Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-29 / 269. szám
1976. szeptember 29., szerda Dunantmt napló 3 Az orvosképzés új programja Em bér központúság a természet- tudományokban Miről tanácskoztak az országos orvosképzési konferencián ? Folklór-műsor — hibákkal A Pécsi Orvostudományi Egyetem a legbátrabban látott hozzá az orvosképzés reformjához. A legjelentősebb kísérleteket végezte el, illetve a legfontosabb átalakításokat valósította meg. Ezért rendezték meg Pécsett az orvosképzés korszerűsítésének múlt heti országos konferenciáját. Oktatási-nevelési kérdések megvitatására ennyi magas fokon képzett szakember még nem áldozott három napot. Dr. Lukács Jenőt, az Egészségügyi Minisztérium oktatási főosztályvezetőjét kértük meg, foglalja össze a konferencia megállapításait: — Az utóbbi egy-két évtizedben mindenütt a világon általában az oktatás és ezen beiül az orvosképzés reformjával is foglalkoznak. így van ez 1971 óta Magyarországon, is: a tantervi irányelvek újrafogalmazták az orvosképzés célját, azokat a nevelési elveket, amelyeket az oktatás során érvényesíteni kell. Számoltak a társadalomnak az egészségüggyel szembeni egyre növekvő igényével, a tudományostechnikai forradalomnak az oktatásban jelentkező hatásával, valamint azokkal a fejlődési tendenciákkal, amelyek az egészségügyet teljes egészében jellemzik. A négy magyar orvostudományi egyetemen különböző sebességgel, de lényegében elindultak a korszerűsítési munkák és mindegyiken többéves tapasztalatot lehet leszűrni. E közös tapasztalatok alapján már egy olyan egységes felsőoktatási rendszert kell ösz- szeállítani, amely biztosítja az irányelvek megvalósítását. — Úgy érzem: a konferencia nagyon eredményes volt. A nagyon magasszintű szakmaitudományos testület megegyezhetett abban az ismeretanyagban, amit — remélhetőleg egykét éven belül — jó előkészítéssel mind a négy orvostudományi egyetemen tanítanak majd. Meghagyva persze az egyetemek bizonyos sajátosságát, a törzsanyag, a lényeg egységes lesz. Jelentős új ismeretanyag jött a klasszikus ismeretanyaghoz. így a társada- lom-orvostan most már egységes pályairányt ad, szinte már a tanulmányok első napjaiban. Péchy Blanka érdemes művész, író és fáradhatatlan nyelvművelőnk 82 éves karában is alkotó ereje teljében újabb és újabb meglepetésekkel szolgál. A magyar nyelvtudomány és a nyelvi kultúránk iránt fogékony tömegek számára egyaránt. Miközben több régebbi és újabb kötete kiadás előtt áll, a könyvsiker számba vehető Beszélni nehéz? című, a beszéd — mindeddig sajnos Íratlan — törvény- szerűségeivel foglalkozó könyvéből ezekben a hetekben önálló rádióműsor született. Fél évig a Rádió irodalmi lapja, a Gondolat keretében hangzott el, szeptembertől saját műsoridőben jelentkezik minden második héten 17.05- kor, pénteki napokon a „Beszélni nehéz.” Mert beszélni valóban nehéz ... „Mi azt tartjuk - hangoztatta Péchy Blanka - ha nehéz is, de megtanulható. Szoktassuk rá fülünket az értelmezési, hangsúlyozási, tagolási hibák felismerésére, önmagunkat pedig azok elkerülésére, és márA számítástechnika, a biomet- riai oktatás a mai kor követelményeit igyekszik követni. Megfogalmazódott az orvosi pszichológia, úgyszintén az egész humángenetika. Egyszóval — és ez a lényeg — a természettudományok körében is egy emberközpontúság érvényesült. — Mindez az igény nem azt jelenti, hogy kétszer annyit kell majd tanulni, mint eddig, hanem erős koordináció lesz. Az első évben a fő, a vezérlő ismeretanyag a biológia, a másodikban pedig az élettan. Ezekhez illeszkedik valamennyi többi ismeret. Vagyis számos olyan részletkérdést, ami eddig külön-külön állva, egyeztetés nélkül maradt, most tömörebben, sokoldalúbban lehet megvilágítani. Erinek következtében a tananyagban jelentkezik majd csökkenés is, mert külön-külön tanítva minden oktató a dolgok elejétől kezdte a tanítást, de ez most felesleges lesz, mert csak rá kell azt építeni a koordináció