Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)
1976-10-06 / 276. szám
1976. október 6., szerda Dunántúlt naplö 3 Jo «alkotások, eredményes éu A nagyobb műveltségért A siklósi kerámiatábor alkotásai a vár kertjében, kerti plasztikák és domborművek a keramikusok alkotásaiból. MŰVÉSZTELEPI MÉRLEG ^1 éhány napja hültek ki a kemencék a siklósi kerámia- * művésztelepen, s a Szársomlyó keleti kőbányájának friss szobrai is még csak ismerkednek a tájjal. Ilyenkor azonban már mérlegre lehet tenni a befektetett anyagi és szellemi energiát s az eredményt, az elkészült műalkotásokat. Bár a mérleg e másik serpenyőjébe nemcsak ez kerül. A műalkotások egyébként sem könnyen mérlegelhetöek ily módon, mégkevésbé azok az emberi tartalmak, amelyek a művésztelepi együttlét velejárói. Mégis, mi az, ami az' évad sikerességét jelezheti? Erről kértünk tájékoztatást Molnár G. Judittól, a Baranya megyei Tanács közművelődési csoportjának művészeti főelőadójától. — A kerámia-művésztelepen az idén a 35 év alatti művészeknek biztosítottak pályázati lehetőséget, s ennek megfelelően fiatalos megújulást vártak a készülő művekben. Mintegy 30—40 pályázat érkezett be a rendezőszervekhez, s a beadott tervek alapján 10 művész jelentkezését fogadták el. Azt is szem előtt tartották, hogy a gyári tervezők aránya megfelelő legyen, hiszen a FIM és a művésztelep közötti jó kapcsolatoknak, a kerámiaipartól kapott jelentős segítségnek ez természetes velejárója. így a művésztelepi paletta sokszínűsége mintegy garantálta az elkészült műalkotások sokszólamúságát. Szerencsés választás Pap Gábor művészettörténész értékelésében egyértelműen jónak minősítette az idei év munkáját, különösen szerencsés választásként emlékezett meg a „Kerámia a kertben” elnevezésű tematikáról. A művészettörténész és a művészek is fölvetették: a jövőben jó volna hosszabb előkészületi időt biztosítani a pályázóknak, korábban kellene közrebocsájtani a pályázati felhívást. A művek esztétikai értékéről szólva, Pap Gábor megállapította, hogy azok színvonala magasabb a korábbi években született művek színvonalánál. Külön kiemelte Gerle Margit, Pázmándi Antal és Koller Éva tevékenységét. Móker Zsuzsanna ivó- kútja is a korszerű esztétikai elvárásoknak megfelelőnek minősült. Sajnos a művészeknek azon igénye, hogy a közönséggel állandó kapcsolatot alakíthassanak ki, egyelőre nem valósulhatott meg. Ezt az új kiállítóterem elkészültéig is meg kell oldani. A közelmúltban egyébként a Művészeti Alap, az Országos Műemléki Felügyelőség és a Megyei Tanács megállapodott abban, hogy 1980-ra befejeződik a kolostor rekonstrukciója, s így az alkotó házat egész évben működtetni lehet. Kiállítóterme jól szolgálja majd a művésztelep alapvető közművelődési céljait; sőt a kisebb műhelyekben diákok, gyerekek is dolgozhatnak. Szóba került még a kecskeméti zománc-teleppel való szorosabb együttműködés gondolata, amelynek értelmében a két telep közös programot határozhatna meg egy- egy adott évadra. Hat művész A kerámia-telepre az átépítés miatt idén nem hívtak ugyan külföldi művészeket, a nemzetközi jelleget azonban — mihelyt ezt a körülmények lehetővé teszik — visszaállítják. A nagyharsányi Gyimóty-vil- lában működő szobrász-alkotótelepre ebben az évben — ugyancsak elhúzódó átépítés miatt — összesen 6 művészt hívtak meg. A magyar résztvevők kiválasztásában az esztétikai, formai sokrétűség érvényesítését tartották szem előtt, s ezért olyan művészeket is meghívtak, akik nem nonfiguratív műveket alkotnak. Csontos László szobrász a munkakörülményekről szólva elmondta, hogy az idén készített szobrához hasonló méretű figurális kompozíción műtermi körülmények között legalább egy évig dolgozott volna. A francia (Renaud) és az argentin (Gomez) művészre a tavalyi fölöttébb kedvező, nagyatádi tapasztalatok alapján esett a választás. A finn művész (Kivioje) később érkezett, Tervek az évismétlés csökkentésére A kísérlet az idei tanévben mintegy ezer iskolában, az általános iskolák közel egynegyedében folyik. Az 1972 óta tartó kísérlet során a tanulókat a rendtartástól eltérően minősítik, s csupán a második osztály végén osztályozzák őket. Ez kétéves fejlődési szakaszt biztosít a tanulóknak. Amennyiben egy-egy ép értelmű gyermek az első évben a rendszeres iskolábajárás ellenére is egyes