Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)
1976-11-23 / 324. szám
1976. november 23., kedd Dunántúli napló 3 Ilii ilyen áron adnak-vesznek? Munkahelyük a világpiac A Chemolimpex tapasztalataiból A Chemolimpex külkereskedői vegyi árukat adnak, vesznek. Munkahelyük a világpiac. Miután a piacot befolyásolni nem nagyon tudják, igyekeznek alkalmazkodni hozzá. Ettől függ külkereskedői teljesítményük és részben a hazai termelés-fejlesztés hatásfoka. Minimális beruházással Alkatrészek Mágocsról tízmilliós értékben öt évre szóló kooperációs kapcsolatot létesített a MEZŐGÉP mágocsi gyáregysége a SZIM Székesfehérvári Gyárával, valamint a Kismotor- és Gépgyárral. A kapcsolat minimális anyagi ráfordítás mellett jelentős termelésnövekedést ígér a mágocsiaknak. A székesfehérváriak minimális bérleti díjért gépeket állítanak fel Mágocson, s az NSZK-beli Knor cég licence alapján bérmunkában gépkocsi szerelvényekhez alkatrészeket gyártanak tízmilliós értékben. A gépeket már szerelik, a tervek szerint december elsejével a gyártás is elkezdődhet. Hasonló megállapodást kötnek a Kismotor- és Gépgyárral is. MANN gépkocsikhoz itt készül majd a hengerfej, későbbiekben pedig a hengerblokk is. Az előzetes tárgyalások szerint februártól gyártanák a budapestiek részére az egységeket, amelyek termelési értéke eléri qz évi 25 millió forintot. Az újonnan kialakított kooperációs kapcsolatnak köszönhetően a mágocsiak alkatrész gyártása megkétszereződik. Mindössze 15 új dolgozót vettek fel és 600 000 forint kellett az átalakításhoz, hogy a partnervállalatoktól érkező gépeket fogadni tudják. Ezzel a minimális beruházással a jelenlegi csaknem 80 milliós termelési értékük 1980-ig várhatóan eléri a 110 millió forintot. H. T. Milyen áron adnak-vesznek? A korszerű vegyipar kiinduló anyaga a kőolaj, ára ötszörösére szökött az utóbbi években. A belőle készült termékek pedig a feldolgozás fokától függően drágultak: a benzin négyszeresére, az etilén háromszorosára, a polietilén kétszeresére és végül a fólia már csak másfélszeresére. A drágulások a hiedelem ellenére nem egyenlítik ki egymást az adásvételek során. Mert 1. több vegyianyagot veszünk, mint eladunk: 2. a hazai petrolkémia kiinduló anyagát, a kőolajat pedig eleve drágábban importáljuk. Drágulás Az árrobbanás nyomán tehát emelkedtek a mezőgazdaság és az ipar kemizálásának költségei. A KGST-tagországok elszámolásaikban 1978-ig fokozatosan zárkóznak fel a magas világpiaci árakhoz. A türelmi idő lehetővé teszi a felkészülést a növekvő követelményekre, de egyben nagy megtakarítások forrása is. Venni általában könnyebb, mint eladni. Legalábbis a tőkés piacon. Ilyenkor az üzlet különböző ajánlatok formájában gyakran „házhoz" jön. A Chemolimpex szakemberei ügyes üzletpolitikával vásárlásaik során előnyös helyzetből közvetlenül a külföldi gyártóval tárgyalnak. így a beszerzésekről és az értékesítésekről többnyire egyszerre és kölcsönösen előnyös feltételek közt szerződhetnek. Ezáltal külkereskedőink a termelési-kooperációs kapcsolatok szervezői, katalizátorai is. Minél „pubóbb” a termék, értékesítése annál nehezebb. A „kemény" cikknél fordított a helyzet: eladása nem művészet, beszerzése viszont sok piaci munkát igényel. A cianürklorid- ból, e fontos növényvédőszer- alapanyagból például az NSZK-beli és a svájci cég jelenleg sem szállít eleget. Az árrobbanás időpontjában a legtöbb petrolkémiai alapanyag annyira „megkeményedett”, hogy