rendszerére. — Abban egyeztünk meg, hogy ennek az ismeretanyagnak a rögzítése után mind a négy egyetem elvégzi q részletek finomítását, amit már kisebb fórumokon különböző szakemberekkel egyeztetünk. Utána felsőbb döntéssel végleges lesz az orvosképzés új programja. Az Országos Vezetőképző Központ és az ágazati vezető továbbképző intézetek országos pályázatot hirdetnek „Vezetéstudományi ismeretek" című kézikönyv írására. _A részletes pályázati feltételek október 31- től november 30-ig igényelhetők az OVK oktatási igazgatóságán (1476 Budapest, Könyves Kálmán körút 48—52., III. em. 310-es szoba). A pályázat beküldési határideje 1977. július 31. A pályadíjak: I. díj: a kézikönyvre 25 000 forint, egy-egy fejezetis megtanultuk a lényeget. Játszva. Magolás nélkül. Vetélkedéssel, szórakozva. Még nyeremény is pottyan érte . . ." A kéthetenként jelentkező műsor ebben a formában érdekes, izgalmas, tanulságos tízperceset ígér a korábbiak és az eddigi két önálló adás tanulságai szerint is. A műsorban elhangzik (és az RTV-új- ságban a rádióműsor is közli) a következő adás megfejtéseként beküldhető példamondatokat. Erre a Magyar Rádió imponálóan segítő szándékú, nagyvonalúan önkritikus magatartása nyújt lehetőséget. A rosszul hangsúlyozott példamondatok ugyanis kivétel nélkül rádióadásokban hangzottak el. A műsor egyre gyarapodó hallgatósága közül sokan részt vesznek a játékban. Adott határidőre beküldik a megfejtést: A dél-dunánlúii népművészeti hét rendezvénysorozata immár hagyományosan a négy megye szólistáinak és együtteseinek folklórműsorával zárul. Jellegükre nézve e műsorok voltaképp gálaestek (kellene, hogy legyenek), ahol a népzene és a néptánc igazgyöngyei és csiszolt ékkövei reprezentálnák a népművészet ma is élő értékeit a színpadon. A Pécsi Nemzeti Színház színpadán, ahol a „jót s jól” követelményére maga a hely is kötelez. De .. ■ Amit sikerült kihámozni a bajusz algtt pusmogó műsorközlésből és a látványból: a műsor szerkesztői teljes, átfogó képet akartak fölvázolni a négy megye népművészetéről. Naturalista részletességgel és úgy tűnik, válogatás nélkül: jót is, rosz- szat is fölsorakoztatva. Lehet, hogy ez a tudományos kutatásban fontos valamilyen szempontból. A színház viszont nem tudományos fórum, hanem a művészetek hajléka. S ami rossz és nivótlan, az eleve nem lehet művészi. Népművészi, népre 2000—2500 forint; II. díj a kézikönyvre: 18 000 forint, egy-egy fejezetre 1600—2000 forint; III. díj: 10 000 forint, illetve egy-egy fejezetre 1000— 1500 forint. További öt, sikeresnek ítélt fejezetet díjaznak. A Könnyűipari Minisztérium módszertani és továbbképző intézete a szemléltetés legjobb kidolgozását, az OKISZ oktatási központja pedig a kis- és középüzemi sajátosságokat tartalmazó külön anyagot 3000, illetve 5000 forinttal jutalmazza. szerintük hogyan kell jól, helyesen tagolni, hangsúlyozni az olykor fülsértőén hangzó mondatokat. A megfejtéseket Derne László professzor műsorve- zetésével, magyarázataival hallhatjuk. És mivel a hangzó beszéd törvényeit, vagyis kiejtésünk szabályait csakis az élőbeszéd gondos tanulmányozása útján lehetséges föltárni — a résztvevők egy égetően fontos tudományos feladathoz nyújtanak segítséget. Akár jó a megfejtésük, akár téves, minden levél tudományos kutatást is szolgál. A megfejtés, tehát a hang- súlyozás írásos jelei (aláhúzások, szünetjelek, kapcsolóívek stb.) azonban csak elhangzottak. Helyes volna, ha a rádióújságban a hallgatók láthatnának is egy-két példamondatot ezekkel a jelekkel. A másik észrevételünk az, hogy e műsorokat jóval töbművészeti sem. Következésül a péntek és szombat esti bemutatósorozat- a valóban gyönyörködtető, szép részletek ellenére is bizony keserű szájízeket hagyott bennünk. Utóbbiakat hagynánk a végére. A négy megye közös tájjellegű dalait, zenéjét; viseletének csodálatos színeit és a táncaikat bemutató műsorokból, úgy gondolom, a legtár- gyilagosabban is Tolna és Baranya számai emelkedtek ki színvonaluknál fogva. Itt tükröződött a legegységesebben a magyar, a telepes székely és a nemzetiségi (német és különböző délszláv) -kultúra egységes élete, kézfogása. A hatalmas, ömlesztett műsorból valóban csak egy-egy emlékkép és helységnév kiragadására vállalkozhatunk. Sok gyönyörűségre lelhettünk Dombóvár, Öcsény, Decs, Sióagárd együtteseiben; továbbá a bogyiszlói, izményi és szekszárdi népi együttesek hatalmas és gazdag színvilágé összképében. Baranyát az óta iák délszláv blokkja és Farkas Pál ragyogó székely legényese, majd Hosszűhetény lakodalmi részlete és a pécsi KISZOV tánc- együttes jelképszerű szvitje, a „Körtánc" képviselte -méltó színvonalon. Somogy eredeti fényei, sajnos lassan eltűnnek a színpadról... Többen nem lehettek itt betegség miatt. így közülük itt az egyedül igazán színvonalas buzsáki összeállítást dicsérhetjük. Zala megye ezúttal is a terjengősségével jeleskedett elsősorban. Pedig nem minden érték — ami hosz- szű ... Az üdén játszó, regölő gyerekhangokból is jobb, ha mértékkel adagolunk. Mint például a szentlászlóiak régi keletű, szép summásdalaiból. Hogy a szívet melengető színek, képek, táncaik mezei- csokrába hogyan kerültek bele kóró- és beléndekszálak? Hogy például mit keresett ebben a ben hallgatják, mint ahányon vetélkednek benne. Jelenlegi formájában azonban az adás teljes egészében az írásos fejtörő-vetélkedőre épül. Ez ellent, m'ondásos, hiszen beszélt nyelvünkről, a beszédünkről van szó. Jó lenne, ha olyan példamondatok is elhangzanának, amelyek ott, helyben adnának olyan feladatokat is, amiket - esetleg szereplők részvételével — azonnal meg lehetne oldani, így azok is aktívan bekapcsolódhatnának, akik az írásos megfejtésekben nem tudnak részt venni, de szívesen próbálkoznának egy-egy rosszul hangzó példamondat helyes, jó tagolásával, hangsúlyozásával. Ezáltal oldottabb is lehetne a műsor, és a többi népszerű nyelvhelyességi adás frisseségéhez közelítene. Ehhez persze hosszabb műsoridő kellene. Szerintünk, ha öt perccel kevesebb a magyar- nóta, vagy az operettműsor és ennyivel hosszabb lehetne a Beszélni nehéz adása, mindkettő nyereség lenne. A rádiónak is, kultúránknak - a közművelésnek - is. műsorban a rédécsiek (Zala) paródiának is rossz „Tökmag- köpesztője?!” Vagy a furcsán- gyanúsan betántorgó lakácsai együttes (Somogy) és sorolhatnánk . .. Erre csak a műsor szerkesztői tudnának választ adni. Nevük azonban sehol sem található... Mindez újabb kérdésekre inspirál. Mikor szokják meg végre, hogy látatlanban nem lehet műsort szervezni? A tudomány komoly, neves, kimagasló szakemberei miből gondolják, hogy ők a műsorszerkesztéshez is értenek? Miért <nem áll végre a sarkára a rendező megye, annak tudatában, hogy ezért a műsorért ő a felelős? Vaqy talán nincs közünk benne? Úgy gondolom, stílszerűen csak egy válaszunk lehet: „Nem addiq a ... I” W. E. fl bosszúhetényi népi együttes sikere Lengyelországban Zielona Gora 80 ezer lakosú város Lengyelország Lubus- ka nevű vajdaságában. Európai fesztiválvárosnak számit, ahol két évenként tartanak nemzetközi folklór-találkozókat. Erre a célra hétezer személyes gyönyörű, modern szabadtéri színházat építettek. Az idén sorrendben a hetedik ilyen találkozót rendezték meg osztrák, német, svéd, finn,, svájci, spanyol, szovjet, görög, török, bolgár, magyar és lengyel együttesek részvételével. A korábbi években elért eredményei, sikeres szereplései jutalmául a Kulturális Minisztérium a hosszú hetényi népi együttest érdemesítette arra, hogy a rangos nemzetközi mezőnyben — kis falusi népi együttesként — hazánk népművészetét képviselje Lengyelországban. Együttesünk nem kevéssé megilletődött ebben a rangos nemzetközi környezetben; az izgalom azonban csak az első fellépésekig tartott. Fö- rösztés című táncjátékunk mindjárt első alkalommal is kirobbanó sikert aratott. Ahogyan az ottani szakemberek és az újságok értékelései Is megállapították, nyilvánvalóan azért, mert a résztvevő együttesek többsége stilizált táncokat hozott igen magas színvonalon. A mi műsorunknak viszont eredeti népi íze és hangulata volt. Négy alkalommal mutattuk be a Föirösztést, a továbbiakban is örvendetes sikerrel; záró bemutatónkat vastaps kísérte. Az utolsó napon részt vettünk a város hagyományos szüreti felvonulásán. Mintegy két kilométeres útszakaszt daloltunk, táncoltunk végig óriási érdeklődés melllett. Nagy sikert aratott zenekarunk is, a Pécs- Vasas ll-i Petőfi Művelődési Ház fúvószenekarának egyik részlege. Lengyel barátaink vendégszeretete felejthetetlen marad számunkra. Kaszás János, az együttes vezetője Modern kamarazene a Csontváry Múzeumban A kortárs író könyvét fenntartás nélkül elolvassuk, színházba is elmegyünk, ha élő szerző darabját adják, és azt is természetesnek vesszük, hogy az utcán, tereken, kiállításokon mai képzőművészek alkotásai vesznek körül. Csak éppen a zenében idegenkednénk az újtól? Hangversenyeink műsora legalább is ezt mutatja. Csupa klasszikus — mai zene, mint a fehér holló. Ezért nagy öröm, ha akadnak időnként művészek, akik — vállalva a kevésbé járt út nehézségeit — műsorukat a> ma zenéjéből állítják össze, és még nagyobb öröm, ha azt olyan hittel és hozzáértéssel szólaltatják meg, mint a vasárnapi Csontváry matinén Kircsi László (oboa), Varga Márta (csembaló), és V. Pachmayer Ilona (hárfa) tették. Műsorukból, a bizonyára minden hallgató számára ismeretlen négy mű közül első hallásra egyértelműen Luciano Berio Sequenza-ja tűnt a legjelentősebbnek. A darab egy tulajdonképpen igen egyszerű technikai ötletre épül. Hangszóróból, végtelenített magnószalagról folyamatos h-hang hallatszik, e körül szálldos az oboa dallama, újra és újra belemerül, majd kiúszik belőle, tüneményes hanq-interferenciák és felhang-kombinációk egész sorát hozva létre ezáltal. De a Sequenza az akusztikai különlegességeken túl a zenei történés mindvégig lebilincselő élményével is szolgál. Változó a változatlan felett, állandó feszültségben, a szilárd alapon mégis biztonságban. Sáry László Egyesével című oboa—csembaló darabjának alapötlete néhány egyenletesen kopogó hang variált váltakozása. A kezdetben frissnek, lendületesnek ható zene azonban éppen e konstrukciós alapelv következetes véghezvitele folytán egy idő után kissé fárasztóvá válik. Heinz Holliqer Mobil című darabjában a hárfa, Klaus Huber Noctes intelligibilis lucis című művében pedig a csembaló szegődik az oboa társává. Különösen az előbbi tetszett; gazdag szín- és harmónia-világa, beszédes effektusai első hallásra is igen kedvező benyomást keltettek. A zeneszámokhoz nagyszerűen illeszkedő verseket és próza-részleteket Kézdy György színművész olvasta fel, előadásával nagyban hozzájárulva a műsor sikeréhez. Külön elismerés illeti a Csontváry matinék rendezőit, akik ezúttal is olyan újszerű produkció létrejöttét segítették elő, mely másutt aligha szólalhatott volna meg, fegalábbis nem úgy, mint itt, a múzeum művészt-hallgatót ihlető, bensőséqes hangulatú csarnokában. Dobos L. Munkaügyi döntőbizottságok az iskolákban Munkaügyi döntőbizottságokat szerveznek a jövőben azokban az óvodákban, általános és középfokú oktatási intézményekben, állami zeneiskolákban, amelyekben a dolgozók száma eléri a 70-et. A munkaügyi döntőbizottságok szervezéséről megjelent oktatási miniszteri utasítás intézkedik arról is, hogy a dolgozói létszám megállapításánál az oktatási intézményekhez tartozó tagiskolákban, óvodákban, otthonokban, műhelyekben alkalmazottakat is vegyék figyelembe. Amennyiben egy-egy önálló intézményben kevesebben dolgoznak 70-nél, a művelődés- ügyi osztály vezetője — a szak- szervezettel egyetértésben — más oktatási munkaügyi döntőbizottságot jelöl ki az első f<jkú eljárásra. Az előírás szerint a nagyobb közigazgatási egységekben legalább egy munkaügyi döntőbizottságát kell szervezni. IliiK „Beszélni nehéz" F. D. Pályázat vezetéstudományi kézikönyv írására
