Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-01 / 241. szám
1976. szeptember 1., szerda Dünantuii napló 3 Pályairányítás és munkaközvetítés ? Folyamatos segítség az idén érettségizetteknek A munkahelyek száma jóval nagyobb mint a jelentkezés Az idén érettségizett fiatalok, baranyai nagyvállalatok személyzeti- és oktatási vezetői, valamint a Baranya megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársai találkoztak a napokban a Megyei Tanács nagytermében. Nem ez volt az első eset. A folyamatos és rendszeres tanácsadáson túl, az intézet az utóbbi időben a Városi Tanács munkaközvetítő irodája mellett a konkrét munka- közvetítő szerepét is magára vállalta. A tájékoztatón ugyanis az idén érettségizetteknek igyekeztek segítséget nyújtani az elhelyezkedésben. Ezt azután üzemlátogatások követték, kinek sikerült munkahelyet szerezni, kinek nem. Visegrády Tamás, a Pálya- választási Tanácsadó Intézet üzemi csoportvezetője elmondta, hogy segítségük kiterjed a szakmunkásképzőkben, a szak- középiskolákban és a gimnáziumokban végzettekre. S mindazoknak, akiknek nincs megfelelő munkahelye, igyekeznek segíteni. A fiatalok egy része beilleszkedési gondokkal fordul a tanácsadóhoz, más részük — a következő felvételi vizsgákig — egy évig szeretne valahol dolgozni, az idén gimnáziumot végzettek azonban konkrét elhelyezkedési segítségért keresik Tel az intézetet. Velük foglalkoztak a legalaposabban. Már ez év februárjában megkerestek mintegy 300 megyei munkáltatót azzal a kérdéssel, milyen munkalehetőségeket ajánlanak az érintett fiataloknak. A válaszokban a munkaadók 1752 munkahelyet ajánlottak fel, ezek közül 1411- et gimnáziumot végzetteknek, 734-et pedig leányoknak. Csak a Mecseki Szénbányák és az Egyesült Izzó elektronikai gyára 300—300 betanított munkásnak alkalmas fiatal felvételét jelezte. A tavaszi szünetben valamennyi végzős középiskolai osztálynak megküldték a lehetőségeket tartalmazó listákat. Április 25-ig az intézet munkatársai osztályfőnöki órákra jártak s ott az elhelyezkedésről beszélgettek a tanulókkal. Tájékoztatták őket a lehetőségekről, válaszoltak a feltett kérdésekre. Ugyanakkor nyolc nagy- vállalatnál —• ahol a legnagyobbnak látszott a foglalkoztatási lehetőség — üzemlátogatást szerveztek. Hogy végül is az érettségizettek hogyan helyezkedtek el, arról nincs megnyugtató kép, megbízható számadat. A tanácsadó ugyan valamennyi végzőshöz eljuttatott egy kérdőívet, hogy jelezzék továbbtanulási, elhelyezkedési terveik megvalósítását, illetve kudarcát; a beérkezett adatok alapján azonban csak következtetni lehe": az összképre, annak részleteire viszont már nem. Nagy általánosságban elmondható, hogy a közgazdasági szakközépiskolások számára megyei szinten több volt o munkalehetőség, mint a végzettek száma. Az érettségizettek pedig elsősorban olyan munkavállalási lehetőségek iránt érdeklődnek, ahol belső tanfolyamokon szerezhetnek szakképzettséget. Közülük szakmunkásképzőbe idén sem jelentkeztek sokkal többen, mint egyébként. Visegrády Tamás elmondta, hogy ez év őszén látogatást tesznek a Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó ifjúsági munka- közvetítő irodájánál, hogy a hasonló gondok orvoslásának nálunk is hasznosítható módozatait ott tanulmányozzák. Október folyamán egyébként nagy vonalakban még egyszer megvizsgálják az idén végzett fiatalok beilleszkedését. Hogy a pályairányítást és a munkaközvetítést valóban csak hozzávetőlegesen lehet közelíteni egymáshoz, azt Albert László, a Megyei Tanács munkaügyi osztályának főelőadója is megerősítette. Véleménye szerint jelenleg csak a kötelező munkaerőirányítás alá esők elhelyezkedéséről lehet konkrét képet kialakítani. A kérdőíves felmérés óriási munka, mégsem ad teljes képet. így természetes gyakorlat az is, hogy a jobb munkahelyek a jelenleg hiányos közvetítő- láncot is elkerülik, s szűkebb körben „elkelnek". Pedig, ha konkrét munkavállaló jelentkezik, akkor az volna a jó, ha konkrét munkalehetőséget lehetne számára felajánlani. Ez pedig a pályaválasztási tanácsadónak nem feladata. A munkaközvetítés során szerzett tapasztalatokból egyelőre két alapvető tanulságot vontak le az intézet munkatársai. A középiskolákban végzetteknek általáben a 20 százaléka tanul tovább. A jövőben az iskoláknak nagyobb gondot kellene fordítaniok a „fennmaradó” nyolcvan százalék pálya- irányítására, munkára nevelésére. Másfelől viszont a vállalatoknak is mindent meg kell tenniök annak érdekében, hogy a munkaerőutánpótlás jelentős részét képező fiatalokat azon túl, hogy megszerzik, meg is tartsák kötelékükben. Bebesi Károly Magyaregregy lakodalmasa A lakodalmas menet bevonulása a Móré várába. Hagyományőrző falusi együtteseinkről Jó 15 éve már, hogy először hallottam ezt a kifejezést: hagyományőrző falusi együttes. Az idő tájt. Somogybán, Zalában, Baranyában és az ország más részein is egymás után alakultak meg lelkes falus1 pedagógusok szervezésével olyan együttesek, amelyek — a „szökrönyben”, ládafiában őrzött helyi, eredeti viseletben — fölújítottak, azaz közönség előtt is előadtak helyi népszokásokat. A táncosok, énekesek zöme a közép- és idősebb korúakból jelentkezett. Szólótáncosként nemritkán 70—80 éves öregeket is ott láthattunk. Az eredetiség varázsa A hagyományőrző falusi együttesek spontán jelentkeztek. Elsősorban abból a tevékeny szándékból, amely ma is élteti a honismereti mozgalmat: az öntevékeny néprajzi-népművészeti gyűjtőmunkák. Vagyis a „mentsük meg értékeinket — amíg lehet!" riadószerű gondolattal. Az együttesek létrejöttét azután tovább ösztönözte a pávakör-mozgalom, a televízió nyilvánossága. S azóta is, ha itt-ott meg is szűnnek, később újra életre kelnek vagy újabbak is alakulnak. Ilyen például Baranyában — több hasonló között — a magyaregregyi hagyományőrző falusi népi együttes. Felnőttek az iskolapadban Jó kezdeményezés a siklósi járásban A Siklósi Járási Pártbizottság kezdeményezésére 1975-ben felmérték, hogy a járásban hány felnőtt nem végezte el az általános iskolát. A felmérés után kész névsort kaptak az általános iskolai igazgatók. Ezután indult el a közvetlen szervező munka, melynek eredményeként 518 felnőtt iratkozott be a dolgozók esti iskolájába, A szervező munkát anyagiakkal is segítették az üzemek, a tsz-ek vezetői. A BCM teljes egészében vállalta a tanfolyam költségeit, a Drávaszabolcsi Lengyár 50 százalékát, de több tsz. is hozzájárult a kiadásokhoz. Nemcsak anyagilag támogatták a tanfolyamokat, hanem állandóan figyelemmel is kísérték dolgozóik tanulását. Sokat segítettek a lemorzsolódás ellenében. A közös összefogás eredményeként az 518 hallgatóból 445 érkezett el a vizsgákhoz. (A beiratkozott hallgatók 85,9 százaléka.) Eredményes vizsgát tett 425 hallgató, pótvizsgára, osztályismétlésre kényszerült 20. A vizsgázottak 31,9 százaléka cigányszármazású volt. (összesen 161.) Ezek közül 48-an alapismereti tanfolyammal, vagyis analfabétaként kezdték el tanulmányaikat, s eljutottak a 8. osztályba, illetve befejezték az általános iskolát. Nagyon szép eredménynek mondható az is, hogy a nők aránya is nőtt az előző évekhez viszonyítva, 129 nő hallgató végzett a különböző tanfolyamokon, az összlétszám 24,9 százaléka. Sajnos a hallgatóknak több mint kétharmada a felszabadulás után maradt ki az általános iskolából, legtöbb esetben túlkorossá válás miatt. Túlkorossá válásuk nem az értelmi okokból, hanem környezeti hatásokból adódott. Sajnos ez a folyamat ma is „élő". Nagyon sok tanuló iskolaéretlenül érkezik az 1. osztályba az előbbi okok miatt. A 72 órás iskolaelőkészítő nem tudja pótolni a 3 éves óvodát, még az éves előkészítő sem, főleg a cigánytanulóknál. A siklósi járásban azon fáradoznak, hogy az előkészítők tartalmi színvonalát emeljék, hogy kevesebb tanuló induljon kudarccal, amikor az első lépéseket teszi az általános iskolában. A napokban Márévárban mintegy száz főnyi külföldi nézősereg, a nyári egyetem hallgatósága előtt szerepeltek nagy sikerrel. A közönség soraiban föltűnt az a mély figyelem, szinte áhítat az arcokon, amellyel az előadást, az egre- gyiek lakodalmasát figyelték, jóllehet egy-két amerikás magyar kivételével aligha érthettek a szövegből. De megérintette őket az eredetiség varázsa, amit semmiféle feldolgozás nem képes utolérni: amit csakis azoktól kaphatunk meg, akik e hagyományokat átmentik, megőrzik: akik a népművészetnek ezt a tájanként változó nyelvét beszélik. Éb resztés és megtartás Az egregyi népi együttes — mint egyik vezetőjüktől, Cser- navölgyi Endrénétől megtudtam —, hat éve, a honismereti szakkör keretében kezdett működni, kezdett gyűjteni helyi lakodalmas szokásanyagot. Ez az anyag fokozatosan bővült, ahogyan az öregeknek a fölcsendülő dalok hallatán eszükbe jutott — a többi .. . Rigmusok, találós kérdések, ízes fordulatok; a fonó, a kéretés, a lakodalom teljes menete, ahogyan őseiktől látták, hallották. Így alakult ki első nagyobb műsoruk, a „Völgység" néven ismert vidékre (Kárász, Vékény, Máza, Győré) jellemző lakodalmas szokásokból. Évente 10 —12 alkalommal szerepelnek, főleg a környéken. A csoport létszáma változó, az öregek egészségüktől függően vesznek részt a közös produkciókban és a próbákon, de ott van közöttük mintegy 20 tizenéves fiatal is — ahogyan a játék megkívánja. Az egésznek a lelke mégis az a 8—10 idősebb egregyi, aki nemcsak szerepel, de forrás, nótafa is a gyűjtő munkában. Fórizs Kati néni, Deák Imre bácsi már a 80 körül tapossa az éveket, de sokat tettek a hagyományanyag ébresztése, megtartása ügyében a többiek: Pápai István, Kovács János, Kovács Sándor, Kovács Sándorné, Ágoston Györgyné, Kovács Jánosné, Dorn Jánosné, Deák Istvánná is. Nélkülük nem lenne előadható az összegyűjtött szép hagyományanyag, amely nem zárult le a lakodalmassal. Feldolgozták a kukoricafosztás, vagy a „gyűrűző" újabb keletű szokását, és készül az újabb gyűjtés előadása is: „Viselem a betyár nevet” címmel, a környék „járkáló-bujdosóiról", még itt-ott élő történetek nyomán. Sajátos módon, mint az eg- regyiek példája is igazolja, a hagyományőrzés falun újabb A fonóban című jelenet a lakodalmasból. — Szokolai felv. — lendületet vett az utóbbi öthat évben. A régebbiek mellé, mint pl. a szebényi népi együttes vagy a nemzetiségiek: az átai, a kátolyi, a felsőszent- mártoni, mecseknádasdi együttesek mellé újabban fölzárkózott a hosszúhetényi, a zengő- várkonyi, a kémes-szaporcai és több más faluban életre hívott kisebb népi együttes, a helyi szokások bemutatására, megőrzésére. Hogy mennyi érték van közöttük, azt az is jelzi, hogy az Akadémia sorra lekül- di tudományos kutatóit, filmeseit, hogy — amíg lehet — megörökítsék a már-már feledésbe hulló népszokások, tánclépések eredeti és csak ott megtalálható elemeit. Tőlük viszont szakmai segítségre, művészeti vagy műsorszerkesztési tanácsokra nem számíthatnak. Nem ez a dolguk. Több segítséget érdemelnek Nagyszerű és felemelő érzés tudni a hagyományőrző falusi együttesek lelkes