Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)

1976-10-20 / 290. szám

1976. október 20., szerda Dünantmt napló 3 Be akarok „iratkozni ## a Mindenki Iskolájába Be akarok „iratkozni” a Min­denki Iskolájába, mit tegyek? — hallja az ember nap-mint nap az ilyen és ehhez hason­ló kérdéseket. Hiába, ízlelget-* ni kell a jó ételt, hogy iga­zán étvágyat kapjon rá az ember, ha korábban nem is­merte, csak hallomásból. Nye­rnek a Ml adásai, aki egyet végignézett, szeretné látni a többit is. Hát még a végered­ményt, a szabályszerű általá­nos iskolai bizonyítványt, amely a gépkocsi-jogosítványhoz, szakiskolához, szaktanfolyam­hoz, a magasabb szintű ta­nulási lehetőséghez, egyszóval a nagyobb emberi megbecsü­léshez vezet. Pedig hej, meny­nyi reklámja volt már ennek az adássorozatnak, s hányszor írtunk róla már lapunkban is... Baranyában 33 000 fő „adós3 a nyolc osztállyal Jövőre beiskolázási tervet kell készíteni Tanulni sohasem Ha valaki most akar „beirat­kozni", megteheti, mert tanul­ni sohasem késő, de mindenek előtt nyugodjék meg, nem kell „beiratkoznia” sehova. Elég, ha a rádió- és televízió műsorban aláhúzza a Mindenki Iskolája adásait és ha ezeket hétről hétre megnézi, meghallgatja. Ennek alapján tehet majd Újra a SZLIVEN ARUHÁZ jelentkezik... Többféle mintás bútorvászon 30 százalékos engedménnyel Kiváló minőségű, 140 cm széles MOSZÁLAS ZEFÍR ruhának, blúznak, ingnek, ágyneműnek igen alkalmas! 64,— Ft-tól 92,— Ft-ig. vizsgát év végén a hetedik, il­letve a nyolcadik osztály anya­gából. De mit tegyen az em­ber akkor, ha hallgatva-nézve figyeli az adásokat, mégsem ért valamit. Akkor legjobb föl­keresni a legközelebbi konzul­tációs központot, és ott kérni segítséget. Ilyen konzultációs központ a pécsi Jókai téri Dolgozók ön­álló Általános Iskolája is. Folyosóján a tanári- és egy­ben igazgatói iroda bejárata mellett öles plakát hirdeti a Ml programját, s jelzi egyben azt, hogy idén valami alapjá­ban véve új kezdődött el a fel­nőttoktatásban. Kárpáti Árpád igazgató sok­szorosított brossúrákat mutat: irányelvek, szempontok, intel­mek és jótanácsok halmaza... Asztalán vadonatúj tankönyvek. A Dolgozók Általános Iskolá­jának tankönyvsorozata már a televízió és a rádió program­jával összehangoltan jelent meg. Egy vaskos M1NERVA- kötet a Ml önálló olvasóköny­ve. — A 1^1 programjában részt­vevőknek nem kell beiratkozniok sehova. Megnézik az adásokat, aztán év végén ... Hogy si­kerül-e a vizsga, vagy nem, az más kérdés. Mindenesetre mi konzultációs központként, az Országos Pedagógiai Intézet bázisiskolájaként sokat tudunk segíteni a hallgatóknak ab­ban, hogy vizsgájuk sikeres le­gyen. BfBBIl — Baranyában a legfrissebb adatok szerint 23 ezer 613-an, Pécsett pedig kilenc és fél­ezren adósak önmaguknak és a társadalomnak az általános iskolai végzettséggel. E nagy számok csökkentése érdekében mindent el kell követnünk. Az utolsó két osztályt végzőknek hihetetlenül nagy segítséget jelenthet a rádió és a televízió akciója, amely aligha lehet azonban teljes sikerű a mi segítségünk nélkül. — Ezért idén a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak támogatásával mintegy 25 ezer forint értékű rádiót, tele­víziót és magnót vásároltunk, 'kiegészítettük szemléltető esz­köztárunkat. A konzultációra jelentkezőknek minden segít­séget meg tudunk adni. A mi­nap az OPI igazgatói értekez­letén még az is szóba került, föl lehetne-e venni a televízió adásokat 16 milliméteres film­re, hogy tetszőleges időpont­ban levetíthetők legyenek. ígér­ték, megpróbálják ... — Mindemellett az adásso­rozat a mi rendes hallgatóink­nak is fölöttébb sokat jelent. Ha a Mindenki Iskolája ad­ta lehetőségekkel valaki tény­legesen élni kíván, és támasz­kodik a mi segítségünkre is, minden további nélkül le tud vizsgázni. Minderre módszerta­nilag az iskola pedagógusai­nak is fel kell készülniük. — Mikor tartják a konzul­tációkat? — Amikor a tanulók többsé­gének megfelel. — És mi történik egy ilyen konzultáción? — A jelentkezők elmondják, kérem én ezt és ezt nem ér­tettem, erről és erről szeret­nék még egyszer hallani ... A tanár pedig válaszol, segít. ;|Í|||Í||p|p ÍlÍ®iílíIÍÉI — Ezek szerint a Ml tulaj­donképpen kampány...? — Szó sincs róla. Az alap­vető cél az, hogy lehetőleg mindenki elvégezze az általá­nos iskolát. A vállalatok sze­mélyzeti és oktatási felelősei jó, ha már most felmérik a helyzetet vállalatuknál. A jövő év első felében ugyanis egy SZOT határozat alapján öt évre szóló beiskolázási tervet kell készíteniük, azaz tervsze­rűen kell dolgozniok annak ér­dekében, hogy ilyen- vagy olyan formában minden dol­gozójuk elvégezze a nyolc ál­talánost. Bebesi Károly Kamasz örömök Jelenet az operettből Murányi Zsófia felvétele Mária főhadnagy a Pécsi Nemzeti Színházban — Mégiscsak borzasztó, ha a színpadon a strázsamester ágyúval lő egy közhuszárra ... — ágál intelligens barátom a premier szünetében. — Nem értetted —• oktatom. — Itt a buffó lőtt ágyúval a táncoskomikusra. Barátom gyanakodva figyel, míg kifejtem, mint alakult ki a commedia dell’arte figuráiból az operettek négyesfogata. A vásári játék szent előtte, az operettkritikától azonban elvár­ná, amit a buffónak felró.,. Dehát mi.ért lőnék ágyúval a táncoskomikusra? ... — Figyeld milyen fátyolosak a másodprimadonna magas hangjai — suttog a zenész. — Van eszembe erre figyel­ni! örülök, ha végre ő énekel a Mesterrel. Mert ők leg­alább ... Különben is egyez­zünk meg, ez az előadás a zenekartól és a kórustól zenei produkció. Szeretem azokat a karmestereket, akik a partitú­rába bújás helyett a színpadot figyelik. Ilyen kultúráltan rég szólalt meg Pécsett az operett­muzsika. Hirsch Bence nem té­vesztette össze az előadást a „lássuk, ki tudja túlharsogni a másikat" vetélkedővel. Ügy ve­zényelt, hogy minden énekszá­mot érteni, élvezni lehessen. (Egyébként már Fedák Sáriról feljegyezték, hogy gyengécske az énekhangja — attól még ő volt a legünnepeltebb prima­donna.) Az operett elsődlegesen színház — ezt Sík Ferenc rég­óta tudja. Most is színházat rendezett, sajnos kicsit sok ze­nével. A pécsi hagyomány, hogy a zeneszerző sikerszámait mind belopják az éppen futó elő­adásba, most kissé visszaütött. Szinte Huszka válogatott mű­veit kaptuk, s ez dramaturgiai- lag sokszor volt indokolatlan, meg hosszúra is nyújtotta az egyébként jól pergő előadást. Az bombasztikus, ahogy a Kis cigaretta kezdetű örökzöldet el­adják, nehogy kimaradjon a leltárból, ám amikor a dialóg során Panni félig már megerő­szakolta Zwikli Tóbiást — majd dalra fakadva kétségeket kelt partnerében a remény szikráját illetően is, — ez suta anakro­nizmus. (Hasonlóképpen