Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-25 / 265. szám

e Dunantmt naolö 1976. szeptember 25., szombat A hegyre költözött község Arany­diploma Dr. Puhr Ferenc nyugal­mazott tanár több évtize­des kutató és oktató mun­kájáról korábban már be­számoltunk lapunk ha­sábjain. Nem egyszerű be­számoló volt az, hanem tisztelgés az akkor már 78 éves tanár úr előtt, aki a katedrán eltöltött sok évtizedes munkája mellett az általa szerkesztett né­met nyelvkönyvek, irodal­mi olvasókönyvek és szó­tárak egész sorával, majd az 1975-ben másodszor ki­adott „Német nyelvtan szemléltető táblázatokban” című munkájával rendkí­vül értékes segítséget nyúj­tott az V—Vili. általános iskolai és az I—IV. közép­iskolai tananyaq könnyebb elsajátításához. Mindezek betetőzéseként, szülőfalu­ja, a burgenlandi „Bu­dendorf és környéke nyelv­járásának alaktana” cím­mel az Akadémia által is támogatott tanulmányt írt, amelyben az új az volt, hogy a megszokott hang­tani megközelítés mellett alaktannal is foglalkozott. Alig tíz nappal ezelőtt — szeptember 13-án — az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem aulájában dr. Adáim György rektor, a Caudiamus igitur ünnepli akkordjainak kíséretében a következő szavakkal kö­szöntötte az immár 80. életévébe lépett kollégát — ötven éven át kifej­tett értékes szakmai te­vékenységét elismerjük. Ennek bizonyságául állítot­tuk ki ezt az arany-okle­velet, melyet az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem pecsétjével és aláírásunk­kal is hitelesítettünk .. Szerkesztőségünk nevé­ben őszinte szívvel kíván­juk, hogy erőben, egész­ségben vehesse át a maj­dan kijáró gyémánt- és vasdiplomát is. — s — Rajt: a Piac téren Közlekedési verseny gépjármű­vezetőknek Érdekes és hasznos vetélke­dőre kerül sor szeptember 26- án, vasárnap délelőtt. A Ba­ranya megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács és a Volán 12. számú Vállalat közös rendezé­sében a hivatásos és a ma­gán gépjárművezetők mérhe­tik össze tudásukat. A vetél­kedő lehetőséget nyújt arra, hogy minden résztvevő öniga­zolásul is felmérje saját KRESZ- tudósát. A játékos verseny út­vonala körülbelül 20 kilomé­ter és végső célja Abaliget. A megadott útvonalon, melyen a gépjárművezetőknek el kell ha­ladniuk, több közlekedési szem­pontból kritikus hely található. A résztvevők közlekedési ma­gatartását hivatásos vizsgabiz­tosok figyelik és pontozzák. A vetélkedő értékelése során a szakemberek azt vizsgálják, hogy a résztvevők vajon „urai-e” gyors döntést kívánó helyzeteknek. A legszabályo­sabb döntést hozzák-e — to­vábbá általában milyen a köz­lekedési moráljuk. A közúti szakaszt egy lezárt pályán tar­tandó ügyességi verseny köve­ti majd. A vetélkedőre vasárnap reg­gel 7 óráiq Pécsett, q Piac té­ri rajtnál lehet nevezni. Az eredményhirdetésre az abali- geti Tó étteremben kerül sor, délután 16 órakor. A Közleke­désbiztonsági Tanács és a Volán igen értékes díjakat ajánlott fel a vetélkedő győz­teseinek és helyezettjeinek. A szép sárga panoráma busz, amely Harkányba vitte az izzadton piihegő utasokat, a turonyi csárda előtt betért Csarnótára — ami az elága­zástól talán egy kilométer — s megállt a templom-téren. A sofőr