Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-18 / 258. szám
-mi 6 D unántúlt napló 1976. szeptember 18., szombat L ahti munkásváros. Szobrot emeltek ,,A munkás”-nak. A városi tanács 47 tagja közül 26 baloldali, -sztociáldamokrata illetve kommunista. A városi vezetés a részvény- társaságokéra emlékeztet: van egy „közgyűlés”, egy „felügyelőbizottság" és az igazgatók. 13 tagú vb-t választanak. Függetlenített csupán a három igazgató, akik a tanács kinevezett tisztviselőinek: a polgár- mesternek és két helyettesének egy évre megválasztott partnerei. Maga a városgazdálkodás is ezt a benyomást kelti: minél több jövedelmet előteremteni és azt a legracioaáli- sabban felhasználni. — A vb minden hétfőn délután 2 órakor ülésezik — mondja a tanács titkára. — Délután?- Természetesen. Délelőtt mindenkinek a munkahelyén kell lennie, nem? — Igen, természetesen . .. Valóban, feltűnt, minden nagyobb létszámot igénylő esemény délután volt. Este 6 órára hívták meg a magyar küldöttséget a Finn Szakszervezetek üdülőjébe és továbbképző iskolájába. A nagyobb szakszervezetek vezetői fogadtak. A titkárok sorra felálltak és tájékoztattak munkájukról. A Vasas Szakszervezetet egy fiatalember képviseli. — Százötvenezer tagunk van, mi vagyunk a legnagyobb és legszebb szakszervezet — tagjaink 30 százaléka nő. Az 55 tagú szakszervezeti tanács évente kétszer ülésezik. A vezetőség 18 tagú. Kétszer jön össze havonta. Négyen vagyunk függetlenített vezetők, a két elnök és a két titkár. Csak elismeréssel lehet szólni arról, hogy a napi munka után mit tudtak produkálni, milyen hatékonysággal viszik keresztül választóik érdekeit. — Ö a városi tanács motorja mutatta be Koskinen elvtársat egy konzervatív volt városatya. Koskinen kommunista. A Vadrózsán ő tanította küldöttségünket a finn polkára. Jóke- délyű, megnyerő, tekintélyt parancsoló, inkább tengerészkapitány megjelenésű öregúr. (Érdekes, a tengerészkapitány meg, a finn kereskedelmi flotta vezérigazgatója, inkább angol lord.) A hajó orrában csípős az este, szorosabbra húzom pulóveremet, Koskinen haját lobogtatja a szél, bemutatja a várost. A késő esti nap ezüstös, sejtelmes fényt terít a hegyoldalra. A távolból kecses fehér női cipő csupán az erdők zöldjében a síugrósánc. Gyöngyszemek e fák között szétszórt emeletes épületek, a tópart villasorát hosszú téglák kötik ösz- sze a belvárossal. A parton nyaralók integetnek. Nyaraló nyaraló mellett végig majdnem Jyväskyläig. Motorcsónakok borzolnak el mellettünk, nem siklónak, szökTestvérvárosunk - Lahti nek a hullámokon, itt szabad a verseny. — Meg kell védenünk a tó vízét - mondja Yrjö Koskinen. — Meg kell nyernünk az embereket, ne egészen a tópartra építsenek ... A házakban is ... a nagyobb változatosság jobban mutatna, túl sok a kocka. Azt mondják Lahti környezet- védelmi programja Koskinen elvtárs nevéhez fűződik. Vesi- jörvi vize már egyharmadával tisztább, mint néhány évvel ezelőtt. Lahtiban van teenager-te- lep. Vasárnapi házak utcája, — a háború után vasárnap építették őket, — s van „Rózsadomb” is a tóparton, meg sorházak luxuskivitelben a golfpálya mellett. — Most már a város is épít családi házakat — mondja Jor- ma Virtanen, a kommunista párt titkára. — El kell kerülnünk, hogy gazdag és szegény negyedek alakuljanak ki. — Kik önöknél a gazdagok? Konzervatív beállítottságú ismerősömnek tettem fel a kérdést. — Ki a gazdag? — Én nemi vagyok az. Van egy házam itt a golf-pálya mellett, szomszédom a főorvos. Lányom Amerikában tanult egy évig, mérnök vagyok. Apám vasesztergályos volt. Ezt a képet ő festette, mindennap megnézem. Itt éltünk a háború után ... Ki gazdag? Hát van néhány család, ahol generációnként összegyűlt a pénz. Végsősoron ők érvényesíteni tudják akaratukat. — Ki szegény nálatok? Operaénekes barátom gyanakodva néz rám, savanyká- san mosolyog. Most költözött saját házába, fürdőmedence az udvaron stb. — Amerikában nagyon sok a szegény, azt írják. Éppen hogy a létminimumot megkeresik. Nálunk is vannak szegények, az iskoláskönyveket ingyen kapják a gyerekeik. — És te? — Köszönöm, most már kevesebb előadást kell vállalnom Svédországban. Az év legnagyobb városi beruházása a kórház. Most készült el március elsején. 546 férőhelyes, ezerre bővítik. 190 millió márkába került, 193 ezer lakosnak építették. Van még egy kórháza Lah- tinak, de ez a legmodernebb lesz Finnországban. — Én már építettem egy kórházat északon. Azt nagy*on korszerűnek gondoltuk el, aztán kiderült, hogy rossz — mondja Aarre Santero polgármester-helyettes. — Amikor itt szóba került a kórház, összehivattam mindenkit, akit érint: ápolókat, orvosokat, mérnököket és elmondottam, milyennek javasolják. Aztán bizottságot szerveztünk. Megnézték a legkorszerűbb kórházakat Európában, Svájcban találtak megfelelőt, ilyennek építettük. A kórház az idegsebészet központja lesz. Intenzív osztályán művese, műszív, s a diagnosztikában számítógép. A po- liklinikák és a többi kórház adatai is itt futnak majd ösz- sze. A laboratórium automatizált, a röntgen tíz alosztályából nyolc teljesen gépesítve. Az épületek kétemeletesek, pavilonrendszerben, óriási területen helyezkednek el. A nővérek rollerrel — nem vicc —, rollerrel közlekednek a folyósón. A roller egyébként is elfogadott közlekedési eszköz. Helsinki külvárosában, Kilóban elvittek a SOK központi raktárába. Nyolc hektáros a területe, minden munka gépesítve, az áru háromemelet magasan felpócolva, elektronikus számítógép vezeti a nyilvántartást, — s az udvaron rolerral közlekednek, mert itt a munkaidőnek valóban értéke van. Meg is fizetik. A nővérek havi keresete 2000 márka plusz 300 márka veszélyességi pótlék. Az orvosé 4— 5000. Ebből lejön 30 százalék adó. öt beteget lát el egy nővér, a belgyógyászaton 11-en vannak 96 ágyra. A betegek hatágyas szobában fekszenek. A légcseréről kondicionáló berendezés gondoskodik, az ablakot kinyitni nem lehet. Az oxigén minden ágyhoz csővezetéken jut, még a WC-be is. Krízishelyzetben nem kell palackért rohanni. Az ágy fölé asztallap húzható, maga az ágy bármilyen helyzetbe beállítható. A kórházban fizetni kell — naponta 15 márkát. 350 márka a tényleges költség. S a szociális otthonokban is van térítés. ti szociális otthonban. Magabiztos, kedves. Hitvallásnak hangzik, ahogyan mondja. — Nem öregek tárolása a feladatunk, mi célt akarunk vinni életünkbe. Az öregember nem egy útban lévő bútordarab ... — mintha csak itthon a megyei tanács pszichológusát hallanám. Két szociális otthonban 400 hely van. De vannak -szociális jellegű bérházaik is, és évente 80—100 lakást építtet a város öregeknek. ötszintes az új szociális otthon. Mindenkit külön szobában helyeztek el, az ajtón a lakók névjegye. A szobában ágy, asztal, polc, székek, szekrény és rádió, néhány apróság az ifjúkorból, és a szoba előteréből nyí'ik a WC. Huszonöt szobának külön társalgót rendeztek be tv-vel, főzőkonyhával. Vannak műhelyek isi, asztalos és szövőműhely, és van tornaterem. Az öregek többféle szakkörben vehetnek részt, — biblia, barátsági, irodalmi, — ének- és táncestéket szerveznek részükre, eljárnak kirándulni, hangversenyre. A térítés a nyugdíjtól függ — 6—36 márka naponta. Az otthont 1972 október 1-én kezdték építeni, 1973. december 31-én adták át. Finnországban általában gyorsan építkeznek. Helsinkiben egy templomot mutattak. Sziklába vájták, 900 helyes. Kitűnő akusztikájával elsőrendű hangversenyterem is. Egy év alatt készült el. — Hogyan? — kérdezte valaki az idegenvezető fiatalembertől. A finn fiú meghökkent. — Hogyan? — Hát dolgoztak. Fiatalember fogad az új lahBáling József A Kesztyűgyár ÚJ, 2. SZ. GYÁREGYSÉGÉNEK (Engel János u.) BEINDULÁSÁRA kesztyüszabászokat. varrónőket 4—6 hónapos betanulási idővel kiképezünk. Jelentkezés: KESZTYŰGYÁR I. sz. gyáregység, HŐERŐMŰ, Edison u. TCöiviO/yTa/iflrN cRdwAt Beszélgetés életről és halálról — Bizony mind meghalunk egyszer! Meghalok én is, Maga is. — Valóban, de ne siessük el! Maga is várjon, én is szeretném még húzni. — Szeretné, szeretné! De ez ' nem magán múlik. Megy az utcán, építkeznek, elmegy az állvány alatt és magára dől a miskulancia. — Hé ember! Ne idegesítsen! Mi a lenének rémisztget!... De jó, hogy mondja! Nem megyek el a miskulancia alatt. — De csak menjen! Legfeljebb írja alá ezt előbb. — Nem ettem meszet! Mi az a papír, amit nyújtogat? Attól még rámdől! — De biztosítva lesz! — Fütyülök rá! Dől vagy nem dől? — És az utódokra nem gondol? — Rájuk is fütyülök! Nem rájuk dől! Rám! A biztosítástól még agyonlapíthat! — Na és ha agyonlapítja? Mit önzősködik! Maga agyon lesz lapítva, a család meg fölvehet ennyit meg ennyit. — A család ne húzzon hasznot az agyonlapításomból. A család inkább vesződjön velem! Úgy ahogy élek! Nézze el a rigolyáimat. — Nem kell mindjárt rémeket látni! Ráesik magára a miskulancia. Nem a fejére, csak az egyik karjára. Le kell amputálni. Azért is szép pénzt kap! — A karomért, mi? És ha hülye leszek? — Azért is kap. Persze közel sem annyit, mintha elpatkolna. Azért húszezer forintot fizetünk magának, illetve a családjának. — Ne idegesitsen állandóan a családommal! Én békés öregkort akarok megérni! Ágyban, párnák közt meghalni! Elhervadni, mint a virág, melyet titkos féreg foga rág. De semmi se essen rám! — És ha az autóbusz gázolja el?! Akkor is fizetünk! Lelép a járdáról, sutty!, máris statisztikai adat lenne, ha mi nem volnánk. Látja ezért érdemes élni! Legalább tudja, miért él! Ezt kevés ember mondhatja el magáról! Csak alá kell Írnia! Na, kartársam! . .. — Megőrült!? Azért éljek, hogy meghaljak?! — De ez nem haszontalan halál. Maga uram, akarom mondani kartársam, maga tudja miért él és miért hal! Ott lesznek a szerető utódok. Bontogatják a papírokat. Megtalálják a személyazonossági igazolványa mellett a kötvényünket. A közönség elkezd suttogni: „Ez igen, ez ember volt! Gondolt a családjára!" — A közönség ne sugdosson. Majd inkább én megyek el a temetésükre. Esküszöm magának, én nem sugdosok az ő temetésükön! Ők se sugdossanak az enyémen! — Nem a sugdosás a fontos! Hanem az, hogy megtalálja az élet értelmét. — Miután meghaltam! Köszönöm. Arról nem is beszélve, hogy állandóan ez a papír járna az eszemben. Az a megnyugtató! Ha nem ezt csinálná, még a sírban sem lenne nyugta! A családja a legnagyobb nélkülözést szenvedné. Mehetnének az utcára kéregetni. Körbenéznének az éléskamrában. Semmi! Se egy kis zsír, se egy kis szalonna. A nyomor pedig kopogtatna az ajtón nagy szőrös kezével. — Ember, hol él maga?! A feleségem dolgozik és a nyomor nem kopogtat. Semmi se kopogtat. Legfeljebb maga csöndben becsukja az ajtót és elbúcsúzik, Még sokfelé lehet dolga. — Nincs szívem itthagyni magát, mig nem tudja miért él. Véletlenül lezuhan magával a repülőgép. Halála pillanatában eszébejut ez a papír... Befizette a részletet.. . Nem élt hiába... Hé hova megy?! Álljon meg kartársam! Hé! A fene megette, hát nem elszaladt! Csak tudnám, mi nem tetszett neki? Szöllősy Kálmán Pécsi fotósok országos sikere Hz I. Diaporáma biennale mérlege Szeptember 11—12-én tartották meg Miskolcon az I. Diaporáma biennálét. Hét város húsz fotóművésze mutatta be változatos programját. A biennálé résztvevőinek több mint a fele pécsi fotóművész volt, akik részben a Mecseki Fotóklub, részben az Ifjúsági Ház vizuális csoportjának tagjai. Az elismerések, díjak önmagukért beszélnek. Hat kiosztott díj közül négyet tudhatnak magukénak a pécsiek. Nem véletlen, hogy Végvári Lajos művészettörténész, a Képzőművészeti Főiskola tanára záróbszédében nagyra értékelte Pécs szereplését, pécsi iskoláról, pécsi stílusról beszélt. Az I. Diaporáma biennálén a következő pécsi fotósok részesültek díjakban. Borbély Tamás és Harnóczi Őrs Miskolc város Tanácsa művelődésügyi osztályának díját, valamint a FOTO című szaklap plakettjét kapta. Felföldi Lajos az SZMT és Miskolc város tanácsa díját és a Diósgyőri Vasas Művelődésügyi Központ ajándékát, Tám László pedig a Szak- szervezetek Borsod megyei Tanácsának díját nyerte el. Dr. Varga Gyulát a villányi művésztelepről Kircsi László oboaművésszel közösen készített diaporámájáért a Fotóművészek Szövetsége nagydíjban részesítette. Gyógyító hévizek Szolnok megyében, ahol az ország hévízkincs-készletének 12 százaléka található, közép- és hosszútávú fejlesztési program készült a gyógy- és strandfürdők fejlesztésére. A megyében jelenleg 34 fürdő üzemel, ami azt jelenti, hogy az országos átlagnál jobb az ellátottság. A fürdők kihasználtsága viszont alacsonyabb az átlagnál, ezért kiemelt cél a kulturáltság megteremtése. A távlati terv szerint a megye fürdő- medencéinek felét téliesítik, s ezzel megszüntetik a fürdők idényjellegét. Az értékes hévizek gyógyászati célokra felhasználását is szorgalmazza a terv. A szolnoki Tisza Szálló gyógyfürdőjének mintájára — ahol szakszerű fizikoterápiás, reumatológiai és újabban parodontológiai, gyógyvizes szájíny-kezelést is alkalmaznak, — kiszélesítik a bő- vizhozamú alkáli, hidrogénkarbonátos hévizek ilyenirányú hasznosítását. ft BARATSAG HIDJftlll