jár másutt a primadonna s a bon- viván is!) De nemcsak következetlensé­geiért szeretjük Sík operett-ren­dezéseit. Sokkal inkább azért, mert bár kielégíti romantikus nosztalgiáinkat, ám egy tót­ágassal képes kijózanítani. Nem avval, hogy okoskodik, — avval, hogy még blődebb lesz. (A harmadik felvonásban Bic­centő halálra kergeti Tóbiást. Meg akarja ölni. Velük rohan­gál a férjét féltő Panni is. Ro­hannak kerten-házon keresztül, majd a hatodik kör után a lépcső pihenőjében megáll Tóbiás és bejelenti: Első Zwik­li! Utoléri a strázsamester s boldogan kiált: Második Bic­centő! A sporteredmény-hirdető paródiához befut Panni is és feláll a dobogó harmadik foká­ra. A néző meg kicsit szégyen­kezve, de jó hangosan nevet: „Eszi fene, ezek itt marháskod- nak én meg már majdnem iz­gultam ezért a félnótásért!”) Igen, arról van szó, hogy a modern ember kissé felülemel­kedve, játékigényét kiélve bár, de ki-kijózanodva képes csak bűntudat nélkül élvezni az ope­rettek világát. Ezt az időnkénti kijózanítást hozzák következete­sen Sík fricskái, amiket az unal­mas színház hívei szívesen ne­veznek „ripizésnek”. Kamaszkoromban láttam elő­ször a Mária főhadnagyot. Élet­re szóló élmény volt. Termé­szetesen szerelmes lettem Mát­rai Máriába, s álmomban negy­vennyolcas magyar zászlóval takaróztam. Aztán elfelejtettem miért tetszett annyira nekem az az operett, csak az maradt meg, hogy színházba járni Lahti fotósai Pécsett Néhány évtizede közismert volt a nemzetközi fotóélet­ben a „magyar stílus”: Ba­logh Rudolf, Vadas Ernő, Dulovits Jenő és társaik az ellenfény „felfedezésével”, jellegzetes témaválasztásuk­kal iskolát teremtettek, amelynek számos, nagyhírű követője akadt világszerte és stílusjegyei még ma is jól felismerhetők csaknem min­den rangos kiállítás anyagá­ban. A hatvanas években finn testvéreink képei tűntek fel a komor hangvételhez, nem az élet „napos oldaláról" vett témáikhoz kitűnően illő mar­káns, szűkített tónusú, erő­sen szemcsés, mégis ragyogó technikájú alkotásaikkal,, amelyek világsikert arattak és ma is nagy hatást gyako­rolnak a művészi igényű fényképezés haladó irányza­taira. Érthető hát az a meg­különböztetett érdeklődés, amely — a testvéri barátság összekötő kapcsolatán is túl­menően — megelőzte Lahtí fotósainak újabb pécsi be­mutatóját. És ez a várakozás nem is volt hiábavaló: újabb élményt adó képválogatás tárult elénk a Mecseki Fo­tóklub meghitt, kis kiállító­termének falain. A képek hangulata is in­kább meghitt, baráti beszél­getést idéz: északi testvére­ink pátosz nélkül, egyszerű, csendes szavakkal vallanak a fotó nemzetközi nyelvén életük folyásáról, örömeik­ről, eredményeikről. Felvil­lantak ugyan — a fotó- ínyencek nem kis gyönyörű­ségére — bármely világtár­laton is bízvást helytálló, különleges technikájú, „mell­bevágó” képek is, de a szó legnemesebb értelmében vett emberközpontúság vezérszó­lamot kapott a válogatás­ban. A csecsemőtől a nyi­ladozó értelmű, ragyogó szemmel a világra csodálko­zó, majd önfeledten játszó, sugárzó ifjúvá fejlődő, szere­lemre lobbanó, életközösség­re lépő, a dolgos hétközna­pok sorában alkotó, végül a „naplemente előtt” a meg­tett útra békés derűvel visz- szatekintő, elsősorban máraz utódaiban élő emberről szól­nak sallangmentes őszinte­séggel a fotók. Helyet ka­pott