tantárgyakból gyengébb eredményt ér el, a második évben mód van hiányainak pótlására* A pedagógusok differenciált tanórái és órán kívüli foglalkozások keretében segítik a lassúbb fej- lődésű gyermekeket, hogy hátrányaikat mielőbb, de lehetőleg a 2. osztály végéig behozzák. Ez a kísérlet, illetve a tervezet általános bevezetése a tankötelezettségi törvény hatékonyabb végrehajtását is szolgálja. Számos gyermeket megóv az első osztály évismétlésével járó kudarcától. mint a többiek, ezért még dolgozik, hogy befejezhesse munkáját. A szakemberek rögtönzött véleménye szerint valamennyi művész korrekt módon elvégezte vállalt feladatát. Varga Imre, Kossuth-díjas, befejezte néhány év óta félkész állapotban lévő monumentális térplasztikáját, Mar- tyn Ferenc, Kossuth-díjas pe- diq elkészítette jövőben megvalósuló művének makettjét. 4 lé emberi Csenkey Éva művészettörténész, a művésztelepek irodájának vezetője beszámolójában tájékoztatót adott arról, hogy jövőre a kőszobrászat gránit- és beton-programmal egészül ki. A művészi értékek születése mellett az idei szimpozion nagy eredménye — és ezt a művészek hangsúlyozták a legnagyobb nyomatékkai —, hogy igen jó emberi közösséq alakult ki a művésztelepen — s ez a szakmai beszélgetésektől a konkrét segítségadásig számos mozzanatban megnyilvánult. Említésre méltó az a tény is, hogy például 1974-ben, amikor két csoport dolgozott a kőbányában, ugyanannyi műalkotás keletkezett, mint az idén, amikor a résztvevők száma feleannyi volt. Végezetül Molnár G. Judit arról tájékoztatott, hogy a bányarekonstrukció, a területrendezés, parkosítás, az idegen- forgalmi létesítmények kialakítása méq nem fejeződött be. Ezek a munkálatok azonban a későbbiek során már nem hátráltatják a művésztelepi tevékenységet. Bebesi K. Csontos László: Szüret Fritz Mihály: Szerelem Széljegyzetek a „Munka és művelődés*’ akcióhoz A közelmúltban télkedőt hirdetett meg egy pécsi intézmény. A részt vevő brigádok a korábban ismert módon, tehát nem a megadott kérdésekre kidolgozott válaszok „bebiflá- zásával” vetélkedtek. A kérdéseket nem ismerték, a helyes válaszokat viszont az előre megadott ajánlott irodalom alapos áttanulmányozásával, tehát annak birtokában adhatták meg. Az új módszer eleinte nem talált lelkes fogadtatásra. Még az esélyes (később valóban győztes) brigád tagjai sem értették teljesen, miért kell nekik Pécs műemlékeivel, irodalmi hagyományaival kötetekből ismerkedniük; s a majdani helyes válaszokhoz miért kell átolvasni A pécsi képzőművészeti kistükrét, továbbá Hárs Éva Martyn-kismonográfiáját vagy más hasonló köteteket. A vetélkedő ebben a formájában is jól sikerült, jó légkörben zajlott le. És talán azóta a résztvevők is megértették, miért kellett a vetélkedéshez a javasolt irodalmat: egyebek közt Pécs művészeti és irodalmi életét, hagyományait egy kissé „átbogarászni". És valahol itt a lényege a — szocialista brigádok kulturális vállalásainak célszerű támogatására indított — „Munka és művelődés” akció vetélkedőinek is. * Mint korábban több ízben hírül adtuk, ez év tavaszán a Városi Pártbizottság, a Városi Tanács és az SZMT szervezésében akció indult „Munka és művelődés" címmel, illetve jelszóval. Az akció eddigi törekvéseit, formáit (tárlatlátogatások, közös színházi és mozielőadások stb.) — 25 pécsi üzem 233 brigádjának részvételével — kísérletnek, illetve az idei évet kísérleti évnek tekintik a szervezők. A cél ezzel most is, a jövőben is az, hogy megkönnyítsék a brigádoknak a tartalmas, valóban kulturális, valóban a művelődést előbbre vivő — és lehetőleg emberekhez szabott — éves vállalások kialakítását. A másik két területen, a munka és a társadalmi akciók területén, vagyis a hármas jelszó első két összetevőjében általában eleve adottak a lehetőségek a vállalásokra. A „szocialista módon művelődni” kérdésben már jóval nehezebb a helyzet és mint ismert, eléggé nagy itt a lemaradás. A mostani akcióval is azt szeretnék elérni, hogy szocialista brigádjainak többsége ne csak formálisan vállaljon részt az önművelés feladataiból, hanem tényleges kulturális tartalommal. Ebben kíván segíteni a Munka és művelődés akció. Hogyan? A szervezők azt szeretnék, hogy ne a brigádok, hanem akiknek ez a hivatásuk: a köz- művelődési intézmények vezetői és dolgozói törjék a fejüket