Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)

1976-10-13 / 283. szám

2 Dunantmt naplö 1976. október 13., szerda Kiváló véradók, véradó­szervezők Tegnapelőtt éjjel egy cse­csemő életét mentette meg a pécsi Gyermekklinikán az azonnal rendelkezésre álló friss vér. Nem rendkívüli eset. Min­den vércserére szoruló beteg segítségére sietnek a pécsi üzemek önkéntes véradói. Ma már több, mint ezren vannak azok, akik tízszer is adtak vért. 1953-ban, amikor Pécsett a megyei Vértranszfúziós Állo­más megépült, még csak a város öreg gyárainak dolgozói közül verbuválódtak a véradók, a Porcelángyárból, a Bőrgyár­ból, a Kesztyűgyárból és a Hő­erőműből. 1975-ben negyven­kilenc üzem dolgozói álltak rendelkezésre a megye terü­letén. Húsz évvel a pécsi állomás megindulása után, 1973 janu­árjában kötötték az első szo­cialista szerződést a Pécsi Ken­derfonó hirdi egységével. Ezt követte a Mohácsi Gépgyár­ral és a komlói Carbonnal kötött szerződés. A megyei vér­adómozgalom eddigi huszon­három éve alatt mindvégig a tervszerűség és a szakszerű­ség volt a legfontosabb. Nem volt egyszerű meggyőzni az embereket arról, hogy nem csak az ismert betegek szá­mára, hanem állandó jelleg­gel szükség van az életmentő vérre. Ma már a véradás rendsze­resen visszatérő természetes fo­lyamat lett — mondta többek között dr. Bajtai Gábor állo­másvezető főorvos azon az ünnepségen, amelyet tegnap délelőtt az Ifjúsági Házban, a Magyar Vöröskereszt Baranya megyei vezetősége és a vér­transzfúziós állomások rendez­tek a kiváló véradók és vér­adószervezők tiszteletére. Részt vettek az ünnepségen dr. Gye- nes Imre, a Baranya megyei Pártbizottság munkatársa, An­tal Gyula, a városi pártbizott­ság osztályvezetője, dr. Kóbor József megyei főorvos, a Vö­röskereszt megyei elnöke, va­lamint a Vöröskereszt megyei és járási vezetőségeinek elnö­kei és titkárai. Az 1971-ben indult vándor- serlegmozgalom keretében kis ünnepségen adták át a megye legjobb üzemeinek, intézmé­nyeinek a rendszeres és leg­jobb véradásért járó serleget. A legjobb véradó szervezetek: a szigetvári járás, Komló vá­ros, a mohácsi ÉPFU üzem, a pécsi 8-as orvoskörzet, a Posta Szállítási Vállalat, a Pécsi Orvostudományi Egye­tem, és a legjobb baranyai község Nagycsány lett. Ezeken kívül tárgyjutalmat kaptak a megye kiváló véradói és vér­adószervezői; 140-en. — Gáldonyi — IV. városi forgalombiztonsági szimpozion Magunkra és másokra is vigyázni a közlekedésben Több tejet és tejterméket fogyaszt a lakosság A KRESZ-ről nem lehet eleget beszélni Nemcsak a hivatalból meg­hívott szakemberek, hanem a közlekedő emberek számára is rendkívül érdekes kérdések ve­tődtek fel az Országos Közle­kedésbiztonsági Tanács IV. Városi Forgalombiztonsági Szimpozionán Budapesten teg­nap a Technika Házában. A tanácskozás négy szekcióban munkálkodott — tegnap első­ként azok a szakemberek emel­kedtek szólásra, akik a közle­kedéssel a tömegkommunikáció különböző területein foglal­koznak — maguk az újságírók. Moldován Tamás, Medveczky László, Kós Tamás és a nép­szerű Petress István azokról a dolgokról beszéltek, amikről rit­kán esik szó, de lassan elkerül­hetetlen a velük való találko­zás. Intő példák sorozata Talán nem túlzás, hogy jó volna szó szerint idézni min­den elhangzott mondatot: in­tő, óvó példák figyelmeztetnek bennünket, közlekedőket, hogy a közúton vigyázni kell ma­gunkra és másokra egyaránt. Máris elhangzott a kezdő gon­dolat: közlekedők. Kik ők va­jon? Az utóbbi esztendőkben egyre inkább terjed az a né­zet, hogy a közlekedés gond­jait, ügyes-bajos dolgait le-, szűkítik az autósok gondjaira. Ez pedig nem így van. Közle­kedik mindenki, autós, motor- kerékpáros, ‘biciklista, gyalo­gos, gyerek, öreg, nő és férfi. S ha közlekedési morálról, ud­variasságról, féltő vigyázatról beszélünk, hát bizony hajlamo­sak vagyunk kizárólag az autó­sokra vonatkoztatni mindezt. Külön misét érdemelne az a gondolat, hogy foglalkozni kel­lene a gyerekek és az idős em­berek közlekedési problémái­val. Pécsett az utóbbi hetek szomorú gyermekbaleseti sta­tisztikája erre figyelmeztet bennünket is. A KRESZ-ről nem lehet eleget beszélni, örvende­tes, hogy már az óvodákban sokasodnak a táblák, jelek, ta­nítják a kicsiket a közlekedés szabályaira. Az idős emberekre pedig tekintettel kell lennünk. Elég legyen csak annyit mon­dani, hogy ők még a konflisko­csik idején tanultak meg köz­lekedni, s a filmek riasztó pél­dája mutatja, mennyire értet­lenül állnak a zúgó forgalom kellős közepén, kis cekkerükkel, segítségre várva. Jobb műszaki feltételeket Magam is elgondolkodtam, vajon tudnék-e a rendőr ama kérdésére válaszolni, hogy az új KRESZ miféle műszaki fel­szereléseket követel meg az autóban? Őszinte kellett hogy legyek magamhoz, válaszom távol állt volna a precizitástól. És hányán vagyunk így? Egyet­len példa: a BNV-n az AFIT pavilonjában a vásár egész idején mindössze 170 biztonsá­gi öv fogyott el. Az elmúlt va­sárnap az AFIT meghirdette, hogy a Dózsa György úton a megvásárolt övét ingyen felsze­relik. Azon a napon több, mint kétszázezer forintot forgalmaz­tak, az igényeket nem tudták kielégíteni. Aztán a szerviz­szolgáltatásokról is szó esett. Szolgáltatás? Inkább üzleti te­vékenység. Kevés súly jut a fe­lelősségre, az adminisztráció bonyolult és sok, a számlák ki­ismerhetetlenek. Igen érdekes volt az a feltevés: vajon mi­képpen tanul meg csúszni a kocsival az a süldő vezető, aki nyáron tanult meg vezetni? Miért nem tudnak egy beton­pályát olajjal bekenni, ahol megérezheti a tanuló vezető milyen az, amikor a kocsi meg­csúszik, és mit is kell olyan­kor tenni? Igen sok baleset­nek vehetnék elejét... Hiányos a tájékoztatás Hiányos még a tájékoztatás, a táblák, felfestések nem min­denütt egyértelműek, igazak. Ez is igaz, van hát még javítani­való a közlekedésben. Apró- cseprő dolgok, keservek, amik ha nem lennének, nem alakul­na ki olyan vélemény, amit a tanácskozás szünetében hallot­A XI. KPVDS2 kulturális na­pok keretében a már hagyo­mányos tanácskozásra került sor tegnap Mohácson a Béke étteremben. Az asztaloknál azok a szakszervezeti bizalmik, bizottsági tagok foglaltak he­lyet, akik társadalmi munká­ban a dolgozók kulturális éle­tének segítésén, a közművelő­dési célok megvalósításán fá­radoznak. Telekesi Gézáné, a KPVDSZ központi vezetőségének titkára ismertette a szakszervezeti kul­turális és nevelőmunka idősze­rű és hosszútávra szóló felada­tait. Mint mondotta, a szocia­lizmus építésének jelenlegi sza­kaszában a fő feladat gazda­sági és ideológiai életünk in­tenzív fejlesztése. A szakszerve­zetek hagyományosan nevelő szervezetek is. Éppen ezért je­lentős feladataik vannak a szo­cialista tudatformálásban, a gazdasági célok megvalósítá­sára való mozgósításban. Azt kérte, hogy a tisztségviselők tudatosan munkálkodjanak en­fl KPVDSZ kulturális tanácskozása Mohácson nek szellemében, a tömegek cselekvő mozgósításában. Elmondta, hogy a SZOT elké­szítette ötéves nevelési tervét, majd átfogóan ismertette an­nak célját és az ott meghatá­rozott főbb feladatokat. Szólt ezután a kulturális napok je­lentőségéről, kiemelve, hogy Baranya megye az elsők között vett részt ezeken, sőt több, az­óta követőre talált ötlet is in­nen indult el. A beszéd után Jávor Antal- né, a KPVDSZ megyei bizott­ságának titkára értékelte az el­múlt évi eredményeket. Az 1975—76-os oktatási évben, a négy témakörben megtartott szakszervezeti oktatáson csak­nem háromezer hallgató vett részt. Szép eredményeket ho­zott a szakmai fejlesztés, or­szágos, sőt nemzetközi sikere­ket is magukénak mondhatnak az öntevékeny művészeti együttesek. Ezután a megyei titkár átad­ta a legjobban dolgozó kol­lektíváknak járó vándorserle­geket. A Baranya megyei Ven­déglátó Vállalat harmadszor, tehát véglegesen vehette birto­kába a szép díjat. A másikat megosztva kapta a Centrum Aruház és a B. m. Élelmiszer­kereskedelmi Vállalat, a har­madikat a Pécsi ÁFÉSZ kollek­tívája érdemelte ki. A SZOT dicsérő oklevelét kapta Fuchs Miklós, a Mecsekvidéki Ven­déglátó Vállalat szakszervezeti bizottságának oktatási felelőse. tam a folyosón: a közlekedés ma már népbetegség ... Hogy ne az legyen, talán elég jobban odafigyelni. A szimpozion résztvevői délután a veszélyhelyzet-el hárító be­rendezést tekintették meg, amit az Autóklub műszaki bizottsága szerelt fel a Dózsa György úton, ma pedig plenáris ülé­sekkel folytatja munkáját. —kp— Sajtótájékoztató a Tejipari Vállalatok Trösztjében (Munkatársunk jelenti) Hazánkban az egy főre eső tejfogyasztás az elmúlt eszten­dőben nem haladta meg a 128 litert. Figyelembe véve a nagy európai tejfogyasztókat, még mindig a sor végén kullogunk, s ha a tervidőszak végén min­den magyar állampolgárra 165 liter tej jut akkor is csak a kö­zépmezőnyhöz tartozónak vall­hatjuk magunkat. Többek között ez derült ki Ötezer tonna Üü§ Képünkön a kertvárosi iskola képviselője átveszi az oklevelet. Jutalom a legjobb hulladékgyűjtőknek A MÉH Tröszt javaslatára a KISZ Központi Bizottsága 1975 nyarán vas- és fémhulladék gyűjtési versenyt hirdetett út­törőcsapatok, KISZ-tagok és kollektívák részére. E verseny során Baranya megyében mint­egy 5000 tonna vasat gyűjtöt­tek és adtak át a MÉH-nek összesen kétmillió forint érték­ben. Tegnap délután került sora vas- és fémhulladék qyüjtési verseny megyei jutalmazási ün­nepségére a KISZ Baranya me­gyei Bizottságának tanácster­mében. Az úttörőcsapatok kö­zül a Pécsi Kertvárosi Általá­nos Iskola 780-as számú Tán­csics Mihály Úttörőcsapata ér­te el a legkiválóbb eredményt, a KISZ kollektívák versenyé­ben a Dél-Dunántúli Kőbánya­vállalat Komlói üzemegységé­nek Lőwy Sándor KISZ alap­szervezete lett az első. A KISZ-es fiatalok egyéni ver­senyében Horváth Anna, a pécsi Széchenyi István Gimná­zium tanulója és Gungl János, a Mecseki Szénbányák dolgo­zója volt a legkiválóbb. Mind­ketten elnyerték a „Kiváló fém­gyűjtő” jelvényt. Az okleveleket, jelvényeket és a jól megérdemelt pénzjutal­makat Schmidt R. Ottó, a Dél- Dunántúli MÉH Nyersanyag­hasznosító Vállalat igazgatója adta át a szorgos vasgyűjtőik­nek. D. I. Próbaüzem a mohácsi új tárolóbázison Megkezdődött a részleges próbaüzem a Bólyi Állami Gaz­daság és a Növényolajipari Vállalat közösen létesített, új tárolóbázisán, Mohácson. Az úgynevezett uszálykikötő­nél a Duna partján 14 hatal­mas siló magasodik, ezekben összesen 1000 vagon termény fér el. Mellettük a bábolnai rendszerű terményszárító már szintén elkészült, üzemképes. Egyelőre a teljes befogadó- képesség felét tudják igénybe­venni, a másik felének anyag- mozgató berendezéseit szere­lik. Kedden délután megérkezett az első szója szállítmány, ezt követően a becslések szerint naponta 8—10 vagonnal fo­gadnak. Ebben az évben ösz- szesen 500 vagon ipari szóját tárolnak jövő év áprilisáig, amikor az uszályok Rákospalo­tára, a feldolgozás helyére szállítják az értékes növényt. Ez a tároló komplexum a maga nemében egyedüláljó. lesz az országban. A termény fogadósát, tisztítását, szárítá­sát és továbbítását gépek végzik, a silókból szállítósza­lagokon közvetlenül az uszá­lyokba kerülhet a szója, vagy az exportra szánt lucernape- let. A tárolóbázis teljesen gé­pesített, két műszakos üzemel­tetéséhez mindössze 14 dolgo­zó szükséges. K. Gy. abból a tájékoztatóból, amit tegnap délelőtt Budapesten tartott a sajtó munkatársainak dr. Simka István, a Tejipari Vállalatok Trösztjének vezér- igazgatója. Az elmúlt esztendőhöz viszo­nyítva idén várhatóan hetven- millió literrel több tejet adnak a mezőgazdasági üzemek sza­kosított telepei, ami azt jelenti, hogy megközelítjük a kétmil­liárdos tejtermelést. Az állami gazdaságokban 16, míg a ter­melőszövetkezetekben 8 száza­lékkal nő a tejhozam, ugyan­akkor a kistermelőknél leg­alább négy százalékos csökke­néssel számolnak 1975-höz vi­szonyítva: mindez a háztáji tehénállomány csökkenésének következménye. A Tejipari Vállalatok Tröszt­je saját eszközeivel is segíti a tejtermelés fokozását: a tej­gyűjtők fejlesztésére idén több mint ötvenmillió forintot költe­nek, támogatják a nagyüzemi tároló kapacitás bővítését, a hűtött tej utón járó költségté­rítést is növelték. Ebben az év­ben ötvenmillió forinttal több hűtési díjat fizetnek a gazda­ságoknak, mint 1975-ben. A tröszt tervei között egyebek mellett szerepel az iparszerű tejtermelési rendszerek fokoza­tos kiépítése: az együttműkö­dés eddig közel száz közös gazdasággal valósult meg. A gazdaságok a termelési szerződésekben vállalt tejmeny- nyiség helyett öt százalékkal többet adtak el a felvásárlók­nak. A kedvező tendencia el­lenére azonban még egyálta­lán nem mondhatjuk azt, hogy elegendő lenne a tej, hiszen a nagyüzemi tehenészetek hozam javulása mindössze a háztáji tejtermelés csökkenését pótol­ta. A tej és tejtermék fogyasz­tás alakulásáról szólva a ve­zérigazgató elmondta, hogy a bázishoz viszonyítva ez év szeptember végéig bezárólag nyolc százalékkal nőtt a tej, a tejföl, valamint a sajt fogyasz­tás, az étkezési túróé pedig el­érte a 21 százalékot. Az ipar­ág az 1980-ig tartó tervciklus­ban harminc százalékos növe­kedésre számít: az eddigi fo­gyasztás alakulásából is lát­szik, hogy megalapozott a tröszt által tervezett értékesí­tés emelkedés. Az újságírók kérdéseire vá­laszolva dr. Simka István el­mondta, hogy az iparág új cikkekkel bővítette a termék skálát: megjelent a Medve öm­lesztett sajt, a szekszárdi cse­mege sajt, a szendvics vaj­krém, amely rövid idő alatt kedveltté vált. A választék bő­vítést szolgálják azok az áru­csere megállapodások, ame­lyeket több szocialista ország­gal kötött a Tejipari Vállalatok Trösztje. Megjelent az üzletek­ben az olomouci kvargli, a szlo­vák juhtúró, a szovjet eidami sajt. Az említett tejtermékek ellentételeként a magyar tej­ipar ementáli sajtot szállít az említett országokba. Az iparág ebben a tervidő­szakban több mint négymilliárd forintot költ kapacitásbővítő beruházásokra, a régi üzemek felújítására: 1980-ig napi hat­millió literrel növelik a tejfel- dolgozó kapacitást. Mindezt a szombathelyi, a váci, a kapos­vári, valamint a veszprémi vá­rosi tejüzemek üzembe lépése teszi majd lehetővé. S. Gy. Érkezik a kukorica Keddig majdnem ezer va­gon kukoricát vettek át a Ba­ranya megyei Gabonaforgalmi és Felvásárló Vállalat mohá­csi, szigetvári és siklósi tele­pén. A kukorica a görcsönyi, mohácsi, újpetrei, véméndi és mozsgói tsz-ből érkezett: ju­tott belőle Nógrád megyébe is. Nedvességtartalma még ma­gas: 34—36 százalék, remél­hetőleg a száraz idő csökkenti ezt.

Next

/
Thumbnails
Contents