Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-07 / 247. szám

1976. szeptember 7., kedd Dúnantmt napló 3 A világot járt Üj gépek az építőiparban Kövesebb a nehéz fizikai munka Uj munkaerő „házon belül” halszakértö tapasztalatai Évi kétezer tonna csalihalat válogatnak ezen a gépen az amerikai Horgászok számára Az építőipari szakmák nép­szerűtlenségének egyik oka például a nehéz és monoton fizikai munka, amit mindin­kább gépesítenek. így „házon belül” új munkaerőhöz is jut­nak. A Baranya megyei Taná­csi Magas és Mélyépítő Válla­latnál munkahelyenként leg­alább 3—10 ember foglalko­zik a betonanyagok: lapok, dúcok, aljzatok, idomok, ele­mek előállításával. Most egy központi betonelemgyártó-egy- séget alakítottak ki mindösz- sze fél millió forintért Pécsett, a Verseny utcában, ahol há­rom gépkezelő irányítja a tel­Információcsere Japánban és a Fülöp-szigeteken Közelebb a mozgalomhoz Az utolsó kiscsoportos foglalkozás az őszi Balaton mellett, klub­vezetők vitája a stégen. Fotó: Ornódi László A KISZ rendhagyó tábora Balatonfenyvesen Igen furcsa, rendhagyó ösz- szetételű csoport ez a mostani Balatonfenyvesen, a KISZ Ba­ranya megyei Bizottságának vezetőképző táborában. Az ajtó mellett Nászay Csilla grafikus ül. hihetetlenül vékony tollal végzi azt a babramunkát, ami­ből hónapok múlva kialakul a kész kép. Aztán fogja magát és bemegy az ebédlőbe rendet csinálni, merthogy most ő az ügyeletes. D. Gál Antal, a pé­csi irodalom ifjú „fenegyereke" kiselőadást tart saját_ stílusá­ról, majd rohan a MŰVÉSZ I- be focizni, hogy ott a közön­ség beszéljen egészen másfaj­ta labdarúgó stílusáról, A Disz­kón a pécsi színház művésze. Szegvár/ Menyhért ropja a tán­cot, öt perc múlva pedig már az udvaron gitározik. A hangu­lat élénk, színes, alapjában jó. nak mondható, — Ez az első ilyen jellegű tábor — mondja Kiss Gyula, a megyei KISZ-iskola vezetője, jelenleg a tábor parancsnoka. — Hatvan fiatal alkotót és hat­van klubvezetőt hívtunk meg egyhetes továbbképzésre. A klubvezetők a közművelődés időszerű feladatairól kapnak tájékoztatást, a képzés végén középfokú klubvezetői vizsgát tehetnek. A művészeket, vagy ahogy ők nevezik magukat, al­kotókat eszmecsere céljából hívtuk meg: szeretnénk jobban bevonni őket a politikai mun­kába, s az egy hét alatt — re­méljük — új alkotások is szület­nek. — Úgy tudom, ez az itteni utolsó turnus. De a csoportok tavasz óta váltják egymást. — Igen. Minden nyáron itt történik az alapszervi titkárok képzése, valamint speciális cso­portokat is meghívunk. Idén május 30-án kezdődött a „tan­év”, Főleg az alapszervi titká­rokat hívtuk meg, de őket is rétegek szerint választottuk szét Külön voltak az egyetemisták, az üzemiek, a mezőgazdaság­ban dolgozók. Volt aztán más jellegű, középiskolai szaktábor, ahol fizikai dolgozók gyermeke­it (olyanokat, akik most jelent­keztek egyetemekre, főiskolák­ra) hívtuk meg tíz napra. Őket a felvételi tárgyakból készítet­tük elő, de egyben megpróbál­tunk a mozgalmi munkához is kedvet csinálni nekik, — Mi a célja a nyári okta­tásnak? — Az, hogy a KlSZ-vezető- ket felkészítsük a mozgalmi munka időszerű kérdéseire. Je­lenleg ezek a KISZ IX. kong­resszusának dokumentumai, az ezekből fakadó feladatok; az ideológiai-közművelődési, ok­tatáspolitikai kérdések, vala­mint a szervezeti élet témakö­re. Ezen kívül tájékoztatást kap­tak a hallgatók az ötödik öt­éves terv feladatairól, a nem­zetközi politika kérdéseiről is. Aki azt gondolja, hogy ez a képzés voltaképp egyhetes nya­ralás, nagyon téved. — Mik a képzés idei tapasz­talatai? — Az eddigi felosztásban, az előadág-szeminárium -gyakorlati foglalkozás szisztémában idén a szemináriumi, kiscsoportos formán volt a hangsúly. így sokkal élénkebb, gyümölcsö­zőbb viták alakultak ki, s úgy gondoljuk, nemcsak a rangos előadók tájékoztatói, de ezek a szemináriumok is jól segítik az oktatást, őrülünk annak, hogy a táborlakók minden turnusban nagy kedvvel vettek részt a sportbajnokságokban, az olim­piai tízpróbában. Az is jó do­log, hogy az esti kulturális ren­dezvényeket általában öntevé­kenyen, egymást és magukat szórakoztatva oldották meg. összefoglalva elmondhatom: idén nyáron is ezerhétszáz fő vett részt a nyári oktatásban, s minden reményünk megvan rá, hogy eredménnyel. Szántó Péter —• Amerikában, főleg a déli államokban tenyésztik a cad- fish-t, magyarul ez csatorna­harcsát jelent. Finom hal, ha­sonlít a törpeharcsára, de na­gyobbra, negyven-nyolcvan de- kásra megnő. Szinte kizárólag ez a fogyasztott hal. Vannak ilyen Cadfish-House-ok, halét­termek, ott lehet kapni. Meg­kínáltak vele, a húsa igen fi­nom, de az a panír. . . Azt hi­szem kőporból készítik. Kovács Józset, a Bikali Álla­mi Gazdaság igazgatóhelyet­tese, az intenzív haltenyésztés egyik jeles hazai szakembere külföldön járt. Ez tolón egy kissé szűkös megfogalmazás, talán úgy jobban megközelít­jük az iqazat, hogy bejárta a világot. A FAO, az ENSZ Élel­mezésügyi Világszervezete tá­mogatja Magyarországot a ha­lászati kutatásban. É kutatás a Szarvasi Haltenyésztési Ku­tató Intézet irányításával folyik, a termeléstechnolóqia és üzem- szervezés, a termelési rendsze­rek kialakításának kérdéseivel Kovács József, az intézet kül­ső munkatársa foglalkozik. Idén a FAO — többedmagá- val — megutaztatta: nézzék meg, hogy miképpen tenyész­tik az édesvízi halakat az Egyesült Államokban, Japán­ban, a Fülöp-szigeteken, Indiá­ban . .. Két vaskos, teleírt fü­zet és „mindössze" ezerkétszáz dia érkezett vele haza. —■ Londonból Washingtonba repültünk. Az USÁ-ban egye­temeket, kutatóintézeteket lá­togattunk meg. A természetes vizekben igyekeznek a termé- "szetes állapotokat visszaállíta­ni, tehát csak pótolják, amit a horgászok kivesznek. — Horgászok? — Nagyon sok a horgász. Jóval több halat szednek ki a vízből, mint a halászok. Nincs állami jegy, a megvásárolt fel­szerelést adóztatják meg, azon kívül csak eqy olcsó, napijegy­féle engedélyt kell megvenni, hatvanöt év felett, illetve ti­zenhat év alatt azt sem. Ők ingyen horgászhatnak. És nem kö*ér pontyokat; a pontyot irt­ják, vadhalként tartják számon. — Van-e olyan tapasztalat, amit itthon is hasznosítani le­het? — Először is a takarmányo­zási mód. Alkalmasnak látjuk a mi lesőharcsánk intenzív ne­velésére. A fehérjedús tápot a víz színére szórják, nem for­dulhat elő a túletetés, hiszen látják, hogy mennyi fogyott. S láttunk egy Minow-farmon, ahol évente kétezer tonna hor- gászcsalihalat „gyártanak”, egy válogató kombájnt mi is használunk hasonlót Mocsolá- don, Sumonyban, de a látot­tak alapján tökéletesítjük majd ... — Csak a cadlish-t tenyész­tik? — Megmutattak még a Co­lumbia folyó mellett néhány lazackeltetőt is. Csodálatosan tiszták a vizek! De a tisztító berendezésekre egy keltetőnél ráfordítanak 15 millió dollárt is. Igen érdekesen követik nyo­mon a lazac útját: az 5—6 hónapos ivadék