azon: mit vállaljanak, azaz milyen lehetőségek közül választhatnának műveltségük rendszeres gyarapításához a szocialista brigádok. Ennek érdekében a kulturális intézmények, a TIT, a múzeum, a színház, a Filharmónia, a Rendezvényiroda, a Doktor Sándor Művelődési Központ, a könyvtár illetve az alsófokú felnőttoktatási intézmények elkészítik 'programajánlásaikat. Ezeket eljuttatják az üzemekhez. Itt a szocialista brigádok megismerkedve a kulturális vállalások összefogott, sokrétű, színes, érdekes és a kezükbe adott — lehetőségeivel, a „Munka és művelődés" akció üzemi felelősei illetve az szb-k útján december 15—január 15. között bejelentik: részt kívánnak-e venni ebben a mozgalomban; miben kérnek segítséget hozzá, azaz miket választanak a programajánlásokból. A többi — az, hogy teljesüljenek is ezek a kívánságok — a művelődési intézmények feladata. * A Munka és művelődés akció az egész naptári évre szól. Első fele a fölkészülés, második fele a számotadás, a vetélkedések időszaka. Az akció tehát minden évben vetélkedőkkel zárul. Ez viszont csak keret, forma. A fontos, a lényeges az első időszak. Az, hogy mit, hogyan sikerült elolvasni, áttanulmányozni; mivel sikerült megismerkedni a műemléki városnéző sétákon, a tárlatvezetéseken, múzeumlátogatásokon; színházi és filmelőadásokon stb. Vagyis a lényeges az, hogy vcdt-e valóban tartalma a brigádok kulturális vállalásainak. Pontosan 0”4s:ä elején idézett példában is jeleztünk: a vetélkedő végső fokon — játék. Célja az, amit addig megismerünk, elolvasunk, áttanulmányozunk, elsajátítunk. Ami által ismeretekben, lélekben, emberségben, tudásban gyarapodhatunk. Vagyis: semmiféle vetélkedő nem lehet cél. Mindenfajta vetélkedő, vizsga, stb. — eszköz: a megismerés egyik eszköze. A cél mindig a szocialista ember formálása, ami nem megy a művelődés magasabb igénye, színvonala és az eddiginél gyorsabb üteme nélkül. Ebben kíván segíteni a Munka és művelődés akció, amit — friss hírek szerint — 1977- től az egész megyére kiterjesztenek. W. E. A siklósi gimnázium új igazgatója SzujkóMargit Margitka tehát igazgatónéni lett. Margitka szerette a meséket, izgalmas szüreti tüzek mellett és most latint is tanít. Marius és Sulla háborúja. . . igen, ez volt az első latin emlék* „Nagypapa mesélte, Gyű- dön, szüretkor!” — Hány éves lehetett akkor?- Még öt se. Tudja, hogy a nagypapának csak hat elemije volt?! De ott sorjáztak a polcán a lexikonok, és történelemkönyvekből mesélt nekünk. Azt hiszem, a rómaiak életén keresztül jutottam el a latintörténelem szakos tanári diplomáig. Szujkó Margit, aki a Szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett középiskolai tanári diplomát, és évtizedig tanított Mohácson, most ott lett igazgató, ahol a szép kamasz- éveit töltötte, a Siklósi Táncsics Mihály Gimnáziumban. — Latin szakos? 1976-ban? Ez az idősebb nemzedékben már csak nosztalgia, a legtöbb fiatalban pedig — semmi ! — Igen, ez talán így van. Pedig a latinra nagyobb szükség van még most is, mint hinnők. Nyelvoktatásunk jórészt az indo-európai nyelvcsaládba tartozó nyelveket tanít. Oroszhoz, angolhoz, némethez, más nyelvek tanításához nyilván jót tenne a latin nyelvi alap. Hiszen a latin nyelvtan annyira rokona, szinte már az alapja minden nyelvtannak. Ami a kultúrát illeti: túlságosan mesz- sze van tőlünk az ókor, középkor, aminek a latin nyelv gyakorlatilag a hordozója volt, A történelem-oktatásban is érzem, hogy nyelvismeret nélkül ezeket a korokat igen nehéz a gyerekekhez közel hozni. Aztán a latin továbbélése értékeket mentett át, s ezek a magyar kultúrának is bizonyos vonatkozásban az alapját jelentik, legalábbis az irodalmi indulást.- Mi az igazgatói ars poétikája?- Elég nehéznek érzem ezt a feladatot, mivel nincs igazgatói tapasztalatom. De igen megtisztelő, hogy abba az iskolába kerültem, ahol valamikor végeztem. A nehézséget most az adja, hogy nem ismeremi az iskola mostani helyzetét, tanárként sem dolgoztam itt. De van egy álmom: olyan iskola, ahol az elsősöket a nagyobbak nem előírásból, hanem „belső kényszerből” fogják kézen. Ahol a gyerekek magukkal hozott érdeklődését az iskolaélet minden perce csak fokozza„jó sodrás kapja el és viszi őket tovább. Ehhez a nevelésközpontúságnak kellene igazán megvalósulnia. Földessy Dénes Cll vagy eszk&z t