az összeállításban a finn táj fenségesen zord hangulata, az égig érő, hó­borította fenyők, a vizek, a szauna, a természet meleg szívvel megfigyelt-megörökí- tett apró részletszépségei, csakúgy, mint világhírű épí­tészetük néhány remek alko­tása. Mégis talán legemlé­kezetesebb egy halkszavú, külsőségeiben is erősen visz- szafogott, egyszerű, mégis oly sokat mondó kép maradt. Végtelen fehér hómező, né­hány hófogó ráccsal, egy er­dő távoli sziluettjével, min­den csillogás, napsütés nél­kül — a címe: ANYAFÖLD... Jellemző gyöngyszeme egy mélyen érző, tisztaszívű, az élet ismétlődő viharaiban is szilárdan helytálló testvérnép életfelfogásának, lelki alap­hangjának, mint ahogy jel­lemzően bizonyítja: egy jó kép szavak százainál többet tud mondani egymástól több ezer kilométer távolságra élő. egymás nyelvét nem is be­szélő, de az emberiség kö­zös nyelvét jól értő emberek számára. Dr. Szász János nagyon jó. Gimnazista korom­ban még volt állóhely, két fo­rintért. Volt darab, amit hat­szor végigálltam. Most ez az előadás megvilágította, miért is tetszett az az első. Az operett kamasz műfaj. Elegánsan ledér, mint egy kamasz álom, s a Mária főhadnagy ad a hazafias romantikának is! Nem enged a negyvennyolcból. Persze, hogy a közhelyek szintjén mozog. Tudjuk, értjük, ismerjük már a bonyolultabb történelmi igazsá­got, s a szerelmi kapcsolatok terén sem az korunk problé­mája, hogy a szerelmesek el­nyerik-e egymást. A mai ope­rettek ott kezdődnek, ahol az ilyen régiek befejeződnek. De él bennünk kamaszkori nosztal­giánk Kossuthról, virtusos háza­sságról, romantikus szerelem­ről... Ezért aztán nem baj, ha tudom, hogy a fáklyákat min­den Sík-rendezte előadáson ugyanott hozzák be. A teátrá- lis bevonulások s a hatásos tablók előcsalják nosztalgián­kat, majd a kelekótya futkáro- zások fölényes nevetésünket, hogy a helyére kerüljön min­den, s ne maradjon több, mint egy jó színházi este élménye. Ehhez az élményhez sokat adott a szereplehetőségei fö­lött játszó Péter Gizi és Szivler József, a minden poént alapo­san kidolgozó —• s gyanítom néha kitaláló — Faludy László és Galambos György. Fabó Györgyibe bizonyosan beleszerelmesedik néhány mai kamasz, nekem főként a máso­dik felvonás első részében tet­szett Ábrahám Istvánnal együtt. Operett-atmoszférát árasztott Bókay Mária és Mester István. Krasznói Klára temperamentu­ma, akrobatikus készsége a fia­tal Bázsa Évára emlékeztet, talán ezért olyan rokonszenves a játéka. Takács Gyula első jelenetében nehezen talált ma­gára, később felnőtt poénjai-, hoz. N. Szabó emlékezetesen volt: undorító intrikus. Harkányi János Herbertként időnként túl szimpatikus volt. Mokány, ka­rakán. Néha nem is értettem ezt a Máriát, de aztán eszem­be jutott:( persze, ez a Herbert osztrák, ezért nem szeretheti ... Bükkösdi László Szovjet hanglemez hetek Sosztakovics művészetének és a Moszkvai Nagyszínház mű­vészeinek jegyében rendezik meg az idei szovjet hanglemez heteket. Kedden' Budapesten a Vörösmarty téri Hungaroton szalonban megnyílt kiállításon szemlére tették azt az 50 hang­lemez újdonságot, amelyeknek legjava a világhírű szovjet ze­neszerző alkotásait, illetve a - fennállásának 200. évforduló­ját ünneplő neves színház éne­kes- és hangszerszólistáinak, zenekarának felvételeit kínálja.

Next

/
Thumbnails
Contents