Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)

1976-11-17 / 318. szám

6 Dunántúli napló 1976. november 17., szerda Új könyvek A háború évszázados nyomai az erdőkben Pótkocsik a talvak számára A kurszki autógyárban új konstrukciójú önbillenős gép­jármű-pótkocsik gyártását kezdték meg.. Ma már nem szükséges a hidraulika alkal­mazása ahhoz, hogy a kocsi- szekrény megbillenjen, elegen­dő, ha a gépkocsit kicsit hát­ratolatják. A kocsiszekrényt az úgynevezett „összehajtható” hajtórúd billenti meg. Az egy­tengelyű pótkocsi a ZIL-130 önkiürítővel, vagy más gépko­csikkal együtt is dolgozhat. Teherbírása 4 tonna. Az önkiürítő pótkocsin köny- nyen szóródó mezőgazdasági szállítmányokat, ásványi mű­trágyát. gabonát lehet szállí­tani. Visszaültetett magzatok A John Hopkins Egyetemen egy kutatócsoport évek óta kísérleteket végez birka mag­zatokon. öt évvel ezelőtt — amikor a kísérleteket meg­kezdték — még általában úgy vélekedtek, hogy a magzat el­pusztul, ha kiemelik a méhből. Néhány év alatt a kísérlete­zők olyan műtéti technikát dolgoztak ki, amely lehetővé tette a magzat kiemelését, majd visszaültetését — a ter­hesség további menetének bármely zavara nélkül. Újab­ban különféle műtéteket is végeznek már a magzatokon, és ily módon érdekes új is­mereteket szereztek. Kiderült például, hogy az immunoló­giai reagálás képessége már a magzati életben kifejlődik. A birka-magzatokon átültetett bőr csak akkor tapad meg, ha az átültetést a terhesség 80. napja előtt végezték el. A 80. nap után a magzat szerve­zete még az anyaállatból vett bőrdarabot is lelöki, de a 80 napnál fiatalabb másik emb­rióból vett szövetet befogadja. Eső a fölei alöl Egy kazahsztáni szovhozban megépítették a Szovjetunió el­ső föld alatti, kitolható víz­elosztó berendezéssel — az úgynevezett hidránssal — mű­ködő esőztető rendszerét. A tervet a kazahsztáni vízgazdál­kodási tudományos kutatóin­tézet mérnökei készítették. A föld alá rejtett öntözőbe­rendezés áthelyezése a meg­adott program, szerint speciá­lis berendezésekkel történik. A kellő pillanatban a hidráns ki­emelkedik a talajból, elvégzi a mesterséges esőztetést, majd újra visszahúzódik a fészkébe, hogy ne zavarja a földeken a gépek munkáját. A száguldó parányok nyomában A Pamír-hegység egyik leg­magasabb pontján, a 7134 méter magas Lenin-csúcson, a világűrből érkező elemi ré­szecskék felfogására alkal­mas különleges berendezést helyeztek el szovjet kutatók, amely 17 hónapon át fogadta be az űrből érkező „jövevé­nyeket”, Ez volt az első eset a világon, hogy ilyen nagy magasságban kozmikus sugár­zás vizsgálására alkalmas mű­szert helyeztek ki. A tudósok szerint a berendezés ugyan­olyan, vagy gazdaságosabb információt nyújthat a részecs­kék természetéről, mint a mai ismert legnagyobb szink- rofazotronok. Fél évszázaddal ezelőtt Kohlhőrster osztrák fizikus fel­fedezéseiből ismerte meg a tudomány: a Földet a világ- egyetemmel sokkal több szál köti össze, mint azelőtt gon­dolták. A kozmoszból érkező sugárzás állandó záporában élünk, A kozmikus atomtörme­lékek és atomi „alkatrészek” néha csaknem fénysebességgel érkeznek a légkör sűrűbb réte­geinek határára. Ez az elsőd­leges — primer — sugárzás, amelynek energiája elérheti a száztrillió elektronvoltot, sze­rencsére átalakul, s a Földet már csak másodlagos-harmad- lagos sugárzás éri. Ez egyben magyarázatot nyújt arra, hogy miért kell minél magasabbra és minél zavartalanabb kör­nyezetbe emelkedni a szágul­dó parányok tanulmányozásá­hoz, A kozmikus sugárzás átla­gon felüli fontosságát a fizi­kában egyetlen tény is jól jel­lemzi. A ma ismert több tucat elemi részecskéből eddig mind­össze hármat fedeztek fel föl­di laboratóriumokban, a töb­bit a kozmikus sugárzás tör­melékeiben találták meg. A kozmikus sugárzás egyik kom­ponensét a Nap korpuszkulá­ris, anyagi sugárzásaként tart­ják nyilván. Ez közvetlenül és észrevehető módon befolyá­solhatja az űrhajózás bizton­ságát, a földi hírközlés felté­teleit, és másodlagoson bele­szól az időjárás változásaiba. Francia dobozautó" 80 lóerő, 170 km/óra Az autóipar nagy változatos­sággal ontja a legkülönbözőbb új típusokat. Ezek között akad­nak egyszerűbb, takarékosabb kocsik is, de a hangsúly inkább a fokozott igényeket kielégítő autókra tolódik át. Kényelem, sőt bizonyos fokú luxus, jó me­nettulajdonságok és nagyfokú biztonság nélkül nem lehet autót megjelentetni. A francia autókat már régóta ismeri és becsüli a világ, köz­tük a Renault-5 típust is, a nagy sikert aratott R-sorozat egyik legutóbbi tagját. A szolid alap- modellből ez a gyár is kifejlesz­tett néhány igényesebb válto­zatot, például egy olyan TS-vál- tozatot, amelynek 64 lóerős mo­torja óránkénti 155 kilométeres sebesség elérését teszi lehető­vé. E kocsitípus karosszéria­kialakítás szempontjából az utóbbi időben nagyon elterjedt „dobozautók” sorába tartozik. Motorja még nem keresztirányú elrendezésű, nem úgy, mint a legújabb 14-es modellé, amely­nek soros, négyhengeres motor­blokkja elhelyezés tekinteté­ben követi a legújabb „diva­tot”. E blokk már magában fog­lalja a motort, a tengelykap­csolót, a sebességváltót, a ki­egyenlítőművet, a két hajtott tengellyel és kerékkel. A TS-változat mellett a közel­múltban egy másik — ugyan­csak a „dobozautó” koncepció szerint fogant — modellvariánst is piacra hozott a neves francia gyár, a képen látható Renault- 5 Alpine t. Ez az 1393 köbcenti­méter hengerűrtartalmú, négy- hengeres, 80 lóerős motorjával már 170 km/óra csúcssebességet is elérhet. A lövedékekbe beletörik a fűrészfog A francia erdőgazdaság még mindig érzi a két világ­háború pusztító hatását. Nem­régiben Lotharingiában végez­tek felmérést a „legéppuská- zott erdők" viszonylatában. Természetesen a géppuska itt csak képletesen számít, mert azokról az erdőkárokról van szó, amelyeket a két világhá­borúban okozott lövedékek, gránátok, srapnellek' stb. okoz­tak. Az első világháború befeje­zése óta csaknem hét évtized telt már el, de a fűrészfogak néha méq mindig beletörnek a háború okozta acél-nyomokba. 1914—18-ban a front sokáig állt Verduntól délkeletre. Itt egy 200 kilométer hosszúságú és 30—40 kilométer szélességű erdő egyrészt a csapatok ál­cázását szolgálta, másrészt a kitermelt fából fedezékeket, utakat építettek az álló har­cok során. Az erdő véres csa­ták színhelye volt, és mindkét oldalról csapódtak be a gya­logsági és tüzérségi lövedékek a fenyő-, tölgy-, bükkfák tör­zsébe és koronáiba. A második világháború har­ci cselekményei nem pontosan itt zajlottak le, de nagy vona­lakban ez a vidék ismét bele­került a hadszínterek sorába. Az enyik front a Maginot-vo- nal előtti térség volt 1940-ben, a másik a Moselle folyótól ke­letre esett 1944 szeptemberében és novemberében, amikor a németek ideiglenesen megállí­tották a szövetséges csapatok előrenyomulását. A kipusztított erdőkben az elmúlt évtizedek folyamán Lotharingiában többízben vé­geztek újratelepítéseket. Ezek­ben az erdőkben helyenként fiatal fákat lát az ember, he­lyenként öreg fákkal találko­zik, amelyek törzsében első vagy második világháborús re- peszdarabok, lövedékek pihen­nek. A két világháború erdő­pusztítása nem volt azonos jel­legű. Az első világháborús gránátok például inkább csak lombtalanítottak, a második vi­lágháborúban erősebb és na­gyobb átütőerejű lövedékeket alkalmaztak. Ezek a törzsben jelentősebb pusztításokat vé­geztek. A lotharingiai háborús se­beket részben újratelepítések­kel gyógyították eddig is és gyógyítják a közeljövőben is. Két nehézséq van azonban ez­zel a művelettel kapcsolatban. Részben nem könnyű azoknak a lövedékeknek a bemérése, cmelyek a törzs belsejében nyugszanak, sokszor betoko- zódva. Szükség volna speciális fémdetektorok alkalmazására, amelyeknek segítségével na­gyobb pontossággal lehetne bemérni a helyszínen, illetve a fűrésztelepeken a fémmaradvá­nyokat A „sebesült fák” pon­tos helyszíni felmérése segíte­né általában a legéppuskázott erdők becslését. Másrészt ér­demes volna a fűrésztelepeken olyan osztályozó alagútakat lé­tesíteni, amelyekben a golyó­ütötte fákat feldolgozáskor el­különíthetnék a lövedékmentes fa hozamtól. Egyébként egy 1974-es fel­mérés szerint Lotharingia 2492 erdejéből 1271-et „legéppus- kózott erdőnek" nyilvánítottak. Ezek vagy az első, vagy a má­sodik világháborúban szenved­ték el a belövéseket. Sajnos olyan erdőrészeket is találtak, amelyeknek fáiban mindkét vi­lágháború emlékei megtalál­hatók. Ez a példa is bizonyít­ja, hogy a háborúk nyomait ez erdők talán egy évszázad fo­lyamán is viselik magukon, akár a lövedékek nyomait, akár az ennél is brutálisabb 'vegyszeres irtás következményeit. sajnos bőven volt példa a vier-' nami harcokban. Felületét fagyott metán borítja Új ismeretek a Plútóról A Pluto, mely a Földnél át­lagban negyvenszer távolabb kering a Naptól, a naprend­szer ma ismert legkülső tagja. Nagy távolsága, s a Földnél is kisebb mérete magyarázzák, hogy felfedezésére csak 1930- ban került sor. Mindmáig na­gyon keveset tudunk róla, hi­szen a legerősebb távcsövek is alig mutatják többnek egy sárgás-fehér fénypontnál. Fe­lülete hőmérsékletének —240 C° körülinek kell lennie, s így eleve feltételezhető volt, hogy azt valamilyen jég borítja. Eh­hez képest fényvisszaverő ké­pessége elég csekélynek tűnt: a csillagászok feltételezték, hogy ez a felszín morzsalékos szerkezetének tulajdonítható. A Texas (USA) állambeli Kitt Peak-i obszervatóriumban végzett infravörös spektroszkó­piai mérések szerint a Pluto felületét fagyott metán borít­ja. Az ez év áprilisában beje­lentett eredmény nem érhette meglepetésként a szakembere­ket: a külső bolygók légköré­ben a metán elég bőségesen található. A mérések kiértéke­lésében is szerepet játszott a Szaturnusz és Uránusz holdja­in végzett hasonló mérések eredményeivel való összevetés. Egy ilyen egybevetés talán többet is elárulhat, mint pusz­ta hasonlóságot: esetleg szá­mot adhat a Pluto eredetéről. A pályáját a naprendszer szegélyén rovó kicsiny Pluto ugyanis magyarázatra szoruló kivétel: felborítja azt a sza­bályszerűséget, hogy a Nap­hoz közelebb közepesen nehéz elemekből felépült kisebb bolygókat, míg távolabb (a Jupitertől kezdve) könnyű ele­mekből álló óriásbolygókat találunk. A Plútó erősen (és megintcsak szokatlanul) meg­nyúlt pályája keresztezi a Neptunét. Innen az a feltevés — ami természetesen csupán a lehetőségek egyike —, hogy a Pluto eredetileg a Neptun holdja volt. Felületének a kül­ső bolygók holdjaiéhoz való hasonlósága ezt az elképzelést látszik alátámasztani. A Gondolat Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg Molnár Antal érdekes esszékötetét, címe: „Eret­nek gondolatok a muzsiká­ról". Megjelent James Hey: „Rádiócsillagászai1, s újabb, átdolgozott kiadás­ban a „Sírok, csontok, em­berek, Embertan a régé­szetben” című munka, Ki- szely István tollából, sok ér­dekes képpel. „Magyar gyógyszerek — magyar ku­tatók” a címe Hajduska István könyvének. Az orosz és a szovjet—orosz irodalmat mutatja be 1890- től napjainkig Bakcsi György könyve, a „Forra­dalmak, háborúk, iroda­lom”. Az Európa Könyvkiadó A világirodalom remekei so­rozatban megjelentette Louis Aragon: „Az omni­busz utasai" című, kétkö­tetes regényét. Augustin Buzura regényíró könyve „A hallgatás arcai”. Bűn­ügyi regény Tom Wittgené, „Magánélet” címmel. So­kadik kiadásban látott nap­világot Stendhal: „Vörös és fekete” című világhírű regénye. Ismét kapható Alexandre Dumas regénye, „A régens lánya”. A Szá­zadok — emberek soro­zatban látott napvilágot Robert Jordan életregénye, a világ legnagyobb karika- turista művészéről, Dau- mierről. A Modern Könyv­tár új kötetei: a „Nászút Konstantinápolyba”, „Irmt- raud Morgner regénye” és az „Eső veri, szél fújja Csoda-Télumée-t", Simone Schwarz-Bart könyve. A vi­lágirodalom remekei 6. so­rozatában jelent meg Fran­cois Mauriac két híres re­génye, a „Viperafészek" és .„Az éjszaka vége"; a kö- Gyérgyai Albert írt ót. A Századunk mes­ter... sorozat új köíete „Az .üstökös”, Leonyid Leonov regénye. A vidám könyvek kedvelőinek szerez örömet P. G. Wodehouse „Nyári zivatar" című kisregénye. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó a Természet- búvárok könyvespolca nép­szerű sorozatában megje­lentette Leo Schneider könyvét, címe „Hogyan ér­zékelünk, Az ember és ér­zékszervei”. Török Sándor gyermekregénye a „Falatka királysága”, Würtz Ádám illusztrációival. Fekete Ist­ván népszerű ifjúsági regé­nye, a „Tüskevár" ez alka­lommal 11. kiadásban lá­tott napvilágot az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban. A kisebbek­nek szerez örömet egy új panoráma képeskönyv Ro­bin Hoodról. Képes mese­könyv a „Jó éjszakát, Maci!” Szövegét Bálint Ág­nes írta, a bábtervek Köbér Tibortól származnak. Újabb kiadásban jelent meg „Az ezeregyéjszaka legszebb meséi". Fazekas László és Gaál Éva közös verses-ké­pes könyve „A szökevény léggömb". Kuprin elbeszé­léseit tartalmazza a Szántó Piroska illusztrációjával megjelent kis kötet, a „Már tudok olvasni!” sorozatban. Robert Leeson ifjúsági re­génye a „Rabszolgahajón". Megjelent a „Kibernetikai kis enciklopédia”, Viktor Pekelisz munkája. Gyer­mekregény a „Csöpp Mat­ten és a fehér kagyló", Benno Pludra tollából. A Képes Történelem sorozat­ban látott napvilágot a „Polgárháború Észak-Ame- rikában 1861—1865”, R. Szabó Jenő munkája, s újabb kiadásban a „Lán­goló világ”, a második vi­lágháború története, D. Major Klára tollából — mindkét kötet gazdag il­lusztrációs anyaggal. jff ‘ ' g f \ > r a | j » i | « ; ! [T | [ i • J i y_~; [T ' m I rf * * L~j

Next

/
Thumbnails
Contents