Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)

1976-10-07 / 277. szám

1976. október 7., csütörtök Dunantmi napló 3 Könnyűiparunk a nemzetközi seregszemlén II párizsi boriiéi pécsi szemmel A szennyvíztisztítás megoldásának egyik útja a Pécsi Bőrgyárbon: kisebb vízfelhasználású gé­pek beállítása. Ez a Challenge meszező hordó fele annyi vizet használ fel, mint a hagyo­mányos hordók. Fotó: Erb Szakmunkásigények Pécs megyei város Taná­csa VB munkaügyi osztálya nemrégiben felmérte a vá­ros hat nagyvállalatának (Sopiana Gépgyár, Mecha­nikai Labor, Kesztyűgyár, Me­cseki Szénbányák, Konzum Áruház, Baromfifeldolgozó Vállalat) szakemberképzési terveit, valamint ezek kielé­gítésének lehetőségeit. A hat nagyvállalat szak­munkástanuló igénye az ötö­dik ötéves tervidőszakra 2225 fiú és 557 lány. E tervidő­szakban Pécsett a szakmun­kásképzésbe bevonható fiúk száma 2257, a lányoké 2198 fő. Tehát a férfi szakmun­kásképzés terén a fenti hat vállalat igénye körülbelül megegyezik a szakmunkás- képzésbe bevonható fiúk számával. Csakhogy a vizs­gált vállalatok összes dol­gozója a pécsi aktív kere­sők 16,5 százaléka csupán. Nyilvánvaló, hogy e hat vál­lalat teljes szakmunkás igé­nyét kielégíteni a többi vál­lalat rovására nem lehet. De lehet és kell a lehetőségek­hez képest változtatni a fiú-lány arányon (2225:557), s lehet javítani az említett vállalatoknál a felnőttkép­zés arányát, amely a fiata­lokra vonatkozó képzési ter­veknek csak mintegy 27 százalékát teszi ki. Sikert aratott a Kesztyűgyár bőrruha mintakollekciója Lezajlott a párizsi bőrhét, a bőrvilág legnagyobb nemzet­közi találkozója, ha tetszik, a bőrvilág iránytűje. A fények városában minden év őszén a nyersanyagszállítók, gyártók, továbbfelhasználók, kereskedők és divatcsinálák adnak egy­másnak találkozót — üzletel­nek és tájékozódnak. De mindjárt át is adjuk a szót a Párizsban megfordult pécsi szakembereknek. Mondanunk sem kell, az ügyben a mi könnyűiparunk is igencsak ér­dekelt. Nemes prém az extra nubukon A Pécsi Bőrgyár és a BIV- IMPEX kiállítói standján állan­dóan nagy volt a forgalom. A pécsiek termékei közül eddig a sertésbőrből készült ruházati velúrok játszották a fő szere­pet, ezúttal — összhangban az iparág exportfejlesztési elkép­zeléseivel — az értékesebb marhanappára, ezek bemuta­tására és a külföldi piacokon való bevezetésére helyezték a hangsúlyt. Csendes László, a Pécsi Bőr­gyár igazgatója:- Nappabőröket mutattunk be cipőre, csizmára és ruhá­zatra. Célunk nem elsősorban az üzletkötés volt, hanem, hogy bemutassuk, mire vagyunk ké­pesek, mi az, amit immár nagyüzemileg is gyártani tu­dunk. Bőreink szemre és minő­ségre is megütötték az átlaqos szintet. Most mintákat küldünk ki és várjuk a megrendelése­ket. Ami ruházati nappabőrein- ket illeti, kissé d rágál lottók, ezekből, miután idehaza annál nagyobb a ruházati ipar ér­deklődése. csak akkor szállí­tunk a külpiacokra, ha az ár megfelelő nyereséggel kecseg­tet. Vittünk ki méq egyéb cipő­bőröket, ezek is tetszettek, úgy néz ki, már most jelentő­sebb megrendelésekre tudunk szert tenni. Egyébként felkeres­tem olyan nagy cégeket, mint a Bata, az Adidas, nekik is tetszettek bőreink. — Tartja-e magát a sertés ruházati velúr? — A jugoszlávokkal együtt változatlanul mi határozzuk meg a világszínvonalat. A jövő évi termelés eladása közvetett és közvetlen export formájában biztosított. Változatlanul egye­dül vagyunk a sertés extra nubukkal. Fantasztikus érdek­lődés nyilvánult meg iránta, mindenki ezt akart venni. Az igényeket nem tudjuk kielégí­teni, jóllehet rövid idő alatt megháromszoroztuk a terme­lést. Az extra nubuk mind a két oldalán valúrozott bőr, szemre nem lehet megállapítani róla, hogy sertésbőr. Hogy mi­lyen becsben tartják? Egy pá­rizsi divatcég kirakatában lát­tam viszont, hosszú kabátnak megvarrva, nemes prémekkel rádolgozva, 4500—5000 fran­kért kínálták. Nem akármilyen bőrnek kell lennie, amire már rá merik tenni a nemes pré­met. — A párizsi bőrhéten meg­fordultak gépes szakembereik is. — Igen, kint voltak és szét­néztek. Nekünk a következő években két jelentős elképze­lést kell megvalósítanunk. Meg kell oldanunk a szennyvíztisz­títás kérdését, amelyhez úgy közelítünk, -hogy egyre keve­sebb vízfelhasználású gépeket szerzünk be, s így kevesebb szennyvizet bocsátunk ki. A másik elképzelés: építés nélkül bővítjük a rosműbőrgyárat. Itt olasz cégek működnek majd közre. A párizsi bőrhét a Pécsi Kesztyűgyár számára is igen fontos üzleti és tájékozódási fórum. Hut János, a központi gyár igazgatója: — Utazásunk célja, hogy a TANNIMPEX-szel a jövő évi bőrszükségletünket lekössük. Ebben az évben zökkenők vol­tak a bőrszállításokban, érde­kes, most a bőrgyárak voltak a kezdeményezők. Tíz-húsz szá­zalékkal több bőrt ajánlottak fel, mint amennyit eddig vet­tünk tőlük. De jártam Nápoly­ban is, az ottani bőrgyárakban is a kínálat volt a jellemző. A kínálaton belül bizonyos el­tolódásokkal kell számolnunk. Arról van szó, hogy a puha lábbelik térhódításával a kesz­tyűbőröket csizmához adják el és használják fel, mert így magasabb árat kapnak érte, A kesztyűbőrökön belül így ki­sebb eltolódás mutatkozik az ún. férfi áru, a keményebb kesztyűbőrök irányába. A har­madik jellemző, amely sajnos a tárgyalásokra is rányomta bélyegét, de végsősoron mi is ezt vártuk, hogy, bár a nyers­bőrök ára nem emelkedett, a gyártók a kikészített bőrök árát az inflációra, a vegyszerek, a bérek, egyszóval a költségek emelkedésére hivatkozva 4—12 százalékkal emelték. Egyúttal utaltak arra, hogy a cipőgyá­rak is jócskán emelték árai­kat, s hogy mi is emeljünk. Természetesen ezeket az ár­emelkedéseket igyekszünk ér­vényesíteni árainkban. 25 darabos mintakollekció A Pécsi Kesztyűgyár a pári­zsi bőrhéten bemutatott egy 25 darabos bőrruha mintakol­lekciót is, köztük igényesebb kidolgozású bőrruhákat. Csá- vás Imre, a bőrruházati gyár műszaki vezetője: — Kollekciónk sikert aratott. Különösen tetszettek a mi kesz­tyűs hagyományainkból merített kesztyűs díszítések, rávarrások, dísztűzések. Találkoztunk üzlet­feleinkkel, akik megtekintették kollekciónkat, most modelleket, árajánlatokat küldünk, s az­után következnek az üzletköté­sek. A divat? Rendkívül nagy divat a pulóver hatású blou- son, farmernadrághoz viselik. A bőrjelleg hangsúlyozásával koptatott, patinázott bőrből ké­szül.- Esetleg pécsi mintabolt­jukban is találkozhatunk ezek­kel? Egészen biztosan, hiszen a külföldre szánt bőrruháinkat piackutatási céllal elsőként a pécsi mintaboltban mutatjuk be. Miklósvári Zoltán Riasztás hét harminckor Négyen visszatértek az életbe Négy embert kimentettek a bányamentők. Minden munkanapon, októ­ber 1-én, pénteken délelőtt is három mentőcsapat állt ké­szenlétben István-aknán. A Központi Bányamentőállomáson az osztag éppen reggelizett. Már túl voltak a készülékvizs­gán, az ébresztőduda elcsituI- tával ezzel kezdődik a hetes mentőosztag munkája. Az üzemi mentőállomáson Szirtes Tibor, Mészáros István, Nagy István, Kovács László és Riba Nándor teljesített szol­gálatot. A bányában is tartóz­kodott egy raj — mind az öten munkahelyükön dolgoztak. István-akna 5. szintjén, az el­ső keleti keresztvágattól nyugat­ra fekvő 11-es telepi fejtésben dolgozott a bányabeli ügyele­tes raj két tagja: Kőhegyi György és Török Sándor, kö­zelükben Farkas János és Sár­közi Sándor. Társaik alattuk és felettük. A meredek 11-es te­lepi fejtésben lassan-lassan indult a szenelés. A Központi Bányamentőállo­más telefonja 7 óra 30 perc­kor szólalt meg: riasztás a diszpécsertől, összeomlott az ötödik szinti 11-es telepi fej­tés, emberek maradtak benn. Endrei József osztag parancs­nok Szászvárról, Subotity Tibor Vasasról jött a hetes ügyelet­be, Rigó Zoltán Zobákon, Kú­szik Lajos és Tari Imre pedig István-aknán dolgozik. Tari Im­re éppen a 11-es fejtésben. A telefonos kivételével az egész osztag a bányába in­dult. Az aknától 1500 méterre lehet a fejtés — a mentők 7 óra 50 perckor értek a kereszt­vágatra, itt már olyan tömény­ségű volt a metán, hogy ké­Fáradhatatlanul járja a Ba­ranya és Tolna megyei Tégla­ipari Vállalat tíz gyáregységét Várnai József. Hol Hidason, hol Villányban, Sásdon, Dom­bóváron, Tamásiban, Pakson, Szekszárdon, Szigetváron, Alsó- mocsoládon, Mázán tűnik fel alakja. Ellenőrzi a technoló­giai előírások betartását, át­vizsgálja a gépeket, tanácsko­zik a vezetőkkel, munkásokkal. Foglalkozása: termelésirányító, technológus. Munkáját, eredményeit elis­merik. A „Vállalat kiváló dol­gozója”, s legutóbb az „Építő­ipar kiváló dolgozója” lett. Szerény, halkszavú ember. — A Komlói Építőipari Válla­latnál kezdtem kubikosként, majd teljesítményelszámoló, idő­ellenőrző, bérellenőr lettem. Beiratkoztam a Közgazdasági Technikum esti tagozatára. Már a Téglaipari Vállalatnál dol­Foglalkozésa: termelésirányító Várnai József goztam, munkaszervezőként, amikor befejeztem az iskolát. — Mivel érdemelte ki a mi­niszteri kitüntetést? — Elvállaltam a két éve meg­szűnt szentlőrinci téglagyár ve­zetését. Akkor, 1968-ban sok problémával küszködött a gyár. A téglára pedig égető szükség volt, tenni kellett valamit. Meg­szüntettük a létszámhiányt, ki­cseréltük a gépegységeket, bő­vítettük a szárító területet, az égetés folyamatát meggyorsí­tottuk. — És huszonhárom üzemegység versenyében két­szer is elnyertük az élüzem cí­met. — Van-e titka a sikernek? — Becsületesen kellett dolgoz­ni. Igaz, hogy mindig minde­nütt ott voltam, éjszakákon át segítettem. S ami a legfonto­sabb: magam mellett éreztem a munkásokat. Megbeszéltem velük a terveket, elképzelése­ket, ötleteiket felhasználtam. — Tudta-e, hogy a vezetése alatt álló gyár a kilenc „ha­lálra ítélt" üzemegység között szerepel? — Tudtam. Kevesebb téglára lett szükség, be kellett szün­tetni néhány gyárat. Köztük volt a mienk is. Megértettem, tudomásul vettem. De az utol­só percig ügyeltem az elért szint megtartására. 1973-ban eljöttem, egy év múlva leállt a gyár. Nem tagadom, fájdalmas volt a válás. De a „temetésen” már nem akartam jelen lenni. — Azóta is vállalja átmene­tileg egy-egy gyár vezetését? — A gyárakat, a munkáso­kat nagyon jól ismerem. Mint a szakszervezet közgazdasági felelőse, állandó kapcsolatot tartok fenn a szocialista brigá­dokkal. Vállalásukat segítem, ellenőrzőm. Ők is támogatják terveimet, elképzeléseimet. Hegyi Etelka szülékben kellett tovább men­niük. Az omlás eltorlaszolta a levegő útját. Átfésülték a kör­nyező vágatokat — senkit sem találtak. Az omlás 7 óra 26 perckor történt. Az ötödik szinti alap­vágaton dolgozott Fekete Jó­zsef szakvezető vájár, a fejtés­ből szinte a karjaiba esett Sza­ftok Ferenc. — összement a fejtés, több mint valószínű, hogy négy em­ber alatta maradt! — kiál­totta. Ők értesítették a diszpécsert, mentőket kértek. Fekete József metánmérő műszerrel felka­paszkodott a fejtésbe, Csirke Jánossal, Lestyán Istvánnal, Kiss Imrével együtt azonnal meg­kezdte az omlás alá szorult bá­nyászok mentését. Három tá- mot sikerült visszaállítani: Tö­rök Sándor feje kiszabadult a kövek közül, a mellette fekvő Kőhegyi György kiszabadítása is percek kérdése volt. Közben megérkezett az üze­mi mentőraj, a két vájár né­hány pillanattal később bizton­ságban volt. Még ketten az omladék alatt vannak. Sárközit találták meg először. Nyugodtan várta sor­sát, azt kérdezve: mi az esé­lyem? Egyszerre kiáltották: ki­szedünk! Az idén tavasszalvé- gezte el a bányaipari techni­kumot Csirke Jánossal és Atti­lával, aki a Központi Bánya­mentőállomás osztagában tel­jesített éppen szolgálatot. — Ne engem vegyetek ki, felettem a Farkas, az ne­hezebb helyzetben van! Szirtes Tibor rajparancsnok ment előre, tömlőt vitt az idős segédvájárnak, aki egy feles­leges hanggal sem nehezítet­te a mentők dolgát. Szirtes Ti­bor, Mészáros István ... Egy­kori Széchenyi-aknaiak, mi­ként Mike János, Fekete Jó­zsef, Pécsi László ... Mészáros 21. esztendeje bányamentő, sohasem kímélte magát... Kónya Mihály, Mike János, Kolcz János, Pécsi László és Kutas István az omlás halla­tán az I. keleti keresztvágat­tól jelentkeztek — közben a központi raj elviharzott mel­lettük a fejtés felé. A bánya­beli raj csonka volt — Török és Kőhegyi az omlás alatt volt fogva. Percek alatt mégis ki­egészültek, a rakodón lévő kamrából kivették készülékeiket és az utasítástól számított 15 perc után a negyedik szinten csatlakoztak a központi raj­hoz. Fekete József és Csirke Ist­ván négy esztendeje bánya­mentők. Fekete József egyszer már részt vett hasonló men­tésben, amikor a Rónaki... Sajnos, ott egy pillanat alatt a fejtés talpára simultak a tá­rnok, nem lehetett segíteni. Kónya Mihály másfél évtize­de mentő. Eddig neki nem si­került, s nem is emlékszik, hogy omlás alól élve ... Su- botity Tibor 9 éve mentő, édes­apja 19 esztendeig szolgált a csapatban. Sajnos eddig . . . Tari az idén vizsgázott Rigó Zoltánnal és Kúszik Lajossal. Ez volt az első bevetésük. Endrei József osztag parancsnok 36 esztendős. A Pista bácsi 48 éves, az osztaq többi tagja sokkal fiatalabb náluk. End­rei József másfél évtizede men­tő, négy ember különösen jó előre köszönhet neki. Persze nem szívesen emlékszik min­den mentésre ... A központi raj 8 órakor, mi­után a keresztvágaton senkit sem talált, ismét jelentkezett, ekkor megtudták, hogy két embert már kiszedtek az ötö­dikben. Hoffmann Béla főmér­nök elmondotta, hogy a 23. és 32. sor fémtámok között ment össze a fejtés, tehát hat méter lehet a beomlott bánya­térség. A lentiek közben utat nyitottak a szénnek, a szénfo­lyam lefele kezdett kúszni, a levegő keresztültörte magát az omláson. A lentiek látták o még bennrekedt bányászt, ki­szabadítására azonban csak felülről volt lehetőség. Félő volt, hogy rászakítják a bá­nyát, A szenet visszafelé lapá­tolva centiméterről centiméter­re közelítették meg. Subotity Tibor a kezével kaparta a sze­net, kapával nem mert dol­gozni. Három métert haladhattak előre, amikor... — az egy négyzetméter szelvényű bánya­térségből máskor egy műszak alatt is jó teljesítménynek szá­mit a 3 méteres előrehaladás — ...amikor Farkas kisujját meglátták a csúszdán. Kezét, vállát végigtapogatva, marék­szám szedve a szenet jutottak fejéig. Ekkor már ott volt az esküvőre készülő fia is — oxi- génes készüléket tett apja fe­jéhez. Még fél órába telt, amíg kiszabadították. A központi raj helyét köz­ben Kónya Mihályék foglalták el, 11 óra 2 perckor ők állí­tották talpra Farkas János se­gédvájárt. Lombosi Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents