Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)

1976-10-26 / 296. szám

1976. október 26., kedd Dunántúlt napló 3 Ablak az ipari szövetkezetek kongresszusára ja héten ül össze az ipari szövetkezetek VII. kongresszusa. A, elő­készületekre és a kongresz- szusra irányítandó a figyel­met, Rév Lajos, az OKISZ elnöke a múlt héten a Parlamentben találkozott az újságírókkal és válaszolt kérdéseikre. Mi — s itt a baranyai szövetkezeti szak­emberekről van szó — ab­ban a szerencsés helyzet­ben vagyunk, hogy Szerve­zési és Vezetési Tudomá­nyos Társaságunk jóvoltá­ból még augusztus végén, egy Pécsett tartott regioná­lis szövetkezeti konferen­cián éppen Rév Lajostól és más országos szakembe­rektől hallhattunk a szö­vetkezeti mozgalom to­vábbfejlődését szolgáló hangsúlyokról és érlelő­dő változásokról, amelyek végül is a kongresszus elé kerülnek, ahol döntenek róluk. Az újságírók Rév Lajosnál Most a sajtótájékoztatón és a pécsi konferencián hallottak alapján szeretnénk néhány kér­déskört felvázolni, mintegy ab­lakot nyitva a szerdán összeülő kongresszusra. Kéz a kézben a nagyiparral Mindenekelőtt: a parlamenti sajtótájékoztatón az újságírók közül többen is értékelésre késztették az OKISZ elnökét az ipari szövetkezetek és az ál­lami nagyipar együttműködését illetően. Rév Lajos leszögezte: a szövetkezeti ipar és az álla­mi nagyipar között egyre tu­datosabb munka- és gyárt­mánymegosztás alakul ki. A szövetkezetek, azonkívül, hogy termelésükre a választékbőví­tő kis- és középsorozatú cik­kek gyártása a jellemző, egy­re több kisszériás, a szövetke­zetekben még gazdaságosan gyártható terméket vesznek át a nagyipartól, mind több fon­tos alkatrész, részegység gyár­tását végzik az ipari szövetke­zetek. Az állami vállalatoknak szállított részegységek értéke tavaly már 8 milliárd forintot (összehasonlításul: az ipari szö­vetkezetek termelési értéke 1975-ben 45 milliárd forint volt) tett ki. Ide váa a ruaalmasság kér­dése is. Rév Lajos megjegyez­te, amikor az ipari szövetkeze­tek hozzáláttak úi központi te­lephelyeik építéséhez, óva in­tették, nehogy automatizálja­nak, lemerevítsék termelési struktúráiukat. Az előmunká­latokat kell qépesíteni, s itt élőmunkát megtakarítani, el­lenben a befejező műveletek­nél maradjon meg a kézmű­ipari jelleg, hiszen ez adja azt a bizonyos többletet, ezért szö­vetkezet a szövetkezet, ezzel együtt pedig megvan a rugal­mas átállás lehetősége is. Az árutermeléshez hasonlóan a szolgáltatásokban is megfe­lelő munkamegosztásra törek­szenek az állami vállalatokkal. Például a közlekedési tárcával megegyeztek - 30 kilométeres körzetben kell lennie egy-egy autószerviznek, ahol a fődara­bok cseréjét is elvégzik -, hogy hol szolgáltasson az AFIT, s hol a szövetkezeti autójavító. Kritikaként sűrűn elhangzott, hoay ugyanakkor viszont az ipa­ri szövetkezetek közötti együtt­működés enyhén szólva döcög. Sokkal több kezdeményezésre, termelési együttműködésre van szükség. Az egyesülések értelme A szövetkezeti egyesülések­kel kapcsolatban Rév Lajos a kialakult véleményt, az itt is csakúgy megnyilvánuló tuda­tosságot hangsúlyozta. Amikor szövetkezetek egyesülnek, nem szövetkezeteket akarnak össze­vonni, hanem tevékenys é- g e k e t. A hatékonyság növe­lése csak a tevékenységek kon­centrációjával lehetséges, nem centralizálni, koncentrálni akar­nak. Hiszen ha két vegyes pro­filú szövetkezetei egyesítenek, abból még nagyobb összevisz- szaság lesz. Az OKISZ számí­tásai szerint egyébként 1977- ben márcsak 920 ipari szövet­kezet működik, szemben az 1975. évi 1040-nel. Érdekes, tegyük hozzá rég­óta feszegetett kérdés — a saj­tótájékoztatón is szóba került —, a gyermekgondozási segé­lyen lévő nőket, hacsak rész- munkaidőben vagy bedolgozó­ként is, miért nem foglalkoz­tathatják a szövetkezetek, s persze a vállalatok is. Az OKISZ elnöke ezzel kapcsola­tosan beszámolt arról a kísér­letről, amelyet a Munkaügyi Minisztériummal kezdeményez­tek. Néhány vállalatnál és egy mintaszövetkezetnél a nőknek korlátlanul megengedték, hogy dolgozzanak, azzal a kikötés­sel, hogy akkor a gyermekgon­dozási segély összegét 300 fo­rinttal csökkentik. A kísérlet nem hozott sikert, érdektelen­ségbe fulladt. Talán azért, mert nem jól választották meg a vállalatokat és a szövetkezetei. Most mindenesetre újabb meg­beszélés-sorozat kezdődött, hogy szélesebb körben, s a se­gély havi 900 forintos összegét egy fillérrel sem csökkentve is­mét megpróbálkozzanak a gyer­mekgondozási segélyen lévők munkába állításával. A DN kérdése Végül két további téma, a szövetkezeti demokrácia fó­rumrendszerének és a szövet­kezetek belső és külső ellen­őrzésének továbbfejlesztése kö­rül csoportosultak a kérdések. Mindkét vonalon változásokat irányoztak elő. Szeretnék meg­tisztítani a közgyűléseket a for­mális elemektől, bővíteni a küldöttgyűlések hatáskörét, dön­tési jogot adni a 'kisebb kol­lektívának. A küldöttgyűlés ter­mészetesen nem helyettesítheti a közgyűlést, ám jobb munka- megosztást kell teremteni a kettő között. Meghonosítják az úgynevezett munkahelyi kol­lektívák rendszerét, döntési jog­körrel is felhatalmazva őket. Ugyanakkor képviseletet bizto­sítanak az alkalmazottaknak is. Jobb számvitel Rév Lajos a szövetkezet szám­viteli rendjére, pénzügyi fe­gyelmére vonatkozó kérdésekre válaszolva megemlítette, két évvel ezelőtt ez volt a leggyen­gébb pontjuk az ipari szövet­kezeteknek, főként a hozzá- nemértés, a rendetlenség, a nemtörődömség miatt. Azóta a helyzet sokat javult. Ehhez kap­csolódott a mi kérdésünk is, az ipari szövetkezetek belső és külső ellenőrzését illetően mi­lyen változások várhatók? A leglényegesebb, hogy a revizori irodákat a megyei szö­vetségek alá rendelik, s az el­nökségek fogják meghatározni az ellenőrzések programját, üte­mét, célkitűzéseit és az ellen­őrzés módját. Ugyanakkor a revizori irodák rendszeresen el­lenőrzik a szövetkezetekben működő belső ellenőrök mun­káját. A törvényességi felügye­let pedig felhatalmazási kap arra, hogy vizsgálja, megvan­nak-e a személyi garanciák a szövetkezet törvényes működé­sére. Miklósvári Zoltán KGST-tanácskozás az ergonámiáril Hétfőn, a Budapest Szálló­ban megkezdődött az európai KGST-országok szakembereinek tanácskozása az ergonómiai normák és követelmények tudo­mányos alapjainak kidolgozá­sáról. Ennek előzménye, hogy a KGST keretében hét szocia­lista ország — köztük hazánk — képviselői 1974 decemberé­ben egyezményt írtak alá az említett közös munkáról. Az egyezmény alapján széles körű tudományos kutatási programot dolgoztak ki. Ennek eredmé­nyeit egyezteti