Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)

1976-11-03 / 304. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXIII. évfolyam, 304. szám 1976. november 3., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Tíz eszlendö alatt 8 milliárd forintot fordítanak a nyomdaipar fejlesztésére Korszerű nyomda az Emel János úton Czente Gyula elvtárs mondott avatóbeszédet a Pécsi Szikra Nyomda ünnepségén. — Szokolai felv. — Uj életmód, új kapcsolatok a remek létesítményben Tíz órakor leálltak a gépek, a Pécsi Szikra Nyomda 1800 négyzetméternyi új gépcsarno­kában összegyűltek a munká­sok s a 112 millió forintos ér­tékű létesítményt átadták a két évszázados hagyománnyal ren­delkező pécsi nyomdászoknak. A tegnapi avatóünnepségre a kulturális miniszter által meghirdetett verseny első he­lyezésének elnyerésével bizo­nyították, hogy a középnyom­dák sorában a legkiválóbban voltak képesek 1976-ban tan­könyvet készíteni, több más magasszintű kiadvánnyal pedig többször is tanúságát adták, hogy méltók Engel János Jó­zsef,, a pécsi nyomdaipar meg­alapítójának hagyatékához. Az avatóünnepség — tulaj­donképpen munkásgyülés — vendégei között nyugdíjas nyomdászok és ipari tanulók, az új nyomdát épitő munkások, a Baranya megyei Tanács Ma­gas- és Mélyépítő Vállalatának dolgozói mellett részt vettek a megye és a város vezetői, va­lamint a nyomadipari gépeket szállító NDK-beli vállalatok képviselői. Keserű Jánosné, könnyűipari miniszter, Boci József, az 1975-ben viszont már 117 mil­lió forintos árbevételről adhat­tak számot. Negyedszázada 50, az elmúlt esztendőben viszont 350 tonna könyvet nyomtat­tak a pécsi nyomdászok. Eköz­ben a húszezres Dunántúli Napló példányszáma 87 000-re nőtt, a Munkácsy Mihály utcai régi üzemben egyre nehezeb­bé, az utolsó időkben pedig csaknem lehetetlenné vált, hogy a nyomdászok akár a leg­nagyobb erőfeszítések beveté­sével is az igényeknek eleget tegyenek. Az alapkő letételtől mind­össze két és fél esztendő telt el; az építők, a nyomda­ipari gépeket szállító NDK-beli szakemberek gyors és jó mun­kát végeztek, a könnyűipari miniszter olyan üzemben vág- hatta át a gépterem ajtajára feszített nemzetiszínű szalagot, amely az ötödik 5 éves terv utolsó évében annyi könyvet lesz képes előállítani, mint a régi nyomda 1970 és 1975 kö­zött összesen. Gazdagodtunk A miniszterasszony üdvözlő beszédében azt is elmondotta, hogy az új pécsi nyomda nem az egyetlen, amely az egyéb­ként szerény anyagi lehetősé­gek között is, gazdagítja a magyar nyomdaipart. A negye­dik 5 éves tervben 3 milliárd, 1976 és 1980 között pedig 5 milliárd forintot fordítanak ilyen célokra. A beruházásoknak kö­szönhetően például a vidéki nyomdákban 60 százalékkal több könyvet lehet majd készí-' teni. Persze, nemcsak a vidék, de a főváros is gazdagodott az elmúlt esztendőkben, s az 5/5-ben is lesz néhány állomás amely a magyar nyomdaipar egyetemes értékét növeli. Keserű Jánosné beszédében utalt arra is, hogy az új tech­nika nagyobb szaktudást, ma­gasabb szintű felkészülést kö­vetel, az új létesítmények csak akkor lehetnek a nyomdaipar kimagasló bázisai, ha új szel­lemmel, új életmóddal, új kap­csolatokkal is sikerül az _új épületek falait megtölteni. Kitüntetések Ezt követően Kleinheincz Já­nosné, Medvei Árpád és Zsit- kovszki István a miniszterasz- szonytól a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapták. Melles Rezső, a Pécsi Szikra Nyomda igazgatója és Balás Ferenc kiosztotta a hagyomá­nyoknak megfelelően az Engel János nívódíjakat, amelyeket 1976-ban Békési Kelemenné, Ropoli László, Tabi István és Zsombéki Nándor nyert el. A nyomda átköltözése közben, valamint az elmúlt Időben vég­zett kiváló munkájuk elismeré­seképpen Higi Vilmos, Horváth Kálmánná, Kovács József, Raj- czy Lajosné és Szakács Rudolf- né igazgatói dicséretben része­sültek. L. J. Brezsnyev —Husák találkozó Kedden a moszkvai Kremlben Leonyid Brezs­nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára talál­kozott Gustáv Husákkal, a CSKP Központi Bizottsága főtitkárával, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság el­nökével, aki az SZKP Köz­ponti Bizottságának vendé­geként rövid baráti látoga­tást tesz a szovjet főváros­ban. Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák tájékoztatta egymást az SZKP XXV. és a CSKP XV. kongresszusa határozatainak megvalósí­tásáról, az SZKP Központi Bizottságának októberi plé­numáról és a CSKP Köz­ponti Bizottságának plénu­máról, megvitatta a szov­jet—csehszlovák együttmű­ködés további fejlesztésé­nek és elmélyítésének kér­déseit, majd időszerű nem­zetközi problémákról tár­gyalt. MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának titkára, Horváth Lajos, a Megyei Tanács elnö­ke, Lukács János, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára, Szili József, az SZMT titkára, Piti Zoltán, a KISZ Ba­ranya megyei Bizottságának tit­kára, Komiódi Józselné, a KISZ Pécs városi Bizottságának első titkára a nyomda dolgozóival együtt ünnepelte a város kor­szerű, új létesítményének ava­tását. Mérföldkő Czente Gyula, Pécs város Ta­nácsának elnöke ünnepi beszé­dében visszatekintett a pécsi nyomdászat történetére, néhány számadattal illusztrálta, hogy az Engel János úti korszerű üzem miként jutott a mérföld­kőnek számitó tegnapi esemé­nyig. 1950-ben mindössze 2 millió forint értékű munkát vé­geztek a pécsi nyomdában, Évente 1100 lakáshoz mintegy 50 millió forint értékben gyártanak födém- és pillérelemeket a B. m. Épitőipari Vállalat panelgyárának STASA- üzemében. Ebből évi 25 ezer négyzetméter úgy­nevezett IM-es feszített szerkezetű elem, ilyet használtak a pécsi magasház építéséhez is. Fotá: Maletics Keserű Jánosné, a gyáravató ünnepség után megtekintette az új gyárat. — Szokolai felv. — Gyáravatás Mohácson Üj létesítménnyel gazdagodott megyénk A dolgozók egy része mun­kával ünnepelt. Fűrészgépek, csiszolók hangja szűrődött át a szomszéd gyártócsarnokból a zsúfolásig telt gyári étterembe, amely ezalkalommal az ünne­pélyes gyáravatás színhelye volt. Tegnap adták át rendel­tetésének a Szék- és Kárpitos­ipari Vállalat új mohácsi szék­gyárát. Ősi János, a gyár igazgatója köszöntötte a megjelenteket, közöttük Keserű Jánosnál, az MSZMP KB tagját, könnyűipari minisztert, dr. Nagy Józsefet, ez MSZMP KB tagját, a Bara­nya megyei Pártbizottság első titkárát, Gyöngyösi' Istvánt, az MSZMP KB tagját, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgo­zók Szakszervezetének főtitká­rát, Borsos Jánost, az MSZMP Mohács városi Bizottságának első titkárát, Fischer Jánost, a Városi Tanács elnökét, dr. Váczi Györgyöt, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat vezér- igazgatóját, továbbá a város és a járás párt- és állami veze­tőit, a tömegszervezetek képvi­selőit és a gyár szocialista bri­gádjainak, KISZ-szervezetének képviselőit. Dr. Váczi György vezérigaz­gató ünnepi beszédében szólt arról, hogy kettős évforduló je­gyében került sor a gyárava­tásra: közeleg november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulója és pontosan 25 éve annak, hogy termelni kezdett a jelenlegi székgyár elődje, a Mohácsi Mezőgazdasági Szerárugyár. Az alakulás évében 20 dolgo­zóval évi 113 000 forint érté­ket állított elő a gyár. 1958- ban alakult át bútorgyárrá, ak­kor 102 fővel dolgozott és évi 2,4 millió forint termelési ér­téket hozott létre. 1965-ben vet­te át a gyárat a Szék- és Kár­pitosipari Vállalat. Abban az évben 48 millió forint volt a termelési érték. Ezután következett a profil­tisztítás, melynek során kizáró­lag ülő- és fekvöbútorgyártás- ra rendezkedett be a mohácsi gyár. 1965-től számítva 10 év alatt a termelés értéke csak­nem megnégyszereződött: 1975- ben 185 millió forint értéket termelt. 1969 óta exportra is termel a mohácsi gyár. Kezdetben 3 millió forint értékben. Az erre az évre tervezett exportérték már meghaladja a 35 millió forin­tot. Tíz év alatt a dolgozók éves átlagbére 17 103 forintról 30 440-re emelkedett. A történeti áttekintés után a vezérigazgató méltatta és meg­köszönte azt az összefogást, amellyel lehetővé vált, hogy a 160 millió forintos beruházást a tervezettnél 3 hónappal előbb fejezzék be. Mint mondotta, nagy feladatok várnak a gyár kollektívájára a megváltozott jobb körülmények között. A jö­vő évre már 86 millió forintos export-tervet kell teljesíteniük, a kellő begyakorlás után pe-- dig — 1980-ra — a gyár éven­te félmillió széket készíthet majd. Megemlékezett Jakab Mihály- lól, a gyár nemrég elhunyt igazgatójáról, majd így fejezte be beszédét: „Amikor az új gyárat átadom, szeretném em­lékezetükbe vésni, hogy szeres­sék úgy ezt a gyárat, mint Jakab elvtárs szerette. Küzdje­nek ugyanolyan lelkesedéssel és következetességgel a nép- gazdasági célok megvalósítá­sáért, valamint a gyár további fejlődéséért." Az ünnepi beszéd után Ke­serű Jánosné miniszter köszön­tötte a gyár munkapadok mel­lett dolgozó és az ünnepségen megjelent munkásait, szólt azokról a követelményekről, amelyeket az iparág, sőt az egész népgazdaság támaszt az új gyár kollektívájával szem­ben. Ezekutón miniszteri ki­tüntetéseket adott át. A Köny- nyűipar kiváló dolgozója kitün­tetést kapta Ősi János, Pleil Imre, Pencz József, Csery Ká­roly, Szilágyi Lajos, Székely Ferenc, Darabos Antal, Müller László, Zsitva Lajos, Martines Jolán, Schmidt János, Fehérvári József. Húszán a Szakma kiváló dolgozója címben részesültek. A gyár dolgozói, szocialista brigádjai közül többen pénz­jutalmat kaptak. Az ünnepség befejező aktu­saként a miniszter átvágta a gyártócsarnok előtt kifeszített szalagot, és ezzel immár hiva­talosan egy új, korszerű köny- nyűipari gyárral gazdagodott Baranya. Kurucz Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents