Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)
1976-11-13 / 314. szám
e Dunántúlt napló 1976. november 13., szombat PÉCSI SÉTÁK fi modern házasság problémái (6.) KALVARIA A hegytetőről kinyílik előtted a város színes képeskönyve, ellátsz egészen a horizontig, amely ugyan elvész a párás levegőben, mégis ez a kitárulkozás a tenger végtelenségének izgalmasan szép képzetét idézi eléd. A vakítóan fehér Havi-hegyi templom falai mintha délibábos remegéssel nyúlnának magasabbra az ősz- eleji napsütésben, lent a Tety- tye apró és sűrű háztetői, a domboldalon fehér homlokzatú, többszintes új lakóépületek fekvő hasábjai, távolabb a Kálvária-domb kupolás kápolnája, amögött — már párás látképként — Uránváros, Kertváros betonkockái és méq messzebb a halastavak ón-tükrei. Van itt egy korlát, amelynek foghíján átjutva egy sziklaoromig bátorkodom : ha most még egyet lépnék, bezuhannék éppen egy öreg tettyei ház udvarára, a csirkék és kacsák közé, ha csak föl nem akadnék a korhadt és üres galambdúcon. El is fog a borzonqás, ha fölnézek a sziklacsúcsra, ahonnét — ahogy mondják — valamikor egy kis- pap dőlt neki a mélységnek nagy-nagy szerelmi tébolyában. Az amúgy is szűk kis utcák fentről nézve keskeny pántlikaként bukkannak elő és tűnnek el ismét a házak között kanyarogva. Valamikor a Böckh János utca öreg házait többnyire kőművesek lakták, más utcákban kesztyűsök, tímárok, vasasok éltek s ma már e szakmai „csoportosulás" okát nehéz lenne kideríteni. A Tettye utca 45. számú - állítólag 150 esztendős — ház falán szerény márványtábla emlékeztet arra, hogy a „Munkás" című politikai hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala itt székelt, körülbelül a századforduló idején. A város — feltehetően legidősebb — hajdani építőmestere — most 85 esztendős — Bandi bátyám kísér el erre a kis szőkébb városnézésre. Ö mondja:- Le a kalappal a kerületi tanácsi hivatal előtt... amiért ilyen szépen helyrehozatta a Tettyét. Az asszimetrikusan kiültetett díszcserjék, virágok, sokfajta fák sokasága valóban szép látványt nyújt. Amikor annakidején a kertészek ellepték a környéket, kicsit aggódtunk a rozzant futballkapuért, a „grundért”, de amint látom, a tettyei srácok most egy igazi, piros salakos pályán szaladgálhatnak. Itt állt valamikor — a Tettye alól csorgadozó vizet okosan fölhasználó — vízimalom is, az állítólag török származású Huri Guba malma, akinek a felesége krinolin-ru- hát viselt, afféle abronccsal alul merevített szoknyát, amelynek — Bandi bácsi emlékezete szerint — átmérője volt vagy másfél méter... Erre emlékszik. A vízimolnárra már kevésbé .. . Aztán a Kálvária-domb. Ide igyekszünk, amelyet körbe ölel a Szőlő, Vak Bottyán, Hunyadi és Magaslati út —, leszámítva az ezekbe torkolló kisebb és hihetetlenül meredek utcákat. ötvenhat kopott, öreg lépcső vezet fel a kápolnás-kiert bejáratáig, amelynek ívelt kapujának csúcsán lévő kettőskeresztre konzervesdobozokat aggattak fel a gyerekek. De hogyan másztak fel? A jóég tudja. A terméskőből emeit mellvédek omladoznak, a tizenkét stáció közül a tizenkettedik összetörve süppedt a földbe, de nincs itt az öntöttvas betét sem, amely Krisztus utolsó útjának egyik állomását — domborműben — megőrizte. A többi tizenegy masszívan állja az idők viharát, bár a vasat emésztő korrózió — a korallra emlékeztetve — apró és sűrű „gyöngyszemeket", rozsdabuborékokat rögzített. A sziklába vágott „sírboltban” Jézus szobra fekszik, a sírbolt sima tetején pedig halomra való mandulahéjat hagytak a gyerekek. Valóban, von itt vagy nyolc- tíz csenevész mandulafa, néhány sudár fenyő társaságában — szóval a környék srácai dézsmálják a mandulát, és igazuk is van: senki-földje ez, legalább is e szomorú enyészet láttán mi másra is gondolhatnék? A kápolna vasajtaján emlékfeliratok, jó mélyre karcolva: „Tuskó szeretlek! Itt járt Hopkins... Szia Manci! Mi van Lusettel?" Tényleg mi lehet vele...? E gy kis résen átpillantva látom a kápolna — még időtálló — — freskóját, aztán a szószéket, mást semmit. A kapu alatt gyík-fióka most tűnik el zsákmányával, szürke szöcskével befele, a hűs kápolnába. A gépkocsivezetőnk mondja:- Olvastam az újságban, hogy valami ifiparkot létesítenének a kápolna mögött. El is jöttem egy vasárnap megnézni ezt a helyet. . . Gyönyörű és csendes... A kápolna mögött — a bástyafalon át — kijutunk egy dzsungelbe, de aztán ahogy az ösvény kanyarodik fölfele, már egy dimbes-dombos tisztáson állunk. Ha másért nem, már csak azért is érdemes volt fölkeperkedni ide, hogy lepillantsunk a „mézillatú", bágyadt napfényben zsongó városra. — Látod - mondja Bandi bátyám — ezt kéne, ezt a kálvária-dombot összekötni a Bar- bakánnal, illetve az északi várfallal... Ahogy hallom, egy felüljáró ível majd át a Hunyadi úton és akkor ez a kálvária-domb egy végső akkordként zárná le a történelmi műemléksor kiemelését. . Ha így lesz, szép lesz,.. A Kálvária-domb mellett — valamivel alacsonyabban — a francia-kert lépcsőin áthaladva egy fura kis házra lelünk. „Mogyorósiné vagyok ...” — re- begi a sovány, szemüveges asszony, aki a kapu előtt ül a napon. — Nem akartam még begyújtani, itt melegszem .., Aztán tűnődik, hány éves is, hetvennyolc, vagy csak hetvenhét? — Várjon csak, 1899-ben születtem, akkor jó mondom, nem? — Mikor épült ez a házikó? — Nem tudom. Még 1942- ben vette meg szegény uram, az isten nyugosztalja, kicsit helyrepofozta és most hát így áll. A z udvarra kilép az unoka, szép, bronzhajú fiatalasszony és a dédunoka, néhány esztendős kisfiú, akit azt hiszem délutáni álmában zavartunk meg, mert csendesen és egykedvűen sírdogál. De vezet innét föl még egy lépcső, a zöldkupolós épülethez. Ablakai délre — félkörívben — nyílnak a városra. Valami manzard-síobás laknak véltem, akárhányszor csak megpillantottam a szerkesztőség emeletéről, kissé sóvárogva is, hiszen ha ott lakhatnék éppen a város fölött, és mégis majdnem a város szívében . j . Nyári vad zivatarokat, villámlásokat, téli hóeséseket, hóviharokat szemlélhetnék az ablakok mögül, elmélázva a cserépkályhás meleg szobában .,. Nos, az ablakok mögött tulajdonképpen egy mini-lépcső- ház van, csigalépcsővel, amely az emeleti szobákba vezet, Tertinszkiék laknak itt, pontosabban egy magányos, kedves hölgy, akit lányai, fiai látogatnak meg rendszeresen — ha jól értettem — unokákkal. Lázár Ervin újságíró barátom megígérte, hogy egyszer ezt a zöldkupolás épületet lefesti nekem... de csak ígérte, és még mindiq várom a képet, de hiába, hiszen a Lázár nem is tud festeni. Az asszony megmutatja a kis erkélyt, amely a Hunyadi útra, pontosabban a gazdag flórájú kertre néz. — Néha kiülök ide esténként és gyönyörködöm a távoli Uránvárosban, amely milliónyi fényeivel olyan, mint egy meseváros — mondja, A szobában kissé bar- nult fényképek lógnak a falon, megtapogatom az öreg, keményfából faragott pohárszéket, karosszékeket, amelyek barnás-piros színűek nem a hajdani mestertől, hanem önnön érésüktől kapták meg. Az egész környezet nyugalmat, csendességet árasztKint a Hunyadi úton már ismét az autók bömbölnek fölfele ér lefele, szinte hihetetlen, hogy néhány lépcső után ismét a zajos mába csöppen az ember. Megmaradnak-e ezek az öreg épületek, utcák, a hangulatos, de elhanyagolt Kálvária-domb, kis kápolnájával, kertjével? Lesz-e az egyháznak annyi pénze, hogy a kálváriát rendbentartsa? Lesz-e a tanácsnak annyi pénze, hogy ennek környékét rendbentart- sák? Valami ugyan megindult,... ahogy hallom, a baranyai építők és a MECHLA- BOR fiataljai, csak úgy önkéntes munkával hozták helyre a feljáró lépcsőket, közbenső pázsit-ágyásokat, vagyis a franciakertet. Folytatni kellene, hiszen igaza van — többek között a kedves, öreg építész barátomnak is. — Levegőt kell hagyni ennek a környéknek és szabaddá tenni mindenki számára... Rab Ferenc Fotó: Erb János Üj megyei amatör bemutatórendszer Mint hírül adtuk: ez év tavaszán a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztálya kidolgozta, majd a Megyei Közművelődési Bizottság elfogadta a Baranya megyei amatőr művészeti csoportok, együttesek (szakkörök) új bemutató rendszerét, melyet 1977 tavaszától rendeznek. Az új bemutató rendszer elsősorban a kedvezőtlenebb föltételekkel működő amatőr művészeti együtteseknek kíván rendszeres bemutatkozási teret nyújtani, ösztönzi, egyben folyamatos munkálkodásra serkenti a csoportokat, ugyanakkor rendszeres szakmai véleményezéssel kívánják segíteni az együtteseket. Ezután a bemutatórendszer alapján dől el, ki mehet külföldre. A bemutató rendszer valamennyi művészeti ágban, valamennyi működő együttesre, csoportra (szakkörre) kiterjed. Jellege szerint a szereplők szakmai értékelése áll a középpontban. A körzeti bemutatókat 1977 február táján bonyolítják le. A járási-városi bemutatók áprilisban zajlanak le, ugyancsak közönség előtt; azonos összetételű megyei zsűri értékelésével. A szakági jellegű megyei bemutatók (kórusok — zenekarok; irodalmi színpadok — bábcsoportok; tánccsoportok — pávakörök) időpontja; 1977 október —november. A megyei bemutatókat minden páratlan évben kell megrendezni. Páros években (legközelebb 1978-ban) országos minősítéseket tartanak. A bemutató-sorozat megyei gálaműsorral zárul 1977 decemberben. Kerteszbolt AJÁNLATA méhészeknek méhészálarc KALAPOS ARCVÉDŐ KAPTÁRMÉRLEG MÉZTOLCSÉR ETETÖTALCA Méhészkedéshez szükséges összes eszközök választéka PÉCS, Hajnóczy u. A/2. Nyitva: 8.00—18.00 *’'*''4,1. óráig ^ Tel.: 12-930 ? * PÉCS Alkoholisták házassága Az alkoholista magatartása a házasság valamennyi funkcióját sérti, de leginkább a benső érzelmi kapcsolatban csapódik le, a családon belüli együttműködés mindennapjaiban. Az alkoholizmus problémáinak a súlya az utóbbi években tovább nőtt a mind erőteljesebb alkohol elleni küzdelem ellenére. A hatvanas évekhez viszonyítva tovább emelkedett az alkoholisták száma és az alkoholra költött évi összeg mértéke egyaránt. Ezzel összefüggésben megnőtt a családi életre gyakorolt negatív hatása. A válások okaira vonatkozó adatfelmérés alapján azt lehet megállapítani, hogy az 1962. évi helyzethez viszonyítva 1971-ben jelentősen magasabb volt az iszákosság szerepe a válásoknál. Míg 1962-ben a szerelmi kapcsolat létesítése és az el- hidegülés után a harmadik helyen szerepelt az alkoholizmus, mint a férfi oldalán jelentkező, válásra vezető maqatartás, az 1971-re vonatkozó felmérés szerint már a férfiak oldalán -—- azon ügyekben, melyekben nem született a válásra megegyezés — ez került az első helyre. Változatlanul gyakran fonódik össze az iszákos magatartás a férfiak oldalán tettlegességgel, durvasággal, ilyenkor ugyanis 75 százalékban másodlagos okként a tettlegesség. a durva bánásmód jelentkezik. A nők oldalán az iszákosság mellett másodlagos hatótényezőként a leqinkább az gyakorol elhide- gítő hatást, hoqy az ilyen nő túl sok időt tölt otthonán kívül. A most említett adatok alapján a felbomló házasságok majdnem egyharmadában a legdurvább, legembertelenebb körülmények miatt kell a bíróságoknak a feldúlt házasságot felbontaniuk. önként adódó következtetés, hogy ha az alkoholizmus káros társadalmi jelenségét fel tudnánk számolni, vagy legalábbis — ez a reálisabb — nagy mértékben korlátozni tudnánk, milyen nagy mértékben javulna 'válóperes statisztikánk, s ami még sokkal fontosabb, maga a házasegyüttélés. Persze ez az óhaj ma még inkább illúzió, mert az alkoholizmus bizonyos fokig éppúgy csak jele az alkoholizmust kiváltó okoknak, mint ahogy a házasság felbomlása is társadalmi tényezőkre vezethető vissza. Tömegméretekben nem elsősorban rendezetlen családi körülmények vezetnek, a túlzott alkoholfogyasztásra, ellenkezőleg, többnyire ez előzi meg a családi harmónia felbomlását. Az aJkoholizmus leküzdésének egyik hatékony módszere a ma már meghatározott esetekben kötelezően is elrendelhető alkoholelvonókúra, amelynek módszerei az utóbbi években tovább is fejlődtek, most már a bíróság által elrendelhető kényszergyógykezelés útján tartós munkaterápiára is fogható az alkoholista. Ez azonban egyrészt még nem küszöböli ki az alkoholizmus okait, nem csökkenti a társadalmi kísértéseket. Másrészt amikor az alkohol elvonás ambuláns kezelés útján megy végbe és az alkoholista később nem eléggé állhatatos, az abbahagyás kényszere nem eléggé él benne, vagy körülményei, környezete újból ráveszik, eléggé magas a visz- szaesők száma. A statisztikai adatok mutatják, hogy a „részegeskedés" nálunk is elsősorban „férfi hiba". Ismerünk természetesen alkoholista nőket, sőt alkoholelvonókúrára kötelezett nőket is, de ezek száma kisebb. Mártírasszonyok egész sora vallhatna azonban arról, hogy mit jelent a család számára a részeges férj, az ittas apa. A részegeskedéshez szokott ember lelkialkatának jellemzője, hogy ha iszik durva, féltékeny, erőszakos, általában pazarol. Viszont amikor józan mindent megígér, ő a legjobb férj, a legszelídebb apa. Az ígéretek azonban rendszerint csak ígéretek maradnak, míg aztán a feleség teljesen összetörik, lefogy, idegileg tönkremegy, s majd mór a gyermekek miatt sem tűr tovább. A .tönkrement házasságok veszekedései, botrányai, durvaságai a legtöbb esetben sújtják azt is, aki igazán nem oka mindennek: a gyermeket! De erről már a jövő folytatásunk^ ban lesz szó. Dr. Csiky Ottó :|Í|l!Í|||fÍlÍS||| ISTVÁN TÉR Tudják, hogy hol van? Valahol a Sétatéren. Mondom is az egyik barátomnak: — Hallom, hogy kivételt tesznek veled. Teret neveztek el rólad. — Megőrültél! Épp rólam jut eszükbe! — Miért, István vagy, nem? — De! Mi köze ennek ehhez? i— Hát ott van a neved a Sétatéren: István tér! — Az nem én vagyok. Az az első István király! — Az meg honnan derül ki? Ha majd olvasom, hogy Kálmán tér, akkor honnan tudjam, hogy nem rólam van-e szó? — Az Könyves Kálmán lesz! — Na, ami azt illeti, a könyvhöz nekem is van közöm. Az én is lehetek. — De az, akiről elnevezik, az király volt! — Ha akarom, hiszem, ha akarom, nem. Miért az István téren ki van írva?! Úgy kell rájönnünk, hogy az volt. — Dehát, ha akkor az volt a divat! — Ha első volt, akkor írják ki! Hisz azért tett ő is valamit! Néha még honalapítónak is nevezik. Ügy-e első István király? Azért ennyit megérdemelnél? Méq itt, Pécsett is! TÜSZI-ÜGY Ügye nem mindenki tudja, hogy mi a TÜSZI! Társadalmi ünnepségeket Szervező Iroda, vagv köznyelven BOLDOGSÁG HAZA. Szép dolgok történnek itt. Itt eszküsznek többé-kevésbé örök hűséget, itt nevezik el a kis krapekokat Zsoltnak, meg Yvett- nek. Legutóbb egy ilyenen voltam. Emlékezetes marad számomra. A szépen földíszített teremben aranyos kislányok énekkel biztatták a kis apróságot, hogy örüljön az életnek. Egy ideig örült is, de az ünnepi beszédkor vadul bömbölt. Nem csodálom! Amire lelkesen buzdították, az az, hogy gondoskodjanak a szülők, meg a keresztszülők is, hogy a kis leányzó tartsa meg majd a törvényeket és gondoskodjanak róla, hogy jó állampolgár legyen. Persze, hogy bömbölt. Egyelőre törvények megtartása helyett van még egy-két feladata, amit el kell végeznie, ennie, amikor éhes, nőni, amikor nőnie kell. Majd megtanulja a törvényeket is, amikor kell! Egyelőre ne zaklassuk ilyesmivel, mert bömböl. A beszéddel különben is néha vigyázni kell esküvőkor is. Árvagyerekeket nem kell arra biztatni, hogy gondosan ápolják apjukat-anyjukat, ha megöregszenek, mert ez nagyon nehéz lenne. Meg kell előbb nézni, hogy árvák-e. És volna még egy újítási javaslatom. Hogy teljes legyen a Boldogság-háza, meg kellene ünnepelni a válást is. Nagy ünnep ez néha! Megérdemelne egy szónoki beszédet! Szőllősy Kálmán