és a további feladatokat határozza most meg az érintett országok szak­embereinek testületé, a tudo­mányos-műszaki tanács. Baranyában is kevés a felcser Minden tizedik állatorvosnak van szaksegédje Felépül-e a szentlőrinci felcserképző iskola? A közelmúltban tárgyalta a kormány az állategészségügy helyzetét, s egyebek között megállapította, hogy hazánk­ban az állatorvosi munka haté­konyságát nagy mértékben rontja a felcserhiány. Az állat­orvosok végeznek el gyakran olyan rutinmunkát, ami közép­fokú végzettségű szakemberek, Üllő Helyett a vasút „Júdás” a Doxánál is meg­bízhatóbb. Mutatja az időt, pa­pírszalagra rajzolja, hogy a szerelvény mennyi idő alatt te­szi meg az állomások közötti távot. Irószerkezete könyörtele­nül számot ad a késésről és természetesen azt is regisztrál­ja, ha a mozdonyvezető túllépi az előírt sebességet. Az ilyen esetnek szigorú következményei vannak a vasutasra nézve. Per­sze a modern kor masinisztája sem marad adós: ilyenkor rá­förmed a vezetőállásba fölsze­relt szerkezetre. — Te „Júdás", az anyád mindenségit! — De a fordítottja is meg­eshet, ami velem történt leg­utóbb Barcson. Tizenhét tízkor kellett kiállnom az állomásról, s hogy hogysem, ami még nem fordult elő, bedöglött a Doxa órám. Végül is „Júdás” segített rajtam — mondja nevetve Papp Kálmán mozdonyvezető, majd komolyra fordítja a szót. — Egy meghibásodásból fa­kadó késés maga után rántja a többi vonatot is. Ilyenkor za- vair támad a láncolatban, fel­borul a csatlakozás rendje. Évek kellenek Még elevenen él benne az első szolgálat: 1954 tavaszán vezetett először személyvonatot. Bátaszékre vitte a szerelvényt a 375-ös mozdonnyal. Sose járt azon a vonalon még utasként sem. Nem csoda hát, ha a fia­tal masiniszta óvatos volt. Ab­ban az időben még nem volt előírás, ha valaki új vonalra kerüli, hogy előtte háromszor nappal és ugyanennyiszer éj­jel is megjárja az ismeretlen távot. Ez is, meg az ismeretlen­től való félelem is közrejátszott abban, hogy Papp Kálmán sze­relvénye ötven perccel később gördült be a bátaszéki állo­másra. — Évek kellenek ahhoz, hogy az ember teljes részletességgel megismerje a pályát. Ilyenkor már látatlanból is tudja, hogy melyik szelvénykarónál kell rá­fékezni, vagy éppen növelni a sebességet. Életútjára nem jellemzők a nagy szárnyalások; az első ki­térőt viszont egy távoli rokoná­Új vágatbiztosítás A Magyar Szénbányászati Tröszt határozatot hozott egy új szabadalom, az úgynevezett nagyhatékonyságú vágatbizto­sítási módszer országos elter­jesztésére. Az új eljárás a do­rogi szénbányák szolgálati sza­badalma, 5 mérnök kollektív munkája. Ezért a tröszt kezde- ményezésére Dorogon nyitnak a jövő év elején egy új üzemet, ahol berendezkednek a szaba­dalom széleskörű alkalmazásá­hoz szükséges berendezések gyártására, A dorogiak olyan berendezést szerkesztettek, amelynek alkalmazásával töké­letesítik az acélgyűrűk beépí­tését. Az úgynevezett feszült­ségbetápláló géppel szinte rá­vasalják a biztosító szerkezete­ket a vágatok falára, s így hosszú időre elejét veszik azok eldeformálódásának. nak köszönheti. Még meg sem melegedett a kis zsibóti kovács­műhelyben, mikor föl kerekedett és a rákospalotai Landler Jenő mozdonyjavítóban kért munkát. Három esztendeje került ki az ország a második világégés poklából, a szereidében ott so­rakoztak a kilőtt, megbénult gőzösök, a 328-asok, a 411- esek és 424-esek: az újjáépí­tés, a vasút életrekeltése szá­mára a szakma kezdetét is je­lentette .., Amit négy évre rá a mozdonyvezetéssel váltott föl, de már a pécsi állomáson. És jöttek a korszerűbbek — öt hónapig tartott a ta­nulóidő, állomási tartalék moz­donyon kezdtem: a nagyállo­máson és Pécsbánya-rendezőn tolattam. Aztán tizenöt éven át jártam Nagykanizsára, Dom­bóvárra, Budapestre főként sze­mély és avorsvonatot vittem a 424-essel. Nekem ez a mozdony jelentette a vasút igazi arcát: a gőzösök közül a legjobb von­tatójárművek voltak. De „ők” is a mozdonytemetőbe kerül­ték. .. Helyüket elfoglalták a ma­gyar, a svéd, a szovjet gyárt­mányú Dieselek és a román vontatójárművek. — „Daciával" járok én is: így neveztük el a Romániából importált M 47-est. Sainos nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket. Elég sok probléma van a gázolaj rendszerével, a hűtővízzel. A Piroska, amit ko­rábban vezettem, sokkal üzem- biztosabb és csendesebb volt. Az M 47-es vezetőállásában magas a zajszint, a hengerfej pakolást szinte valamennyin ki kellett cserélni, mert levegő került a vízrendszerébe. Leg­utóbb nekem is föl volt adva a lecke: meghibásodott az irány- váltó, de szerencsére sikerült megjavítanom, így nem kellett bevontatni: remélem egy idő után sikerül kiküszöbölni az időről időre jelentkező üzem­zavarokat. Hét esztendeje teljesít Diesel­mozdonyon szolgálatot: egy-egy forduló 12—13 órás, jóval ke­vesebb mint évekkel ezelőtt. A körzetesítés óta csökkent a pé­csi vontatási főnökséghez tar­tozó állomások száma. Az itt dolgozók Papp Kálmánnal egyetemben Nagykanizsára, Mohácsra, Komlóra és Dom­bóvárra járnak. A fiatalabbak a BCM és Dombóvár között ingáznak. — Talpraesettek és jól fel­készültek szakmailag az érett­ségivel rendelkező fiatal moz­donyvezetők. Ezen a téren nincs gondja a vasútnak. Vi­szont kevés a motorszerelő, a villanyszerelő: azt hiszem az alacsony keresettel van össze­függésben, hogy nincs elég je­lentkező. Az évek során sok minden változott, javultak a munkakö­rülményeink, ma már nem kell többet dolgozni havonta mint 210 órát, de az idő múlását azért érezzük: mi még a huza­tos gőzösön kezdtünk, szinte ki­vétel nélkül reumatikus bóntal- makban szenvedünk. Fizikai megterhelésről már nem beszél­hetünk, de szellemileg bizony kifáraszt engem is a szolgálat. A fordulók közötti időt így ki­mondottan pihenésre fordítom, a szakirodalmat forgatom és sokat járkálok a belvárosban. Pillantás a városra Távozóban még egy pillan­tást vetek a negyedik emeleti függőfolyosóról Pécs alakuló városközpontjára, az Ifjúsági Házra, az SZMT székház sötét­kék tömbjére, a magasba szök­kenő pizsama házakra, az ideiglenes parkolókban szo­rongó „matchboxokra” ... Felnézek a Jókai utcai sza- lagház legfelső emeletére, Papp Kálmán melegítőben és atlétatrikóban az erkélyen kö­nyököl, a Szalai András utca szombat délelőtti forgatagával van elfoglalva... Salamon Gyula szaksegédek feladata lenne. Országosan kevés a felcser, há­romszáznál alig több van fő­állásban. Baranya megyében is lesújtó a helyzet. A megye száz állat­orvosára tíznél kevesebb főál­lású felcser jut. Noha (s ezt rendelet írja elő) minden