Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)
1976-11-24 / 325. szám
1976. november 24., szerda Dünantuli Ilaplo 3 Köszöntjük a televízió pécsi körzeti stúdióját Ma első ízben láthatják a nézők a képernyőn a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójának monoszkópját Egy jelentős kezdeményezés megvalósulásának lehetünk tanúi, a televíziózás mindinkább országossá válik, a központi adók mellett a jövőben műsort sugároz majd a pécsi és a szegedi stúdió is. Jó érzés az elsők között lenni, hiszen ismeretesek a távlati tervek, melyekben a győri, a miskolci és a debreceni is szerepel. Az első felelőssége azonban mindig nagyobb, őket jobban figyelik, mérlegelik, úttörő szerepet várnak tőlük. A kezdeményezés több szempontból is jelentős. Elsősorban azáltal, hogy a hírközlés eddigi rendszere gazdagodik országosan és helyileg is egy újabb eszközzel. Olyannal, melynek politikai, közművelődési jelentősége igen nagy, hatásos. Egy újabb kapcsolat megteremtésére nyílik lehetőség a hírközlés és a lakosság között. A televízió rohamos térhódítása mindenki előtt bizonyossá tette, hogy milyen széleskörű érdeklődés kíséri műsorát, milyen sokrétű igényt képes kielégíteni, hogyan tudott, különösen a falvakban, községekben olyan eszközzé válni, mely egyedül képes a világra, az országra egyidejűleg látható ablakot nyitni. Népszerűségével, kedvességével a hírközlés többi eszközének ma már igen nehéz versengeni. A körzeti stúdiók jelentőségét éppen a körzeti jellege fokozza. Helyes szemlélettel nem megyei vagy városi stúdiókat szerveztek, hanem a sok szállal egybefonódott körzetek fogtak össze, hogy saját lakosságukat szélesebb körűen informálják, illetve önmagukat az egész ország előtt sokoldalúbban mutassák be. A hírközlés valamennyi dolgozója a dél-dunántúli körzetben örömmel fogadja az új intézmény mai jelentkezését. Már régóta figyelemmel kísérjük szorgos előkészítő munkáját kollégáinknak, akik többsége évek óta velünk együtt dolgozott az újságoknál vagy a rádiónál. Nagyszerű lehetőséget kaptak képességeik kibontakoztatásához, hogy a képiség, a színek erejével, a televízió nyújtotta műfaji változatosság eszközeivel legyenek eredményes munkásai az információ szélesítésének, a művészi élménynyújtásnak. Tiszteletre méltó tervek foglalkoztatják a most jelentkező stúdiót. A helyi élet széleskörű bemutatása, a párt- és állami politika megvalósulásának helyi ábrázolásán túl vállalkoznak majd művészeti produkciók önálló elkészítésére. 1977-ben kéthetenként harmincperces önálló műsorral jelentkeznek, három önálló művészeti produkciót kívánnak létrehozni, s a következő évben már heti 40—50 perces önálló adás, öt önálló művészi program elkészítése a cél. Sok sikert kívánunk elképzeléseik, terveik megvalósításához! Pályatársaink számíthatnak érdeklődésünkre, segítségünkre, tevékenységüket előrevivő kritikáinkra.. A nézőknek pedig jó szórakozást, kellemes időtöltést kívánunk a pécsi körzeti stúdió adásai nyomán. Mitzki Ervin A Radnóti Színpad törzsvendég Meszesen Beszélgetés Keres Emillel a versmondásról A budapesti Radnóti Színpad a múlt héten tartotta meg a századik irodalomórát. Vagyis: századik alkalommal színészek vették át az irodalomtanároktól a tanítás munkáját, s egy óra hosszat ők mondták el a verseket, a prózai műveket. Ebbe az úttörő művelődésügyi mozgalomba igen jól kapcsolódott bele a pécsi, meszesi József Attila Művelődési Ház. A Radnóti Színpad tagjai „törzsvendégek'1 náluk, műsoraikat a művelődési ház rendszeresen elhozza a pécsieknek. Keres Emil Kossuth-díjas, érdemes művész, a színház igazgatója éppen náluk kezdte el a második száz irodalomóra egyikét. — Szabad-e színésznek az eredendően olvasásra szánt verset elmondani? — kérdeztük tőle. — Valamikor a költészet előidejében a költők maguk mondták, dalolták verseiket. De a költő nem jelenhet meg mindenütt, a színész viszont megsokszorozhatja őt. Persze a vers elsősorban mégis olvasásra íródik. — Mi a különbség az olvasott és a színész által felhan- gosított vers között? — Az olvasás olyan helyzetbe hozza az olvasó embert, hogy eltűnődhet a versen, nézegetheti, ízlelgetheti a sorokat, visszalapozhat és egymás után elolvashatja többször is. Tulajdonképpen a verset olvasni is tudni kell. A versmondó színész nem kevesebbet vállal magára, minthogy egyszeri hallásra meg tudja értetni a művet. Ez is képesség. A vers leglényegesebb összetevője a hangtani ritmus. Bár a versmagyarázó esztéták sokat vitatkoznak, de ebben megegyeznek. Ha pedig a vers legfontosabb összetevője a hangtani ritmus, akkor a hangtan elnevezésben benne van a megszólalás föltételezése. Napjainkban az sem mellékes indok, hogy a közönség elvárja: a verset mondják. — Tíz-tizenöt évvel ezelőtt, láthatatlanul, a nagyközönség tudta nélkül igen komoly harc zajlott le az úgynevezett éne- kelendő-kántáló-retorizáló versmondás és az úgynevezett intellektuális versmondás között. Az utóbbi elég rossz elnevezés, mert az intellektuális versmondás sem azt jelenti, hogy kimegyek és egyszerűen csak elmondom. Inkább úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy „nem baj, ha értik is azt a verset, amit a színész elmond”. Vagyis a színész különböző színészi eszközeivel nem tolakszik a vers elé, hanem akkor és oly mértékben használja, amilyen mértékben, és amikor a vers megkívánja ezeket a színészi kifejező eszközöket. — A pódiumon a színész mégiscsak a vers és az olvasó közé áll, az olvasót hallgatóvá- nézővé teszi I — Hankiss Elemér írja: az irodalom hatást gyakorol olvasójára. Ez esetben a hallgatójára is. Mi ez a hatás? — Az olvasó az önmagában levő összes ismerettel, életérzéssel, gondolkodásával, nem konkrétan arra a versre, hanem „a” versre készül. Abban a pillanatban, ahogy készül, létrejön a bűvös áramkör és bekövetkezhet a hatás. Ha az olvasó és a költő közé belép a színész, akkor — ideális esetben — ő a hatást olyanfajta formában növeli, hogy a vers egyszeri felmutatása és megértése mellett hozzáadja mindazt a sajátját, ami a verset nem elnyomja, hanem fölemeli. Egy verset tulajdonképpen nem lehet jól elmondani, csak valakinél jobban, vagy rosz- szabbul. A versmondó színész a versből megragadhat különböző epizódokat, momentumokat, így alakíthatja ki a versre vonatkozó koncepcióját és így mondhatja el. Ha szépen, érthetően átadja azt is, amit nem tud belőle megoldani, akkor már jól elvégezte feladatát. Babits Mihály volt az, aki ebben az ügyben írt Ódry Árpádnak és nagyon „megemelte kalapját" a versmondó színész előtt. De ismerek ma költőt, aki nem szereti, ha mondják a műveit, úgy érzi, hogy meghamisítják. — Milyen szerepet játszik a versmondásban a kritika? — A versmondásnak napjainkban még nincs kidolgozott elmélete. A legkényesebb kérdés, hogy milyen mértékben lehet igénybe venni színészi eszközöket? Ezt valójában még csak most dolgozzák fel. A kritika még nem tud ebben egyöntetű állást foglalni, tehát rokonszenv és nagyon sok minden alapján ítél. Reméljük, hogy a Radnóti Színpad művészeti tanácsa, amely jeles emberekből áll, hozzáfog majd ehhez. Van olyan jelenség is, méghozzá elméleti támpontokkal erősítve — hogy tudniillik a vers: dráma — amiből a versmondásnak talán egy forradalmi változására lehet következtetni: arra, hogy több színészi, színházi eszközt alkalmaznak majd. Természetesen betartva a műfaji kereteket, s nem „eljátszva” egy verset, csak felhasználva a színészi lehetőségeket, ahogyan ezt a korszerű versmondás igényelheti. — Sohasem lesz egy országban annyi versmondó színész, mint ahány irodalomtanár. Hogyan lehetne segíteni az irodalomértő, de többnyire nem jó verselőadó tanárok munkáját? — Úgy látszik, néhány éven belül mozgalommá nő a színésztársadalomban a versmondás és a színészek sokkal több helyre eljutnak, mint