Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-26 / 266. szám
Hűitől lesi tölib zöldség1 Termelő, kontra kereskedő —és a vevő? A legutóbbi miniszter- tanácsi ülésen kormányhatározat született, amely szorgalmazza a zöldségnövények termelésének fejlesztését. Nagy szükség van erre, mert jól tudjuk, az ellátás messze elmarad az igényektől. Kevés és drága a zöldség. Főként az előbbi nyomasztó gond, mert nem az a nagyobbik baj, hogy drága a zöldség, hanem az, ha nincs. Nem célunk most részletesen elemezni, értelmezni o kormányrendeletet, csupán egy jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet. Arra, hogy a zöldséghiány oka elsősorban a termelésben, másodsorban a kereskedelemben keresendő. A termelő elégedetlen a kereskedővel, a kereskedő a termelővel. (Tisztelet persze a kivételeknek.) Lehetne-e gazdaságosan ? Az idei nyáron, ha téesz vezetőkkel beszélgettem, szinte áradt belőlük a panaszfolyam, ha a zöldségtermesztésről esett szó. A zöldség manapság nem különösebben nagy üzlet a gazdaságoknak, sőt a legtöbb helyen ráfizetéses. A belvárd- gyulai Közös Út Tsz például közel egymillió forintot fizet rá ebben az évben a zöldségtermesztésre. Nem irigylem az elnököt, amikor a közgyűlés előtt számot kell adnia a veszteséges ágazatról. Világos, hogy ezekután a téeszek nem tapsolnak örömükben, ha zöldséget kell termeszteniök. És itt most a hangsúly a „keH"-en van. Mert a téesz csoportérdeke azt kívánná, hogy hagyjanak fel a veszteséges gazdálkodással. De van egy maga- sabbrendű érdek is, a népgazdaságé, az össz-társadalomé, ami azt kívánja, hogy legyen zöldség a boltokban, a piacokon. Nem azon kellene vitázni, van-e értelme ilyen körülmények között zöldséget termelni, hanem azon kellene gondolkodni, mégis miként lehetne gazdaságosan, nagyüzemi módszerekkel megoldani a termesztést. Gondolkodni és cselekedni pedig gyorsan kellene, hisz az ötödik ötéves terv azt irányozza elő, hogy 1980-ra az egy főre jutó friss és tartósított zöldségfogyasztásnak el kell érnie a 100 kilogrammot. Ez Kedvezőbb feltételek a kormányintézkedés nyomán pedig 14 kilogrammal több a tavalyinál. A téeszek régi panasza az alacsony felvásárlási ár és az, hogy a termelés minden rizikója a termelőt sújtja. A kormány- határozat most ebben a kérdésben is megoldást nyújt: jövőre az idei tervezetthez képest 15 százalékkal nő a zöldségfélék felvásárlási ára. Azok a gazdaságok, amelyek számottevően fejlesztik a zöldség- termelést, a zöldségértékesités- ből származó árbevétel tíz százalékát kapják állami támogatásként. Egy sor más intézkedés is segíti a termelést, de egy a lényeg: ma már csak nagyüzemi módszerekkel, szakértelemmel, megfelelő technikával lehet elérni, hogy adott területen minél nagyobb mennyiség teremjen, s ha a ráfordítás és a hozam (!) jó arányban van, máris megéri a termelőnek. A nincsből nem lehet adni A bizonytalansági tényezőt tekintve, a kereskedelem már eddig is vállalt magára. A termelési és felvásárlási szerződésekben rögzítenek egy úgynevezett védőárat, ami azt jelenti, hogy ha esik, ha fúj, ezt a termelő mindenképp megkapja. A garantált ár — elméletben — elég alacsony, a gyakorlatban azonban mindig ennek többszörösét fizetik. A kereskedő egyébként nem igen tud többet magára vállalni. A BARANYAMÉK például ebben az évben 22 százalékos átlag árréssel dolgozott eddig, ami azt jelenti, hogy három- milliós veszteséget könyvelhet el. Ha az állam nem támogatná a kereskedelmet — kon- penzálandó a veszteségét — és ha a kereskedő csak a tényleges költségét számolná fel, jóval drágább lenne a zöldség fogyasztói ára, mint most. A MÉK tehát a veszteségből — a mínusz pénzből — hogy engedjen? Hogy még nagyobb legyen a vesztesége? Jó partnerek legyenek Szóval a zöldségtermesztés fejlesztése sokmindenen múlik, főként a szemléletváltozáson. Hogy a kereskedő is. a termelő is jó partnernak tekintse a másikat, hogy a mezőgazdaság — mert alapvetően mégis rajta múlik — ténylegesen növelje a zöldségtermesztést, s hogy mielőbb magasabb színvonalon Az Egyesült Izzó is szállít a moszkvai olimpiára Megkapták a hivatalos szállító címet Az Egyesült Izzó és a moszkvai olimpia szervező bizottságának képviselői megállapodást írtak alá a szovjet fővárosban, melynek értelmében az 1980-as olimpiai játékokon magyar gyártmányú fémhalogén lámpákat is felhasználnak világításra. A megállapodás szerint december elejéig mintadarabokat küld az Izzó a fémha- logénlámpákból a szervező bizottságnak. A szovjet partnernek így lehetősége nyílik arra, hogy kipróbálja a TUNGSRAM- izzókat. Az aláírt szerződés értelmében az Egyesült Izzó használhatja az „Olimpia hivatalos szállítója" címet. Az export összértéke a lámpákból mintegy 3 millió rubel lehet, sőt, az igényeknek megfelelően még több is. A szerződés szép sorozatnak a folytatása. A TUNGSRAM- lámpák ugyanis mór Münchenben, Innsbruckban és Montrealban is segítették az olimpiai játékok zavartalan lebonyolítását. Az Izzó által most szállításra felajánlott lámpa a legkorszerűbbek közé tartozik a világon, élettartama 4—5 ezer munkaóra, energiafogyasztása a kibocsátott fényerősséghez képest viszonylag kevés és így gazdaságosan üzemeltethető. oldja meg a nagyüzemi zöldségtermesztést. Mindenekelőtt a hozamok növelésére, új technikára van szükség. A kibontakozás persze nem fog máról holnapra menni. A jövő évi zöldségért azonban már most tenni kell, mégpedig abban a szellemben, ahogy azt a kormányhatározat is fogalmazza. Panics Amikor a termék a fogyasztóra kacsint mm Bőr ezt ói újdonságnak számító nyári vizi alkalmatosságot nem tudták a helyszínen bemutatni, de a vízibicikli, nem utolsósorban a hJMgy így is jól mutatott a prospektusén. A Taurus kiállítási standján oszto- g ották. Balatoni utószezon — a bíróságon Drágábban adták a sört, a süteményt, az üdítő italokat Sikkasztottak, megkárosították a vásárlókat összesen 12-en álltok a bíróság elé abban az ügyben, melynek károsultjait nem lehet szám szerint felsorolni vagy megnevezni. A károsultak ugyanis a vásárlók, azok, akik tavaly nyáron betértek a Ba- laton-part egy kedvelt vendéglátó egységébe, a zamárdi Kék Tó étterembe. Akkor még nem tudhatták, hogy ami ott folyik, az összeesküvés ellenük. No de mi is történt tulajdonképpen? 12-ra összefogtak” sr Az üzlet akkori vezetője, a 44 éves siófoki Pirkhoffer Lajos, valamint felesége, a 40 éves Pirkhoffer Lajosné tíz felszolgálóval — Horgos Istvánnal és feleségével, Tóth Lászlóval, Kovács Gáborral, Otehel Józsenével, Peresa Ferencné- vel, Németh Zsuzsannával, Tra- mita Máriával, Asztalos Erzsébettel és Draszinger Edittel — úgy határoztak, hogy az étterem jövedelméből különös módon veszik ki részüket. Ennek „legegyszerűbb módja" a vásárlók megkárosítása. A sütemények árát önkényesen felemelték, a presszókávé minőségét rontották, így takarékoskodtak a maguk számára. A sörök egy részét is túl olcsónak találták. A címkét leáztatták az üvegekről, így aztán a vendég nem tudhatta, milyen márkájú sört iszik, nyugodtan kérhettek egy-egy üveg italért 2 forinttal többet. ötletekért azonban úgy látszik, nem kellett a szomszédba menniük Pirkhofferéknek. Az étteremben kolbászt és lángost is árultak. Az egység szoros elszámolási rendszerhez tartozott, tehát a tablón szerepelnie kellett volna a két cikknek is. Erről azonban a Kék Tóban „elfeledkeztek" és a kolbász, a lángos árát zseb- revágták. Az ital és a zöldség beszerzése körül is találtak módot a manipulálásra. Az osztályos árak közötti különbség eltüntetésével itt is jelentős „mellékjövedelemre" tettek szert. Ám bedobtak egy másik trükköt is, húsz napra szóló bevételi blokkot tüntettek el és természetesen a beszedett pénzt sem „hagyták veszni”. Az üzlet vezetője a kasszából 67 ezer forintot emelt ki és használt fel saját céljaira. Akár: 210 ezer forint A Kék Tó étterem vezetői és dolgozói összesen 210 ezer forint kórt okoztak. Ebből 102 ezer forint megtérült, ügyüket a közelmúltban tárgyalta a Siófoki Járásbíróság. Az elsőrendű vádlottat, Pirkhoffer Lajos üzletvezetőt üzletszerűen, bűnszövetségben, jelentős értékű árura elkövetett árdrágítás bűntettében, valamint bűn- szövetségben elkövetett jelentős kárt okozó sikkasztás bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért 3 évi 2 hónapi, szigorított börtönben letöltendő szabadságvesztésre, valamint 30 ezer forint vagyonelkobzásra ítélte. 5 évre eltiltotta a bíróság a közügyek gyakorlásától. Pirkhoffer Lajosné, aki az ügy másodrendű vádlottja, bűnszövetségben, jelentős értékű árura elkövetett árdrágítás bűntette, üzletszerűen elkövetett vásárlók megkárosításának bűntette és ugyancsak bűnszövetségben elkövetett, jelentős kárt okozó sikkasztás bűntette miatt 2 évi és 2 hónapi börtönbüntetést kapott, a közügyek gyakorlásától 5 évre eltiltották. Kötelezték őket 115 ezer forint kártérítés megfizetésére, melyet 10 vádlott-társukkal együtt kötelesek megtéríteni. Az ítélet ellen a vádlottak fellebbeztek. Az ügy másik 10 vádlottját a járásbíróság rövidebb időtartamú szabadságvesztésre, valamint pénzbüntetésre ítélte. D. T. Becsalj őszi vásárra Rágógumi, ami furulya Hiába na, a vásarlátogatót kézen kell fogni, mert a végén már süketen bolyong és elvész az áruhegyek között. A vásár legyen vidám vásár is, ha nem is kígyóbűvölőkkel és medve- táncoltatókkal, de megfelelő körítéssel és felhajtással, vagyis, ahol portéka van, ott a portékát dicsérni és kínálni is kell, s nem is akárhogyan. Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárok kiállítói közül immár egyre többen ismerik fel és élnek is a lehetőséggel, hogy nem elég csak szépen kirakodni az áruval, de valamiféleképpen fel kell kelteni a látogatók figyelmét, ötletes, szórakoztató módon felvilágositásokkal szolgálni, miközben az így meggyőzött vásárlátogató észrevétlenül a céq termékeinek jövőbeni vásárlói közé sorakozik fel. Ezt kívántam tetten érni és csokorba gyűjteni a fogyasztási cikkek idei parádéján. • Az Orion gyár becsalija az osztrák televíziótól megvásárolt filmrészlet — Niki Lauda, a világszerte ismert osztrák autóversenyző emlékezetes balesetéről. A baleset filmje színesben egész nap pereg a té- vévékészülékeken, sok izgalomra éhes látogatót csalogatva az Orion standjára. A többszöri ismétlésben és lassításban milliméterről milliméterre nyomon követhető a kis híján tragédiával végződő baleset, amint o kanyarban jön föl Lauda, kivágódik a bokrok közé, majd vissza az autópályára, közben a kerekek önállósítják magukat, elgurulnak, az autó hatalmasat csúszik, majd lángra- lobban, közben egy mellette elsuhanó autóversenyző kocsija is beleöklel. Az így lenyűgözött látogató ezután meg kóvályog egy kicsit az Orion standján, újabb érdekességeket fürkészve és remélve — ez már lélektan —, s akkor mel- lesleq rátéved a szeme a feliratra: Ezeknek az AT 961 típusú, teljesen félvezetős készülékeknek a fogyasztása olyon kevés, hogyha Magyarországon minden készülék ilyen lenne, megtakaríthatnánk például az inotai erőművet. Újabb mellbevágás, ha tetszik, a reklám finom sugalmazása: az Orion-készülék az igazi, csak azt vegye. Az Orion nem lopja a napot a vásáron. • Szóval, a vásárlátogató olyan, mint a lődühbe esett vadász, mindenre lő, ami mozog. Vonzza o körítés. Másként fest a ruha a lórvaarcú próbababán, mint a manekeneken a vásári divatbemutatókon. Az árunak meg kell szólalnia. így hát korongol a tüskevári fazekasmester, pingálnak a kalocsai pingálóasszonyok, orgona- muzskia tölti be a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat standját, a tömeg pedig gyorsan összeverődik. A mi kesztyűgyárunk is évről évre felhasználja a vásár adta reklámlehetőségeket. Jó húzásnak bizonyult a Bóbita Bábegyüttes szerepeltetése. Most nem ők vannak műsoron, de most is a kezek játéko játszik szerepet — egy kis kesztyűvarró műhelyt rendeztek be standjukon, a helyszínen szabják, varrják a kesztyűket, mintegy ablakot nyitva erre a nagy múltú kézműves iparra. A Pécsi Kesztyűgyár a szabad idő szekcióban is szerepel világító motorosruháival, kesztyűivel, sportkesztyűivel. Itt is egy jól célzott lövés a látogatóra, egy ujjain megkopott kesztyű, s rajta a cédula, mely tudtul adja: Ebben a kesztyűben vívott a montreali olimpia törvívó bajnoknője. • A kubaiak kiállításán egy tál szív alakú cukorka kínálja magát, ámbár a látogatók alighanem csak pillantásra méltatják, s már futnak is tovább. Pedig ebben a tálban szenzációs reklámötletre bukkanhatsz — ez itt az „üzenet cukorka". A 'kis szívecskéken más és más felirat, sajátos párbeszédre csábit. Ilyenek: Szeretsz? Szeress! Te szép fiú. Csókolj meg. Boldog vagyok. Gyere, kövess... Szóval az alkalmi párocska két zacskó cukorból »szemezgetve üzengethet egymásnak. No és ha véletlenül savanyú cukor kerül ki a zacskóból, „Kopj le" felirattal? Istenem, mi történik?! Elszopogattak két zacskó cukrot. Dehát ez a lényeg, hogy fogyjon a cukor. • A leghólásabb közönsége alighanem az eszem-iszom reklámoknak van. Alighanem?! Próbáljunk csak odaférni a Brasil kávé ingyen kóstolójához. Itt emlékeztessek arra is, hogy az őszi BNV mellett egy különleges bemutatót is kínál a vásár — a „D” pavilonban a HOVENTA ’7ó-oi. itt hazai és külföldi kiállítók mutatják be a legkorszerűbb kereskedelmi és vendéglátóipari gépeket, üzlet- és szállodai berendezéseket és eszközöket. A pavilon főszereplője a japan szakács, aki az osztrák Beboko cég nagykonyhai berendezésein süt-főz, s az ízletes falatokból kóstolót is ad a látogatóknak. • Ha a termékek a fogyasztóra kacsintanak, a fogyasztók úgymond veszik a lapot, ilyen körítéssel könnyebben megrágják a látottakat. Ezt a megrá- gást most szó szerint értsük — a nyitást megelőzően a rádió reggeli reklámadásaibcn világgá kürtölte, hogy az egyik hazai ccg (hogy melyik, ezt el- ‘elejtettem) az őszi BNV alkalmából olyan rágógumit dobott piacra, melynek csomagolása sem akármilyen, éspedig furulyázni lehet vele. Ez ám a bomba reklám! Hogy a mi pécsi havi vásáraink vattacukro- sának szlengjével csettintsek: Megállítja a köhögést, elindítja a röhögést. Miklósvárí Zoltán Hétfői □ Eltüntették