komoly hangon leszólt: „Parancsoljon fiatalember... I" A 10 év körüli fiúcska hóna alá csapott fürdőnadrággal fel­szállt, fizetett és egyik ülésen letelepedve tovább mozgatta szájában a rágógumit. „Ezért érdemes volt bejönni?” — dünnyögte mellettem egy asz- szony, aztán ihogy senki nem reagált rá, tovább bámult ki­fele az ablakon. Ez még a nyáron volt, a buszok — a menetrend szigo­rú szabályához illően — az­óta is behajtanak q 153 lel­ket számláló kis településre, és behajtanak majd ezután is: mert az út és a közlekedés már eleve meghatározza egy kisközséq népének-sorsának jö­vőbeni alakulását... Vagy nem így van? * Szeptember közepén egy zuhogó-esős napot fogtam ki Csarnótán. Minden mozdulat­lan, úgy tűnik, hogy az ala­csony, komor felhők okozta dél­előtti sötétség elől mindenki elmenekült, legalább is be­húzódott a házakba. Néhány kapu kilincsét lenyomom, el­lenállnak, a kutyák viszont megvadulnak, s el is veszik a kedvemet. Nem sokáig, mert amikor az utcai gyönyörű, nagylombú fák alatt megpil­lantom a szürke lovat, mégis­csak van valami, ami felvi­dít. Bár... meg kell hagyni, eléggé ronda a ló, csontos, so­vány és a lába is remeg (úr­isten, de lerobbant jószág I) de meleg szája, olaj-könnyek­ben úszó nagy barna szeme mégis vonzóan kedves. Ez a szürke arról nevezetes, hogy az utolsó ló Csarnótán, leg­alább is a helybeli statisztika szerint, amely az 1 darab lo­von kívül méq sorolja, hogy van a községben 10 személy­autó, 4 motorkerékpár, 34 tévé, 46 rádió, 50 családi ház, a lakók- pedig járatnak 28 napilapot, 31 heti, illetve ha­vi folyóiratot, a könyvtár 1193 kötettel rendelkezik, ebből 1084 a járás tulajdona (nem nagyon cserélik), a beiratko­zott könyvbarátok száma 52 fő, a vegyesbolt tavalyi terve­zett forgalma 600 ezer (lett volna, de csak 597 ezer forint erejéig költekezett Csarnóta népe), no és tavaly született 3 fiú meg 1 lány, meghalt 1 férfi, 1 nő, továbbá 1 fő el­költözött, 3 pedig beköltözött... ... És még ezt se felejtsük ki: naponta 21 férfi és 10 nő jár el a községből munkára, pécsi gyárakba, Siklósra, vagy a Harkányi Fürdő Vállalathoz és természetesen a szalántai termelőszövetkezetbe. * Kevés bizony, mert ez is jel­zi — a munkaképesek alacsony száma — a község lassú, de biztos elöregedését. Kiderül te­hát, hogy egy jó bekötőút, a jó közlekedés nem minden esetben gyógyír egy település elsorvadására. Tavaly — a tu­ronyi községi tanács vb-ülésén (Csarnóta ide tartozik) Vajda József, Uszléber István és Lő­rinc József házértékesítési fel­ajánlását tárgyalták meg, mindhárman pécsi lakosok, bi­zonyára túl is adtak hajléku­kon. Tehát elmentek. De a há­zakba mások költöztek. Mégis, mintha öregedne a falu. — A fiatalok addig járkál­nak városi munkára, míg végül ottragadnak... — mondják. — Ellenpélda is van. A Mik­lós elment a termelőszövetke­zetből Pécsre, néhány év múl­va visszajött traktorosnak, ugyanoda. Lehet itt is élni, aki akar... A századfordulón még 250 lakosa volt Csarnótának, most százzal kevesebb. Lement az eladó házak ára is, általában 50 és 100 ezerre tartják, van még két zsúpfedelű is, elég­gé roskatag állapotban. Aki ide „kimerészkedik", az in­kább olyan városi ember le­het, aki csak hétvégi pihenő­nek keres egy csendes zugot és ez a vidék erre nagyon is jó. (Ez a vidéki házvásárlási mozgalom most kezd divattá válni jobbpénzű városiak kö­rében .. .) De családostól vég­legesen ideköltözni mindenkép­pen nehéz ügy, mert... öt esztendeje megszűnt az iskola, mert nincs kisiskolás, aztán van orvosi rendelő, de nincs orvos... az állás betöltésére nem érkezett ajánlat. És a fiatalok? Olvastam Peres Ár­pád krónikaíró tollából, hogy a KISZ alapszervezet is meg­szűnt, mert nincs tagság. Er­re azt mondják — a felnőt­tek — Csarnótán: — Volt itt KISZ-szervezet, de a gyerekek az ablakon át mászkáltak be a klubba, pe­dig ott az ajtó, arra való. * Meleg Dezső református lel­kész, 85 esztendős férfi, csen­des bölcsességgel figyeli és éli a falu sorsát: — Ez a község nem itt volt, ahol most áll ... — Hát hol? — Lent a völgyben. A ker­tünk végében, lent. Aztán 1850. körül Szentgyörgyi József lel­kész fölhozta ide a népet. — Hogy-hogy felihozta? — Ügy, hogy megmagyaráz­ta: a völgy hűvös, a köd meg­üli a kerteket, szántóterületeket, itt fönt viszont még a nap is melegebben süt. így aztán itt építkeztek a lenti házak bon­tásából. Itt olyan kemény, jól tapadó a föld, hogy az öre­gebb házaknak ma sincs fun­damentumuk, mert a csupasz talaj megtartja a falakat. Egy régi iskola falát — pedig vá­lyogból készült — baltával tudták csak szétverni. Egyéb­ként már 1750 óta van egy­házi anyakönyvi bejegyzés, te­hát Csarnóta már akkor léte­zett. öreg, masszív bútorzata van a parókiának. A kert olyan, mint egy szép dzsungel, né­hány dísznövény, aztán sok gyümölcsfa, vastag gyöp. A lelkész megmutatja a községi könyvtárat (ő kezeli), itt van az épület egyik szárnyában, az­tán a kúthoz vezet, beledob egy követ: ötig számolok, ak­kor csobban. A víz tükrét nem lehet látni. — Hány méter? — Vagy harminc. Lent, a völgyben meg már tíz méteren vizet találtak akkoriban. Hiá­ba. egy kis fennsíkon vagyunk. Van itt egy másik kút is. Egy éjszaka roppant nagy robajjal beomlott, arra ébredtem. Ge­rendákat raktunk keresztbe, aztán betont rá, nehogy va­lami gyerek beleessek. Szóval, aki itt most kutat akar ásatni, az aligha ússza meg tíz-tizen- ötezer forinton alul. Hát a kutakkal itt mindig baj van. Peres Árpád is pa­naszolja a tavalyi krónikában, hogy ........sok pénzt áldozott a tanács, de kevés a vízho­zam ... gyakori az üzemza­var ... a szerelők is rossz mun­kát végeztek ... Ha teszem fel a kocsmában több poharat el­mosnak a szokásosnál, vagy a klub-könyvtár vécéjét többször húzogatják, már elapad a víz. Arról nem is beszélve, ha a kocsmáros esetleg a kocsiját is vízzel mossa .. Nem vagyok biztos ben­ne, hogy az a bizonyos Szent­györgyi József jót tett-e a falu népével, amikor százhuszonva- lahány esztendővel ezelőtt „fölhozta” őket a dombra ... A nyugdíjas lelkész kikísér a kapuig, invitál, nézzem meg a templomot, de hirtelen meg­ered az eső, s nincs kedvem hozzá. A templom — legalább is kívülről — egyébként is ko­pár és omladozó, a fönti ab­lakok kitöredeztek, nincs mit kezdenem vele. Hanem a fa­lu valóban szép. Kétoldalt te­rebélyes dupla fasor, közben friss, puha, pázsitszerű fű, a házakat is kezdik helyrepofoz­ni a tavalyi tanácsi felkérés­re. — Ezeket a fákat már há­ború után ültették, szépen megnőttek — mondja a lel­kész. — Előtte diófa-sor díszí­tette a községet. — Mi lett velük? — Kivágták, még háború alatt és be kellett szolgáltatni, mert puskatust gyártottak belő­lük. Ezzel akarták megnyerni a háborút... A csarnótai diófákkal... Megáll az ész. Komolytalan rovat m Úrhatnám polgár I ltt nyugszik méltósógos gróf Szentróthy Bálint királyi kamarás Iíbériás inasának a kisfia Elemér. A JOGTUDOMÁNY ÁLDOZATA Az öregfiúnak tisztességes állása volt. Nejét sikerült vég­leg elhessegetnie, másra meg nem szórta pénzét. Nem ivott, nem dohányzott, nók után nem mászkált, de nem volt doktor. Nem orvos, mert a vért utálta, hanem valódi, a jogi. — Elkelne itt egy jogász! — szólalt fel egy értekezleten. — Kellene, kellene, — mondta a főnök — de nincs rá pénz! Meg jogász sincs. — Én elvégezném! — mond­ta az öregfiú. — Megkompolyodott Feri Bátyám!... ötven éves fejjel — szörnyülködött a vezér, — Volt, aki később végezte! — mondta az öregfiú fölhábo­rodva, amí ugyan nem volt biztos, de előfordulhatott. — Hajajaj! — legyintett a vezér. Hiába legyintett. Feri bá­tyánk szívósabb volt, mint a Guttmann nadrág. Ezt csak mi régiek ismerjük, csodaszép zeig — (akarom mondani: farmer) nadrág volt és két el­szánt ábrázatú ipse dagadó muszklikkal húzta kétfelé, de a nadráq természetéből kifolyó- leg az ábrázatukon látszott, hogy reménytelen feladatra vállalkoztak. Feri bátyánk becsületesen végezte a munkáját, de sza­badidejét kizárólag a beirat­kozás megszervezésére fordí­totta. Virágot vett a vezér tit­kárnőjének, levelt írt az ENSZ főtitkárnak. Az asztalán gya­korta hagyott méreqgel telí zacskókat, hetente megírt egy búcsúlevelet, és havonta egy végrendeletet. A vezér végül megadta ma­gát és elment a levél: „Kérjük X. Y.-nak a felvé­telét a jogi kürra. Vállala­tunknak szüksége van egy jogvégzettre és alkalmazot­tunk bár idősödő, de hallat­lan energiája révén garancia van rá, hogy el is végzi1.” Hogyan, hogyanse, felvették. Az öregúr nekikönyökölt. Nap­pal rendesen végezte a dol­gát, éjszaka tanult. A buszon hazafelé jogi kifejezéseket mo­tyogott és még a WC-ben is, a jogi lexikont tanulmányozta. Nehéz tudomány a jog, öt év kellett hozzá. Az öregfiú el is végezte. Meghívta összes ismerősét a diploma kiosztásra, ahol el­hangzott a mondat: „Doktorrá fogadom!” Egy pillanatra olyan öröm fogta el, hogy megpróbált szárnyak nélkül lebegni1. Sike­rült. Körbeszállt a terem fölött, majd leereszkedett az ajtónál. Haza busszal ment már és azonnal ágynak dőlt. Orvost hivattak hozzá, az reménytelen képet vágott, adott neki né­hány gyógyszert, amelynek egy haszna volt, hogyha nem is se­gíthetett már, de nem volt mit ártani, Feri bátyánk érezte közeleg­ni halálát, tanúkét hivatott és bediktálta utolsó akaratát: — Sírkövemre véssék rá, hogy DOKTOR. Rávésték. Megtalálható a Surányiban. Szőllősy Kálmán Rab Ferenc Fotó: Maletics <T tárolásra burgonyavásárlási akció A kedvelt holland Desirae fajtából 4,80 Ft/kg Rendelésfelvétel : zöldségboltjainkban, a város minden részén. Térítésmentes házhoz szállítás. Szeptember 15-től folyamatosan. |||ilt«ien höz a diófák alatt

Next

/
Thumbnails
Contents