eddig. De a széles körben alkalmazható megoldás — a képmagnó. A tv vagy filmgyár laboratóriumban a színészek részvételével készült magyarórákat viszik ki az iskolák képmagnóira. A megelevenedett versmondást mindenüvé az országba. Meggyőződésem, hogy az irodalomtanításban ez a jövő. — Három és fél évi átalakítás után ismét működik a Radnóti Színpad. Nyilván kevesebb idejük lesz vidékre járni, mint eddig. Pécs viszont a meszesiek kezdeményezése révén megszerette és igényli műsorukat. — Mi a főváros számára, a fővárosi tanács irányította színház vagyunk. De „terven felül" továbbra is vállalunk nem fővárosi előadásokat, persze kevesebbet, mint amennyit a színház három és fél éves átalakítása alatt vállaltunk. Pécsre, a József Attila Művelődési Házba mégis változatlan gyakorisággal szeretnénk jönni. De gondolom, a nem budapesti színházak is előbb-utóbb felismerik ezt a lehetőséget, amely egyben kötelezettségnek is felfogható. Földessy Dénes Anyagi támogatás az ifjúsági kluboknak Politikai-irodalmi zenés montázs a műsorcsomagban Egymillió-ötszázezer forint. Ennyit kapott az elmúlt három évben 43 baranyai ifjúsági klub. Az Állami Ifjúsági Bizottság és több központi szerv 1973-ban pályázatot hirdetett új ifjúsági klubok létesítésére és a már működő klubok tárgyi feltételeinek a javítására. A nagyobb aktivitásra ösztönző közösségi tevékenység megteremtése és továbbfejlesztése érdekében az 1973. évi pályázatot meghirdető szervek most Százezer előadás évente A tudományos ismeretterjesztés legújabb bázisa Planetárium. Ismeretterjesztés magasabb fokon a pécsi Napjainkban, a tudományostechnikai forradalom kiteljesedésének időszakában egymásután születnek, s hánynak ki a különböző divatos burzsoá jóslatok, aggodalmak, amelyek megjövendölték már a tudományos és humán kultúra kibékíthetetlen ellentétét. A civilizációs pesszimizmusnak a gyökere: a társadalom- és természet- tudományos szemlélet egységének fölbomlása, a társadalmi motivációkat figyelmen kívül hagyó, egyoldalúvá torzult világkép. Legutóbb egy tekintélyes lu- dósszemélyiség, Moris Goldsmith — a Brit Tudománynépszerűsítő írók Egyesületének alapítója — már egyenesen a tudomány népszerűsítésének, az ismeretterjesztésnek létjogosultságát, lehetőségét vonta kétségbe. íme, nézeteinek summázata: „Napjainkban le kell mondanunk a tudomány népszerűsítésének még a fogalmáról is... Nincs miért népszerűsíteni a tudományt olyan világban, ahol az vezető helyet foglal el.” Szocialista társadalmunkban nincs talaja az ehhez hasonló nézeteknek. Ugyanakkor valljuk, s életünkben tapasztaljuk, hogy a kibontakozó tudományos-technikai forradalom a szocializmus feltételei között megköveteli az ismeretet, szakértelmet, és megköveteli ezzel kölcsönhatásban a széles horizontú állampolgári, közösségi, nemzetközi és nemzeti öntudatot, s ennek megfelelő életvitelt, erkölcsöket, magatartást, kultúrát is. Egy és más a kétségek közül persze hozzánk is eljutott, így például a televízió mindenhatóságáról és egyeduralmáról valló nézet, ám kiderült, hogy miközben a televízió valami újat, többletet ad a művelődés eddigi formáihoz, ugyanokkor növeli az érdeklődést más lehetőségek, így az ismeretterjesztés egyéb formái iránt is. Legföljebb olyan helyzetet teremt, amelyben a közművelődés „hagyományos" intézményei és formációi arra kényszerülnek, hogy tevékenységüket megújítva, az eddiginél hatékonyabban dolgozzanak. Jelesen vonatkozik ez — többek között — a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatra. A közművelődésben betöltött szerepét jelzi, hogy az elmúlt 20 évben a társulat évente 80— 100 ezer előadást tartott 4—5 millió részvevő számára. Ezen túlmenően különböző tanfolyamokat, szakköröket, önművelő csoportokat működtetett, kiállításokat szervezett, országjáró túrákat vezetett, s egyéb újabb művelődési formákat hívott életre. Mégis — különösen a köz- művelődési párthatározat fényében — szükség van az ismeretterjesztő társulat munkájának további tökéletesítésére, hatékonyságának növelésére. Ezt ismerte fel a társulat országos elnöksége, amely megtárgyalta az MSZM'P KB köz- művelődési határozatából a TIT-re háruló feladatokat és kidolgozta programját munkája hatásfokának növelésére. A párthatározat különös jelentőséget tulajdonít annak az ideológiai követelménynek, hogy a közművelődés eszközeivel nem egyszerűen csak műveltséget kell teremteni, hanem szocialista műveltséget. Ez nemcsak közreműködést igényel a részvevőktől, hanem határozott ideológiai harcot a nem szocialista nézetek, jelenségek, maradványok ellen. Fel kell lépni a TIT-ben is a divatok, a rosszul értelmezett korszerűsítés, a nemtörődömség, a világnézeti nevelés lebecsülésének jegyében jelentkező ideológiai következetlenségek ellen. Havas Ervin októberben új akciót indítottak a klubok központi támogatására. A központi támogatást nem pályázati úton, hanem a Megyei Klubtanács döntése alapján lehet elnyerni. A klubok az akció keretében technikai eszközöket, a programok szervezéséhez és lebonyolításához segítséget nyújtó műsoranyagot kapnak. A támogatásban csak működési engedéllyel rendelkező klubok részesülnek. Az ifjúsági klubakció keretében ez évben országosan 3,2 millió forint értékű anyagi támogatást osztanak szét. így a baranyai ifjúsági klubok is jelentős értékben kapnak kazettás és orsós magnetofonokat, lemezjátszókat, automata diavetítőket és hangszalagon rögzített műsorokat. A műsorcsomagban politikai-irodalmi- zenés montázs, zenés irodalmi összeállítás és vitaműsorok találhatók. Jelenleg 220 ifjúsóqi klub működik megyénkben. Támogatásuk nemcsak a központi alap igénybevételével valósul meg. Ebben az évben a megyei ifjúsági alapból 150 ezer forint összegű támogatást kaptak. De meg kell említeni a községi és a városi tanácsok, valamint a fenntartó üzemek anyagi segít- séqnyújtását is. Baranyában idén februárban országosan is egyedülálló kezdeményezés indult. A Pécsi Nemzeti Színház fiatal művészei kamarajellegű műsorokkal és irodalmi estekkel léptek föl a kis falvak és a peremterületek ifjúsági klubjaiban. 45 klubba jutottak el a színház művészei. Ugyancsak baranyai „specialitás” az irodalmi műsorokra szóló kedvezményes ifjúsági utalvány. A Baranya megyei Tanács V. B. és a KISZ Baranya megyei Bizottsága által kibocsátott utalvány értéke a megvásárolt jegy árának ötven százaléka. Az utalvány a pécsi József Attila Művelődési Ház, a Doktor Sándor Művelődési Központ és a pécsi Ifjúsági Ház irodalmi műsoraira érvényes. V. A. Szakmai tanulmányi versenyek Másodízben hirdette meg az idén az Oktatási Minisztérium a szakközépiskolások képzésében érdekelt szaktárcákkal egyetértésben egységes elvek alapján, egységes szerkezetbe foglalva az országos szakmai tanulmányi versenyeket. A néhány éve erőteljes fejlődésnek indult versenymozgalom résztvevőinek köre az idén tovább szélesedik: először írtak ki országos vetélkedőt könnyűipari szakközépiskolásoknak is és így már 25 féle versenyben vehetnek részt a szakközépiskolák tanulói, A szakmai versenyeken kimagasló eredményt elért tanulók az érettségi, illetve a felvételi vizsgákon kedvezményekben részesülnek. A versenyeket többségében komplex, illetve szaktárgyi kategóriákban rendezik meg. A versenyeket a nevezési létszámoktól és a szakjellegétől függően két vagy három fordulóban bonyolítják le. Az iskolai selejtezők többségét februárban tartják, a középdöntőkre általában márciusban, a döntőkre pedig április végén, május első két hetében kerül sor. Új vonás, hogy az idén első alkalommal már valamennyi iskolai versenyen központilag kiadott feladatokat oldanak meg a diákok. Az idén a szervezők az érdeklődés alapján a tavalyinál lényegesen nagyobb részvételre számítanak. itt . < y s í m i p í * I !í * i i *' * í < f1 i * ! u < * S « ' . fnHHH
