát a jobb piaci lehetőségeik, kedve­zőbb exportpozícióik — és a társvállalatok segítése — miatt többet kell vállalniuk. Szovjet­unió például: erre az évre le­kötött másfél millió négyzetmé­ternyi kenderponyva rendelését félmillió négyzetméterrel kíván­ja felemelni. A pécsi gyáregy­ség szeretné kielégíteni ezt a többletigényt, de háromnegyed­éves eredményei nem túl bizta­tók. A hirdi fonoda és szövődé olyan súlyos létszámhiánnyal küszködik, hogy a szövődé ter­melése például hárommillió fo­rinttal maradt el a tervtől. Va­lamivel kedvezőbb a helyzet a fonodában. Igazán jó eredmé­nyeket csak a kártoló és — iráni exportjával — a pozdor- ja üzem mutat fel. Jelenleg 240 dolgozójuk van gyermekgondozási segélyen, ami egy üzem létszámának fe­lel meg. Ezenkívül is sokan el­mentek a gyáregységtől. Juhász László igazgató szerint 400 dol­gozónak tudnának azonnal munkát adni. A tegnapi tanács­kozáson javasolta, hogy a bri­gádon kívüli dolgozókat is ve­gyék fel a brigádtagok közé és vállalásaiknál az eddigieknél nagyobb mértékben vegyék fi­gyelembe a tagok családi kö­rülményeit. A feladatokról szólva Juhász László az anyagtakarékosságra, a minőség javítására, a szigo­rúbb anyaggazdálkodásra hív­ta fel a figyelmet. A vitában sok brigádvezető kért szót. A felszólalók többsé­ge az alapanyagellátás meny- nyiségi és minőségi problémáit tette szóvá. Varga Eszter a brigádmozgalom teljesebbé té­teléhez, a termelés műszaki fel­tételeinek javításához kért se­gítséget. Javasolta az üzemi de­mokrácia kiszélesítését. Bárdos Ferencné, a Vörös Csillag szo­cialista brigád támogatásáról biztosította a gyáregység ve­zetőségét. Horváth Teréz A gyorsuagathajtas egykori rekorderei Évekkel ezelőtt a gyorsvágat- hajtás úttörőiként tartották őket számon. 1971-ig, alig tizenkét esztendő alatt több mint tíz ki­lométer vágatot hajtottak Pécs- bányán. Az aranykoszorús bri­gádot szerte a vállalatnál csak úgy ismerték: a Kétszázasok. A Fekete csapathoz ragasztott név termelési rekordot takart. Ők voltak, akik a Mecseki Szénbányák történetében elő­ször egy hónap alatt kétszáz méter feltáróvágatot bővítettek, illetve hajtottak. Mikor 1971 januárjában át­kerültek István-aknára, nem gondolták volna, hogy végleg maradnak. Fekete Gábor csa­patvezető szavaiból is ez tűnt ki:" segítünk a testvér üzem­nek, megmutatjuk mit tudunk, aztán szeretnénk hazamenni!” Az akkori óhajból ugyan sem­mi sem lett, de a valamikori Fekete csapat ma is együtt van, s Pécs-Bányaüzem mély­szintjein végzi az új területek termelésre való előkészítését Kaszler János vezetésével. — Alig akad köztünk új em­ber. A többség vagy tizenöt esztendeje kezdte; azóta annyi változott, hogy inkább a negy­ven év felé ballagunk. De az élvonaltól továbbra sem aka­runk lemaradni. Szeptember vé­géig 660 méter feltáró és elő­készítő vágatot hajtottunk ki, ami 115 százalékos tervteljesí­tésnek felel meg. Lassan vég­leg elhagyjuk a felső szinteket, a fejtések zöme a negyedik, il­letve az ötödik szintre tevődött át. Bennünket is az ötödikbe telepítettek: a harmadik nyu­gati húszas alapvágatról gurí- tót hajtunk — mondja menet közben a csapatvezető. A főszállító vágatról balra kanyarodunk, most valahol a Hősök tere alatt haladunk ... Új, nagy szelvényű vágatba érünk, a TH-gyűrűkön, a bélés deszkákon is látszik, hogy alig néhány hónapja kerülhettek a helyükre. Kaszler János észre­veszi, hogy ezzel vagyok elfog­lalva. — Fél éve vagyunk a bányá­nak ebben a körzetében. Mi csináltuk az irány és keresztvá­gatot. Év végéig mintegy ki- lencszáz métert kell előre ha­ladnunk; hogy szabaddá te­gyük az utat az utánunk érke­ző fejtési csapatok részére. Az egy főre eső műszakonkénti előrehaladás tizenhat centimé­ter lenne a terv szerint, az át­lagunk két centiméterrel több. A gázkitörés-veszélyes munka­helyeken szigorú a kötöttség az emberek védelmében. Ugyan­akkor a kézi jövesztés miatt nagy a fizikai igénybevétel, ki­sebbek a teljesítmények: több­ször felvetettük, hogy felemel­hetnék a vágathajtási pénzt! Kaszlerék egyszerre három munkahelyen dolgoznak. Ponto­sabban, ha megemelkedik a metánkoncentráció, a másik te­rületen folytatják a munkát. Nem ritka, hogy két-három na­ponként szedniük kell a szer­számokat ... Most viszont csen­des a szénfal. A negyedik szint­ről vagy ötven métert mélyítet­ték a gurítót, ezekben a napok­ban alulról támadják. Ügy be­csülik, huszonkilenc méter után lyukaszthatnak. — Ezt a területet tulajdon­képpen az ASCS-nak — önjá­ró fejtésbiztosító és jövesztő be­rendezés — készítjük elő. Ügy tudom, hogy hamarosan meg­kapja a vállalat a második berendezést amit itt állítanak munkába. Omladékony a fedő­réteg, talán alkalmas lesz az ASCS számára — mondja Ifi József vájár, aki időközben víz­zel nedvesíti a gurítóból leom- lasztott szenet. Ám az túl zsí­rosnak látszik, a por megköté­sére szánt vízpermet kis erekbe gyűlve leszalad a csillényi készlet aljára. — Az ASCS talán beválik a meredek dőlésű telepek lefej­tésére, de feltáró vágatok gé­pesítése még ma sem megol­dott. A technikai felszereltség terén nagyon nagy az elmara­dottság. Még ma is azokkal a fúró- és rakodógépekkel dol­gozunk amelyekkel 10—15 év­vel ezelőtt: nem csoda, ha két-három naponta meghibá­sodnak. A legkisebb alkat­részért is Komlóra kell menni a Központi Gépüzembe, ami legalább egy műszak kiesést jelent — vázolja a brigád gondjait Kiss István vájár, majd így folytatja. — Célszerű lenne, ha kor­szerűbb robbantási technoló­giával dolgozhatnánk, amely alkalmazkodik a gázkitörésve­szélyes bányaviszonyokhoz. Az­előtt egy óra elegendő volt a másfél méteres lyukak lefúrá- sához, robbantásához, ma ugyanezt három részlétben kell elvégeznünk. Pozsár Ferenc vájár is bekap­csolódik a beszélgetésbe, aki időközben leereszkedett a gu­rítóból. — Ha új vágatot kezdünk hajtani, sokára jön meg az engedély, holott tudjuk, hogy robbantással is haladhatnánk. Jó lenne ha gyorsítanák az ügyintézést! Kaszlerék havonkénti előre­haladási sebességét behatárol­ják a nehéz munkakörülmé­nyek; hatvan-nyolcvan méternél hosszabb vágat kihajtásánál többre a gázkitörésveszélyes munkahelyek miatt nincs lehe­tőségük. Ők ennek ellenére a régiek. Ma nem tartoznak a „menő" csapatok közé. Kaszle­rék nagyszelvényű vágatokat hajtanak. A gyorsvágat hajtás egykori rekorderei ma is minő­ségi munkát végeznek. Salamon Gyula Kaszlerék Pécs-bánvaíizembííl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents