Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)
1976-10-25 / 295. szám
Csak 25 év Gyűlik a helytörténeti múzeum anyaga Egy korabeli pécsi felvétel — többek között ilyenekre volna szükségük a helytörténészeknek —, amely a mai megyei tanács helyén lévő, korábbi épület bontását ábrázolja. Megvásárolták Garay János leveleit Nyomtatásban is megjelentetik Megelevenedik a századforduló Kellene: fénykép, berendezés, használati tárgy, étlap, sörösüveg - minden ami előfordul A járvány díszbemutatóján A rendező nem nézte, mert unta A közelmúlt régiségei A falvédő büszkén hirdeti: ,,A virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljon, ha jön a szép kikelet”. Előtte igazi sparhelt, hokedli, fateknő szappanos vízzel, ha úgy tetszik: te- kenyő. Oldalt spirálos vasaló, hősugárzó (KW—5, készítette a Fémnyomó és Lemezárugyár), a komód tetején egy Carmen típusú tévékészülék. A mindenit, de sokat fürösz- töttek kölyökkoromban ilyen teknőben. Igaz nem volt hősu- górzónk, és a tévé-adás is vagy tíz évvel később kezdődött. De ezért a nem valódi szobabelsőért nem hibáztatható a rendezőség, hisz végülis a közelmúlt technikatörténetét akarták bemutatni. Negyedszázada alapították ugyanis a RAVILL Nagykereskedelmi Vállalatot, s a jubileum alkalmából rendezték a kiállítást Budapesten, a Divatcsarnok Lotz-termében, ott látható ez a mintakonyha is. A RAVILL huszonöt éve foglalkozik híradástechnikai készülékek és háztartási gépek forgalmazásával. Most e néhány négyzetméteren saját régmúlt használati tárgyainkkal találkozhattunk, mintegy „keretbe” tévé. Mert semmi sem változik olyan gyorsan, mint a technika. Most nevetünk a ládónyi testű, tenyérnyi képernyős tévé-prototípuson, de alia tizenöt éve még áhítattal járt miatta az egész ház szomszédékhoz. Itt vannak a bödöntestű, bádogfedelű első mosógépek, a szamovárformájú porszívók, a hatalmas BRG magnó, a Calypsó, melynek szalagján annak idején százötvenedszer is meghallgattuk, hogy reszket a hold a tó vizén, vagy hogy mit tett ez a Jenő, ez a kéményseprő. Ma már mulatságos emlék, holnap múzeumi ritkaság. Jelenleg sokkal érdekesebb a kiállítás másik felén a szupermodern vil- lanyborotva-család, az úi Mini- vizor, a családi kvarclámpa, vagy a bim-bam csengő, esetleg a legeslegújabb haszonta- lanság: a gépkocsiba építhető televízió. De ez már a RAVILL újabb huszonöt évéhez tartozik. A kiállítás október 30-ig tart nyitva Budapesten. Jubilál a Vándor A Vándor Sándor Kórus vasárnap ünnepelte megalapításának 40. évfordulóját. A Budapesti Pártbizottság Oktatási igazgatóságán tartott ünnepi megemlékezésen részt vettek a kórus jelenlegi és egykori tagjai, köztük 12 alapító tag. Ott volt dr. Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke. Révész László, a kórus vezető karnagya ünnepi beszámolójában visszaemlékezett a kórus születésének időszakára, a fel- szabadulás előtti küzdemeire, és a felszabadulást követő hősi korszakára. □tietföi Az öregeink emlékeznek talán a múlt szatócsboltjaira, patikáira, borbélyműhelyeire; ők hordták azokat a ruhadarabokat, melyek lassan-lassan bekerülnek a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályának raktárába. Természetesen a többi használati tárgy, fénykép, plakát és bevásárlókönyv mellé... Már megírtuk: Pécs és Baranya helytörténeti emlékei rövidesen múzeumot kapnak, s Felsőmalom utca 11- ben, a Tímár ház ad majd otthont a múlt emlékeinek. Bezerédy Győzővel, a hely- történeti osztály vezetőjével a raktárba került holmik között szemlélődünk. Tokban lévő ezüstkelyhet mutat, odébb egy cégtábla 1700 végéről; emitt Líttke pezsgősüveg, A cél az, hogy a majdani állandó kiállítás a céh-ipar kialakulásától 1948-ig tartó időszak emlékéit begyűjtsük. Bemutassuk, hogy miként élte munkásság, hogyan voltak lakásaik berendezve, s milyen jelentős volt mozgalmuk az ország munkásmozgalmán belül. S e mellé, mintegy kontrasztként odaállítsuk a korabeli polgárt, a századforduló módosabb rétegét. — Ebben a munkában igen sokát segíthet a lakosság — mondja Bezerédy Győző- — A padlásokon számunkra kincsek hevernek: a tulajdonos számára értéktelen kocátok. Sorolja: kevés a korabeli sörösüveg, természetesen eredeti címkével, régi fényképek Pécsről és Baranyáról, teásdobozok, cukrosdobozok, korabeli használati cikkek, bútorok kellenének, a „Bevásárlási könyvek” sok információt tartalmaznak, régi pécsi-baranyai vendéglők tányérjai, papírszalvétái, étlapjai szintén a helytörténeti múzeum becses kincseivé válnának. S természetesen minden információt szívesen fogadnak a Káptalan utca 2-ben, a hely- történeti osztályon. Az eddig összegyűjtött tárgyak nagyrészéhez a lakosság segítette a muzeológusokat, de a raktáron élvő tárgyak még nem elegendők a kiállításra. — Hol tart a Tímár-ház rekonstrukciója? — Előbb, mivel a ház műemlék, a műemléki feltárást kell befejeznünk. E munka során meghatározzuk, hogy a különböző korokban épült ház mely részei épültek előbb, nincs-e valami korai épületmaradvány, s egy érdekesség: hol folyt el alatta a Tettye- patak? Ezt követően megkezdődhet a rekonstrukció, jövőre. A minap munkásmozgalmi emlékhelyek címmel kiállítás nyílt az Ifjúsági Házban. E kiállítás nem törekedett a teljességre, de feltétlenül hasznos kezdeményezés, mely a műemléki albizottságot dicséri. Több baranyai városban, községben bemutatják, s időközben ki is egészül majd. Bízunk abban, hogy aki megtekinti, valamilyen ötlettel csak segít, segíti a majdani állandó kiállítás megvalósulását... Azt, hogy „megelevenedjen” a század- forduló. K. F. — Betegyük a kabátot a ruhatárba? — kérdezte az egyik idős hölgy a másikat. . — Nézd, a Cini nem teszi be — felelt a kérdezett — márpedig ő csak tudja . . . „Cini” — Karinthy Ferenc békésen baktatott fölfelé a karoscsillárokkal díszkivilágított lépcsősoron, kezében lábéivá ballonját. Ö a kevéssé kiöltözött vendégek közé tartozott, de szépszámmal találkozhattunk szmokingokkal, nagyestélyikkel, arany maxiruhákkal is. Díszbemutató Budapesten a Vörös Csillag filmszínházban. Díszbemutató. Hangulata van a szónak: talán nem olyan jelentős esemény, mint egy magyarországi premier valamelyik patinás színházban, de mindenképp fontosabb, mint egy mozielőadás. Gábor Pá' új filmjét,' a Járványt mutatják be. Ahogy körülnéztem az ünnepélyes tömegen, óhatatlanul profán gondolataim támadtak: vajon hányán jöttek műélvezet céljából, és hányán bámészkodni, találkozni a „szakmával", mint a két idős Cini-rcrjongó? A lépcsősor alján gyanakodva méreget a nézőtéri felügyelő, nem nézi ki belőlem, hogy meghívott vagyok. Igyekszem minél kisebbre húzni magam a bal kettes díszpáholyban. A szomszédban Nemeskürty István beszélget, mellette Huszti Péter, Szacs- vay László családostúl, Timát Béla szmokingban, csokornyakkendősen. A vászon előtt Szekszárdon a város szülötte: Garay János költő kor- és irodalomtörténeti dokumentumnak számító leveleivel, kézirataival gazdagodott a Tolna megyei Tanács levéltára. Az Obsitos Háry költőjének családi és baráti levelezéséből 114 levelet, zömében a nyilvánosság előtt eddig ismeretlen, s igen jó állapotban lévő dokumentumot vásárolt meg ötevenezer forintért egy magángyűjtőtől a levéltár. K. Balog János megyei levéltárigazgató elmondotta, hogy ezeket Vasberényi Géza, a dunavecsei Petőfi-ház tulajdonosa őrizte eddig, s a harKudlik Júlia jelenik meg és udvariasan megkéri a nagyérdeműt, hogy előadás után senki se mozduljon, mert minden meg lesz mutatva: színészek, rendező, író, technikai személyzet. Aztán peregni kezd a film, Gábor Pál negyedik filmje. A fiatal rendező előző munkáival — Tiltott terület, Horizont, Utazás Jakabbal — már bebizonyította, hogy a kor lényeges kérdéseit jól látó, erre érzékenyen reagáló tehetséges alkotó. Most a régmúlthoz fordult, a magyar történelem feldolgozatlan kérdéséről, az 1831-es koleralázadásról csinált filmet. A történei főszereplője, Balás János valós figura: felvidéki orvos, mirigybiztos, Balásházy Jánosnak hívták. A vetítés alatt Kozák András surran be, leül a mellettem lévő üres székbe. Mint Balás Jánost, a vásznon épp most keresik a katonák. — Nem látta még a filmet? — kérdezem. — így egészében nem — feleli suttogva. — Az utószinkront is részletekben, összevisz- sza vettük föl. Aztán kigyúlnak a fények, a pódiumon ott topog az író, Maróti János, a rendező, Kol- tai Lajos, az operatőr meg a többiek, öt perc múlva pedig már a különteremben zajlik a baráti beszélgetés címen hirdetett fogadás konyakkal, szendviccsel, svéd-asztallal. Sikerül a film rendezőjét elragadnom Sándor Pál és Nemeskürty társaságából. — Most is megnézte a filmet? — Képtelen vagyok rá. Már unalomig ismerem a legutolsó snittet is. Nagyon lassan készült, hosszú volt, számtalanszor kellett megvágnunk, még ma, a bemutató-kópiát is. — Miért fordult a történelemhez? — Mert még nem csináltam történelmi filmet, ezt is meg kell próbálni... — Ez nem elég indok ... — Persze volt más is. Történelmünk ezen ismeretlen korszaka felizgatott, mert itt látom legvilágosabbnak értelmincas évek végén vette a Garay család egyik leszármazottjától. Köztük található Garay Jánosnak Petőfiről, Vörös- martyról, • valamint ma már kevésbé számon tartott költőkről, írókról kifejtett akkori véleménye, továbbá a szüleihez és testvéreihez írt beszámolója, s özvegyének néhány levele is rokonaihoz. A levelek a családi vonatkozásokon kívül a múlt század negyvenes éveinek sok irodalmi érdekességű adatát is tartalmazzák. Az értékes dokumentumokat a levéltár feldolgozza, sajtó alá rendezi és teljes egészében megjelenteti. B. L. miség és forradalom viszonyát. — A kitűnő színész, Ion Bog e filmben utolsó szerepét játszotta . . . — Igen, azóta agyembóliában elhunyt, nagyon fiatalon. Rettenetesen megrázott, hisz legjobb barátaim egyike volt... Egyébként e kiruccanás után visszatérek a mai kort vizsgáló témákhoz. Közös elképzeléseink vannak Bulla Károllyal, Vészi Endrével, tán valamelyikből film is lesz. A beszélgetés pedig zajlik tovább. Szántó Péter Frankenstein él! Pontosabban nem a megszállott doktort alakító esetlen színész, hanem alkotása, a Monstrum, akit — ki tudja miért? — Frankensteinnek ismer a közvélemény. A Balázs Béla filmklub jóvoltából vasárnap megnézhettük az 1931-ben készült filmet, és kicsit elszomorodhattunk az idő múlásán. Whale jó rendező volt, bizonyítja ezt a Frankenstein sorozat, meg a Waterloo Bridge is. De azokon a korabéli szupermodem technikai megoldásokon, beállításokon, melyeket ő talált ki, ma már inkább csak nevetünk. Csakúgy, mint az izgalomkeltés módszerein is. Am, miután kimulattuk magunkat, a szemüket forgató, széles taglejtésekkel ágáló aktorokon, hirtelen megjelent a Monstrum. Nagy vízfejével, hülyegyerek-frizurájával, arcán a sebhellyel. Nem beszélt, csak hör- gött, tántorgott, és mégis atmoszférát teremtett a vásznon. Bevallom, én a Szörnynek szurkoltam ... Ez a magát valami okból Borisz Karloffnak neveztető, Lón- dón mellett született színész, William Henry Pratt tudott valamit, amit nagyon kevesen. Életet volt képes lehelni a papírmasé figurába, arcot adott az arctalannak. Nem hiszem, hogy szerette a rémet, az ilyen szerepeket, ^ hisz élete alkonyán, 83 éves korában a BBC gyermekműsorában esti mesét mondott a kicsinyeknek, s mondják, otthonában gyönyörű virágkertészete volt. . . A technika, a trükkök elavultak, de ez a markáns arcú, különös színész nem tűnik el soha. — sz — f?0l>42 AMőjWP 7XL4ZM4 'A/<rO^ &&£oUit- 8/Z-7A//rórCf tárép PWS/?//tKTae%2S3. s/c*t6-u-L^q A Pécsi Vízmű eladásra kínál 2 db CSEPEL DIESEL 450, illetve 452 typ. 5,5 tonnás tehergépkocsit tipizálás miatt. Érdeklődni : Pécsi Vízmű, Pécs, Zólyom u. 2—4. Udvarácz György szállítási üzemvezetőnél.