orrába egy három milliméter nagyságú kis fémtűt szúrnak, ebbe lézer­je is. Ezért most elkezdik a hal­tenyésztést, ők még egészen az elején vannak. Furcsa, de érthető, hogy a sok apró halat igénylik, mert a nagy csalá­dokban így mindenkinek egy­formán tudnak osztani. A rizs­földeken tenyésztik a tilápiát, ez a naphalhoz hasonló, rend­kívül szapora hal tíz-tizenöt dekásra nő meg. Aztán a milk- fish-t, a tejhalat is tenyésztik, ez is szapora, jó ízű hal, nem kell takarmányozni, és jól bír- já a tengervizet, de a torkolati keverékvizet is. Hogy miért hív­ják tejhalnak, az titokzatos, ta­lán mert fehér a húsa, mint a tej. — Útjuk során miféle neve­zetes ételekkel kínálták meg Önöket? — Legjobban a rostonsült lazac ízlett. Azt Amerikában ettünk... De ettünk nyers pisztrángot szójaszószban, pál­cikával, ötödszörre sikerült ki­halásznom a szószból a hal­darabot. Ettünk kagylót felnyit­va, és héjastól, rákot páncél­ban és páncél nélkül ... A Fü-. löp-szigeteken polippal is meg­kínáltak, s igen kedves gesztus volt az ottani halászati minisz­ter részéről, hogy a nemzet leg­kedvesebb csemegéjét, a ti­zenhét napos kacsatojást is meg kóstoltatta velünk. — Benne volt a kacsa is? — Benne bizony, és mond­hatom, hogy győztünk tiltakoz­ni: jóllaktunk már rákkal. De udvariasan becsomagolták a meleg rizskorpában kelt tojá­sokat, hogy együk meg otthon. Egyedül küldöttségünk vezető­je ette meg, az arckifejezését sohasem fogom elfelejteni. A becsomagolt tojásokat odaad­tuk a szállodában a liftes-gye­rekeknek, akik nagyokat ugrál­tak örömükben . .. — Bikái termelési adataival el lehet-e dicsekedni a világ­ban? —. Nézze, nem vallunk szé­gyent. De van tanulni való. In­diában például kidolgozták, hogy egy tóban tenyésztenek algaevőket, ezek a felső réteg­ben élnek, zooplankton-evóket, amelyek a középső réteget foglalják el, iszaptúrókat, ame­lyek az alsót. Ilyenformán ma­ximálisan kihasználják a vizet, összehasonlításul szerepeljenek az adatok: a mi országos át­lagunk egy hektár vízfelületen nyolc mázsa, a bikali átlag ti­zenhat, a szarvasi kutatóintézet eddigi legjobb eredménye har­minchét mázsa hal. Indiában kilencven mázsa halat tudnak produkálni azzal, hogy egy tó­ban hat fajtát tenyésztenek. A hat fajta között ott van a fehér busa és az amúr, a többi pe­dig pontyféle. — Tavak, halak, szakembe­rek szerte a világon ... Mi le­hetne a rövid összefoglalója ennek az egyhónapos útnak? — Információcsere. Sokat ta­nultunk, mi is tudtunk újat mondani, főleg Délkelet-Ázsió­ban jó személyes kapcsolato­kat alakítottunk ki. Kampis Péter sugárral bevésik az adatot, he­lyet, évjáratot, sorszámot, szó­val aféle születési anyakönyvi kivonatot visel az orrában a la­zac, aztán mehet isten hírével. Ivarérett korában, évek múlva, röntgenkészülékkel szűrik ki azokat, amelyek orrában ott a tű . .. És az is roppant érde­kes volt, ahogy a betegségek elleni immunanyagot beadják a halnak. Nem injekcióznak! Sósoldatba teszik őket, sejtje­ikből az ozmotikus nyomás alapján kilép a víz, aztán be­terelik őket az immunanyagot tartalmazó oldatba, s úgy ma­gukba szívják, mint a szivacs. És még valamit a sós oldatról: mindig csodáltuk az osztrák kereskedőt, hogy szállítás előtt megsózza a vizet. A kis süllő­ket már elég régóta sós víz­ben szállítjuk magunk is, meg is szűnt az elhullás. Nem tud­tuk, hogy miért jó ez, Ameri­kában mondták el, hogy a stressz hatást csökkenti, most legalább tudjuk ezt is. — Amerikából merrslelé vet­ték az utat? Harcsa ívás előtti ellenőrzése — Japánba. Ott tenyésztik a pontyot, pisztrángot és az an­golnát. Számunkra ez utóbbi volt érdekes, mert az európai angolnával mi is megpróbál­kozunk. Szabadban, fóliasátrak, üvegházak alatt nevelik az üveg-angolnát, ami 12 fokos vízben kezd táplálkozni. A fó­lia nálunk is megoldható, a ta­karmányreceptet elhoztuk... Igen érdekes ahogy esznek. A takarmány tésztaszerű nyúlós anyag, ebből futball-labda nagyságú gömböket készítenek, és eqy rácsban a vízbe eresz­tik. A rács nyílásain az angol­na befér, a tésztagömb nem száll le a fenékre, hanem lát­ható, ez azért fontos, hogy tudják: mennyit ettek a halak. S az angolna félig belefúrja magát ebbe a labdába, úgy eszik, egy idő múlva az egész olyan, mint egy nagy sündisz­nó. — A következő állomás? — A Fülöp-szigetekre men­tünk. A filippinóknak már elég rizs terem, de kellene a fehér­jesen gépesített betontermék­gyártást. Automata-vezérlőasz- talnál dolgoznak, felügyelnek az ötszáz literes keverőre, mely nyolc perc alatt hat tonna készbetont állít elő. A szállí­tást, ömlesztést, keverést, rá­zást teljesen automatizálták. A központi „betontelepre” szük­ség volt egyebek között amiatt is, hogy az összes betonkeve­rő a vállalatnál elöregedett. Most szervezettebbé vált a be- tonáru-ellátás, kevesebb nyers­anyag kallódik el szállítás köz­ben. Szigetvári építkezéseiken be­vezették egy másik újdonságu­kat is — próbaként —: a be­tonpumpát. A szerkezet órán­ként 25—30 köbméter „meg­kevert" betonmasszát továbbít magas nyomással 800—900 méteres távolságra a csőrend­szeren keresztül. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat gépparkja csaknem kétezer berendezésből áll, bruttóértéke megközelíti a 200 millió forintot. Nagy gond, hogy 45 millió .forintnyi „gép­tömeg" elöregedett és mégis alkalmazni kénytelenek. Több nagy teljesítményű modern kotró és dózer használati ide­je lejárt. A régi eszközök újak­kal való fokozatos pótlása na­gyon fontos cél. Itt a betonter­mék-gyártást végleq központo­sították és automatizálták. Je­lenleg a betontechnológiái géplánc továbbfejlesztésére tö­rekednek. és újabb gyártósort hoznak létre. Ezért négy cseh­szlovák betonmikszerkocsit, és egy NSZK betonszivattyút sze­reznek be. Nemrég egy szov­jet dózer és egy aszfalt-finis- her terítő érkezett. Újdonság lesz a Volvó-rakodógép, mely­ből hármat rendeltek. Rendkí­vül üzembiztonságosak, és egy másfél köbméter kavicsot emel fel egyszerre. Ezen kívül vár­nak három kotrógépet Francia- országból, valamint 30 tömörí­tő- és döngölő-eszközt NSZK- ból. Az új gépek folyamatosan érkeznek év végéig és értékük meghaladia a 45 millió forin­tot. — Csuti J. — HUNGAROTON művészlemez újdonságok BEETHOVEN: VI. F-dúr szimfónia, Op. 68 „Pastorale” Állami Hangverseny- zenekar. Vezényel: Ferencsik János SLPX 11790 Ara: 60,— Ft BEETHOVEN: VII. A-dúr szimfónia, Op. 92. Állami Hangversenyzene­kar. Vezényel: Ferencsik János SLPX 11791 Ara: 60,— Ft LISZT FERENC: Esz-dúr zongoraverseny Haláltánc Kiss Gyula (zongora) Állami Hangversenyzene­kar. Vezényel: Ferencsik János SLPX 11792 Ara: 60,— Ft NÉPSZERŰ ZENEKARI MŰVEK BIZET: Az arlesi lány — II. szvit GRIEG: Peer Gynt — II. szvit SMETANA: Moldva Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara. Vezényel: Medveczky Adám. SLPX 11813 Ara: 60,— Ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents