Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)
1976-11-20 / 321. szám
6 Dunántúlt napló 1976. november 20., szombat Tóm László: Kertvárosi ősz József Attila válogatón levelezései Hetek alatt elfogyott az 5000 példány il modern házasság problémái (7.) A rossz házasság és a gyermek Feldúlt otthonok Rosszértelmű szeretet Komolytalan Orfűi képek A FENYÖSÁV SORSA Ez is orfűi ügy. A repülőtérrel szemben örvendetesen növekedik egy, többféle fenyőből álló széles sáv. Gyarapodott vagy 7—8 évig és akkor feléledt a hír: — Kivágják! Kiderült, hogy nem igaz. Felrepült az újabb kacsa: — Ritkítják! Ez sem vált igazzá. Én minden esetre aggódtam. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél! Ezután érthetetlen dolgok történtek. Egy bölönc-gép bemászott a fenyvesbe és úgy zakatolt, mint egy atomerőmű. Nem is égett a villany. Emberek is settenkedtek ott gyanús, megoldhatatlan céllal. Újabb csoda történt: a fenyves közepén pompás villanysor keletkezett. — De minek? — gondolta az ember. Végül kiderült, hogy minek. Van egy másik közmondás: a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad. Az országút mögött marad egy fenyősor. A fenyősor közepén keletkezett egy út. Ezután jött a haraszt, ami zörög. Mégis vagdosnak ki fákat. Igaz, — hál istennek — nem mindent, csak annyit, amennyi a fenyvesbe épült házak közé kellett. Jó, jó, tudom, hallottam, legalább 5 éves per, az istenek is belekeveredtek, de jobb lett volna a fát telepítés előtt kivágni, mint 8 év után. Tudományos korban élünk. Ebben a korban nem értelmes ez a kifejezés sem: tudományos előrelátás. KIÉ A PÉCSI TÓ? Nagy kérdés! Nem hittem, hogy ez valaha problémává válik. Most már sok mindent hallottam. Például a következőket: A kirándulóké, A fürdőzőké, Az itt lakóké, A sportolóké, A vízügyé, A csónakázóké. Nagyon akadémikus kérdés ez, de sajnos gyakorlati, mert az ilyesmi mindig azt jelenti, hogy ki az akit kilöknek, mert mindig erre megy ki a játék. No most kiket? A sportolókat? — Hol sportoljanak szegények? A Balo- kányban? Nem jó! A fürdőzőket? — Hát ez tó! Hol fürödjenek? A porban? A horgászokat? Ezért épült itt fel 3—400 házikó. Kigúvadt szemmel gürcöltek, takarékoskodtak, vasár-ünnepnap robotoltak szegények és most, hogy kész a tó meg a ház is, most menjenek a fenébe? A csónakázókat? — A kőkorszaktól kezdve még nem volt olyan víz, amire egy gerendát, teknőt, deszkát rá ne löktek volna. Épp a Pécsi tó lenne az egyedüli kivétel a világon? Ugye ez képtelenség? Volna egy forradalmi javaslatom: férjen el mind! Kéne hozzá néhány feltétel. A sportolók, amikor sportolni kell sportoljanak. A horgászok, amikor a sportolók sportolnak, ne akadályozzák őket. Elvégre a halakat úgysem lehet kitolni a vízből, a hal ugyanis ilyen. Tessék elhinni én tudom. A fürdőzők fürödjenek ott ahol lehet, tehát ott, ahol szabad. Hogy ennyi ember nem fér össze? Tessék elhinni összefér! Az ország egyik legnagyobb lakóházában —, ez is pécsi — vagy félezer embernek kell összeszorulnia egy szardiniás doboznyi területen. Meglássák megy majd ez is. Szőllősy Kálmán „Mikor ezekhez, a Tanításokhoz hozzáfogtam, az lebegett szemem előtt, hogy ha egy rablógyilkosnak azt mondom — nagy melegséggel, ami az interpretátor dolga - „Te jó vagy", akkor ez föltétlenül olyan szuggesztív hatással van rá, hogy minden természetellenes rosszaság és „esetleges” nagy kegyetlenség kihull belőle. Mert lehetetlen, hogy az, amit legkevésbé sem várt, meg ne döbbentse befelé." így magyarázza a „Tanítások” születésének körülményeit a leghitelesebb „szemtanú", József Attila. A verseket 1923, december 8-án Budapestről küldte kedves makói tanárának, Galamb Ödönnek. Az 53 évvel ezelőtt kelt levelet a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik és nemrégiben nyomtatásban is olvashattuk. Az Akadémiai Kiadó gondozásában ugyanis megjelent egy kék vászonkötéses, vaskos könyv: „József Attila válogatott levelezései” címmel. Az összeállításban 370 levél, illetve töredék szerepel, 1916-tól 1937- ig. A kötetet Fehér Erzsébet, az ELTE mai maqyar nyelvtanszékének tudományos munkatársa rendezte sajtó alá és ő készítette a jegyzeteket is.- Még 1964-ben kaptam a megbízást, akkori munkahelyemen, a Petőfi Múzeumban, ahol a József Attila hagyaték kezelője voltam — emlékezik vissza a kezdetre Fehér Erzsébet. — Szorongással vegyes örömmel vállaltami el a feladatot, mert előre láttam a buktatóit is. Bár nem tudom elmondani, milyen jóleső érzés, az eredeti leveleket, cédulákat rendezni, gyűjteni, kutatni, következtetni. Már az erősebben vagy halványabban húzott vonalak is beszédessé váltak, szinte éreztem a mögöttük bujkáló indulatokat, lo- bogóst.- Hogyan fogott ehhez a sok türelmet, kitartást igénylő munkához?- A múzeumban elhelyezett iratok majd mindegyikét jól ismertem. A kötetet különben a könyvgyűjteményekben őrzött, már megjelent leveleiből állítottam össze. Magántulajdonban lévő, eddig ismeretlen levelet - egy-két kivételtől eltekintve — csak olyant közöltem, amelynek feltehetően a tulajdonos engedélyével irattárba került, hiteles másolatát megtaláltam. Azért van más, „csalafin- tább” módja is a kutatásnak. Felkeresni a költő élő rokonait, ismerőseit, kedvet csinálni a segítségadáshoz. Azután az ismerősök egymásnak mesélik a történteket, és így. még eddig nem ismert levelek is kerülnek a kutatóhoz,- Milyen alapon válogatta a leveleket? — Elsősorban a filológiai szempont vezetett, azután a hozzáférhetőség szabta meg a munkámat. Ezenkívül a helyes arányokra is ügyelnem kellett, hiszen ha már válogatás, akkor legalább hitelesen tükrözze a megélt emberi világot. A József Attila leveleknél ilyenre nemigen volt szükség. A rendelkezésemre álló anyag közül csak néhányat hagytam ki, így például egy levéltöredéket, jelentéktelen cédulákat, rövid vacsorameghívásokat, és néhány Vágó Márta levelet. Utoljára maradt a válogatás mechanikus szempontja. Mivel levelekről van szó, figyelembe kell venni a jogi problémákon felül azt is, hogy emberek életével foglalkozunk. Hiszen ami a kutatónak tudomány, az a másik ember életének egy része. Előfordult olyan eset is, hogy minden nyomozás eredménytelen maradt, a levelek, „elévülési" ideje pedig 50 év, Ilyenkor el kellett állni a közlésüktől. így járt Fehér Erzsébet a Bőhm Herta levelekkel is., Az osztrák nevelőnőt József Attila, nővéréhez írott leveleiben, menyasszonyának is nevezi, bár kapcsolatuk hamar megszakadt. Izgalmas körülmények között került elő öt eredeti levél, melyet a költő ifjúkori nagy szerelméhez, Vágó Mártához intézett. József Attila leveleit és az azokban küldött verseket Vágó Márta 1942-ben lejegyzett emlékirata őrizte meg. Hosszú ideig maga a címzett is úgy tudta, hogy az eredeti példányok az ostrom alatt megsemmisültek. Mivel 1964-ben előbukkantak eredeti kéziratok, feltehető, hoqy a többi is lappang még valahol, valakinek a tulajdonában. A kötet lezárása után került a Széchenyi Könyvtárba Rapaport Sámuel és József Attila levelezésének, anyaga is,- A megjelenés után pár héttel már nem lehetett megkapni a könyvet. Gondolom, ebben az is közrejátszott, hogy akadémiai kiadvány lévén, korlátozottabb példányszámot nyomtak. A könyv különben is eltér a kiadó eddigi „profiljától", ugyanis válogatást nem szoktak kiadni. — A könyv először a Szép- irodalmi Kiadónak készült és csak később, kész állapotban került át az „Új Magyar Múzeum" sorozatba, S mivel József Attila az érdeklődés középpontjában áll, így hamar elfogyott ez az ötezer példány. Nem, tudom megmondani, terveznek-e második kiadást, ahol legalább kijavíthatnám a sajtóhibákat, — mondja Fehér Erzsébet és szemével megkeresi a tömött könyvespolcon a megjelenésre hosszú éveket váró könyvet, S nem tudom eldönteni, vajon a könnyeket csupán a meghatódottság csalta-e szemébe. A kötet legfőbb érdeme, hogy először gyűjtötte egybe a leveleket, és így sikerült kialakítani egy eddig kevésbé ismert, egységes portrét. Újdonságnak számít a költőhöz írott levelek kiadása is, melyek főleg az életút végefelé szaporodtak meg. József Attila ekkor, mint a Szép Szó szerkesztője, az egész irodalmi közélettel kapcsolatba került. Nem csak a költőt és a társadalmi személyiséget ismerhetjük meg, hanem magát a „hétköznapi” embert is. Lehet, hogy a földöntúli rajongással töltött mítoszok megdőlnek, de kirajzolódik az érző, szenvedő, örülő és néha gyarló ember. Megmutatja a humorosan kedveskedő, keserűségét is félvállról vevő, sok terhet viselő Attila. Tanúi lehetünk a versek alakulásának, és olyanokat is olvashatunk, amelyek könyvalakban már más formában jelentek meg. Talán némelyek csalódnak, hiszen a levelek között egy sincs olyan, amely egyértelműen kimondaná, miért választotta a költő a végső, tragikus „megoldást”. Azonban, hogy tudatosan készült a halálra, pár soros búcsúlevele is bizonyítja, melyet 1937, december 3-án írt orvosának. „Kedves Doktor Úr! Sok szeretettel üdvözlöm. Hiába kísértette meg a lehetetlent. József Attila." A napjaink hazai válásainak társadalmilag legszomorúbb oldala, hogy milyen sok gyermek sorsát érintik. Külön kedvezőtlen körülmény, hogy az elvált szülők gyermekeinek több mint a fele a válás időpontjában hat éven aluli volt. Az egészen kis gyermekek számára még fokozottabban szükséges lett volna a kiegyensúlyozott, a jó anyai és apai közös nevelést biztosító családi környezet. A nagyobb gyermekek ugyan tudatosabban és így gyakran drámaibban élik át a szüleik vitáit, mégis részben jobban önállóak, részben más közösségi forrásokból is több szeretethez juthatnak. A gyermekek számára mégis rendszerint nem a jogi értelemben vett válás, a házasság felbontása a közvetlen ártalom, hanem az azt megelőző állapot, a családi élet feldúltsága, amelynek a hatása aztán sokszor gyűrűzik tovább a házasság felbontása után is. A fő ártalom a családi szeretet egyensúlyának a megbomlása, majd a sók alkalommal fellépő gyűlölködés, vagy éppen a bosszú légköre. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy számos olyan kulturált válás is van, amikor a gyermekek nagyobb emberi válság nélkül vészelik át a család megcsonkulását, sőt, éppúgy szeretik a közös otthonból elkerült szülőt, mintha nem bomlott volna fel a házasság. A gyermekek egy része nagyobb megrázkódtatás néUrít) él a megváltozott helyzetben. Van olyan elvált gyermek, aki így nyilatkozik: „nem érdekel, hogy elváltak, a fő, hogy továbbra is mindketten szeretnek engem”. A másik beletörődve, azt mondja: „Jó lenne, ha együtt élnének, de ha így van, mit csináljunk." De az általános kép nem ez. S nem véletlen, hogy Szabó András a fiatalkorúak bűnözéséről írt kitűnő könyvében szociológiai felmérés alapján kimutatta: a szabadság-vesztés büntetésre ítélt fiatalkorúak 74 százalékánál a szülői ház hibájára vezethető vissza a bűnözővé válás. A gyermeket a válás következtében fenyegető konfliktusok sem jelentik azt, hogy a szülők mindenáron maradjanak együtt. £z utóbbit normaként nem is lehetne felállítani, ma a bírói gyakorlat is azt tartja, hogy a rossz, botrányokkal teli házasság fenntartása adott esetben még ártalmasabb lehet a gyermekre, mintha őt csak az egyik szülő neveli tovább, de nyugodt körülmények között. Vajon mit ér a gyermek részére az olyan otthon,, amelynek falai között éjszaka rendszeresen nem, képes aludni, a válni készülő szülő ádáz és gyakran tettleges veszekedéseitől? Hogyan tanuljon ez a gyermek? Gyermekes házasságoknál is jobb a válás, mint a súlyosan megmérgezett család együttlét légköre, tele az állandó botrányokkal, veszekedésekkel. Ez azonban nem menlevél az alól, hogy a gyermek sorsát fontolgatni kell ilyenkor is, — végig kell gondolni, mit jelent a gyermek elvesztése. Nem ártalmas, ha az elválni készülő szülő úgy teszi fel saját maga számára a kérdést, akkor is elválna-e, ha biztosan tudná, hogy gyermeke közvetlen neveléséről is le kell majd mondania? A bírósági tárgyalások bőséges tapasztalata bizonyítja, hogy a „válni" vagy „együtt maradni" kérdésének felvetésekor a szülők nem mindig fontolják meg azt, hogy a gyermektől való elszakadás milyen fájdalmat jelenthet majd számukra is. Sokan csak akkor ismerik fel, hogy mit jelent a gyermektől való távoliét, amikor már véglegessé vált, hogy a „másik" kapta meg a gyermeket. Számos szülő csak idős korában döbben arra, magára maradt, saját hibájából elveszítette gyermekeit. Máskor mór hamarabb érzik, hogy mégis HfíP|Pt^-az a kis harmadik. Nem egyszer előfordul, hogy a már nagyobb, gondolkpdni tudó gyermek kérleli szüleit: „Ne váljatok el, mert nekem mind a kettőtökre szükségem van . .," A tudatosan kialakított válási szándék tompíthatja az egyik, legjelentősebb válási ártalmat, a hosszú öldöklő huzavonát a gyermek elhelyezése, majd láthatása felett. Itt sokszor történik embertelenség, a magánélet szférája a közvélemény előtt mindig zártabb, ez könnyen alapot adhat a megcsonkult család életének zavarására, különösen, ha a közvetlen környezet, az ismerősök, a lakótársak, a munkatársak, vagy éppen a rokonok is közömbösek. Esetenként a felbomlott család tagjainak egymással való érintkezésében a hibás magatartások egész leltárát lehet észlelni. Gyakran mozgatja ezt a rosszértelmű szeretet, a fegyelmezetlen érzés, amikor a szülő képtelen a gyermek valódi érdekének a felismerésére, meg van róla győződve, hogy a gyermek csak vele, csak nála élhet nyugodtan. Cserében a másik szülő még inkább ő ellene neveli a gyermeket, mintegy rosszul értelmezett önvédelemből, így akarja megakadályozni a másik szülővel való, ilyenkor megrázkódtató találkozásokat. Pedik az alaptalan elhidegitésnek sajátos a dialektikája, olyan ez, mint a bumeráng, arra is visszaszállhat, aki alkalmazza. A válás legszomorúbb történetei közé tartoznak azok az esetek, amikor a házastársak, között már megszűnt minden emberi kapcsolat, egymás irányában már csak a gyűlölet, vagy a bosszú él, de a lakost egyik sem akarja elhagyni. Az ilyen helyzet a gyermek fejlődését mindennél súlyosabban érinti. Pedig kellő fegyelmezettséggel a válás ártalmainak jelentős részétől meg lehetne kímélni a gyermekeket. Hogyan, erről lesz szó jövő heti folytatásunkban. Dr. Csiky Ottó Barlahidai Andrea Munkásfelvétel Cserkúton: A Mezőgép Vállalat 1. sz. gyáregysége felvételre keres: □ ALTALANOS LAKATOS □ ESZTERGÁLYOS □ MARÓS □ ELEKTROLAKATOS □ SZAK- ÉS BETANÍTOTT MUNKASOKAT, valamint □ SEGÉDMUNKÁSOKAT. Megközelíthető, az Újmecsekaljáról induló 26-os autóbusszal. JELENTKEZÉS: a főmérnöknél.