áldozatvállalásáról, megyeszerte. A szakmai, művészeti segítség viszont jó pár helyen bizony elkelne számukra, fenntartásuk anyagi gondjairól nem is szólva. Több figyelmet, nagyobb anyagi-erkölcsi és szakmai támogatást érdemelnek. Bizakodunk abban, hogy a megyei amatőr művészeti szemle nemsokára meginduló új rendszere magával hozza vagy kijelöli majd a kis hagyományőrző falusi népi együttesek szakmaiművészeti gazdáit is. W. E. Gazdátlanul Örömünknek adtunk hangot több ízben, amiért szépen meggyarapodott a falusi népdalkörök és falusi népi együttesek száma az utóbbi időben. Az már egészen más kérdés, milyen színvonalú műsorral hol lépnek vagy lépjenek föl ezek az együttesek. Utánanéztünk és megtekintettünk néhány olyan műsort, amelyik nagyközönség előtt hangzott el. A széksorokban többségben külföldiek (!) ültek.,. Két következtetésre jutottunké Egyfelől a nyári műsorok többsége a tömeges idegenforgalmi látogatottságé helyeken elszomorítóan alacsony színvonalú. Másfelől: o szereplő együttesek meghívásában, azaz a műsorok kiválasztásában az esetlegesség, a hozzá- nemértés, az ellenőrzés hiánya vagyis a legtökéletesebb anarchia uralkodik. Márpedig, ha egy falusi népdalkor vagy népi együttes átmegy a szomszéd faluba vagy valahová egy másik faluba és előadja a műsorát, ez nagyon jó, kell, szükséges. Ha viszont ugyanezt az együttest egy többszáz főnyi vagy esetleg ezernél is nagyobb létszámú műsoron fölléptetjük - pláne külföldiek előtt! - ott már nagyon meg kellene néznünk mit és milyen színvonalon képesek produkálni. Ott már nem X. vagy Z. faluból „jöttek”, hanem Magyarországot képviselik. Nem mindegy! Úgy tűnik, ezt a körülményt senki nem veszi figyelembe — évek óta! — Baranya megyében. Addig nincs baj, amíg a többszörös díjnyertes mohácsi népi együttes vagy a hosszúhetényi népi együttes műsorát hívják meg, bár az# sem ártana előtte meghallgatni, A bla- mázs ott kezdődik, amikor gondol egyet valaki és a TIT nyári szabadegyetemének — tizen- valahóny országból verbúváló- dott — külföldi hallgatósága számára meghívja szerepelni az egyik falusi népi együttes népszokásokból szőtt műsorát. A műsor kitűnő nyersanyag, de előadási formájában egy másfélórás ömlesztett folklórmasz- sza; suta, ugrabugráló táncolással ; szerkesztetlen, modoros, alacsony színvonalú szöveggel és énekel. Vagy gondol valaki egyet a járásnál és átvisznek a Dráván túlra, tehát külföldre szerepelni három—négy együttest. Köztük irodalmi színpadi összeállítást is az egyik faluból, amit a magyarul nem tudó közönség kifütyül... (Tavaly nyáron történt!) Nemrégen pedig a Harkányi nyár-sorozat keretében ugyancsak egy falusi pávakör szerepelt jó másfélezer főnyi, többségben külföldi közönség előtt. Fölkészületlenül, szerkesztetlen és nagyon gyönge színvonalú műsorral. És tovább sorolhatnánk a példákat. . . Az együttesek neveit azért nem írjuk meg, mivel nem ők a hibásak!... Nem ők tehetnek arról, hogy műsorügyekben dilettáns községi vezetők meghívták őket, monstre közönség elé. Szó, ami szó, a vidéki műsorok ellenőrzése miért, miért nem — teljesen kicsúszott a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya kezéből, fz így nem mehet tovább. Harkányba nyárra műsor kell — ez tény. Ide az ország legjobb népdalköreit és rangos táji népművészetet sugárzó folklór együtteseit lehetne és kellene elhozni. Gondoskodni kell ennek az anyagi és személyi föltételeiről. De mindenekelőtt sürgősen meg kellene alakítani megyei szakemberekből egy műsorbizottságot. Meghallgatás nélkül egyetlen műsor (nem együttes: műsor!) ne kerülhessen el határainkon túlra vagy külföldi közönség elé! Wallinger Endre