sza­kosított állattenyésztési telepen legalább egy felcsert kellene alkalmazni. Ha csak a szakosí­tott telepek számát vesszük, ak­kor is legalább 50—60 szakse­gédnek kellene működni a me­gyében. A hiba nem a termelő üzemekben van, sok helyen szí­vesen alkalmaznának állatorvos szaksegédet, ám ez hiányszak­ma. Jó ideje nem képeznek az országban felcsereket. Budapesten a Maglódi úton működő felcserképzőt — ahová érettségi után lehetett jelent­kezni — egy kétéves technikusi képzésre, megszüntették. A Maglódi úton most a felcser­képző helyén élelmiszeripari szakközépiskola működik. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium a megoldást keresve már az elmúlt években szorgalmazta egy felcserképzői iskola beindítását. Az egyik esélyes megye Baranya volt, ahol ezt az iskolát beindítják, A Megyei Tanács vezetése tá­mogatta a mezőgazdasági és élelmezésügyi illetve művelő­désügyi osztály közös beadvá­nyát, amelyben vállalják, hogy megteremtik Szentlőrinc köz­ségben — ahol már működik egy Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Szakközépiskola — egy felcserképző szakközépisko­la létesítésének feltételeit. A Megyei Állategészségügyi Állo­más állatorvos gárdája vállalta volna az oktatás egy részét. Er­re ma is megvan a kapacitá­suk. A beadványra a mai napig nem érkezett sem jóváhagyó, sem elutasító, tehát semmilyen válasz a MÉM-tői. — Rné — Amikor megédesül az ecet Csupa minőségi kifogás a Me­gyei Élelmiszerellenőrző és Vegy­vizsgáló Intézet havonként ki­adott gyorsjelentése, bizonyít* vány ez a rossz minőségről, vagy másképpen, ezek a jelen­tések a silányság krónikái. De azért csak nem olyan szőrös szívűek az ellenőrök, ahogyan hisszük, hogy ne vennék észre és ne nyugtáznák, ami kifogá­saik nyomán megjavult. Besavanyodott, mint műszak után az ecetgyári főkóstoló, az a háziasszony, aki eddig ecetet vá­sárolt a boltból, majd otthon ne­kilátott felbontani a műanyag palackot. Jobb házaknál ezt a műveletet baltával és dinamittal végezték. Nos, a BUSZESZ most új műanyag tépőzárral látta el a 20 százalékos eceteszenciát tar* talmazó műanyag palackot. A zár könnyen nyitható, s az ecet sem szivárog ki mellőle. Azt kell erre mondanunk, megédesült az ecet, s ennek a változásnak együtt örülünk a háziasszonyok­kal. De azért a baltát még nem kell levinni a pincébe. Legalább­is addig, amíg a növényolajipar és a borfeldolgozó is nem köve­ti a BUSZESZ példáját, s nem tesz ugyanilyen könnyen nyitha­tó zárókupakot egyes borosüve­gekre és étolajokra. A balta te­hát marad, a dinamitot viszont tessék elküldeni a fenti címek­re. Az élelmiszerellenőrzők évek óta kifogásolják a tepertő alak­talanságát és törmelékességét, tegyük hozzá, mi is piszkáltuk ezért — s másért is — a vágó­hidat. Nos, a Baranya megyei Allatforgalmi és Húsipari Válla­lat nyugatnémet gyártmányú szalonnaszeletelő gépet állított be a pécsi vágóhídon. Ezentúl tehát nem lesz akadálya, hogy a tepertő szabvány minőségben készüljön, s mindezeken felül gusztusosabb legyen. Olyan ez, mint a mesében, lám-lám, a végén minden jóra fordul. Na persze, azért ott még nem tartunk, hogy az Élelmiszer- ellenőrző és Vegyvizsgáló Inté­zetet be kelljen csuknunk. (miklósvári) „Júdás" és a Doxa éra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents