Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-04 / 244. szám
© Dunántúlt Tlgplö 1976. szeptember 4., szombat Gyűjtőmunkám gyakran szólít Szekcsőre még akkor is, ha a gyűjtési útmutató szerinti feladatnak már eleget tettem. Nagyon igaz Or- tutay-szavak, hogy egy néprajzos nem elégedhet meg szűkebb környezetének alapos megismerésével, mert ha az idegen népcsoportok életéből semmit sem tud, vajon mi érdekli a néprajz nemzetközi világából? Mert a más megyéknek néprajzilag sok azonosságot mutató, pedig csak hasonló életű etnikai csoportjainak képviselői — lévén, hogy Magyar- országon élnek — mára rokonaink, így a magyarságnak szerves része lettek. A Szegedről induló kutatónak igen érdekes benyomásai lehetnek, bármelyik nagyváros felé venné is útját. A bajai út vezet legújabb kutatópontom felé Szekcsőnek, ahol előttem már nevesebb kutatók is jártak. Talán ennek késői, de sokat pótló eredménye a nemrégiben megjelent monográfia, amely Be- zerédi Győző tollából látott ugyan napvilágot, de jeles tudósok lektorálhatták, mint And rásfalvi Bertalan, kinek egyetemista csoportja a túloldalon levő Szigeten gyűjtött érdemesen. A monográfiát olvasva igen sok hasonlóságot látok a Sziget, mai nevén Dunafalva és a Szeged környéki falvak kialakulásában. Azonban míg a Sziget elsősorban nagyarányú külterjes állattartásának köszönhette faluvá fejlődését, addig a Szegedről kirajzott homoki tanyákból éppen a gyümölcskultúra felvirágzása teremtett igen erős, gazdag falvakat. Közülük Domaszék, Zákányszék, Szatymaz és Bordány mára önálló település, mélyek mindegyike Mó- rahalommal együtt 1945 előtt még külterületi kapitányságok voltak. Valameny- nyi egykori alsó- vagy felső kapitánysághoz a tanyák egész sora tartozott mint szórvány- vagy sorostelepülés. Viszont a Tápairét nagyon sok hasonlóságot mutat amely a múlt század derekán még legelő, s csak az 1870-es években kezdődött meg a rétfeltörés. Kezdetben istállók, majd szállások, tanyák épülnek itt, s az 1950-es évek végére annyi tanya állott, hogy pl. a legendáshírű Lebőn és a Marosszélen falvak voltak kialakulóban. Ma a Tápairéten összesen hat tanyában laknak, mind elvitte a többit a tsz-vilóg, lakóik falusi, városi emberek lettek. Ezzel szemben Szeged környékén a tanyák száma nem csökkent, hiszen a nagy tételű gyümölcstermesztésük, piaci felhozataluk hiánya komoly népgazdasági gondot jelentene. Baja felé haladva aztán egyre ritkulnak a tanyák, sőt átlépve a mi megyehatárunkat, egyszer csak eltűnnek. A Dunántúlon igen ritkán fehérük tanya az útról nézve, azok is inkább máig megmaradt birtokos kúriákból átmentett cselédszállások lehettek a tsz-viilágig. Baranyába érve szaporodnak ismét a kis présházak, de az igazi értelemben vett tanya már erről a tájról is hiányzik. Pedig a szegedihez hasonlóan itt is megvannak a gyümölcstermesztéshez való jobb adottságok, a jövedelmező gyümölcs- és szőlőtáblák, ám az erre lakók nem ehhez építették régebben se a tanyáikat. Annál inkább használták a jószágtartásra és a földművelés idejére. Ami a tápai gazdák tanyaépítési hagyományaival azonos mégis, hogy az itt élők is a falutól távolabb eső földjükre építették kisebb- nagyobb tanyaegyüttesüket, melyekben a család fiata- labbjai — rendesen az újházasok — télen-nyáron kint laktak, ott indultak neki az. életnek. Az is közös vonás a két vidék tanyahasznáila- tában, hogy a tehetősebbek tanyásbérest tartottak, aki a hozzátartozó földet családjával együtt művelte. A gazda a tanyába csak pallér- kodni járt ki, olykor konvenciósokat is küldött, ha a munka sürgetett. Minden székeséi tanyához tartozott egy belterületi lakóház is, sőt fordítva is majdnem úgy igaz, miszerint valamennyi gazdának, akinek távolabb vollt a tanyától a háza, oda olyan tanyát épített, ahova olykor hetekre is kiköltözhetett az egész család. Székesén kizárólag istállót nem építettek, s ami ennél is érdekesebb, errefelé a tanyaépítést is kalákában, rokoni segítséggel is építették. A tanyákat a régi szekcsőiek nem kerítették, ami a Szeged környékieken elképzelhetetlen. A homoki tanyák egyné- melyikén 3—4 hold semlyék, melléje zőccségös, másik felől karám is kerítve van ma is. A tanyai életre Hermann József bácsi találóan jegyezte meg, hogy épp olyan élet volt ott mint itthon, csak a boltba kellett hosszúbbat nyargalni. Ök disznótartásra rendezkedtek be akkoriban, abból „pézőltünk”. A tanya körül kevés szőlőt termeltek a szekcsőiek, de annál többet a Várhegyen és más, a faluhoz közelebb eső alkalmas földön, ahol ma is csodálatos szőlőtáblák incselkednek a hegymászáshoz nem szokott alföldi magamfajtával. A mai Szekcső határában mindössze egy tanya van, azt is a halastóőr lakja. A tanyai életnek errefelé is olkonyodik. Helyükön Szeged határában az olajkutak magasodnak, Székesén meg búza terem. Másfelé meg hétvégi házakat alakítanak ki belőlük, ahol nyárson sül a szalonna, melyre még ősi módon jólesik az ásottkút jóitalú vize. Ifj. Lele József Kulcsmizéria „Ügy jön el, mint a tolvaj éjjel” Tanulatlany hiszékeny embereket hálóznak be Feleségem elhagyta a kulcscsomóját. Meghökkentő! Nem az, hogy a családunkban egy kulcscsomó elveszett, mert ez gyakorta megtörténik. Mit el nem hagyok én! A következőket bárki, bármilyen emlékünnepélyemkor ajándékozhatja nekem: kesztyű, esernyő, töltőtoll. Az asszony még soha semmit nem hagyott el. Sőt. Ö segít megtalálni, vagy legalábbis rekonstruálni az eseményeket. Az így bonyolódik le: — Nem látom az esernyődet?! Hideg rémület fut át rajtam, mert én sem látom, sőt az a meggyőződés ver gyökeret bennem, hogy soha ebben az életben nem fogom látni már. Ez egyébként rá van írva az arcomra. — Nézzük meg, hol voltál?! Rájött, hogy az arcomon tükröződő fenséges bárgyúság egybeesik az esernyő elvesztése fölötti fájdalommal. Ezután lépésről-lépésre ellenőrizzük azt a 10—15 helyet, amit hazafelémenő utamon végigjártam és így napvilágra kerül az a két hely, amikor még megvolt és amikor már nem. Legutóbb is véletlenül felfedeztem, hogy hol lehetett az esernyőm és amikor visszarohantam, a következőket jelentették ki: — Volt itt eg/ pacák, aki a hóna alá vágott egy esernyőt. Nem az övé volt? Töprengeni sem kell rajta, az esernyő, amit a hóna alá vágott, az félórával előbb még közeli hozzátartozóm volt. Szóval elvesztek a feleségem kulcsai. Végre, életemben először megérhettem, hogy én kérdezhettem: — Hol voltál? — Gondold végig! Nagy csomó volt, temérdek kulccsal, wertheim, szekrény, postaláda, otthoni és irodai kulcsok, kapu, lakás stb. kulcs. Képzeljenek el egy embert, akinek ahol dolga van, mindenütt van egy kulcsa. Mindez elveszett! Most kezdődött a vad rohanás. Hivatal, virágüzlet, rövidárubolt, mit soroljak, kb. 15 hely. Mindezt becsületesen végigjártam, őszinte részvétet keltve, bár ebből kulcs még nem származott. Ebédelek a Fegyveres Erők Klubjában vagy egy hét múlva. Egy aranyos pincérfiú odajön és azt mondja: — Nem ön vesztett el egy kulcscsomót? — Én! — mondom és eszembe se jut, hogy életemben először nem én vagyok a bűnös. A kis legényke arca földerült, elrohant és hoz egy tekintélyes méretű kulcscsomót. Mi ez, ha nem csoda? Egy hete jártunk ott, naponta megfordul kétszáz ember és akkor a kis legény tőlem kérdi, hogy nem az enyém-e az elveszett kulcscsomó. Magamra vállaltam, zsebre- tettem és akkor átfutott rajtam a rémület! Valóban a mi kulcsunk-e? Tetszett már látni, hogy minden kulcscsomó egyforma? Egész hazáig kínlódtam. Szerencsére a kislegény jó megfigyelő volt. — A világ vége helyett mi jöttünk el, nénikém. Meglepődött, hogy most meglátogattuk? Ha jól emlékszem, 1969- ben beszélgettünk utoljára, akkor mondta: meglátja, rövidesen eljön a világ vége, vagy ahogy maguk nevezik, az Ar- magedon. Még azt is mondta, hogy 1975-ben lesz ez a nap. Emlékezzen rá, abban maradtunk, hogy ha mégsem lesz világvége, akkor meglátogatom... Egy mohácsi kis családi ház verandáján beszélgetünk hármasban. Kísérőm szavaira a házigazda idős asszony arca elvörösödik, aztán tiltakozni kezd: — Mondták, mondtuk igen, hogy 1975-re várható a világ vége, de pontosan azért nincsen meghatározva az eljövetel éve... — Vagy rossz volt a számítás — szól közbe kísérőm. — Tehát most is állítja, hogy közeleg az utolsó nap? — Állítjuk és biztosan tudjuk. Benne van Jehova tanításaiban az pedig szentírás... Az idős asszony a Jehova tanúi inevű tiltott szekta tagjai közé tartozik. Hosszas fejtegetésbe kezd a tan igazát bizonygatva, bár mint mondja: „Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom magukat meggyőzni, de maguk sem ingatnak meg engem Jehova követésében." — Megtartják a gyűléseket rendszeresen? — igen, összejövünk. — A környéken is? — Azt nem tudom, mert azok nem tartoznak hozzánk, önálló kerületek. Egyedülálló, idős asszony, mit hisz, mit nem — kinek mi köze hozzá —, lehetne így is vélekedni az egész ügyről. Amikor számos valláshoz, feleke- zethez tartozó hivő szabadon gyakorolhatja és gyakorolja is vallását az országban, akkor miért illegális és tiltott szekta a Jehova tanúi? e A rendőrségen feljelentést tesznek elém. „Családi életem az utóbbi időben megromlott, pedig nincs káros szenvedélyem, nem iszom, a fizetésem hazaadom . . . Nem tudtam mire vélni feleségem nemtörődöm viselkedését, a velem szembeni, mondhatnám ellenséges magatartását. Két fiatalkorú gyermekünk van, nevelésük nyugodt családi környezetet feltételezne, de sajnos erről szó sincs. Már válófélben vagyunk . . Személyes találkozást kértem a feljelentőtől. Néhány géppel írt brosúrát is hozott magával. „Napiszövegek, — 1976. március" — olvasom az első lapon. Fölötte az évi jelmondat: „Mivel ezeket várjátok, tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy végül szeplőtelennek és hibátlannak találjon benneteket békességben." Aztán a brosúra — a hónap minden napjára megjelölve — közli az elimádkozandó szöveget, körülbelül 30—30 sorokat. — Otthon találtam ezeket — mondja a férfi —, elhoztam bizonyságul, hogy feleségemet beszervezték ebbe a szektába. Megtörtént, hogy hazamenve szektatagokat találtam a lakásban. Hoztak bibliát, még magnót is, arról hallgatták Jehova tanait. Elmondja, hogy próbálkoztak az ő beszervezésével is. — Ha otthon bármit mondok, az én szavam semmis feleségem előtt. Csak amit a hittestvérek mondanak, az a minden. Egyszerű, tanulatlan asszony az én feleségem, de jól megvoltunk. Most, hogy beszervezték, elhódították, már csak a szektának él. Megy az összejövetelre vasárnap, de sokszor hétköznap is. Ott fűtik egymás agyát és olvassák ezeket a házilag sokszorosított füzeteket .. . Dőlnek belőle az elkeseredett mondatok a családját féltő ember szomorúságával. — Lát valami kiutat ebből a helyzetből? — kérdem. — Feleségem megmondta, hogy ő kitart a szekta mellett és nem érdekli a családja sem ... Mi már itt tartunk. Azért tettem a feljelentést, hogy mások okuljanak belőle, ne engedjék a Jehova tanúi szekta tagjait lakásukba. Mert járnak házról házra, agitálnak. Aztán ha bárkinél hajlandóságot látnak, igyekeznek magukhoz kötni és nem engedik ki a szorításukból. Nincsenek tekintettel se az egyénre, se a családra ... Csak az ő tanításaik az egyedül fontosak. o „Nincsenek tekintettel se egyénre, se családra ... Csak az ő tanításaik az egyedül fontosak" — mondta a feljelentést tett férfi. Nos, nézzünk egyet azokból a tanításokból. Előttem géppel írt és sokszorosított füzetecske. Címe: „Levél olyan emberektől, akik aggódnak érted.” Egyik fejezete a békéről szól. A békéről, amelynek fenntartásáért az emberiség jobbik fele küzd, és megállapodásokban fejti ki a tennivalókat hivő és nem hivő egyaránt. Jehova tanúi sajátságoson értelmezik az emberiségnek ezeket az erőfeszítéseit. Idézek a brosúrából: „Ne engedd magad azonban félrevezetni attól a gondolattól, hogy az embereknek azok a törekvései, hogy bizonyos mértékben megvalósítsák a békét és biztonságot annak a jele, hogy nekik sikerülni fog a világhelyzet megszilárdítása . .. Mert Jehova azt mondja: »Ti magatok egészen jól tudjátok, hogy Jehova napja pontosan úgy jön el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják, hogy Béke és Biztonság! — akkor lepi meg őket a hirtelen pusztulás .. Mi ez, ha nem az emberek legszentebb vágyának, küzdelmének, a béke megszilárdításáért folyó harcának lebecsülése — hirtelen pusztulással ijesztgetve azokat, akik számára legnagyobb érték a béke és biztonság. A tanítás lényege röviden; ne harcolj a békéért, úgyis meglep a hirtelen pusztulás. Tanulatlan, hiszékeny embereket hálóznak be az izgatás bűntettét is kimerítő tanaikkal. o Fellebbezés folytán került T. József tartalékos honvéd bűnügye a Legfelsőbb Bírósághoz. A vádlott 1975. július 8-án egyhónapos tartalékos katonai szolgálat teljesítésére behívó- parancsot kapott. Megjelent, de közölte, hogy ő, mint a Jehova tanúi szekta tagja, nem hajlandó katonai szolgálatot teljesíteni. Az ítélet: egyévi szabadságvesztés és egy évre a közügyektől eltiltás. Az elsőfokú bíróság döntését a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta. T. Józsefre és jehovistókra tehát nem számíthatunk hazánk védelmében, mert a szekta a törvényben előírt kötelesség megszegésére kötelezi tagjait! A családi kötelék megbontása, békéért folyó erőfeszítések lebecsülése, félelemkeltés és buzdítás a törvénymegszegésre — íme a Jehova tanúinak az ájtatosság és a hit leple mögül kivilágiló arculata. Számos embert behálóznak, megtévesztenek. És vannak, akik már csak későn döbbennek rá, hogy hova is szervezték be az imára kulcsolt kézzel lakásukba csak „néhány szóra" bebocsátást kérő agitátorok. Garay Ferenc Több milliós támogatás A pályakezdő ifjúfliankások művelődésére Az Állami Ifjúsági Bizottság az 1976/77-es kulturális évadban ismét több millió forintot fordít a keresettel nem rendelkező fiatalok és a pályakezdő ifjúmunkások művelődésének segítésére. Az anyagi támogatás nagy részét — a korábbi évekhez hasonlóan — a hangverseny-, a színház- és a TIT szabadegyetemi bérletek megváltásához biztosítják. 3500 baranyai fiatal válthat bérletet 60 forintos kedvezménnyel a Pécsi Nemzeti Színház előadásaira és az Országos Filharmónia pécsi hangversenyeire. 500 — egyenként 5—5 darab 10 forint értékű, ez év december 31-ig beváltható pénzhelyettesítő utalványt tartalmazó tömböt kaphatnak azok a fiatalok, akik bérletet nem vásárolnak, hanem csak néhány előadást néznének meg a színházban. Januártól újabb hasonló utalványokat bocsátanak ki. E tömbök borítólapja ifjúsági könyvsorsjegy, amely ifjúsági könyvsorsjátékon vesz részt. A TIT szabadegyetemi bérleteinek kedvezményes megváltásához 200 utalványt biztosít baranyai fiataloknak az Állami Ifjúsági Bizottság. Az utalványok 50 forint megtakarítást jelentenek tulajdonosaiknak. Tavaly az effajta kedvezményt csak a siklósi fiatalok igényelték filmesztétikai előadássorozatukhoz. Remélhetőleg, növekszik ez évben a TIT-utalványok népszerűsége is. Először ad ki az Állami Ifjúsági Bizottság ifjúsági könyv- utalványt ez év őszére, elsősorban a pályakezdő ifjúmunkás fiatalok részére a könyvesboltokban, valamint az üzemi könyvterjesztőknél, a Fiatalok Könyvtára sorozatban megjelenő könyvek vásárlásához. Az utalványtömbök egyenként 5— 5 tízforintos utalványt tartalmaznak. E tömbökből 500 darab jut Baranya megyébe. Borítólapjuk szintén ifjúsági könyvsorsjegyként szolgál. Az első sorsolásra 1976 decemberének végén kerül sor. A Fiatalok Könyvtárában 1976-ban többek között Gorkij Anyája, Balzac Goriot apója, Zola Germinálja és Darvas József A törökverő c. műve jelenik meg. A kedvezményeket az ifjúsági klubokon és a KlSZ-szerveze- teken keresztül osztják szét a Baranya megyei Tanács és a KISZ Baranya megyei Bizottsága munkatársai. —ghj— Szöllősy Kálmán Kistermelők, FIGYELEM! A GABONAIPAR mérsékelt áron új SERTÉSTÁPSORT hoz forgalomba, a háztáji és kisegítő gazdaságok takarmányellátásának javítására. Javasolt felhasználás: HÁZTÁJI KOCATÁP: vemhes és szoptatós kocák részére. Kiskereskedelmi ár: 431,— Ft/q HÁZTÁJI MALACTÁP: szopós kortól 25 kg-os súlyhatárig. Kiskereskedelmi ár: 516,— Ft/q HÁZTÁJI SULDÖTÁP: 25—50 kg súlyú sertések részére. Kiskereskedelmi ár: 419,— Ft/q HÁZTÁJI HiZÓTÁP: 50 kg súlytól a hizlalás végéig. Kiskereskedelmi ár: 389,— Ft/q BESZEREZHETŐK: A VÁLLALATI ÉS SZÖVETKEZETI TAKAR- MÁNYÉRTÉKESITŐ HELYEKEN.
