Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-11 / 221. szám

6 Dunántúli napló 1976. augusztus 11., szerda E N SZ-összefog ássa I a káros rovarok ellen Magyarország a mohácsi csata előtt Tallózás korabeli Egy ígéretes módszer: a sterilizálás német újságokban Ha az ember magára hagy­ná 'kultúrnövényeit, s ölbe tett kézzel nézné küzdelmüket el­lenségeikkel, a termésveszteség már az első évben mintegy húsz százalékos, vagy még na­gyobb lenne. A növényvédelem elmulasztásával tehát a nö­vényi és rovarkártevők egy-két év alatt végérvényesen felül­kerekednének. A káros rovarok ellen alkal­mazott, egyre nagyobb mérvű vegyszeres védekezés azonban hátrányokkal, veszélyekkel is jár. A talajban, a vizekben fel­gyülemlett veayszermaradvá- nyok veszélyt rejtenek. így a korábban általánosan használt vegyszerek közül nálunk a DDT, számos más államban pedig egyéb vegyszerek alkalmazását is betiltották, vagy erősen kor­látozták. Az ilyenek további nagymér­vű elterjedése nem lenne egészséges, hiszen a növény közvetítésével egyes mérgek, ha parányi mennyiségben is, de eljutnak az emberi és állati szervezetbe. Ezért a valóban nélkülözhetetlen vegyszeres ke­zelések mellett a régi, bevált szereket is igyekeznek felhasz­nálni, és szüntelenül kutatnak új eljárások után. A kártevők természetes ellenségei Az, hogy élő állatok felhasz­nálásával pusztítsunk más élő­lényeket, sem a természet, sem a tudomány számára nem új. Mindenki tudja, hogy a fácán­félék kedvelt csemegéje a bur­gonyabogár, és a róka a mezei rágcsálók tömegét pusztítja. E természetadta példákat követ­ve, a kutatók szüntelenül vizs­gálják a növényi kártevők ter­mészetes ellenségeit, azok el- szaporításának és alkalmazá­sának módját. A japán pajzstetű az 1920-as években az eperfa károsításá­val a selyemhernyó-tenyésztést fenyegette. Az ellene, valamint a vértetű ellen betelepített für- készfélékkel sikerült is vissza­szorítani mindkét kártevőt. A burgonyabogár ellen betelepí­teni szándékozott ragadozó poloska viszont hazánkban nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket. A kutatók tehát a biológiai megoldásokon belül is szüntelenül új lehetőségeket keresnek. így jutottak el a gon­dolathoz, hogy éppen a káros rovarfaj egyedeit használják fel a védekezésre. A biológiai védekezés leg­újabb hajtásai közé sorolhatjuk a terméketlenné tett hímek ki­bocsátásának módszerét, amely egyike az utóbbi két évtized legnagyobb felfedezéseinek a kártevők elleni védekezésben. Az atommag sugárzás biológiai hatásainak felfedezésével az ember nagy lehetőségeket ka­pott ahhoz, hogy környezetének élővilágát átalakítsa. A sugár­zásnak azt a tulajdonságát, hogy a fiatal, osztódásban levő sejteket sokkal erősebben ká­rosítja, mint a többi sejtet, az alkalmazott rovartan új és ha­tásos módszerrel hasznosítja. Sugárzással sterilizált hímrovarok A sugárzásnak kitett hímrovar ugyanis elveszti termékenyítő­képességét, sterillé válik, a vele párosodott nősténytől utódok nem származnak. Az eljárás lé­nyege tehát, hogy a steril hí­meket úgy és olyan mennyiség­ben kellene kibocsátani, hogy azok a fertőzött területen si­keresen konkurrálhassanak a normális hímekkel. A sikernek azonban számos feltétele van, a gyors eredményvárókat türe­lemre intik a kutató tudósak. Hiszen a módszer vizsgálata csak az utóbbi évtizedben len­dült fel, ámbár azt is meg le­het állapítani, hogy a kezdeti eredmények biztatók. Ameriká­ban egy veszélyes húslegyet nagy területekről sikerült ezzel a módszerrel kiirtani. Ugyan­ezzel a módszerrel jelentős kí­sérleti eredményeket értek el néhány trópusi gyümölcslégy ellen is. Ám buktatók még jócskán vannak. Az egyik legfőbb ne­hézség a magyar kutatók sze­rint is, hogy a steril hímekből olyan tömeget kellene kibocsá­tani, amely számszerűen ötször, tízszer felülmúlja a szabadban élő hímeket Sterilizálás kémiai anyagokkal Nem kellene külön pénzt ki­adni a rovarhímek nagy töme­A Dunántúlon kacsa, az Al­földön réce, sőt, az Alföld egyes helyein ruca néven emlegetik ezt a kedves vadféleséget, melynek vadászata nagyszerű élmény valamennyi vadász szá­mára. A vadászati idénye vál­tozatlanul augusztus 1-től, de­cember 31-ig tart. Vizeinken húsz egynéhány vadkacsafaj is megfordul. Nagy gyakorlatot és szakértelmet kíván a vadásza­tok alkalmával az egyes fajok felismerése, mivel közülük több faj védelem alatt áll. Az egyes kacsafajok felismerése jóval könnyebb, ha tudjuk, hogy vadkacsáink három nagy cso­portra: az úszó, bukó, és bú­vár récékre különülnek. gű tenyésztésére, ha besugár­zás helyett sikerülne megoldani a sterilizálást kémiai anyagok­kal. Ha a rovarokat valami­lyen módon odacsalogatják ezekhez az anyagókhoz, táplál­kozás, vagy a velük való érint­kezés végett, aránylag kis mennyiségű kémiai anyaggal terméketlenné lehet tenni a hí­meket. Ilyen csalogatásra a nőstények által kibocsátott il­latanyagok látszanak alkal­masnak, ezek némelyikét már mesterségesen is kezdik előál­lítani. A csalogató illatanyag­gal és vegyszerrel is ellátott csapda tehát már alkalmas lesz a szabadban élő rovarhímek terméketlenné tételére, Holka Vilmos Úszó récék: Tőkés réce, nyíl­farkú réce, böjti réce, kender­magos réce, csörgő réce, fü­tyülő réce, kanalas réce. Bukó récék: Cigány réce, kerce réce, kontyos réce, he­gyi réce, jeges réce, üstökös réce, kékcsőrű réce. Búvár récék: Nagybúvár ré­ce, kisbúvár réce, középbúvár réce. (Nálunk leginkább csak mint téli vendégek észlelhe­tők.) A vadkacsát kereső vadásza­ton (víztaposás) különfélekép­pen hajtvö, (vonalhajtás, rá- hajtás) és húzásuk alkalmával lesen vadászhatjuk. A vadá­szati idény szabályai szerint Röntgennel vizsgálják a lombosfák magvait A magvak életképessége megállapításának hagyományos biokémiai módszerei a mag­vizsgáló állomásokon és labo­ratóriumokban igen munkaigé­nyes művelet. A vizsgálatot megelőzően a mag különböző kezelésre szorul. Azonban röntgenfelvételek alapján rö­vid idő alatt könnyen megál­lapíthatók a mag szerkezeté­nek sajátosságai, méretei és a csira fejlettségi foka, vala­mint a fejlődési rendellenessé­gek. Ezt a módszert elsőként Svédországban alkalmazták, majd a Szovjet Tudományos Akadémia Karéliai Erdészeti Kutató Intézeténél végeztek ilyen kísérleteket. augusztus 1-től augusztus 31- ig csak húzáson lőhető. A ví­zen úszó kacsára lőni szigorúan tilos. Mindig csak arra a ka­csára lőjünk, amelyik nekünk kél vagy repül. Távlövésekkel ne kísérletezzünk, mert a seb­zett vízivad megtalálása a fá­cán megtalálásánál jóval bi­zonytalanabb. A lőtávolsáq helytelen meg­ítélése igen sok töltényébe ke­rül a vadásznak. A taposó va­dászatnál legcélszerűbb a 12- es, legfeljebb 10-es sörét hasz­nálata. Hajtott vaqy húzó vad­kacsára legmegfelelőbb a 10- es, esetleg 8-as sörét haszná­lata. Vízivadászatnál igen hasz­nos segítő társunk a vízivadá­szatban jártas, jól bevadászott, engedelmes vadászkutya. A vadkacsavadászat legszebb és eqyben legkedveltebb mód­ját a húzásokon gyakorolhat­juk. Alkonyaitól a kacsák „ki­húznak" a tarlókra, hajnalban pediq visszatérnek a vízre. A kacsáknak ezt a többnyire állandó útvonalon történő moz­gását használjuk ki a tarlókon takarásba meghúzódva puska­végre várva az érkező vadka­csát. Hajnalban a tarlón jól­lakott kacsák visszahúznak a vízre, ilyenkor a terepviszo­nyoknak megfelelően a víz szélén esetleg benyúló föld­nyelven vagy nádtakarásban rejtőzve várjuk a vízre érkező vadkacsát. A vadkacsa húsa legtöbb faj esetében jó pecsenyét biztosít. A vadászati idény értelmében a tőkés, böjti, csörgő, fütyülő és a barát récét vadásszuk. Megyénkben évente 3—4 ezer vadkacsa kerül terítékre. Farkas János megyei fővadász A mohácsi csata és an­nak elvesztése évszá­zadok óta foglalkoz­tatja a történészeket, és a köz­véleményt egyaránt. 1526. augusztus 29-én, egy rekkenő nyári napon a Mohács melletti lapályon elvérzett a magyar feudális állam nagy üggyel- bajjal összetoborzott hadsere­ge. Bizonyára sokakban felme­rült az a kérdés, hogy a hősi halottak, az áldozatok tulaj­donképpen kinek az áldozatai voltak, a töröké-e vagy a feu­dális zűrzavar és fejetlenség ál­tal egymásra acsarkodó fő- uraké-e? A továbbiakban a mohácsi csata rövid előzményeit, lefo­lyását és az utána következő állapotokat ismertetnénk a ko­rabeli német nyelvű sajtótermé­kek alapján. A XVI. században még rend­szeresen megjelenő, mai ér­telemben vett újságokról nem beszélhetünk. Egyéb neveze­tes esemény kapcsán azon­ban igen nagy tömegben jelen­tek meg időszakos kiadványok: úgynevezett diáriumok, ame­lyek egy-egy európai politikai eseményt, csatát, koronázást, elhalálozást stb. lehetőleg szí­nesen, érdekesen tárnak az ér­deklődő, olvasni tudó nagy- közönség elé. Szép számmal maradtak ilyen diáriumok a mohácsi csatáról is. A keresz­tény magyar seregben harcol­tak különböző nemzetiségű ide­gen zsoldosok. Ezek az ütközet után — miután szerencsésen megmenekültek — hazájukba visszatérve hasznot igyekeztek húzni élményeikből; kocsmák­ban vagy piactéri hordószóno­kokként, esetleg az átélt ese­ményeket tollba mondva tették közzé élményeiket. Ezen sajtó­termékek minden mondatát ter­mészetesen nem szabad kész­pénznek venni, mégis a diáriu­mok történelmi értékét és fon­tosságát sem helyes lebecsülni. Különösen a harci események gyakran részletekbe menő, szak­szerű leírása érdemel figyelmet. Ez érthető is, hiszen a zsoldos hivatásos katona, akinek a harc a mestersége, és amely­nek minden csínját-binját is­meri. Nem szabad annak a zsol­dosnak az őszinte megbotrán­kozásán sem csodálkozni, aki arról ír, hogy egyenetlenség a magyar főurak között még a tolnai gyülekezőtáborban is folytatódott. Különösen a két legnagyobb magyar közjogi méltóság, a magyar király és az esztergomi érsek emberei kö­zötti viszályt emeli ki. „Midőn a magyar király és emberei az esztergomi püspök híveit meglátták a táborban, kérdőre vonták egymást, hogy a másik serege miért nincs ott még. Miután az esztergomi hangadó a király jelenlétét kö­vetelte, annak emberei ráron­tottak és botokkal, meg minden­féle dorongokkal halálra ver­ték.” Nem volt jobb a helyzet a katonaság körében sem. Nem­csak az egyes főurak katonái figyelték egymást árgus sze­mekkel, hanem a különböző nemzetek, illetve különböző fe­lekezetek katonái is. Német el­beszélőnk, aki azon kevés Landsknechthez (német zsoldos) tartozott, akik ép bőrrel úsz- ták meg a számukra kalandot és pénzforrást jelentő összecsa­pást, már az elbeszélése elején arról panaszkodik, hogy társai­val együtt alig mertek aludni a magyar táborban, mert örökké attól rettegtek, hogy a magyarok rájuk gyújtják a házakat. Az idő előrehaladtával, és a török közeledtével a fejetlen­ség csak nőtt. A német zsoldos értetlenül áll az események előtt. Letargikuson írja, hogy „a magyar táborban nincs rend, az egyenetlenségek gyakran lö­völdözéssé fajulnak, amelyek­nek halálos áldozatuk is van.” Szinte megkönnyebbülten sóhajt fel: „végre fővezérekké válasz­tották Tömöri Pál ferencesbará­tot és (Szapolyai) György urat.” Amint Mohács város határá­ban lévő lapályra értek, meg­pillantották a törököket is. Té­vednénk, ha azt hinnénk, hogy ez a látvány csillapítólag ha­tott a magyar táborra. Nem is csoda, hogy a különböző rém­hírek terjedtek el. Beszélték, hogy néhány magyar úr az or­szágot jó pénzért el is adta a szultánnak. Jellemző az alábbi „gonosz hír”, amit széltében- hosszában terjesztettek a ma­gyar táborban: „A török császár pedig meg­parancsolta a magyarok kirá­lyának, hogy maradjon veszteg Budán, hiszen Ö a törökök csá­szára csupán, a jogosan meg­vásárolt magyar földeket, mint birtokait jött szemlélni." „A török már egészen közel volt hozzánk. Útját 8—10 lán­goló falu félelmetes fénye kí­sérte, mégsem tudtunk róluk semmit, Ők ellenben minden lé­pésünket kísérték." A német zsoldos hangja lassan megváltozik. Tó­nusa egyre megvetőbb és letargikusabb. „Ilyen ügyet­len hadvezetést el sem lehet képzelni. Nem volt csata előtt sem sorbaállítás, sem gyakorol­tatás, sem hadiszemle. Ha va­laki mégis megpróbálkozott volna, úgysem veszik komo­lyan. Általában semmit sem vettek komolyan.” Ezek a végzetes és vétkes könnyelműségek és mulasztások megkönnyítették a török gyors győzelmét, és feltartóztathatat­lanul a feudális Magyarország pusztulásához vezettek. (Jövő szerdán: A csata lefolyása) Magyarországon is megoldották a vadréce félvad és zárttéri te­nyésztését, hasonlóan a fácánok mesterséges szaporításához. Az elmúlt évben csak az egyik állami gazdaság 68 ezer darabot szállított exportra, és az idei tervekben már 90 ezer db szerepel. Az egy kilogramm súlyú récék szállítása augusztusban kezdődött Svájcba, az NSZK-ba és Franciaországba. Regölyi Zsolt Kosár, fonottáruk Kézikosár — szatyor — kerti bútor — válaszfal — elöszobafal — virágállvány és egyéb divatos fonottáru, széles választékát kínálja a SZLIVEN ÁRUHÁZ Megkezdődött a vadkacsa vadászata IHemcsak uadaszöröm fontos exportcikk is

Next

/
Thumbnails
Contents