szinte „nem volt ára”. A Chemolimpex ekkor is többnyire biztosította a zavartalan ellátást. Idíiben,jél „A lehetetlent azonnal megoldjuk, a csodára egy kicsit várni kell” — élcelődnek az üzletkötők a piac korlátáira célozva. Amilyen a termék, olyan az üzlet — állítják. Vagyis a legtöbb üzlet már a fejlesztés, a gyártás során megpecsételődik. A Leninvárosi Olefinmű etiléntermelése például a legigényesebb piacokon is szinte minden mennyiségben értékesíthető. Az idén — a hazai szükségleteken és a szovjet kooperációs igényeken felül — 30 millió dollárért exportálunk etilént a tőkés piacokra. Mellesleg éppen 30 millió dollárért vásároltuk az Olefinmű berendezéseit, igaz ez most már lényegesen többe, 80—90 millió dollárba kerülne. „Okosan, alkalmas időben jó üzletet kötni!" — ez a külkereskedők jelszava. S ha a Chemolimpex minden üzleténél átlagosan csak egyszázalékos árnyereséget érnek el, ennek évi hatása legalább 10 millió dollár. Mivel a prognózisokból tudják, hogy jövőre 7—15 százalékos átlagos árszínvonalemelkedés várható a tőkés piacokon, bizonyos vegyi anyagokat előre vásárolnak, illetve hosszabb távra kötnek szerződéseket. Vásárlás A klasszikus üzletkötés — néhány szavas telefonbeszélgetés a londoni tőzsde alkuszával — körülbelül így hangzik: „Veszek 1500 tonna nyersgumit novemberi elhajózásra, tonnáját 700 dollárért”. A rendelés visszaigazolása ugyancsak telefonon: „rendben". És ezzel felbonthatatlan, megmásíthatatlan a több mint egymillió dolláros üzlet. Minden évben 20 ezer tonna nyersgumit vásárolunk, de még soha nem történt félreértés vagy szószegés. A Chemolimpex üzletkötője a tőzsde tárcsázása előtt persze négy-öt alkusztól ajánlatot kér c szállításra. (Nem többtől, nehogy az érdeklődés összege- ződjék és árfelhajtó tényezővé váljék.) Az ajánlatokat összeveti a Reuter hírügynökség szüntelenül érkező telexjelentéseivel. (Ezek a pártatlanul és folyamatosan közölt napi jegyzések jelzik a legmegbízhatób- ban a nyersgumipiac mindenkori helyzetét.) És figyelembe veszik az áralakulás előrejelzését csak úgy, mint a pénzpiaci prognózist. (Ha nyersgumit veszünk, tulajdonképpen angol fontot „adunk el”, de a fizetés csak 2—3 hónap múlva, az áru beérkezése után válik esedékessé. A legutóbbi egy év alatt mintegy 20 százalékkal csökkent a font árfolyama.) X-X;!;X;X;X;X;X;X;X;X;X;X;X;X;X;X Ellensúlyozás így dolgoznak a Chemolimpex külkereskedői. A vállalat áruforgalma a tőkés világpiacon kedvező irányban halad: a behozatal 1976-ban a tavalyi szinthez képest 20 százalékkal csökken, a kivitel pedig 20 százalékkal növekszik. Mert javulnak a tőkés világpiaci cserearányok. Mert növekszik a „kemény" exportcikkek termelése. És tegyük hozzá, a külkereskedők sem dolgoznak rosszul. Szerény lehetőségeikhez képest igyekeznek ellensúlyozni a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitelének csökkenését. Kovács József Az ünnepi átadások után^41 m Uj létesítményeken dolgoznak az építők Túl vagyunk a szalag-átvágások ünnepi pillanatain. Baranya több mint fél tucat új létesítménnyel gazdagodott az elmúlt hetekben. Nem kell különösebben hangsúlyoznunk a megye gazdasági életében és a lakosság életkörülményeiben mennyire fontos változásokat hoz az új Mohácsi Bútorgyár, a Szikra Nyomda, a Konzum Áruház, a Sportcsarnok, a pécsi AFIT szerviz, a Zsolnay Porcelángyár rekonstrukciója, a még szeptemberben elkészült siklósi diákotthon . , . A felsorolt létesítmények ma már feladatuknak megfelelően üzemelnek. A gazdasági élettel foglalkozó újságíró számára az ünnepi átadások után első és legfontosabb kérdéssé így az válik, hogy az építőipari ka- pdcitás-hiánnyal küszködő megyében hol foglalkoztatják a felszabadult munkaerőt, munkagépeket. Természetesen pillanatnyi kétségünk sincs afelől, hogy az építőipar más területeken előkészítette a munkahelyeket, Baranya beruházásai (soknak éppen nem mondható) falják a munkaerőt. A NYOMDAÉPITÖK A SOPIANABA MENTEK A Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat 8-as sz. főépítésvezetősége a Pécsi Szikra Nyomda befejező munkáival egyidőben fokozatosan helyezte át munkásait. A mélyépítők az orfüi út korszerűsítéséhez vonultak, míg a többiek zömmel a pécsi Vendéglátóipari Szakiskola és a Vízügyi Igazgatóság cserkúti géptelepének építésénél találtak új munkahelyet. A tanácsi építőipari vállalat jelentős építési kapacitással növelte a EIVRT Sopiana Vákuumtechnikai Gyáránál dolgozó erőit is. Sőt, az Asztalos János úti OTP lakásépítésnél is találkozhatunk egykori nyomdaépítőkkel. A pécsi Sportcsarnokot a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat l-es főépítésvezetőségének munkásai építették. Nem ellett messzire költözniük: a MÁV szociális létesítményét csinálják. Az ő feladatuk továbbá, hogy a Szigeti úti gyakorlóiskola második 8'Tantermét 1977 szeptemberére tanításra alkalmassá tegyék, és ugyancsak 1977 őszére befejezzék a pécsi 400 fős diákotthon építését is. Az l-es főépítésvezetőségnek egyébként 250 milliós értéket kell létrehoznia 1977- ben. A II-ES IS 250 MILLIÓS FELADATTAL KÜZD A BÉV Il-es főépítésvezetőségéhez tartoznak az ipari és kommunális létesítmények, valamint a vázszerkezetes építményeket is ők csinálják. Eddig évente mintegy 200 milliós programot valósítottak meg — jövőre azonban 250 milliós feladattal kell küszködniük. A Porcelángyár rekonstrukciójánál felszabadult létszámot, a gépeket fokozatosan nyelte el a Pécsi Baromfifeldolgozó beruházása, a bőrgyári és húsipari fejlesztés, a pécsi 26 szintes magasház. Ők csinálják a kertvárosi 16 tantermes iskolát, és a 400 fős diákotthon váz- szerkezetét. A pécsi Konzum Áruház építőit ugyanezekre a munkahelyekre csoportosították. 1977-ben, még az első félévben, el kell készülnie a magasháznak. Ugyancsak jövőre befejeződik a magasház melletti ABC áruház és étterem építése, a Bőrgyár és Baromfi- feldolgozó beruházása, a 16 tantermesUskola. A Il-es főépítésvezetőséghez tartozó munkások folytatják a Megyei Tanács székházának építését, a vágóhídi bővítést —• mindkettőt 1978-ban adják át. A tervek szerint 1977-ben a „lles" nagyobb erőkkel bekapcsolódik a Mecseki Ércbányászati Vállalat V-ös bányaüzemének építésébe is. BÚTORGYÁR UTÁN MALOM A Mohácsi Bútorgyár építői jelenleg 80 lakás vázszerkezetét (IMS) szerelik össze Mohácson, amelyeket aztán a mohácsi építőipari szövetkezet kőművesei töltenek ki falakkal, s a szakipari munkákat is a szövetkezet végzi. A BÉV munkásai a vázszerkezetek elkészülte után az új mohácsi malom építésébe kezdenek. Lombosi J. Szerdán jelentkezik a pécsi tv-stúdió A stúdió emblémája és a Sörház utcai székház. Műsorszerkesztés közben Sas Miklósné, Sóvári Gizella, Hárságyi Margit és Pánics György. Egy utolsó megbeszélés az első adás .előtt. A háttérben már a képernyőn megjelenő díszlet látható. Erb János képriportja. Balról: beállítják a stúdiómagnókat, jobbról: világításpróba a nagy stúdióban.
