Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)

1976-10-15 / 285. szám

1976. október 15., péntek Dünantult napló 3 Megkezdődött az ország- gyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) ben határozatban rögzítse a fejlesztés feladatait, s egyút­tal javaslatot tegyen a közmű­velődésről szóló törvény meg­alkotására. A művelődésügynek és a törvény előkészítésének nagy lendületet adott a párt XI. kongresszusa, amely megerő­sítette az 1974-es határozat el­veit és a programnyilatkozat­ban — amelyet a Hazafias Népfront felhívására a legutób­bi országgyűlési választásokon az egész nép saját program­jának ismert el — összefüg­gésbe hozta azokat a fejlett szocialista társadalom építé­sének feladataival. Megfelelő, alapos előkészítő munka után a törvénytervezetet különböző állami és társadalmi testületek elé terjesztették, s a Haza­fias Népfront segítségével 1975. márciusában széles körű társadalmi vitára bocsátották. A vitában részt vettek a tár­sadalom minden rétegének képviselői, s ennek eredménye­képpen szóban, írásban ezer­nél több észrevétel jutott el hozzánk. A társadalmi viták során elhangzott javaslatok je­lentős részét jól tudtuk hasz­nosítani a végleges szöveg ki­alakításához. Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk rögzíti az állampolgárok művelődéshez való jogát. Államunk gondos­kodik az állampolgárok alap­vető művelődési lehetőségeiről, s a művelődés egyes terüle­teire vonatkozó jogszabályok­kal is segítette a lehetőségek gazdagítását. A közművelődésről szóló tör­vényjavaslat az alkotmány szel­lemében tág keretet kíván nyújtani a közművelődési te­vékenységnek, minden haladó, előremutató kezdeményezés­nek, s ugyanakkor rendszerbe foglalja, rugalmasan szabá­lyozza a már kialakult gyakor­latot. Ebből természetesen kö­vetkezik, hogy nem szabályoz­za részletekben az egyes te­vékenységi formákat és mód­szertani kérdéseket nem tár­gyal, hiszen ezek a valóság kisebb rezdüléseire is gyorsan változnak, így szabályozásuk egyúttal megmerevítésüket eredményezhetné. Amikor a közművelődési program mindent átfogó, egye­temes jellegét hangsúlyozzuk, természetesen nem feledkezhe­tünk meg arról, hogy felada­taink végrehajtásához rendel­kezünk egy óriási, elsőrendű­en közművelődési célokat szol. gáló intézmény-hálózattal, amelynek alapvető feladata a társadalom művelődésének elő­mozdítása. Tudjuk azt is, hogy fejlődő, mind fejlettebbé váló iskolarendszer nélkül, annak a képzésen és nevelésen túl a társadalmi mozgást nagymér­tékben befolyásoló hatása nél­kül semmiféle közművelődési cél nem képzelhető el. Mind­inkább látnivaló az is, hogy a szűkén értelmezett népművelé­si intézményhálózat kereteit szétfeszítette a sajtó, a rádió, a televízió óriási mértékű el­terjedtsége, a robbanásszerű­en kifejlődött tömegkommuni­kációnak minden családot a közművelődés áramába be­kapcsoló hatása. — A közművelődési tevé­kenységben alapvető feladatai vannak az állami szerveknek. Nyilvánvaló, hogy az állam fel­adata a közművelődési ellátás döntő részének megteremtése és fejlesztése, a közművelődés személyi és anyagi feltételeinek biztosítása és a tevékenység egészének irányítása. Ugyanak­kor nyilvánvaló a közművelődés társadalmi jellege, s természe­tes, hogy szervezésében, bizo­nyos fokig feltételeinek bizto­sításában is jelentős szerepet vállalnak ezután is a különbö­ző társadalmi szervezetek és ér­dekképviseleti szervek. Ezért kü­lönösen fontos törekvése a tör­vényjavaslatnak, hogy jobban lehetővé tegye a tevékenység és a feltételek biztosításának összehangolását. A kulturális kormányzatnak még nagyobb figyelmet kell fordítania a nemzeti kultúrát magas fokon kifejező ún. rep­rezentatív művészeti intézmé- ményekre. Itt elsősorban a Nemzeti Színházra, a Magyar Állami Operaházra, a Zene- akadémiára és Budapest hang­versenyéletére, q Szépművészeti Múzeumra gondolok. Az ország jövőbeli lehetőségeihez mérten fokozottabban kell gondoskod­nunk működésük szellemi és anyagi feltételeiről. Ilyen szempontok szerint kell végiggondolnunk újra irodal­munk színház- és zeneművésze­tünk, egész filmgyártásunk, képző- és iparművészetünk, környezetkultúránk helyzetét. Társadalmi, gazdasági prog­ramjaink, határozataink világo­san szólnak az ország helyze­téről és jövőjéről. Igaz és ezért meggyőző képet kaptunk ered­ményeinkről, a fejlődésünket ki sérő ellentmondásokról. De nem adhattak választ életünk, társa dalmi fejlődésünk valamennyi gondjára, kérdésére. Éppen az a dolgunk, hogy további konk­rét vizsgálódást folytassunk társadalmunk minden fontos te rületén. Ezt tesszük most a kul­turális területen. Ha külső, bel­ső vagy egyéb okokból rövid időre felhalmozódnak a fe szültségek, a megoldást nem segíti a helyzet takargatása, hanem csak a még jobb, a valóságnak még inkább meg felelő társadalmi önismeret Ehhez pedig torzulásoktól men­tes nyilvánosságra és nyíltság ra van szükség. Arra, hogy az ellentmondások és a hibák ellen felgyülemlett, tisztességes indítékból származó indulato­kat a szocializmust, tehát a társadalmi haladást szolgáló energiává lehessen változtatni, A miniszter ezután az elisme­rés, tisztelet hangján szólt a közművelődésnek elkötelezett, munkájukat emberségesen, hoz­záértően, jól végző hivatásos népművelőkről. lisztéit Országgyűlés! A Minisztertanács nevében azzal a meggyőződéssel ter­jesztem a törvényhozók elé a közművelődési törvényről szóló javaslatot, hogy elfogadása után sikeresen folytatódik az a munka, amely az 1974-es köz­művelődési határozattal elkez­dődött. A törvénytervezet vitájában felszólalt Salamon Hugóné (Komárom megye 3 vk. Tata­bánya), a Komárom megyei Pártbizottság titkára, Somogyi lózsel (Bp. 50 vk.), a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektora, Tarjány Béláne (Pest m. 17 vk.) pedagógus, Úszta Gyula (Heves m, 6. vk.) Kisköre, a Magyar Partizán Szövetség fő­titkára, Úszta Gyula felszóla­lását követően Győri Imre, az MSZMP KB titkára emelkedett szólásra. Társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése Cy Sri Imre beszéde Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az, hogy a közművelődési törvény megalkotására most kerül sor, szorosan összefügg társadalmunk fejlettségi szint­jével. Az eddig elért politikai, gazdasági, társadalmi, kultu­rális eredményekkel éppúgy, mint azoknak a feladatoknak a természetével, amelyeket a Magyar Szocialista Munkás­párt programnyilatkozata nem­rég körvonalczoit. Ügy gondolom, hiba volna a törvény meghozatalánál e két tényezőt szétválasztani. Nem feledkezhetünk meg ar­ról, hogy a felszabadulás után milyen óriási lendülettel indult meg a volt uralkodó osztályok kulturális monopóliumának fel­számolása. Gyökeresen átala­kítottuk az ország oktatás­ügyét, munkások, parasztok tízezrei szerezték meg az or­szág irányításához szükséges műveltséget és szaktudást. Új, szocialista értelmiség született. A korábbi elmaradottsághoz képest szinte robbanásszerű volt a tömegeknek az emberi kultúra s a magyar kultúra klasszikus értékeivel való talál­kozása. Tömeges méietekben váltak hozzáférhetővé kortárs szocialista és haladó kulturális értékek, s a kultúra és töme­gek e találkozását egyre in­kább a tudományos igazság, azaz a marxizmus—leninizmus hatotta át. Egész társadalmunk fejlődé­sének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tu­dati viszonyok gyorsabb, erő­teljesebb változása, a szocia­lista erkölcs és életmód ál­talánossá válása. A szocialista társadalom bővülő lehetősége­ket teremt a személyiséq sok­oldalú fejlődéséhez. A műve­lődés az egyén fejlődésének, közösségi kapcsolatainak nél­külözhetetlen tényezője, közös­ségteremtő erő. A fejlett szo­cialista társadalom építése szükségessé teszi az egyes em­berek és a közösségek sok­oldalú továbbképzését szolgáló közművelődési rendszer szerve­zeti és eszmei erősítését... el kell érni, hogy az önművelés, a kultúra öröme a társada­lom minden tagjának szemé­lyes és állandó szükségletévé váljék. Kérem, engedjék meg, hogy a közművelődési törvényterve­zet rendkívül szerteágazó vo­natkozásai közül a munkásmű­velődés — meggyőződésem szerint — központi jelentőségű kérdésére hívjam fel a figyel­met. A munkásművelődés ügye szorosan vett politikai kérdés is, összefügg a munkásosztály társadalmi vezető szerepével. Munkásosztályunk interna­cionalizmusa kulturális életün­ket elsősorban a szocializmust építő társadalmak, a testvéri szocialista népek, nemzetek, a nemzetközi munkásmozgalom kulturális közösségeihez, szel­lemi erőihez kapcsolja. Köz- művelődésünk tartalma első­sorban a velük — mindenek­előtt a Szovjetunióval — való kulturális, tudományos, művé­szeti, oktatási együttműködés révén gazdagodik. Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy e törvény meg­szavazásával maradéktalan megvalósításának nem kis gondját is vállaljuk. Nyugod­tan állíthatom, ennek is meg­van a fedezete. Mindezek alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében a benyújtott törvénytervezetet el­fogadom és a tisztelt ország- gyűlésnek elfogadásra javas­lom. Szólt kért a törvénytervezet feletti vitában Szurgyi Istvánná (Szolnok, 3 vk.), a Rákóczi- falvai Általános Iskola igaz­gatója, Petrovics Emil (Buda­pest. 16. vk.) zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola tanára, Gulyás Emil- né dr. (Szabolcs m. 20 vk.), a HNF megyei bizottságának titkára, dr. Guba Sándor (So­mogy m. 3. vk.), a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola igaz­gatója, Mándics Mihály (Bács. Kiskun m. 15. vk.), a Magyar- országi Délszlávok Demokra­tikus Szövetségének főtitkára, Hargitai Ágnes (Borsod-Abaúj- Zemplén m. 6. vk.), a Diós­győri Gépgyár gyártmányter­vezője, Varga Zsigmond (Békés m. 11. vk.) általános iskolai igazgató, Deutsch Erzsébet (Baranya m. 2. vk.), a Pécsi Kesztyűgyár varrónője, Horváth Miklós (Vas m. 2. vk.), a Szombathely városi Pártbizott­ság első titkára. Ezzel a parlament csütörtöki ülése — amelyen Apró Antal mellett felváltva elnökölt Ino- kai János, Péter János és Ral- lai Sarolta - véget ért. Pén­teken délelőtt 10 órakor a közművelődési törvénytervezet fölötti vitával folytatja munká­ját az országgyűlés. Cselekvő részvételt Deutsch Erzsébet felszólalása a parlamentben Tisztelt Országgyűlés! Széchenyi István a kiművelt emberfők sokaságában látta az ország erejét, Ez a tör­vénytervezet is e gondolat fon­tosságának megfelelően foglal­kozik a közművelődéssel, ami­kor arról ír, hogy „A munkás­ság és a szövetkezeti paraszt­ság művelődését — a munkás- osztálynak a társadalomban elfoglalt vezető, meghatározó szerepéből és a szövetségi po­litika alapelvéből következően — különös gondossággal kell biztosítani". Ezért mi, munká­sok is örülünk, hogy ilyen tör­vényalkotásra kerül sor. Az MSZMP közművelődésről szóló határozatának megjele­nése óta nálunk, Baranyában is megélénkült a közművelő­dés fejlesztéséért végzett mun­ka. Újra létszámemelkedés ta­pasztalható a felnőttoktatás­ban. Népszerű az üzemi kihe­lyezett osztályokban történő oktatás. Sikeresen szerveződik a „mindenki iskolája”. Az elmúlt években jelentő­sen fejlődött megyénkben is a brigádok művelődési tevé­kenysége. A tagok egyre töb­ben életükhöz, munkájukhoz tartozónak érzik általános és szakmai képzettségük fejlesz­tését, műveltségük bővítését. Sokan tanulnak, a politikai ok. tatásban tömegesen vesznek részt. Szaporodnak a brigád­klubok, egyre tartalmasabbak a kirándulások. Mind többen kapcsolódnak be a pécs „munka és művelődés" vetél kedőbe és a múzeum „mun kások a képtárban" akciójá ba. Az eredményeinkről szóló felsorolást — melyekkel koránt sem vagyunk elégedettek — be is fejezem. Inkább néhány gondunkról és tennivalókról is szólok. A brigádok kulturális válla­lásai rendszerint a színház-, mozielőadások, koncertek kö­zös látogatását irányozzák elő. A sok közül, ami a kulturális vállalások hatékonyságát be­folyásolja, a formalizmust és az öntevékenység hiányát emelem ki. Ez olyan dolog — mondta egy fiatal brigád­tag —, hogy amikor megvan­nak azok az év eleji vállalá­sok, mindenki vállalja, elvál­lalja, majd megcsináljuk, ugye. Egész évben hallgatnak róla és akkor év végén, az ér­tékelés idején fűhöz-fához kap­kodunk, futunk ide-oda, sze­rezzük a papírokat, alá is írja mindenki, és amikor megvár az értékelés, mindenki „elé­gedett", mert papíron kimu­tatható a teljesítés, Statisztikai adatok lépten- nyomon bizonyítják, hogy c munkásság nagy százaléka nem végezte e| az általános iskola 8 osztályát. Én még ag- gasztóbbnak tartom, hogy ez a lemaradás az ifjúság köré­ben újratermelődik. Többek között az is indokolná, hogy minden szinten nagyobb gon­dot kellene fordítani az ifjú­ság közművelődésbe történő szervezett és tervszerű bevoná­sára. Örömmel tapasztaljuk, hogy megyénkben az ifjúsági klu­bok tevékenysége élénkül, tar. talmasabbá válik. Negatív je­lenségekkel ott találkozunk, ahol a klubélet nem jeleni mást, mint egy negyedosztá­lyú büfé szolgáltatását. A moi munkásfiatalok, közöttük én is azt igényeljük, hogy erre le­gyen a mainál több lehetősé­günk. Természetesen jól tu­dom, hogy ehhez nekünk, mai fiataloknak is többet kell ten­nünk. Kedves Elvtársak I Az MSZMP közművelődési határozata egyhelyütt arról ír; „A szocialista közművelődés­nek elő kell segítenie olyan társadalmi légkör kialakítását, amelyben az értelmes élei igényeinek kielégítése, a kö­zösségi célokért végzett mun­ka jelenti a társadalmi érté­ket és ez kapja meg a leg­több megbecsülést". Úgy gondolom, hogy a köz- művelődésről előterjesztett tör­vényjavaslat elősegítheti en­nek a szocialista programnak gyorsabb kibontakozását. „A közművelődés mindenkinek joga és feladata” (Munkatársunk lentése) telefonje­Bizonyára nem túlzás, ha úgy érzem, rendkívüli érdeklő­dés előzte meg és fogadta csütörtökön délelőtt az ország- gyűlés őszi ülésszakának első napirendi pontját: a közműve­lődésről szóló törvénytervezet vitáját. Lemérhető volt ez a gyülekező képviselők hangula­tában, abban a jótékony iz­galomban, amellyel a folyosó­kon, a büfében kisebb csopor­tok szinte kivétel nélkül vala­milyen fontos közművelődési té­máról váltottak szót a vára­kozás perceiben. Röviddel tizenegy előtt meg­teltek a széksorok. A karza­tokon, a meghívottak és a diplomáciai testületek részére fenntartott páholyokban is minden elképzelhető álló- és ülőhelyet elfoglaltak. Ez is a téma iránti különös érdeklő­dést jelzi. Nem véletlenül: mű­velődésünk történetében első alkalommal kerül közművelődé­si törvénytervezet a parlament elé — mint ezt Pozsgai Imre miniszter expozéban is hang­súlyozta. Az előadói beszéd, majd a kulturális bizottság el­nökének rövid beszámolója is számtalan gondolatra ösztön, zött. Ennek jegyében kértem meg a szünetben dr. Szabó Jó­zsefet, a Baranya megyei kép­viselőcsoport vezetőjét és né­hány képviselőtársát rövid be­Képviselőink a törvénytervezetről szélgetésre. Miről szólnának, ha szót kérnének. Gázsity Milutinné országgyű­lési képviselő (Diávasztára): — A kis települések közműve­lődési lehetőségeiről szólnék, különös tekintettel a könyvtá­rak állományfejlesztésére. A miniszteri expozé külön szól a szocialista brigádokról. Szocia­lista brigádok a kis települé­seken is léteznek, de nagyon mostoha lehetőségekkel. Ne­héz bejutniok a művelődési központokba. A helyzet ja­vításán, úgy gondolom Bara­nyában sokat kell gondolkod­nunk majd .. . Deutsch Erzsébet országgyű­lési képviselő felszólalásra je­lentkezett. Öt arról kérdeztem, volna-e qondolata, amelyik mem fért bele a felszólalás ter­jedelmébe? — Igen, a falun élő tanuló munkások helyzetéről szólnék még, akik saját rendes szabad­ságukat veszik igénybe tanul­mányi célokra. Az ő tanulmá­nyi szabadságuk kérdése nincs még rendezve... A másik is faluval kapcsolatos téma, ami­ről érdemes lenne szólni: a szövetkezeti tagok kulturális le­hetőségei kisebbek a munká­sokénál általában. Számukra több segítséget kell adni a jövőben. Németh István országgyűlé­si képviselő: (Bicsérd). — A törvénytervezet egyetemes jel­legű, mindenkire egyformán vonatkozik. A közművelődés valósága tehát nem „állami monopólium", bár a gazdasági vezetőknél differenciál a ter­vezet: a közművelődés támo­gatása az állami vállalatok ve­zetői számára „kötelező'1: szö­vetkezeteknél — „fontos”, azok önkéntes jellegéből adódóan. De itt ne legyen félreértés ... A közművelődési törvény egy­értelműen egyetemes jellegű... Emberközpontúságából adó­dik, bogy a közművelődés min­denkinek joga és feladata, ki- nek-kinek át kell gondolnia, mi ebben a saját része és felada­ta. Az egész folyamat valahol az általános iskolai tanulmá­nyok elvégzésével, tehát befe­jezésével kell, hogy kezdőd­jön: a tankötelezettségi tör­vény végrehajtásával. Mint is­kolaigazgató és mint műve­lődési otthon igazgató egy­aránt nagyon átérzem ennek a felelősségét . . . Dr. Szabó József, a képvi­selőcsoport vezetője: — A tervezet magasrendű jogszabály gyűjtemény. Jő keret, kedvező feltételekkel ar­ra, hogy társadalmunk fejlő­désében a közművelődés gyor­sabb fejlődése bekövetkezhes- sék. Megvalósulásához a kü­lönböző intézmények, szervek, vállalatok, stb. vezetőinek át­gondoltabb együttműködésére — jobb és nagyobb „csapat­játékra” — is szükség van, Egységesebb felfogás, világo­sabb szemlélet, valamint a szűkebb vállalati és szakmai érdekek, igények összehango­lása is szükséges — az egész társadalom közművelődésének érdekeivel. Persze nem rövid­távú kérdés az, amíg minden­ki eljut odáig, hogy az önmű­velés igényét sajátjának érez­ze s amíg mindenki végiggon­dolja: mit kell tennie érte... Wallinger Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents