Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)

1976-11-25 / 326. szám

Dunöntmt napló 1796. november 25., csütörtök L udovic Bács, a Ro­mán Rádió zene­karának vezető karnagya biztos technikai tudású, pontos kezű, kiváló forma­érzékkel és kellő szuggesz- tivitással rendelkező kar­mesteregyéniség. Őszintén sajnáljuk, hogy vendég- szereplése olyan időszakra esett, amikor a Pécsi Fil­harmonikus Zenekar csak részben tudta megvalósí­tani művészi elképzeléseit. Az együttes gerincét alko­tó vonóskar ugyanis jelen­leg komoly válságban van. Az elmúlt években soroza­tosan távoztak el értékes tagjai, és e nehezen pó­tolható veszteség még sú­lyosabbá tette a felemás szervezeti forma okozta amúgyis nehéz helyzetet. Az egységes vonóshang­zás, a vivőerő hiánya a koncert során nem minde­nütt volt egyformán zava­ró. Illúziótkeltően szépre sikerült például Enescu ro­mán népdalok-ihlette II. Rapszódiájának lafúvó- szólókra épülő középső szakasza, és nem volt hi­ányérzetünk Mozart Esz- dúr szimfóniájának (K. 543.) Menüett-jében sem. De minden igyekezet elle­nére színtelen és fáradt lett a szimfónia első és utolsó tétele. Épp az sik­kadt el ezáltal belőle, ami e remekmű lényege: a ne­hézségeken felülemelkedő szárnyalás, a diadalmas­kodó életöröm kifejezése. Túlzott igényeink volná­nak? Aligha. Nem a világ­hírű zenekarokkal készült lemezfelvételek tökéletes­ségét kérjük számon, csu­pán azt, amit a pécsi együttes művészi rangja, korábbi sikerei alapján joggal elvárhatnánk, és amit — reméljük — mi­előbb újra meg is kapunk tőlük. A koncerten Josef Schwab, magyar szárma­zású német gordonkamű­vész működött közre. Ér­ces, fémes színezetű for­téitól a megszokottnál fér­fiasabb, hősiesebb karak­tert nyert Schumann gor­donkaversenyének két szél­ső tétele. Szép ez a csel­lóhang. mélysége-magas- sága egyaránt kiegyenlí­tetten zengő, és a csellis­táknál gyakran kisértő mel­lékzörejektől is mentes. Egyéni ízlés dolga, ha e sorok Írója Schumann ver­gődő dallamaihoz egy lá- gyabb, olvadékonyabb hangot érez megfelelőbb­nek, ahhoz hasonlót, mint amilyennel a német mű­vész a középső tétel szé­pen sikerült lírai monológ­ját játszotta. Dobos L. Jugoszláv—magyar közös kiadásban Hatszázféle tankönyv Sajtótájékoztató és kiállítás a Délszláv Diákotthonban Mezőgazdasági és feldolgozó üzemek együttműködése Bővülő termelési kooperációk Ülésezett a megyei tanács végrehajtó bizottsága Baranya növénytermesztése és állattenyésztése országosan is elismert. Mindez annak kö­szönhető, hogy az elmúlt terv­időszakban jelentősen nőtt a különböző termelési rendszerek, a közös vállalatok és társulások száma. Megyénkből, az elmúlt esztendőben mintegy másfél milliárd forint értékű mezőgaz­A Jugoszláv—magyar Tankönyvi Vegyesbizottság tegnap délelőtt sajtótájé­koztatót tartott a Pécsi Délszláv Diákotthonban. Ez alkalommal dr. Dávid András, az Újvidéki Tarto­mányi Tankönyvkiadó Inté­zet igazgatója tájékoztatta a sajtó munkatársait a ve- gyesbizottsáq tizenkét éves működése óta elért ered­ményekről, munkájának jel­legzetességeiről, elsősor­ban mindezt jugoszláv szempontból értékelve. A tizenkét esztendős együtt­működés eredménye egyetlen számmal is kifejezhető: 600 mű jelent meg közös kiadás­ban, közöttük fordítások és il­lusztrációk. E tárgyi eredmény mögött azonban egyre inkább meglátszik a szellemi ered­mény is: a nemzetiségek anya­nyelvi oktatásának színvonala arányosan növekszik, s így mindkét országban egyre tel­jesebbé válik a nemzetiségek egyenjogúsága. A Dunántúli Napló munka­társának kérdésére dr. Dávid András elmondta: Bár a bi­zottság munkája eddig az ál­talános és középiskolai tan­könyvekre terjed ki, a Vajda­ságban foglalkoznak a felső- oktatási tankönyvellátás gond­jaival is. Az egyetemi hallga­tóknak jogi tanulmányi szótár is a rendelkezésükre áll majd. További kérdésekre felelve dr. Dávid András és Uros Isz- tenics, a Ljubljanai Szlovén Ál­lami Kiadó Vállalat igazgató­ja a közös szótárkiadásokról tájékoztatta az újságírókat és a rádió munkatársait. Ilyen szó­tárral a Bácskában és Bánát­ban minden igényt kielégíte­nek, Szlovéniában pedig igen jól haladnak a szlovén—magyar szótár nyomdai munkálatai, s 1978-ban már használhatják azt. Az alapos, sokmindenre ki­terjedő sajtótájékoztatás végén Petró András, a budapesti Tan- könyvkiadó Vállalat igazgatója hangoztatta, hogy a jugoszláv— magyar tankönyvi együttműkö­dés úgy is példa, hogy valuta­mentesen, munkát adnak mun­káért, például fordítást fordí­tásért, s így rendkívül meg­gyorsítják a közös tevékenysé­get. Ezek után került sor a tan­könyvkiállításra, a diákotthon dísztermében. A megnyitón megjelent Mándity Mihály Or­szággyűlési képviselő, a Ma­gyarországi Délszlávok Demok­ratikus Szövetségének főtitkára, s a baranyai, pécsi közélet számos vezetője, munkatársa. Papp Imre, a Városi Tanács el­nökhelyettese meleghangú üd­vözlő beszéde és a délszláv is­kola kedves műsora után dr. Dávid András nyitotta meg a kiállítást. Négyszáz művet láthatnak a nézők ezen a könyvtárlaton. Vannak közöttük a gyermekek saját anyanyelve oktatását se­gítő könyvek, aztán vannak a többség nyelvét tanuló nemze­tiségi iskolások számára hasz­nálható kötetek. így például a jugoszláviai magyar anyanyel­vű, de szerb-horvát iskolába járó fiúk, lányok számára ezek a sajátos tematikájú tanköny­vek a másik nyelv megtanulá­sát segítik elő. Végül úgyne­vezett környezeti nyelv tanulá­sát célzó könyveket is láttunk. F. D. Biológiai órák a Mecseki ÁdafkeHben Oktatótermet avattak Vadászlakás volt valamikora zöldablakos faház, mely a mos­tani Mecseki Állatkertben áll. A fűtés, világítás nélküli helyi­séget csak alkalmi kiállító­teremnek használták néha-né­ha. Tegnap délután pedig ün­nepélyesen felavatták, mind a kultúrpark biológiai oktatóter­mét. Vajon mi indokolta ezt az átalakítást? A pécsi kert a harmadik vi­déki állatkertként alakult meg 1960-ban. Akkori célja csupán az adott táj élővilágának be­mutatása volt. Azonban néhány év múlva kiderült, több a láto­gatók igénye, nagyobb vára­kozással jönnek ide, nemcsak a dél-dunántúli körzetből, de az ország többi részéből is. Az állatkert „gazdái" is úgy vél­ték, szükséges lenne az iskolai tananyag megelevenítése akár a diákok, akár a tanárok szá­mára. Ekkor szervezték meg az állatkerti sétákat, melyek alkal­mával szakemberek ismertették a 170 fajta állat jellegzetessé­géit, földrajzi környezetét. Nem­sokára még jobban az iskolák felé fordultak, és így 5—6 év­vel ezelőtt már tartottak itt élő­világ-órákat, sőt három éve biológiai szakköröket is szer­veznek. Ezek a ■ látogatások azonban az időjáráshoz kötőd­tek. Ekkor gondoltak egy olyan helyiség kialakítására, ahol a hidegtől-melegtől függetlenül összejöhetnek a gyerekek és az állatkertben látottakat helyben meg beszél heti ló A Kulturális Minisztérium tavaly 50 000 fo­rintos támogatást biztosított a biológiai oktatóterem megvaló­sítására, ezenkívül 60 szocialis­ta brigád is felajánlotta segít­ségét. Átalakították a vadász-házat, kifestették, neonvilágítást és villany-radiátorokat szereltek be, padozatát meleg burkolat­tal fedték. Vásároltak bemutató szekrényeket, állíthatós munka­asztalokat, székeket, táblákat, különböző eszközöket. A terem­ben egyszerre 30—40-en férnek el. Jelenleg 12 mikroszkóp, dia­vetítő, 8 mm-es filmvetítő, és egy epidiaszkóp is áll a ren­delkezésükre. Itt tartják ezen­túl az igen eredményes szak­köröket. A gyerekeknek a tan­anyaghoz kapcsolódóan bizto­sítják az élő gyakorlatot, a bon­colási lehetőségeket. Az állatkerti oktatóterem, mely egyedüli Magyarországon, egyben a szakkörök bázisköz­pontja is. Terveznek különböző szakmai bemutatókat és elvál lalják a tanárok továbbképzé sét. Konzultációkat is tartanak majd a „Mindenki Iskolája' résztvevőinek, sőt jövő nyártól kezdődően bevezetik a vasár nap délelőtti matinékat Ter­mészettudományos kisfilmeket vetítenek non-stop rendszerben Az országos közművelődési alapból a napokban kaptak újabb 50 000 forint támogatást és így a még szükséges eszkö­zöket is beszerezhetik. B. A. Tavaly még csak gaz virágzott Ahol mór kész a szintezés, zav artalanul folyhat a panelek szerelése — szintén éjszaka. Éjszaka is dolgoznak a gépek Az utolsó 39-es fordul, szin­te meg sem áll a Ivov-kertváro- si végállomáson, siet vissza a Kossuth térre. Éjfél elmúlt, de nem csöndes a környék, mun­kagépek zúgnak, szétvágott kátrányoshordóban lobog a lé­lekmelegítő tűz. Jelenleg ez még Kertváros legszéle, épül­nek az új házak. Éjjel is. A kanyarban sorjáznak a dömperek, itt egy exkavátor — harap a sáros talajba, mellet­te állnak a szintezők, kezükben fakerettel. — Iker tízesek épül­nek, három darab — mondja Hóbor István, a Hóbor-brigád vezetőjének bátyja. — A bri­gádoknak készítjük elő a tere­pet, hogy majd kialakíthassák a pincetömböt, jöhessen a cö­löpverőgép. Fázósan toppant, míg elma­gyarázza, hogy most csak ket­ten vannak a brigádból, a töb­biek nappalosok. Rajtuk kívül dolgozik még hat kubikos, meg öt dömpervezető. — Mennyi a norma? — Az erőgépé százötven-két­száz köbméter, a dömpereknek egyenként hússzor kell fordul­niuk. Persze nem nyolc órá­ban, hanem este héttől reggel hatig dolgozunk. Körénk gyűlnek a többiek is, megnyugtatnak, hogy most még nincs is olyan Kideg. S ha hideg van? A szabadtéri tűz munka közben nemigen melegít, keli a pufajka, alá két kabát, meleg alsó. A munkaszervezés csak úgy oldható meg, ha a nappali munkát éjszaka készítik elő. — Amit a vállalat elbír, azt meakapjuk — magyarázzák — kölcsönös megbecsülés alap­ján. Célokat tűztünk ki magunk elé, és ezeket a célokat csak így tudjuk megvalósítani. Szűcs Lajos gépkezelő négy éve dolgozik a Baranya me­gyei Építőipari Vállalatnál. Hogy milyen előnyöket tudna felsorolni? Itt van a szabad szombat, meg aki ledolgozta az évi keretét, csúsztathat. — És az is szép dolog — teszi hozzá, — hogy amit egy éjszaka elvégzek, az száz em­ber munkája, ha lapáttal es­nek neki a földnek. Mennyi a jövedelme? de — Az átlag háromezer, van, akinek bejön a hat és fér ezer is. Sokan évtizedek óta dolgoz­nak itt. Panaszkodnak, elége­detlenkednek, de föl sem me­rül bennük a távozás gondola­ta. Maguknak is keresik az okokat. Dolgozni másutt is kell, jó a szabad hétvége, a ked­vezményes lakáslehetőség, bár — mondja egyikük — ez másutt is meglenne. Meg itt vannak a haverok, és... És végül előkerül az is, amiről ed­dig hallgattak: szeretik ezt a munkát. — Látja ott azokat a háza­kat? — mutat Kovács Mihály néhány nagyon újnak, nagyon szépnek látszó épületre. — Azon a helyen tavaly még csak ökörfarkkóró virágzott. Most meg állnak a házak, és mi csi­náltuk őket. Szántó Péter dasági-élelmiszeripari terméket szállítottunk a külpiacokra: az export tételeket figyelembe vé­ve jelentősen emelkedett az élelmiszer kivitel. A Baranyában működő ti­zenhárom élelmiszeripari üzem­ben dolgozó mintegy nyolcezer ember 13,5 milliárd forint érté­kű terméket állított elő tavaly, s az 1980-ig tervezett fejleszté­si elképzeléseknek megfelelően tovább bővítik termelési kapa­citásukat a MÉM-hez tartozó gyárak, a közös vállalatok. Baranya megye tanácsának végrehajtó bizottsága, tegnapi ülésén többek között az egyik fő napirendi pontként a mező- gazdasági üzemek és élelmi- szeripari vállalatok termelési együttműködéséről szóló elő­terjesztést tárgyalta. A testületi ülést Horváth Lajos, megyénk tanácselnöke vezette, amelyen többek között részt vett Bocz József, az MSZMP Baranya me­gyei Bizottságának titkára. Dr. Baracs József mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályvezető szóbeli kiegészítését követően élénk vita alakult ki beterjesztett anyaggal kap­csolatban, amely mélyrehatóan elemezte az alapanyag terme­lő üzemek és feldolgozó válla­latok kapcsolatát. A termeltető, értékesítő és szolgáltató vállalatok között ki­alakult együttműködés kedve­zően hatott a szakosított ter­melésre, a közös vállalatok létrejöttére. Például a babarci búzatermesztési rendszerben ma már 27 közös qazdaság te­vékenykedik, a Bólyi Állami Gazdaság szója és komló ter­melési rendszerének hét terme­lőszövetkezet a tagja, az ure- betin társulásba 27 gazdaság tömörült, 13 mezőgazdasági üzem tagja a KAHYB Közös Vállalatnak. A megye területén működő agrokémiai társulások a szántóterület felén dolgoz­nak, a négy kukorica termelési rendszer tagszövetkezetei — öt állami gazdaság, 38 termelő- szövetkezet — a kukorica vetés- terület 72 százalékát művelik. A megye nagyüzemi burgonya­területének csaknem teljes egészét a sombereki és a So­lanum (Szentlőrinci Állami Gazdaság) termelési társulás taggazdaságai alkotják. A mezőgazdasági üzemek élelmiszer termelését — hús- és tejfeldolgozás, tartósítás, borászat, szeszfőzés és szikvíz- gyártás — a választék bővíté­sét segítik az ÁFÉSZ-ek is. Az elmúlt esztendőben megyénk­ben tizennyolc termelőszövet­kezet, illetve állami gazdaság és nem utolsósorban a pécsi vágóhíd végzett és folytat hús­feldolgozó st. A már kialakult termelési együttműködésen kívül az utób­bi időben több társulás, illetve közös vállalat alakult. A létre­jött szigetvári Zöldségtermelő Társulás — amely a Baranya- mék keretén belül működik majd — több mint hetvenmil- lió forintért létesít pglántane- velőt, a hajtatóházakba és ker­tészetekbe kerülő palánták 400—500 hektáron biztosítják a zöldségtermelést. Jelentős vállalkozás a Barom­fifeldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalat termelési ko­operációja is. Az épülő és a jövő esztendő első felében át­adásra kerülő Pécsi Baromfi- feldolgozó ellátását három ál­lami gazdaság és tíz termelő- szövetkezet biztosítja. A végrehajtó bizottsági ülé­sen ismételten elhangzott a szakosított telepeken elhulló állatok feldolgozásának hiá­nya, amit fehérje takarmány­ként hasznosíthatnának az üze­mek. Az elképzelések között szerepel a Bólyi Állami Gaz­daságban építendő feldolgozó létesítése, de a megvalósítás­hoz szükséges pénzügyi fedezet egyelőre még hiányzik. S. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents