Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)
1976-10-09 / 279. szám
6 Dunántúlt napló 1976. október 9., szombat II modern házasság problémái I. Az otthon szerepe • A házasság belső tartalma • Életvitel és kultúra M i mást tehetnék, én is csak élek azzal az eléggé elcsépelt újságírói fogással: kapásból, afféle „mini-közvéleménykuta- tást” végeztem — a fiatalabb korosztály körében —, mit mond számukra ez a fogalom, hogy „falujárók"? A válaszok ekképpen hangzottak: — Falu járók? Lesöpörték a paraszt gabonáját a padlásról, nem? (Egy fenét.,.) — Szervezték a téeszt.., (1946-ban? Ugyan!) — Járták a falvakat és mindenütt leszavaztak a Kommunista Pártra ... (Hm . ..) — Szindaraboztak ... Mint a komédiások . .. Nem Így volt? (Magasságos ég! Még- hogy komédiások .. .) — Agitáltak, meg fazekakat foltoztak . .. Legalábbis az öregem így mesélte . .. (Ez jár az igazsághoz legközelebb.) — Ha jól meggondolom .. . már harminc esztendeje .. . „Tanulmányok a Dél-Dunán- túl történetéből” című Pécs mj. város Tanács VB Művelődési Osztálya által 1969-ben megjelentetett kiadványban ezt olvasom: „ ... a mecseksza- bolcsi bányászok, a Dohánygyár, a Sörgyár, a Kokszművek dolgozói . .. fáradtságot nem kímélve vették ki részüket az újjáépítésből. A Pécsi Bőrgyár munkásai a drávaszabol- csi házak és a drávapalkonyai iskola felépítésénél 5370 órát dolgoztak .. F. J. sörgyári művezető — annakidején a Pécsi Kokszművek villanyszerelője volt: — Valóban harminc éve már, hogy elkezdtük a falujárást, — ha jól emlékszem — drávamenti községekbe mentünk ki hétvégén, pontosabban vasárnaponként. Fiatal srácok voltunk, tetszett nekünk ez az utazgatás. Inkább kirándulásnak vettük, hiszen különösebb politikai meggyőződésünk még nem volt, csak éreztük, hogy valami történelmi dolognak vagyunk részvevői.., Annyit tudtunk csak, hogy a háborús károkat helyre kell hozni, ez volt a cél, emiatt mentünk ki a Dráva-menti lerombolt falvakba. A kommunisták minden vasárnapra szereztek egy-két rozzant teherkocsit, padokat raktunk föl, aztán indultunk. Maltert kevertünk, romos téglát pucoltunk, akik pedig értettek a kőműves mesterséghez, emelték a falakat, villanyt szereltünk, kutat tisztítottunk. Három évtized után annyi maradt meg emlékezetemben, hogy egy parasztasszony csak sírdo- gált köztünk, s amikor kérdeztük mi baja, azt mondta, azért sír, mert boldog, hogy ilyen csend van .. . vége a háborúnak, nem hallani már egy puskalövést sem, mert ő átélte a frontot és azt hitte, beleőrül. Szóval, a csend boldoqqá tette. B arátom, E. J. a mai Nagy Lajos gimnáziumba járt — a tervkölcsön jegyzés idején, kerékpáron szaladgált társaival a városban, a körzetekből behozták a jelentéseket a Megyei Tanácsra, ahol összesítették az eredményeket. — Rosszul emlékszel — jegyzem meg — hiszen akkor még nem is volt tanács. Talán a Megyeházára, nem? — Persze, igazad van ... De jártunk ki falura is, néhányszor egy nagyon öreg Tátra kocsival, amelyet Péter bácsi vezetett. Zalátán, Piskin, Nagypal- lon jártunk... Csasztuskákat „komponáltunk” és énekeltünk a faluban, amikor a kisbíró összedobolta a népet. Nem mondhatnám, hogy a falusiak nagy lelkesedéssel fogadtak bennünket. Csak vakaróztak és figyeltek. — A csasztuska szövegére emlékszel? — Nem nagyon. Valami ilyesmivel kezdődött, hogy „...Jól jár, aki kölcsönt jegyez” ... és, hiába, a folytatása már nem jut eszembe. Nagyon sokszor együtt mentünk ki a pécsi melósokkal, szerszámokat hoztak, sőt, még hegesztő-apparátot is, és a házaknál megjavítottak mindent, amit éppen kellett. Mi, gimisták egy recsegő hangszóróval meg gramofonnal' ügyködtünk a hajdani leventeotthonokban vagy a téren és a főutcán. Az volt a „sláger”, hogy ... „.. . Szeretem a selymet, amely a derekadra simul ..De volt másik lemezünk is, például a „Gyertyafénykeringő”, aztán indulók, meg néhány új, mozgalmi dal... Este színdarabokat játszottunk a közönségnek... — Tudtátok, hogy milyen céllal járjátok a falvakat? — Körülbelül tudtuk. Azt, hogy „munkásparaszt szövetség" —, akkor hallottuk először. A lényegét nem nagyon értettük mi, fiatalabbak, de arra emlékszem, hogy az esti színdarabok előtt mindig egy- egy Pécsről velünk érkező kommunista mondott beszédet. Agitált, Érdekes, furcsa és szép idők voltak azok. S ezek már saját élményeim, s ezért a színfoltok kontúrjai valamivel erősebben élnek bennem. Vidéki kisváros nagyüzemében dolgoztam. A „Tru- man-mozdonyokhoz" hasonlóan, szintén kilóra vásárolt, amerikai katonai teherautókat dobtunk szét, alakítottunk át és adtuk tovább — az akkor már éledező hazai szállításiközlekedési hálózatnak. Jöttek a vasárnapok... hideg őszi napok... textilgyári lányok szorongtak a kocsik platóján, akik aztán estére összeeszkó- bált színpadokon „népitánc”- bemutatokkal szórakoztatták a falusiakat. — Elfogadni semmit, de semmit a munkánkért! — kötötte ki szigorúan az üzem párttitkára. Nem hát. Pedig... egy kis krumpli, egy kis liszt... Na mindegy... Voltak olyan falvak vagy inkább családok, — kivétel nélkül a csóró — újgazdák, akikkel igazán szép, tisztességes, hosszantartó barátságot kötöttünk, A jobbmó- dúak pedig . . . ünnepelték a vasárnapi húsleveses, fehérkenyeres, húsos asztalt és időnként egykedvűen néztek ki az udvarra, ahol kopácsoltunk, szorgoskodtunk a szekerek, szecskavágók körül ... Este aztán fölkapaszkodtunk a teherkocsikra. Egy öreg géplakatos zsebében megroppantak a tojások, átázott a vékony ballonkabátja ... — Mi az isten, öreg?! Tyű kászkodik? Nem megmondta a titkár, hogy semmit... Fölordított, olyan keservesen, mint a „Talpalatnyi föld” sztrájktörő kubikosa: — Hát enni kell, nem???! Gyerekeim vannak, az úristen- teket...! Hallgattunk egész úton hazafelé. A hajdani asztalossegéd, N, I. — ma pártmunkás — meséli: — Nálunk, a Kőrös vidékén, vad dolgok történtek akkoriban. Azt hiszem, negyvenhét őszén, V. nagyközségbe indultunk, a szokás szerinti falujárásra. Körülbelül huszonötezres nagy település volt, bevezető útjait elállták a parasztok botokkal, gereblyékkel, kaszákkal és meg is mondták, hogy aki a „köztársaság” területére belép, azt agyonütik . . . — Hogy-hogy köztársaság? — Ahogy mondom. Egy ácsmester „magához ragadta a hatalmat" és megbolondította a népet, hogy V. nagyközség köztársaság lesz, amelynek ő az elnöke, következésképpen Magyarország köztársasági elnökét el sem ismerte. Annyira elfajult a dolog, hogy már begyűjtette az aranygyűrűket, fülbevalókat, nyakláncokat, hogy a beolvasztott aranyból „V. Köztársaság" pénzét vereti. Már megcsináltatta a mintát is: az érem egyik felére az ő ábrázata került volna. — £s mi lett a „Köztársasággal"? — A „Köztársaság" védelmezőit a rendőrök lefegyverezték, az agitátorok pedig az ácsmestert és híveit lebeszélték erről a marhaságról. A kezdeti évek pontos krónikáját már rögzítették a történetírók. Ez a riport csupán kuriózumokat elevenített fel, úgy és csak annyit, amennyit 30 esztendő távlatában — az emberek emlékezetéből — mozaikszeren összerakott. A bevezetőben fiatalok szólaltak meg, pontosabban csak találgattak. Akik viszont átélték —, már sokat felejtettek. Csak arra emlékeznek, hogy izgalmas, forrongó idők voltak ... Rab Ferenc A házastársak nemcsak szexuális életet élnek, vagyonközösséget hoznak létre, és gyermeket nevelnek: hanem művelődnek, szórakoznak együtt, munkától távol töltött szabad idejük egy jelentős részét — ha jó a házasság — egymásnak szentelik. A házasság belső tartalmának alakulása talán legszembetűnőbben azon mérhető le, hogy a házastársak milyen otthont képesek egymás számára teremteni. Az otthon ebben az értelemben nemcsak gazdasági fogalom, nemcsak a hozzátartozó bútorokat, lakást, vagyontárgyakat jelenti, hanem mindazt a légkört és lelki tartalmat is, amely egymáshoz s az emlékek, a közös kapcsolatok szabályozó szerepén át az otthon tárgyaihoz is köt. Az egyéni otthon egyre inkább igény lesz, függetlenül attól, hogy egyébként milyen háztartási munkák válhatnak teljesen társadalmivá. Egészen más dolog, hogy ez az otthon lehet korszerű, nem a bútorok életkora szabja meg az értékét. Az otthon összetartó ereje lényeges, a házasság egyik fontos tartalma. Egyáltalán nem a tárgyakhoz való viszony csupán, épp ezért szorosan hozzá tartozik az a személyes tevékenység is, amit a házastársak egymásért tesznek, a kölcsönös szükségletkielégítés alapján. Az érzelmi összetartozás az otthon belső kötőereje, csak az érzelmekre alapozott légkör teremt intim bensőséges kapcsolatot, különben az otthon csak lakás, tárgyak töb- bé-kevésbé kényelmes halmaza. A gyengédség, a másikért nem egyoldalúan, hanem kölcsönösen tenni tudás közösségi igénye, az együvé tartozás érzése olyan sajátos szükséglet, amelyre más kapcsolat, szülő, barát vagy nagyobb csoport önmagában általában nem elégítheti ki. Ez a jó házasságnak a sajátos többlete, s többlet ez például a tartós viszonnyal szemben is, amely mellett a partnerek közös otthonra többnyire nem is találnak. Illés Endre szerint az otthon- teremtés annyi mint: „Elérni, hogy a lakás négy fala több legyen, mint az ágy, a papucs adta menedék. Hogy az élet gyújtópontja legyen, legalább olyon izgalmas, tartalmas, eleven és pezsgő, mint a munkahely. Az ilyen otthonból kevesebb férfi, kevesebb fiatal menekülne. Igaz, hogy az otthon- teremtés közös feladat, de azért azt is tudjuk, hogy a nagyobb rész mégis a nő vállán van, az ő arányérzéke, harmóniateremtő tehetsége az egyetlen erő, ami megőrizheti az otthont.” Itt csupán arra kell vigyázni, hogy az otthonteremtés szép feladataival felruházott asszony se váljon ezáltal indokolatlanul és főleg aránytalanul túlterheltté. De a családtagok otthoni arányos tehervállalása nem is áll ezzel a követelménnyel ellentétben. Az otthon jelentőségének megnövekedését mutatja két további körülmény. Az egyik az, hogy a XX. században az iparilag fejlett országokban, de különösen a szocialista elosztás mellett tömegméretekben épülnek a korábbinál sokkal kényelmesebb lakások és rendezik be azokat az emberek igényesen, egyénien. Ma a családok tulajdonszerzésének egyik lényeges aspirációja, hogy lakberendezési tárgyakat, az otthon életét köny- nyítő, szépítő tartós fogyasztási cikkeket vásárolnak. (Ezt a törekvést az ingatlan tulajdon- szerzés mai korlátái erősítik.) Falun is mutatja ezt a folyamatot az úgynevezett „tiszta szobák" funkcióinak megváltozása, amelyek egyre inkább tévé néző és lakószobává válnak a vendégfogadás ritka alkalmai helyett. A második jelentős változás, hogy a nő az otthon, a lakásban töltött idő mennyisége. (Ez néhol már olyan sok, hogy a sportolás, testmozgás aggasztóan alacsony voltáról kell említést1 tenni.) A hazai szabad idő mérleg Szántó Miklós szerint feltárt taposztalata, hogy jellemző vonás a lakáshoz való erős kötöttség, még az autósok is nagyon otthonülők. Ma a hazai életre az otthon-központiság a jellemző, a tévé elterjedése ezt a folyamatot nagyon megerősítette. Inkább az életmód megszervezésétől és az összekötő érzelmek jellegétől függ, hogy a tévé közös és közösen is értékelt kultúrálódás és informálódás eszköze-e vagy unaloműző és csak formális együttlét: az izolált családtagok, hogy ne is kelljen szót váltaniuk, egy szobában hallgatagon és órákon át nézik a tévét. A családszociológia irodalmában Vargha Károly mutat rá arra az érdekes összefüggésre, amely az iparilag fejlett társadalmakban a férjek otthon töltött ideje és a házasság stabilitása között van. Okvetlenül igaza van abban, hogy a bomlásnak induló házasságok általában nem tűrik az otthonülő életmódot, kivéve, hogy ha tévé is van a lakásban. „Az újságjába temetkezett férj vagy az egymásra nem, csak a tévé krimire figyelő házas- társak nem elsőrendű letéteményesei a házasság stabilitásának.” (Család és házassága a mai magyar társadalomban 212. old.) Az otthon töltött idő mértéke és főleg: jellege, együtt-e vagy csak egymás mellett, tulajdonképpen mélyebb mozgatóerők által előidézett stabilitásnak, vagy labilitásnak a tükre. A feltárt összefüggés így is jelentős, egyrészt, mint az el- hidegülésre mutató folyamat, másrészt, mint a házasságok számára adott eszköz, hogy ezen mód segítségével próbálják tudatosan is szervezni a kapcsolatukat. Az azonban kétségtelen, hogy rendszerint nem azért jó a házasság, mert a házasok sokat vannak otthon, hanem rendszerint azért vannak sokat együtt, mert jó otthon együtt. Az otthon töltött idő családszilárdító tartalma szempontjából nagyon fontos szerepe van az érzelemnek és az érzelmeken nyugvó kölcsönös alkalmazkodási készségnek. E kérdésekkel azonban már jövő heti folytatásunkban foglalkozunk. Dr. Csiky Ottó Megnyílt # Megnyílt Siklóson a Felszabadulás u. 9. szám alatt a MERUKER Vállalat átalakított, önkiszolgáló rendszerben üzemelő, modern cipőből t ja! FÉRFI-, NÖI-, GYERMEKCIPŐK nagy választékából On is megtalálja a legmegfelelőbbetI hétfőtől csütörtökig 8 —17 óráig, pénteken 7.30—15 óráig, szombaton 7.30—13 óráig. 4? Ebédidő: 12 —14 óráig, fi Nyitva cocaiao: 11 —14 óráig, a Önt is várjuk ■ A Pécsi Bőrgyár felvesz sza kképzett gondozónőt Jelentkezés: a Pécsi Bőrgyár bölcsődevezetőjénél. Adorjási házak K mm I rnncf n A Is Ar» Fotó: Dr. Szász János FOLUJánns
