Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)
1976-10-07 / 277. szám
6 Dunántúlt ngplö 1976. október 7., csütörtök Olvastuk, hallottuk Baranyáról Mór írtunk a babarci búza- termesztésről, de Almási István, a Népszabadság október 3-i számában további adatokkal szolgál. Kérdi: mit érdemel az aki két kalászt termel ott, ahol eddig egy kalász termett? Ha világméretekben tenné valaki ezt a csodát, bizonyára megérdemelné a gyorsan szaporodó és élelmiszerhiánnyal küszködő emberiség háláját. így igaz! 68 mázsás hektáronkénti búzatermésről van szó, aztán egy 30 hektáros területen megtermelték a közel 82 mázsás átlagot is. Olyan eredmény ez, amilyet eddig hazánkban esetleg a kutatóintézetek kisparcellás kísérletein jegyezhettek fel. * Bizonyára emlékeznek még olvasóink arra a somogyhatva- ni levélre, amelyben' segítséget kért egy apa bénult gyermeke részére. A Képes Újság október 2-i számában ezzel kapcsolatban az alábbi levelet olvashatjuk: „Köszönöm, hogy kérésemet leközölték és egyben köszönetét mondok azoknak az olvasóknak is, akik nehéz helyzetemben segítségemre siettek. Kaptam betegkocsit, özv. Vadkerti Jenőnének, valamint Gyu- gyi Bélának a küldeményét külön is köszönöm. Márkus Lajos, 7921 Somogyhatvan." * Gallusz Józseffel, a Komló városi Pártbizottság első titkárával beszélgetett Sólyom József, a Népszabadság munkatársa (IX. 30.). A párt és gazdasági vezetők közös felelősségéről, Komló város fejlődésének gondjairól, a megtett útról és a feladatokról nyilatkozott az első titkár. Nagyon fontosnak tartja, hogy az iparilag fejlődő várossal összhangban legyen a szakmunkásképzés és mindenki úgy végezze a maga dolgát, hogy személyes felelőssége alól nem menti fel senki. Foglalkozni kell a több oldalú, exportképes ipar fejlesztésével, azonban a fő figyelmet a jövőben is a szénbányászat kívánja. * A Tükör szeptember 28-i számában Pünkösdi Árpád írt terjedelmes képesriportot Orfű szépségeiről, gondjairól. A társadalmi összefogással megépített tó vonzása új életet, megmaradást és új gondokat is adott a községnek. Orfűn öt esztendő alatt hatszáz üdülőház épült, nem egész mintaszerűen. A 2,2 kilométer hosszú Pécsi-tó most tíz esztendős. Körülötte 40—50—90 négyszögöles telkeket mértek ki annak idején, ami több szempontból gondot okoz. Azért mégis Baranya büszkesége ez a település. Oolvasható a Magyar Ifjúságban, hogy a múlt hónapban huszonöt főiskola, illetve egyetem háromszázötven hallgatója itt adott egymásnak sá- tortáboros randevút. Volt itt tájékozódási futóverseny, természetjáró túra, víziparádé, alkalmi labdarúgó-mérkőzések, lemezparádé és egyebek. Mindenki viszontlátást köszön Or- fűnek. * Lehet, hogy Csősz András- né botykapeterdi lakosnak van igaza, ha panaszolja a Képes Újság szeptember 25-i számában: „Környékünkre a szigetvári sütőipar szállítja a kenyeret, amely hétről-hétre gyengébb minőségű. A belseje jóformán nyers, és hol egy cirok- seprűszálat, hol egyéb hulladékot találni benne. Emellett íztelen. Lassan már nem merünk kenyeret venni és előre félünk ha megszegjük, vajon megint mit találunk benne". Lipóczki József Elveszett könyvek, Százötven éves a Herendi Porcelángyár Az alapító kártyafestőként dolgozott Fiatal festőnő a festőműhelyben Ritka jubileum egy gyár életében, különösen Magyarországon- Hiszen az iparosodásban annak idején egyáltalán nemi tartoztunk a világ élenjáró nemzetei közéSzázötven év nagy idő. Az utóbbi évekig úgy tudta a közvélemény és a szakiroda- lom (még az Új magyar lexikon is ezt az adatot tartalmazza), hogy a Herendi Porcelángyárat Fischer Mór alapította 1839-ben. Dr. Sikota Győző művészet- történész, akinek „Herend porcelánművészete” című könyve az idén jelent meg, élmény- szerűen idézi fel azokat a körülményeket, amelyek nyomán helyesbíteni kényszerülünk az eddig tényeknek vélt adatokat: — Mivel a Herendre vonatkozó levéltári anyag Veszprémben van, ott kezdtem el a írás is tanúsítja Stingl Vince herendi porcelángyárának működését. Egy érdekes elismervény, ez is fontos dokumentum a sorban: „Chartabianca — Egyszáz, az az 100 Váltóforintokrul, melleket Fő Tisztelendő Küllei János Veszprémi Kanonok Úrtul Herenden fel állított Portzelán Fábrikám szükségei kipótlására, s ahhoz kívántató szükséges szerek meg szerzésére 6 percent Törvényes Interes kötelezése mellett költsön föl vettem, .-.Stingl Vince--. Költ Veszprémben, Augusztus 16-án 1827.” Minden kétséget kizáróan így bizonyosodott be, hogy a Herendi Porcelángyárat nem Fischer Mór alapította 1839-ben, hanem Stingl Vince, 1826-ban. Stingl korábban Sopronban volt kártyafestő, majd a tatai Étkészlet gyűjtést készülő könyvemhez. A levéltár igazgatója szívélyesen fogadott, és készségesen felajánlotta, hogy előkészítteti számomra a szükséges iratokat, „természetesen" 1839-től kezdve- Akkor még mit sem sejtve, csupán azért, hogy a gyár alapítását megelőző évek helyi társadalmi és gazdasági eseményeibe is belepillanthassak, azt kértem, hogy a korábbi anyagot is bocsássák rendelkezésemre. Az iratok lapozgatása közben az egyik latin nyelvű írásban megakadt a szemem egy német szón: „Ge- schirmacher" — edénygyáros. Stingl Vincét említette így az írást fogalmazó fiskális, mégpedig herendi edénygyárosként- S az irat dátuma 1826 volt. Valami elírásnak gondoltam, nem akartam hinni a szememnek, hiszen bennem is az élt, hogy a Herendi Porcelán- gyárat Fischer Mór alapította 1839-ben. Elkapott a kutatási láz, s hamarosan mint egy kincsesbányából, újabb és újabb, aranyat érő adatok bukkantak elő. Ez az 1826-os volt az első dokumentum, utána szinte minden évben több kőedénygyárban dolgozott, még 1825-ben is, innen került Herendre. Nem volt gazdag ember, Sokgyermekes családapa, kevés tőkével, nagy ambíciókkal. Tőkeszegény, s ezért többnyire fizetésképtelen. Még az égetéshez szükséges fát is hitelbe vette a veszprémi kanonoktól, végül annyira eladósodott, hogy több árverést is tartottak házában, üzemében. A különböző egykori iratok arról is tanúskodnak, hogy Stinglnek Fischer Mór is folyósított kölcsönöket, mégpedig nem is kis összegeket. Fischer Mór trónfosztásáról lenne tehát szó? Nem egészen. Mindössze annyi történt, hogy egy ipar- történeti adatot kell helyesbítenünk. Stingl érdeme nem több, mint hogy ő próbálkozott elsőként Herenden porcelángyártással. Vállalkozása azonban elsősorban tőkehiánya miatt kudarccal végződött, mint annyi más szépreményű próbálkozás a tizenkilencedik század eleji Magyarországon. Azaz végződött volna -.. ... ha nem jön Fischer. Neunikum könyvek A gyár első termékei közül való váza a vizet jelképező allegorikus figurákkal. ki pénze is volt, képzelőereje is, tehetsége is. A csődbe jutott manufaktúrából az ország kiszolgáltatottsága, a feudális kötöttségek, a megannyi ki- sebb-nagyobb megpróbáltatás ellenére, gyakran keserves küzdelmek árán, de mindig sokak lelkesedése által támogatva az ő révén lett végülis — tulajdonképpen szédületes gyorsasággal - a magyar ipar féltett büszkesége, az egész országnak sok dicsőséget szerző gyár, világkiállítások aranyérmese, mindenütt ismert márka. Most, a gyár százötven éves jubileumi ünnepségén két porcelánszobrot avatnak fel He- renden: Stingl Vincéét és Fischer Mórét. Mindkettőt Han- zély Jenő, a gyár tervező- művésze készítette, s talán ez is érdekes adalék lehet: Fischer arcvonásait jónéhány egykori kőnyomat és festmény megőrizte az utókor számára, Stingl egyetlen hitelesnek tekinthető portréját viszont a gyári múzeum padlásán heverő archív limlomból sikerült előbányászni az évforduló ünnepségeire készülve, Balogh Elemér „A könyveknek is megvan a maguk sorsa" (habent sua fata libelli). Terentiusnak ez a mondása szinte közhellyé vált, annyiszor idézték. Egyes művek sértetlenül vészelték át az évszázadokat, sőt évezredeket, mások viszont elpusztultak, nem egyszer még a hírük is elveszett. Példaként az ókor legtöbbre becsült költőjére, Sapp- hóra hivatkozom. Ma csak néhány verstöredékét ismerjük, ezt is csak azért, mert más írók műveikben szószerint idézték, s ezek a művek korunkra maradtak. Rákóczi Ferenc hadi újságja A nyomtatott könyveket természetesen ritkábban fenyegeti ez a veszély, de közülük is sok az unikum, az egyetlen ránk maradt példány, mások egykori létéről pedig csak egy- egy régi katalógusból, bibliográfiából szerezhetünk tudomást. A régi könyvek pusztulásának egyik fő oka a háború és a sok elemi csapás. Magyarországon különösen nagyszámú könyv semmisült meg, hiszen a mohácsi vésztől a Rákóczi szabadságharc végéig állandósult a háború. Ezért tartják különös becsben bibliográfusaink az 1711 előtt megjelent nyomtatványokat. Különösen sok veszett el azokból a nyomdatermékekből, amelyeket az emberek általában nem tartanak érdemesnek a megőrzésre. Ilyenek új év után a régi naptárak, üdvözlő versek, újságlapok, amelyek rendesen szemétbe vagy tűzbe kerülnek. Jellemző erre Rákóczi fejedelem hadi újságjának, az 1705. és 1710. közt megjelent Marcurius Hungaricusnak az utótörténete. Sokáig egyetlen példányt sem ismertek belőle, az első számot Szalay László történettudós fedezte fel a múlt század közepén. A Thaly Kálmán által kezdeményezett kutatás két újabb számot talált, és további három számra bukkantak rá a harmincas évek végén. Valamennyi unikum! A testesebb kötetekről még a laikus is feltételezi, hogy érnek valamit, hogy alkalom- adtán pénzzé tehetők, s ezért gondosan őrzi őket. Gyorsan pusztulnak azonban azok a könyvek, amelyeket sokat vagy sokan forgatnak. Ilyenek a breviáriumok, amelyekből a katolikus papok naponta imádkoznak és az érdekes tartalmuk miatt „agyonolvasott” művek. Sok példány ment veszendőbe a XVI. század kedvenc olvasmányai, a széphistóriák, közül. Például egy vándor nyomdász, Manlius János 1594-ben Alsólendván Viégy széphistóriát nyomott, közülük csupán egyetlen egy maradt korunkra, ez is egy példányban, a többinek csak a címét ismerjük Bőd Péter feljegyzéséből. Minden unikum könyvészeti érték a tartalomra való tekintet nélkül. Magától értetődően azok a legbecsesebbek, amelyek olyan nyelvészetileg, irodalomtörténetileg vagy történelmileg fontos szöveget tartalmaznak, amelynek másik kiadása vagy kéziratos szövege sem ismeretes. Unikumok nélkül drámatörténetünk kezdeti szakasza jóval szegényesebb lenne. Sztóray Mihály 1550- ben megjelent hitvitázó komédiáját Az igaz papságnak likőrét Apponyi Sándor, a nagy bibliofil 1868-ban fedezte fel egy párizsi könyvesboltban, több példánya azóta sem bukkant elő. Bornemissza Péter 1558-ban kiadott Magyar Elektrájának hosszú ideig csak a megjelenéséről tudtunk, maga a mű 1923-ban került elő a gothai tartományi könyvtárból. Más drámák nyomtalanul semmisültek meg. Gallen János kassai könyvkereskedő halála után hagyatéki leltár készült. A raktárában őrzött könyvek közt van felsorolva Euripidész egyik meg nem nevezett tragédiájának magyar fordítása hat példányban. Azóta mind a hat eltűnt. Melyik darab volt, ki fordította és mikor, hol adták ki... megannyi kérdőjel, amely valószínűleg örökre megválaszolatlan marad, A cenzúra parancsára Számtalan könyvet semmisített meg a hatalmi szó, a cenzúra. Hoffhalter Rudolf 1574-ben telepedett le Dráva- vásárhelyen (Nedlicén), Zrínyi György birtokán, s itt négy horvát nyelvű munkát nyomtatott. Közülük háromnak valamennyi példányát elpusztította Bécs parancsa, csupán a negyedikből, Verbőczy Triparti- tumából maradtak példányok. A pápai hatalom a pan- theista, tehát az egyházétól eltérő tanokat hirdető Giordano Bruno- kivégzése után a műveit is igyekeztek máglyára küldeni. Ezért ritkaságok a XVI. századi Bruno kiadások, 1586-ban Párizsban két műve került ki a sajtó alól (Centuri et virginti srticuli — Dialogi: Mordentius ...) ma a bibliográfusok mindkettőből csak egy példányt tartanak számon. Az újabb korban, mióta a nyomdáknak mindenütt kötelespéldányt kell adni a nemzeti könyvtárak részére, általában csak azok a könyvek vesznek el, azokból lesz unikum, amelyeket a cenzúra üldöz. A Szilágyi Sándor által szerkesztett Pesti Füzeteknek első s egyúttal utolsóvá vált 1851 júliusi számát Bach rendőrsége még a nyomdában elkobozta és megsemmisítette. A szerkesztőnek azonban egy példányt mégis sikerült megmenteni, ezt ma a budapesti Egyetemi Könyvtár őrzi. Unikumokban és elveszett könyvekben bővelkedik az illegális kommunista sajtó. A tiltott műveket elolvasás után a felfedezés veszélye miatt többnyire megsemmisítették és csak egy-egy példányt tudtak gondos kezek megmenteni az utókor számára, A felszabadulás előtti Szabad Nép egyik-másik példánya azért olyan nagy érték. Vértesy Miklós A Kesztyűgyár Bőrruházati Gyáregysége üzemfenntartási műhelyvezetőt vesz fel JELENTKEZÉS: Pécsbányatelep (Széchenyi-aknánál). Érdeklődni lehet: 11-333 telefonon, műszaki vezetőnél. A Pécsi Bőrgyár felvesz szakképzett gondozónőt Jelentkezés: a Pécsi Bőrgyár bölcsődevezetőjénél.
